Soprontól Tihanyig 2.

100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét. 

Dénesfa, október 20, csütörtök 

Ma délbon volt a kis Béla keresztelője. A társaság ötig együtt maradt és közben Gyula hosszasan politizált Mikes püspökkel és elmondotta neki az egységes pártra vonatkozó kedvező kilátásokat. A programot, amelynek a királykérdésre vonatkozó részét alapelveiben ő készítette, Bethlen szombaton Pécsett ismertetni fogja. Ő sajnálja, hogy nem mehetett vele Pécsre, de a keresztelő miatt mondott le a tervről. Bizalommal néz a jövő elé és reményű, hogy az új alakulás a legitimista álláspontot napról-napra erősíteni fogja. — Öt órakor Mikes püspök és a vendégek nagyobbrésze eltávoznak. Károlyi József, ki keresztapa volt és a három Cziráky (az öreg Antal, Józsi és Gyuri) elmennek kocsin a méneshez. Később elbeszélték, hogy megérkezésükkor egy repülőgépet vettek észre, mely pár perc múlva siklórepülésben leszállott egy közeli tarlóra. Egy lovász, aki lóháton a telefonvezetéket vizsgálta, oda galoppozott, hogy közelebbről láthassa az érkezőket. A gépből kiszállt egy tiszt és megkérte a lovászt, hogy menjen a kastélyba és mondja meg Cziráky József grófnak, hogy Alexy főhadnagy van itt és kéreti, jönne azonnal. A lovász azt válaszolta, hogy a grófot a ménesnél látta s hogy egyenesen oda fog lovagolni és az üzenetet át fogja adni. Józsi mihelyt értesült az üzenetről, Gyuri fivérével oda hajtatott a repülőgéphez. Ezalatt Gyula velem sétált a parkban, nem sejtve, hogy kint mi történik. Hazamenőben voltunk, mikor közel a park kijáratához Józsi kocsija elhajtott mellettünk, amely elől én félreugrottam. A bentülőket nem ismertem meg, mert már félhomály volt és rövidlátó is vagyok. Tanakodtunk azon, hogy kik mehettek most Kecöly felé ilyen szokatlan irányban és órában. »Valószínűleg a kecölyi házvezetőnő, — mondom, — aki a keresztelői ebédet segítette főzni s most hazamegy.« Gyula ezt nem hiszi, mert látta, hogy a mellette ülő férfi két kezével integetett neki. Mire visszatértünk a kastélyba, ott találjuk Boroviczényt Károlyi Józsival a pipázóban teázni. Amikor Boroviczényt meglátom, meglepetve kérdezem, hogy hogyan került ide és honnan jött ilyen váratlanul? Azt feleli, Svájcból, egyenesen Hertensteinből. »Hertensteinből? No és hozott magával valakit? — kérdeztem tréfásan, — talán a királyt?« »Igen! Igen! Hoztam a királyt és a királynét is.« »És hova tette őket,« folytatom nevetve, »hol vannak?« »Itt vannak! Jól vannak. Nem ártott meg nekik az út.« És ilyen hangnemben folytatja még jó ideig, mig végre unni kezdem ezt a makacs felültetési kísérletet és Gyula is megszólal, hogy hagyják már abba a tréfát. »De ez nem tréfa!« erősítgeti most már Károlyi Józsival együtt. »Nos, hát mutassák meg nekem, hogy hol vannak«, — mondom kissé türelmetlenül. »Kenyéribe vitte őket Cziráky Gyuri«, szólal meg Károlyi József, »mert ott biztosabb helyen vannak, mint itt.« Visszanézek Gyulára, aki mögöttem áll és látom, hogy hirtelen halálsápadt lesz és mintha megtántorodott volna. Megértettem, hogy a dolog igaz! Gyula jó sokáig nem beszólt egy szót sem. 

Következett Boroviczény részéről az utazás részleteinek elbeszélése: 12 óra 14 perckor a Zürichből való startolás, a gépdefektus Bajorország felett, a vele járó ijedtség, aztán az első leszállási kisórlet a dénesfai határon kívül a Fertőnél és végre a másik végleges leszállás. Az egész utazás négy és fél órát vett igénybe. Józsi, ki időközben bejött, folytatólag elmondja, hogy a felségek be akartak jönni a kastélyba, de ő lebeszélte őket. Tudatta velük, hogy a kastélyban ma keresztelő volt, vendégek vannak és idegen cselédség. Javasolta, menjenek Gyuri fivéréhez Kenyéribe. Ő garcon-ember, kis háztartása van, a felségek ott nyugalomban és zavartalanul elhelyezkedhetnek. Ezt az ajánlatot el is fogadták. Felültek a várakozó fricskára, a bakra felült Cziráky Gyuri, ki a falu elkerülésével elhajtatott velük a parkon keresztül kenyéri birtokára, mely körülbelül egy félórányira van Dénesfától. Az elbeszélések még végükhöz sem értek, mire megérkezik a három repülőtiszt, akik elkísérték a királyt, Fekete Alexy főhadnagyok és egy bajor, Zimmermann. A gépet a tarlón hagyták őrizetlenül, amit én kissé könnyelműnek találok. A tisztek nem győzik beszólni, hogy a királyi pár repülés alatt milyen bátran viselkedett, pedig először ültek repülőgépen. A királynénak egész idő alatt egy arcizma sem rándult meg, mely izgatottságot árult volna el, még a gépdefektus kritikus percei alatt sem. Azt mondják, hogy ilyen bátor asszonnyal még nem találkoztak életükben soha. Pár percre rá megjön Oswald százados, Lehár adjutánsa is, hogy a leszállásról és a királyi pár elhelyezkedéséről jelenthessen Lehárnak. Az adjutáns egyúttal közli, hogy hír jött Pestről Rakovszkytól és Gratztól, mely szerint ezek onnan elindultak és kérnek kocsit Kapuvárra az esti fél tizenegykor érkező vonathoz. A kocsit elküldjük. Visszaérkezéséig, éjjel 1 óráig nem fekszünk le, de a kocsi üresen jön vissza és a kocsis jelenti, hogy a vonatból nem szállt ki senki. Mi azzal magyarázzuk a dolgot, hogy Rakovszky és Gratz bizonyára Sopronban képzelik a királyt és emiatt tovább utaztak. Az est folyamán nagyon mozgalmas az élet a kastélyban. Folytonosan jönnek-mennek. Lehár újabb üzenetet küld, hogy a felségeket nem meri Kenyerin hagyni, mert ha időközben tudomást szerzett volna valaki megérkezésükről, akkor biztos, hogy elsősorban a Cziráky-kastélyok egyikében keresnék őket. Jobbnak találja Ruprecht képviselő kastélyát. Ö a dénesfai erdő lakatlan vadászházikójában van, és kéri Gyulát, jönne ő is oda. (Később megtudtuk, hogy a király, amikor a parkban elhajtott mellettünk, megismert minket és meg akarta állítani a kocsit, de a királyné fáradt lévén, kérte, hogy hajtsanak tovább, hogy minél előbb lepihenhessen.) Gyula hajlandó elmenni, de megjegyzi, hogy első találkozása alkalmával meg fogja mondani a királynak hogy ő nem tudott a hazajövetelének szándékáról. Én kérem, hogy ezt ne tegye, miután már úgyis megtörtént és nem lehet a tényen változtatni, de ő azzal érvel, hogy nem akarja, hogy felelőssé tegyék olyan tettért, melyet ő nem ajánlott s amelyről nem tudott. Ezt pedig minél előbb meg akarja mondani. Magától értetődőleg azonban egyúttal ki fogja jelenteni, hogy most, miután ez a sorsdöntő lépés megtörtént, ő feltétlenül őfelsége rendelkezésére fog állani. 

Mikor Gyula az erdőből visszajött, elmondotta, hogy az erdei kunyhóban találkozott Lehárral, ki egy irgalmatlanul befűtött kályha mellett ült és várt. Gyula helyeselte Lehár tervét, hogy éjjelre a király s a királyné a Ruprecht-kastélyba menjenek. Azután beküldötték az egyik autót Kenyéribe és a királyi párt egy útkeresztezésnél várták be. Gyönyörű vörös holdvilág volt. A királyné meghatottan mondotta, hogy milyen boldog, hogy végre otthon lehet és mennyire élvezi a szép magyar tájakat. Gyula búcsúzáskor megígérte nekik, hogy másnap délelőtt fel fogja őket keresni. Gyorsan elhatározom, hogy én szinte vele megyek. Hallottam ugyanis Boroviczénytől, hogy a királyné csupán egy kis kézitáskát hozott magárai és nélkülözi a legszükségesebb dolgokat. Arra gondoltam, hogy fehérneműt hozok neki, felajánlom komornámat vagy más komornát szerzek részére.