Soprontól Tihanyig 3.

100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.

Sopron, október 21, péntek 

Délelőtt féltizenegykor Gyula, Boroviczény és ón elindulunk autón Sajtoskálra, a Ruprecht-kastélyba, ahol egy öreg inason kívül senki sem fogad. Ez azt mondja, hogy gazdája elutazott. Arra a megjegyzésünkre, hogy tegnap ide vendégek érkeztek, az öreg inas azt feleli, hogy voltak ugyan vendégek, de már elmentek. Bár látjuk, hogy bizalmatlan velünk szemben és gyanúsan néz reánk, mégis bevezet bennünket a fogadó-terembe és mikor Gyula megnevezi magát, sok mentegetőzés és bocsánatkérés után a billiárdasztal terítéke alól előkeres egy levelet és átnyújtja Gyulának. Lehárnak egy üzenete volt, hogy elvitte a királyt és a királynét hajnalban Sopronba, mert biztosabbnak találja, ha az Ostenburg-csapatok között vannak. Kéri Gyulát, jönne el oda. Elindulunk tehát. Minket ugyan délben visszavártak Dénesfára reggelire, sőt a lelkünkre kötötték, hogy ne késsünk el, mert ez Ilonát izgatná, de mi ekkor már nem vissza Dénesfára, hanem Sopronba megyünk. Autónkat minden községnél feltartóztatják. Körülbelül félúton egy autó jön velünk szembe csendőrökkel megrakva, köztük egy főhadnaggyal, akik azt mondják, hogy a mi autónk fedezetéül vannak küldve. Sopronba érve, először a megyeházára hajtatunk, mert azt hisszük, hogy a király és a királyné ott vannak. Keressük Sigrayt, kiről azt mondják, hogy ott volt, de elment. Nem merünk tovább kérdezősködni. Lejövet a kapu alatt találjuk Zsembery főispánt, ki sokatmondó pillantással azt mondja: a kaszárnyába mentek. A kaszárnyában Ostenburg jön elénk, akit sem én, sem a férjem nem ismerünk. Bemutatkozás után Gyula megkéri őt, hogy tudassa ittlétét a királlyal. Abban a pillanatban jön ki a király szobájából Lehár és elmondja, hogy a felségek éppen asztalhoz ültek s hogy a király Hegedűs generálist várja. Hegedűs körülbelül velünk egy időben érkezett, váltottunk is vele pár szót. Felesküdni jött. 

Minthogy már közel volt két órához, elhatározzuk, hogy előbb elmegyünk ebédelni és csak azután jövünk vissza. A Pannoniában Sigray lakosztályában ott találjuk őt Rakovszkyval és Gratzcal ebédnél. Éppen bevégezték és mindjárt helyet csinálnak nekünk az asztalnál. Rakovszky és Gratz egy idő múlva a kaszárnyába mennek. Mi Sigrayval még a szállodáiban maradunk és mire bevégezzük az ebédet, követjük őket. A kaszárnyában nagyon mozgalmas az élet. Mindenki készülődik az elutazásra. Kérdezősködésemre azt mondják nekem, hogy este lesz az indulás Pestre. Először kilenc órára tűzték ki. Aztán elhalasztották tizenegyre, de valóban csak éjfél után négykor törtónt meg. A szerelvények összeállítása miatt volt a késedelem. Miután megtudtam Ostenburgtól, hogy a királyné elkíséri őfelségét Pestre, megkérem őt, hogy adjon számomra is helyet a vonaton, mert nem akarom a királynét egyedül hagyni. Mellette akarok maradni. Ostenburg azt mondja, hogy ennek nem áll semmi útjában és eziránt mindjárt intézkedni fog. Esterházy Lulu, ki udvarhölgynek ajánlkozott fel a királynénak, ennek nagyon megörül és megkér, hogy anyja távollétéhen vállaljam nála a gardedame szerepet. Én ezt szívesen megígérem, de megjegyzem, hogy mihelyst udvarhölgy, nincs többé szükség arra, hogy chapronírozzák. 

Boroviczényné, a királyné volt udvarhölgye, csak Győrben fog felszállni a vonatra. Ő várja a férjétől jövő üzenetet, hogy hol és mikor csatlakozzék hozzájuk. A királyné, mihelyt megtudja, hogy a kaszárnyában vagyok, behívat magához. Egy legénységi szobában van elszállásolva. A bútorzat egy katonaágyból és két faszékból áll. Egy sarokban lapátok, seprők és néhány katonacipő. A falakon szögeken függnek kifordított katonanadrágok. A királyné, ki már a kora hajnali órákban jött ide, nem is fekhetett le, csak úgy dőlt le ruhástól a rendetlen ágyra, hogy kipihenje magát. Elmeséli nekem, hogy mikor előző nap megérkeztek Kenyéribe Cziráky Gyurihoz, ott megteáztak és mindjárt le akartak feküdni, mert nagyon fáradtak voltak az úttól. Először ültek repülőgépen. »Nem ajánlom a repülést senkinek som«, mondja, »akinek nincs reá szüksége, ezt mulatságból ne tegye soha.« »Képzelem, hogy eleinte kellemetlen lehetett«, mondom. »Nemcsak eleinte«, vágott közbe a királyné, »de az egész idő alatt. Kínos négy óra volt...« »A leszállásnál, — beszéli tovább — hiába kerestük a tűzjelzéseket. Emiatt sok időt veszítettünk, nem tudtuk, hol vagyunk és az első leszálló előtt sokáig keringtünk a levegőben.« Azt is meséli, hogy Kenyerin, sajnos, nem feküdhettek le, pedig annyira örültek az elkészített nagyszerű puha ágyaknak. De megjött Lehár autója az utasítással, hogy vigye őket az erdei vadászkunyhóhoz, ahol aztán a továbbiakra nézve eldől a sorsuk. A Ruprecht-kastélyban Lehár meg akarta őriztetni incognitójukat, gróf és grófnénak szólította őket, de az üres ház őrzője hamarosan tisztában volt a helyzettel, félrevonta Lehárt, odasúgta neki, hogy rég felismerte a magas vendégeket, de ne féljen attól, hogy bárkinek elmondja. 

Gyula ezalatt Rakovszkyval és Gratzcal egy másik legénységi szobában van, ahol szinte nagy készülődések folynak az esti elutazásra. Ebben a szobában, mely közvetlen a felségek mellett van, töltjük mindnyájan a délután javarészét. Székek hiányában faládákon ülünk, melyeket minduntalan kihúz alólunk a nyakra-főre csomagoló legénység. Gyula, kit a király rövidesen érkezésünk után magához hivatott, nagyjában elmondja nekem, hogy mit beszélgettek. A délután folyamán körülbelül 30 tagból álló magyarruhás leánycsoport virágokat hoz a királynénak. A felségek a lépcsőházban fogadják őket. A királyné a virágokat átveszi és pár szóban megköszöni. Szép és megható ünnepély az Ostenburg-csapatok felesketése. Gyalogság, huszárság, tüzérség vonul fel feszes tartásban és tiszteleg őfelsége előtt. Körülbelül 1500 ember, a híres Ostenburgféle »jaguár«-csapatokból valók. »Büszkék lehettek arra, hogy ti kíséritek vissza a székvárosba a királyotokat«, hallatszik Ostenburg hangja a csapatok éléről. A királyné a magyarruhás lányok között állva nézi a királyt, amint a himnusz hangjai mellett ellép a katonaság sorfala előtt, és hallgatja az esküt, melyet ezer torok dörög ritmikus hangsúlyban: » Tűzön, vízen keresztül, tengeren, szárazföldön és a levegőben Istenért, királyért és a Hazáért.« És utána a hátborzongató Isten engem úgy segéljen!! Arca igen komoly és szinte átszellemült. Hegedűs kétszer esküdött föl. Egyszer a király szobájában és egyszer az udvaron. Mialatt az eskü folyt, a kaszárnya széles vasrácsos kapuja előtt összegyűlt a kíváncsi tömeg, mely nőttön nő. Nemsokára onnan is hallatszik, mintegy visszhangként, a katonák kemény, ütemes éljenzésére a lelkes tömeg örömrivalgása. 

Már teljes sötétben hagyjuk el kilenc óra felé a kaszárnyát. igyekezünk befelé a városba. Akkorára az utcákon már nagy a járás-kelés. Mindenütt csoportokban állanak az emberek és mást sem lehet hallani, mint hogy »Megjött a király! Hallottad már? Csakugyan igaz!?« — Minket is többször megállítanak, teljesen idegenek, sőt vannak, akik hozzánk szegődnek és elkísérnek a szállóig, mialatt kérdésekkel ostromolnak. A Pannoniában egy külön terembe vonulunk, ahol vacsorára Sigray vendégei vagyunk. Nagyon sokan gyűlünk össze. Magasrangú tisztek, tábornokok, Hegedűs is ott van, a civilek közül Zsembery főispán és Klebelsberg Kunó, a város képviselője, ki Pestről szerdán Gyulával együtt érkezett és félősen, óvatosan, figyelőén húzódik meg az asztal egy végében. Vacsora alatt Gratzot folytonosan szekálják, hogy ő micsoda nagy puccsista, pedig senki sem nézte volna ki belőle. Gratz belemegy minden tréfába és jóizűen nevet hozzá. Tizenegy órakor kimegyünk a vonathoz, de a négy szerelvény még nincs készen. Ott is nagy tömeg várakozik az állomás előtt, és az egész útvonalon, amelyen a felségek végigmennek. A szerelvények közül az első katonavonat, a másodikon van a király és kísérete, a harmadik és a negyedik szintén katonavonat. Nekem Gyulával egy közös fülkém van. Kemény, igen keskeny fekhelyek. Nem lehet megmozdulni. Aludni még kevésbé. Éjfél után négykor indulunk el.