2011. dec. 20.

Politikusoknak erősen ajánlott olvasmány


Minden kedves liberális olvasónktól elnézést kérünk. Tudjuk, hogy a Nyugatból illene idéznünk, hiszen a Napkelet ókonzervatív, reakciós folyóiratnak minősül. (Nagyon kedvelem.) Vajon Önök olvastak valaha Napkeletet ? Nem hinném. De ne aggódjanak, segítek a bajukon. Liberálisaink, politikusaink, és az összes demokrata számára küldött ajándékom következik az alábbiakban:

"Tisza István szinte kikristályosodott típusa a magyar úrnak. Ha egyéniségét elemezzük, három réteget különböztethetünk meg benne. Az «úr» nemzetközi jellemvonásai alatt megfigyelhetjük a speciálisan magyar vonásokat, majd még mélyebben az egyéni magot. A mai úr-fogalom a XVI. és XVII. század arisztokratikusan berendezett társadalmának eszméiből és a romanticizmus hősfogalmából tevődik össze. E nagyúri ideál első, legszembeötlőbb tulajdonsága a feltétlen tisztakezűség, a becsület oltárraemelése. Talán a napi politika árnyoldalai játszanak közre abban, hogy ma elsősorban erről az oldaláról ismerik Tiszát, de akármi is az oka, mint a korrektség megszemélyesítőjét ismerjük. Ennek a foltnélküli becsületességnek következménye Tisza büszkesége, sőt néha gőgje is. Minden kiválóság bizonyos büszkeséggel jár.

A demokrácia Nietzsche Übermensch-ének gőgjét termelte ki, melynek alapja az értelmi fölény és amely egyúttal kíméletlenebb is, mint az arisztokratikus társadalom büszkesége.


Tisza lenézte és megvetette ellenfeleit, mert erkölcsileg alacsonyabbrendűnek tartotta őket. Közmondásos lett az a nyilatkozata, amit Károlyi Mihállyal vívott párbaja után tett: «Ilyen embert nem érdemes megölni».

(Ilyet? Hmm. Ebbe így utólag ne menjünk bele.[szerk.])

Amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinálna, ha őt is ki akarnák vezetni a parlamentből, azt felelte, hogy inkább meghalna, de nem engedné magát ennyire megalázni. Mennyire lenézhette némely lármázó és szájaskodó ellenfelét, akik közül egy sem mert cselekedni !

Megható az a tisztelet, amely Tisza levelein elömlik, amikor királyáról beszél. Szinte az apa és fiú vonzalmára emlékeztet a király és minisztere közötti viszony. Tisza hűségét az öreg uralkodó feltétlen bizalommal viszonozta. Állandóan mint «az én hűséges Tiszám szerepel az uralkodó bizalmas nyilatkozataiban."

(Részlet a Magyar úr-francia demokrácia című cikkből, írta: Fábián István, megj.: Napkelet, 1932/7)

Pardon, egy rövid megjegyzés.

Mint tudjuk, Hamvas Béla évekig publikált a Napkeletben is, a Nyugattal való "szakítása" után. (Most mi lesz? Úristen! Rendőrt! Lukács Györgyöt! Segítség!) Azért ne kezdjék el máglyára hordani a könyveit, ha nem muszáj. Köszönöm.

Áldott karácsonyt! Örvendjünk együtt megváltó királyunk születésének!

4 megjegyzés:

PHJ írta...

Dehát miért is kér elnézést Herr Stami? Hisz' Tisza liberális politikus volt... Talán inkább ajánlani kellene nemzetes úr. :)

Stami írta...

PHJ Uramnak igaza van. Ez esetben elnézést kérek a balliberális, bolsevikiekkel kokettáló hazaáruló istentelenektől! Mea culpa.
A továbbiakban pedig ajánlom minden nemzeti liberális(sic!)figyelmébe. Beszéltem.(Jobbra el.)

Per Spegulo monarchista.blogspot.com írta...

:-D Nincs hozzáfűznivalóm a leírtakhoz, csupán egy magánmegfigyelés és egy ostoba és felkészületlen, kötözködőnek minősíthető "konzi" (jaj, de nem szeretem ezt a kifejezést!) kérdést.

Ugye, láttuk Tisza gróf fényképét?

Emlékszik-e valaki az alább ábrázolt, nagy-formátumúvá kinevezett, dicsőített, közterület foglalási engedélyes, amikor-az-ég-zengett-elinaltam típusú hősiességet tanúsító (valljuk be, egymás közt csöndesen és halkan: egyértelműen hazaárulónak), a Károlyi család szégyenének egyetlen fényképére is, amikor egyenruhát viselt? Mert én nem emlékszem.

Lám Tisza gróf, aki egyedüliként ellenezte a háborút, magára öltötte az egyenruhát és nem átallott katonák közt fényképezkedni.

PHJ uram, egy Tisza-kaliberű "liberális" (helyesen: szabadelvű) a mai utód-jelölteket a kilenc farkú macskával kergetné ki a Szabadelvű Párt székházából, amit azóta gyurcsányék kiprivatizáltak.

PHJ írta...

Talán igen, tekintetes uram. Nem tudjuk. Mindenesetre egy Deák Ferenc vagy egy Tisza István nemzeti liberális (valóban: szabadelvű vonal) nagyon is sokat tett a nemzetért. Deák egyszerűen egy géniusz a maga nemében az ő közjogi koncepciója és állhatatos politikai harca a jogfolytonosság teljes helyreállításáért példaértékű kiállás volt. Deák rendszeresen rózsafüzért mondott a parlamenti ülések között, e mellett pedig a pártjában a pártfegyelmet minden körülmények között tartotta. Intellektusa is egészen remek volt.