
Sólyom László, a II. Magyar Köztársaság (ami nem a III.) elnöke nem fogadta a homoszexuálisok Szivárvány Misszió Alapítványának képviselőit, és nem támogatja a homoszexuálisok felvonulását sem. Különösebb indok nincsen, egyszerűen nem ér rá. Az elnök elfoglalt, nyár van, hagyják békén őket a melegek, úgyis nagy már a hőség. A sajtó persze azt sejteti, hogy "homofóbiai" meggondolásokból, hiszen Sólyom "inkább konzervatívnak" számít (ne menjünk bele abba, mennyire az, vagy sem, mindenesetre érzékeny erkölcsű környezetvédőnek jobb, mint konzinak és politikusnak). A "homofób" azt jelentené, hogy 'embergyűlölő', ha nagyon szigorúan vesszük. A "buzeránsok" (hogy egy régi szép magyar polgári kifejezést vegyünk elő, a liberális és modern "meleg" helyett) akkor most csak saját magukat nevezik "embernek"? Dehogy. Ne gonoszkodjunk, hiszen a "homo" a "heteronak" az ellentéte, de azért még érthetnénk úgy is.
(Bah.)
Inkább azonban emlékezzünk; boldog régmúlt "kirekesztő időkre". Amikor ki lehetett egy társadalomból rekeszteni a társadalom megrontására szövetkező lélektelen kufárokat. Amikor elszigetelve éltek, és bár mindenki tudta, hogy vannak, senki nem foglalkozott velük, mert nem kérkedtek, és nem akarták társadalmi normává tenni a létezésüket, ezért nem is bántotta őket senki. Akkor lehet, hogy nem voltak kirekesztőek azok az idők, csak egyszerűen "boldogok"?
Nem baj, bele kell törődni; most ilyen világban és országban élünk - a deviancia normalitássá aljasult és aki szembeszáll vele, deviánsnak minősül. A deviancia tehát relatív fogalom lett. Deviáns a melegekre köpő nyárspolgár nyugdíjas, kezében nájlonszatyorral, és nem deviáns a homoszexuális szubkulturát normatívává tevő polgárjogi harcos. Akinek meg ez kínaiul van, az tanuljon meg kínaiul.
Lényeg, ami lényeg, Sólyom nem fogadta őket; az a Sólyom, aki a Magyar Gárda képviselőit sem fogadta, mert ők is deviánsak, ők a "csőcselék", a "törvényenkívüliek". Sólyomnak a 2006-os és 2007-es hazugságon felháborodott magyarok is csőcselék volt, és deviancia. Nem értette, nem tett semmit sem ellenük, azon kívül, hogy ő is fellhábororodott - rajtuk. A népképviseleti állam feje, nem foglalkozott a nép haragjával. Az csak egy kisebbségé volt, ahogyan a melegek is csak egy kisebbség. Az önjáró és önsorsrontó magyar köztársaságocska, ki-tudja-hogyan 'megválasztott' első embere a minoritással nem foglalkozik, vagy éppen lekezeli azt. A primus inter pares ilyen idehaza.
Mert ő még nem tudja, a köztársaság sem tudja, hogy nem voltunk és nem lehetünk egyenlőek. Egyenlőség csak Isten előtt van, mert nála senki sem nagyobb.
Isten, Király, Haza, Egység, Család - így induljunk el inkább. De Család nélkül nincs Haza, Haza nélkül nincsen Egység és nincsen Király sem. Van helyette "prezidente", aki nem tud egységet teremteni.
Csak concubinatus van, csak respublika van és csak "prezidente" van. Meg melegünk. És elegünk is van. Egy vihar jó lenne már, de nem egy biliben.