A történeti alkotmány nem karácsonyfadísz.

Pénteken, május 8-án, a Polgárok Házában mutatták be a nagyérddemű közönségnek a történeti alkotmányunk Zétényi Zsolt által szerkesztett új kiadását. A kiadvány felett elsősorban a Magyarországért Kulturális Egyesület bábáskodott, több más hasonszörű szervezet segítségével, mint például a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Iroda, és a Magyar Konzervatív Alapítvány. A teremben voltunk körülbelül 200-220-an, és körültekintve a közép-, vagy éppen időskorú közönségen tapinthatóvá vált előttem az a nemrég egy kiváló tanulmányban (melyre mindenképpen még vissza kell térnünk) olvasott fogalom, hogy "a középosztály lázadása". A rendszerváltás vesztesei szemmel láthatóan mást akarnak, ennek a "mást akarásnak" egy emblematikus személye maga Dr. Zétényi Zsolt is, aki a híressé vált törvényének alkotmánybírósági elutasítása után (1993) nincsen jelen a politika fő sodrában gyakorlatilag. A kötet megszerkesztésére, és az azt bevezető 170 oldalas tanulmány megírására bevallottan a végső lökést a 2006-os őszi események sarkallták Zétényit (Dr. Molnár Attila elnök szerint) és a kiadásra az Egyesületet is, amiért túl sokan hivatkoztak a történeti alkotmányra a nélkül, hogy tudták volna, hogy mi is az. Jogos, valóban, a mai napig így van ez.

A kötetet és a szerkesztőt többen dicsérik (közülük leginkább helynévalóan az NJA egyik fiatal tagja, akinek sajnos nem tudtam megjegyezni a nevét), Zétényi úr azonban egy kicsit visszafogottabban fogalmaz, amitől szimpatikussá is vállik. Nincsenek eltúlzott reményei ugyanis, s erre egy kiváló hasonlata is van.;"A történeti alkotmány és a Szentkorona-tan nem olyan mint a karácsonyfa világítása, amelyet egykor kihúztak a dugóból, aztán ha visszadugjuk, akkor újra világos lesz. Nem tud magától megváltoztatni semmit sem.". Ez őszinte beszéd, jó lenne, hogyha sokan tisztában lennének vele. Azzal is egyet lehet érteni, amit Zétényi úr arról mondott, hogy a történeti alkotmány a magyar nemzet életformája volt, abban élt, ezért először a nemzetnek kell újra hozzá igazodnia és felfedeznie azt. El kell kezdenie újra olvasnia, elmélyednie benne, ezért volt fontos újra kiadni ezt a kötetet, saját bevallása szerint is, egy kicsit későn. Ebben a "későben" azonban azt láthatjuk, hogy mindazok, akik a rendszerváltozásban valami mást kerestek, azok csak mostanára kaptak észbe, hogy merre ment el a hajó. Mindenesetre jobb később, mint soha.

Lemegy a program, méltatások, huszárok, klassz népzene, de hozzászólni sajnos nem lehet. Nekem azonban vannak kérdéseim jócskán, mert a mellett, hogy egyrészt nagyon örülök annak, hogy a történeti alkotmány megjelent, valóban méltó kivitelben (bőrkötés, arany nyomás, 1200 oldal, fogalom-, tisztségek jegyzéke, stb.) reálisabb áron (6500 Ft), Zétényi úrral és a körülötte állókkal kapcsolatosan aggályaim vannak, amelyeknek korábban hangot is adtam. Ezeket Zétényi úr most sem oszlatta el (1848, mint konzervatív forradalom, Szemere Bertalan példaként való emlegetése, a népszuverenitás elvének túlzott hangsúlyozása, stb.), ha józan megnyilvánulásaival árnyalta is a képet magáról. Mégis kíváncsi vagyok a véleményére is személyesen.

Sokan dedikáltatnak közben egy jó fél órát beszélgetünk. Van, ami megnyugtató; hiszen a bevezető tanulmányában kifejti, hogy a történeti alkotmány formája csak a királyság (igaz ezt a részt még nem találtam meg benne), a köztársaságok legitimitását erősen megkérdőjelezhetőnek tartja ő is (ezt egy kicsit karakánabbul és aláérveltebben kimondta a fentebb említtet NJA-s fiatalember a színpadon, mind 1946, mind pedig 1989 esetében) , de ennek ellenére a királyság témáját nem akarja megemlíteni sehol sem. Az alaki jogfolytonosság mellett vagy inkább helyett jelenleg az anyagi jogfolytonosság jelentőségét hangsúlyozta, amely szerint a nemzet a jog forrása (quasi népszuverenitás, a szabad királyválasztóknak volt ez korábban alapvetése) továbbra is, így az intézmények helyreállítása a nagyon fontos dolog jelenleg, és a törvénykezés helyreállítása egy alkotmányreformmal. A királyság eszméje szerinte most csak megzavarná a dolgokat és sokakat elrémisztene. Ezért is tartja megfelelőnek a "nemzetkoronázás" fogalmát (amellyel kapcsolatban megjegyzem, hogy ez minimum absztrakt), ami a Szent Korona, és a történeti alkotmány által a nemzet felemelését jelenti (ha jól vettem ki a szavait itt). Természetesen ketté vállnak a dolgok itt a magam részéről, mert ezzel nem tudok egyetérteni, s ebben Molnár Kálmán professzor úr a provizórium (kormányzóság) alatt kifejtett véleménye a segítségem, amivel Zétényi úr egyetértett (láthatóan meglepve, hogy valaki őt idézi), de mégis kitartott az álláspontja mellett. A kicsit provokatív kérdésemre, hogy elképzelhetőnek tartja-e a történeti alkotmányt köztársasági államformában, lényegében nem kapok sem igen, sem nem választ, ami lehet biztató, vagy éppen aggasztó is. A hangsúlyt egyfajta önszerveződésre helyezi, amelyben a nemzet tagjai sok jó befolyás éri, az uralkodó áramlattal szemben, ebben az egyik meghatározó a történeti alkotmány (ezt egy hölgynek is kifejti előttem bővebben) .

Magamban úgy összegzem, hogy a legfontosabb most, hogy a nemzet tudatosítsa magában azt, hogy mi volt a történeti alkotmány tartalma, és mi volt annak a szerepe az életében. Ebben a könyv következetes egyébként, mert a jogfolytonosság megszakításáig tartanak a tisztségek (1944. március). A kötet beszerzése megtörtént a magam részéről, lapozgatom, és titkon örülök is neki. Az idő nem biztos, hogy a köztársaságnak dolgozik, amely élhetetlenné teszi a nemzet életét, ellehetetleníti a megélehtést és mesgzállóként viselkedik (megintcsak a fentebbi tanulmányt idéztem). A történeti alkotmány megjelentetése komoly fegyvertény, ahogyan Zétényi úr helyesen mondta; ezt nem kell "megírni", ez egy olyan mű, amelyet csak újra és újra le kell porolni, egy kicsit ki kell szidolozni, hogy csillogjon, mert ezt a magyar nemzet magának alkotta.

Nos, ez most megtörtént újra, a rendszerváltás után 20 évvel. No comment. Edddig azt gondoltuk, hogy helyes úton járunk, hogy tudjuk nélkülözni egy ordas kommunista gyökerőű liberálisan átformált alaptörvénnyel? Újra és újra visszatérve olvasgatni kell az anyagot. Aztán majd futunk még egy kört Zétényi úr felé, hátha addig még egyszer változik irányunkban a véleménye.

Ki tudja?