Mi a fontosabb - a jó demokrácia vagy az erős gazdaság? Forrás: Pew Global Survey, 2009. [Köszönet a Véleményvezérnek.]Nem olyan régen egy monarchista ismerősöm "illegitimnek" nevezte a mostani Magyar Köztársaságot, egészen nyíltan, olyan közegben, amely viszonylag nagyobb publicitást kapott. Sokan mondják persze, hogy a "rendszer illegitim" - ki mit ért rajta, az szinte már magánügy. A népszuverenitás miatt azonban, a hatalom forrása a nép, jelen esetünkben a magyar nép. A köztársaság létét a nép indokolja, azt mondják, hogy neki kell egy ilyen egyszerűen. Meglehet ennél a pontnál helye van egy kis szkepszisnek is, hiszen mikor kérdezték meg róla, hogy valóban kell-e nekik egy ilyen? A helyes válasz ez; soha.
A népnek azonban, azt mondják, hogy kell a demokrácia is, méghozzá olyan formában, ahogyan most létezik. Pontosan úgy. Tömegdemokrácia. Ha kell ezt az legitimizálja, hogy az emberek boldogulnak, ez a jó rendszer. Ebben boldogulnak, ebben figyelembe veszik az érdekeiket, a véleményüket. Érdemes tehát a demokráciát, mindig a boldogulással, a szabadsággal, a szuverenitással kapcsolatosan nézni, vajon mi a viszony, mi az arány ezek között? De leginkább - ne legyünk álszentek - a boldogulást érdemes itt megfigyelni, mondjuk a demokráciával összehasonlítani. Az embereket ez érdekli. Ha az emberek boldogulnak, ha a gazdaság erős, ha megy a szekér, akkor mi értelme megkérdőjelezni a demokráciát és a köztársaságot? Semmi. Összecsapjuk a tenyerünket és jól érezzük magunkat.
A helyzet azonban az, hogy a szekér nem megy. A gyenge gazdaság (sem) legitimálja ezt a rendszert. Ha nem legitimál - elsősorban a nép szemében, a nép által - akkor viszont miért ne vessük fel annak az érvényét, hogy másra van szükség? Miért ne beszéljünk erről egyre nyíltabban és egyre aláérveltebben erről? Ha senki nem kérte számon ennek a berendezkedésnek a közjogi-történeti abszurditását, talán az érv lesz, hogy egy nemzetgazdaság bedőlni látszik és, hogy üres a kamra.
A népnek azonban, azt mondják, hogy kell a demokrácia is, méghozzá olyan formában, ahogyan most létezik. Pontosan úgy. Tömegdemokrácia. Ha kell ezt az legitimizálja, hogy az emberek boldogulnak, ez a jó rendszer. Ebben boldogulnak, ebben figyelembe veszik az érdekeiket, a véleményüket. Érdemes tehát a demokráciát, mindig a boldogulással, a szabadsággal, a szuverenitással kapcsolatosan nézni, vajon mi a viszony, mi az arány ezek között? De leginkább - ne legyünk álszentek - a boldogulást érdemes itt megfigyelni, mondjuk a demokráciával összehasonlítani. Az embereket ez érdekli. Ha az emberek boldogulnak, ha a gazdaság erős, ha megy a szekér, akkor mi értelme megkérdőjelezni a demokráciát és a köztársaságot? Semmi. Összecsapjuk a tenyerünket és jól érezzük magunkat.
A helyzet azonban az, hogy a szekér nem megy. A gyenge gazdaság (sem) legitimálja ezt a rendszert. Ha nem legitimál - elsősorban a nép szemében, a nép által - akkor viszont miért ne vessük fel annak az érvényét, hogy másra van szükség? Miért ne beszéljünk erről egyre nyíltabban és egyre aláérveltebben erről? Ha senki nem kérte számon ennek a berendezkedésnek a közjogi-történeti abszurditását, talán az érv lesz, hogy egy nemzetgazdaság bedőlni látszik és, hogy üres a kamra.
10 megjegyzés:
A demokráciákat mindig királyság követte, az ókortól napjainkig. Mert rájöttek, hogy egy kész átverés show. Nincs erkölcs, nincs hit, üres a kamra, a választásokhoz "kampány" kell és csalás, szabadon választhatjuk meg az aktuális idióta diktátorainkat. A modern alkotmányos monarchia a társadalom legfejlettebb, és legkivánatosabb formája.(nem Habsburg György)!Ki lejáratta magát. Virág
Orbán Viktort alkalmasnak tartom miniszterelnöknek, remélem 2/3-os győzelmet aratnak, megváltoztatva az alkotmányt,és azután lehet esetle monarchiában gondolkodni. Ez még odébb van. De király csak katolikus férfi lehet, Szent Koronával beavatva. Egy király összefogja a nemzetet, és kiáll annak érdekében. Ez reálisan még odébb van, de előbb utóbb megvalósitható. VIRÁG
A demokrácia mindig mennyiségi, és soha nem minőségi szavazást jelent. Szellemileg alultáplált emberek megvezetését, tudatlanságuk kihasználását. Senkit nem akarok megbántani, senki nem akarok lenézni, inkább azt szeretném ha a tudatlan emberek is felemelkednének. Államférfiakra van szükségünk, és nem üzletemberekre.A politika felelősség.És hosszútávon kell gondolkodni. VIRÁG
Habsburg György jóindulatúan és láthatólag a magyar politikai viszonyok ismeretének teljes hiányában cselekedett. Nehogy azt higgye bárki is hogy Ő most mdf-es. Mindig is úgy nyilatkozott, hogy szívesen használná fel tehetségét és kapcsolatait Magyarországért az Európai parlamentben, miközben határozottan elutasította hogy a belpolitikában részt vegyen.
http://url.moosaico.com/13696
Szerintem nem volt tisztában a magyar realitásokkal, azzal, hogy nálunk minden ami pártokkal kapcsolatos velejéig romlott és egy ilyen döntés legalább a magyarok felének azonnali gyűlöletét váltja ki.
Ő úriember és ha ugyanezt Angliában a konzervatív párt színeiben tette volna meg akkor senki nem szólhatna egy szót sem.
De szép is lenne egy olyan demokrácia, ahol a választásokon minden induló (nagypárt, kispárt, független jelölt) pontosan ugyan akkora reklám és média felületet kapna és nem érvényesülnének csak a legnagyobb pártok (és jelöltjeik) a külön kampány célra az államtól lopott extra milliárdjaikból. Állítom, hogy akkor függetlenként egy arisztokrata, vagy egy Habsburg simán helybenhagyhatta volna a pártok képviselőit az EP választásokon (természetesen szakmai alapon). És akkor egy monarchista párt is simán parlamenti párt lehetne a következő választások után.
De hogyan is nevezhetjük demokráciának az olyan rendszert, ahol a választók egy részének fogalma sincs hogy ki kivel van.
Nekem nincs miniszterelnök jelöltem. Majd ha II. Ottó kijelöl valakit. De fordítva semmiképpen se legyen
Én szeretnék provokátor lenni egy kicsit, ha lehet. Akkor ez az írás azt akarja mondani, hogy várjunk egy nagy összeomlásra és azután majd lehetséges a tabula rasa? Talán mások helyett is kérdezem ezt.
Virág,
A demokráciát, köztársaságokat nem inkább császárságok követték (melyek inkább a türanniszra, mint egy jó monarchiára hasonlítottak)?
Én nem lennék túl boldog, ha a világot az Amerikai Császárság vezetné 10-15 év múlva...
DGY:
Annak idején az írásommal valami ilyesmit mondtam. Szerintem várni kell, a politikai cselekvéssel minenképp. Addig a nem marxista szemléletű történelem és az ősi alkotmány tanítása a legfontosabb.
PHJ,
Hát, bizonyos szempntból igaz lehet, hogy a tömegdemó a válság jele, ugyanakkor ez már inkább metafizikai síkon levő válság. Mely persze az utóbbi néhány évben, évtizedben egyre inkább manifesztálódik a fizikai világban is, van aki már majdnem 100 éve látta, van, és sokan 30-40 éve. Ma már nem kell nagy tudosónak lenni az észleléséhez.
Ugyanakkor pusztán az anyagi jólét növekedésének szerintem jót tett a demokrácia és a modernizmus, már csak az anyagiassága miatt is (minél inkább az anyagra irányul az ember figyelme, annál többet termel, annál több mindent felfedez). Sőt, azt is mondhatjuk, a mostani tömegdemokráciák (köztársaságok és alkotmányos monarchiák) a gazdasági konjunktúrára épülnek (panem et circenses). A 21. században a demokráciák azért fognak megrendülni, mert most már nem lesz elég 1-2 éves távlatban előre tervezni (Megadja kartárs kedvéért - ha még olvassa ezt a blogot - nem tervgazdálkodásra gondolok).
A mostani politikai "elit" az egész ún. nyugati világban arra épül, hogy tömi a nép zsebeit és száját, cserébe birkajellegű viselkedést vár el (ennek persze megvan az az előnye is, hogy egy nyugati országma anyagi szempontból sokkal biztonságosabb, mint régen). A devianciákat elég "soft" eszközökkel elnyomni, pl. ennek az egésznek nem igazán tudatában levő média-megmondóemberekkel (ez elleni harcot ld. tirpákbokrétás).
A politikai szándék valóban fontos, de kis esélyét látom, hogy ez alulról szerveződjön - egy alulról jövő szerveződés, mely az alsó néprétegek hatalmát akarná korlátozni?
A szerves fejlődés megszakadt, és 60 év kihagyás már nagyon sok: gyakorlatilag azt jelenti, hogy nagyon kevés kivétellel már nem él olyan cselekvőképes ember, aki felnőttként élte volna meg a Magyar Királyságot.
A következők a lehetőségek van a Királyság visszaállítására (most nem egy kiherélt alkotmányos monarchiára gondolok):
1. Olyan szintű összeomlás, hogy egy átmeneti klán vagy törzsi korszak után a legkiválóbb arisztokrata királlyá koronázása (megeshet, hogy egy régi királyi család sarja lesz, de minél több idő telik el, szvsz erre annál kisebb az esély).
Az átmeneti korra azért van szükség, mert a régi arisztokrácia szerves hagyománya szintén megszakadt (a bulvárlapok alapján a királyi családoké is). Másrészt egy összeomlásban a centralizált rendszerek nem működnek, lokalizált rendszerekre van szükség. Mely építőkövekből azután modulárisan felépülhet egy állam. Ez történt a középkorban, a Római Birodalom bukása után. A régi hagyomány ismerete, átmentése ezt a folyamatot felgyorsíthatja, a szenvedést csökkentheti.
2. Világpolitikai korszakváltás. Ezt is csak úgy tudom elképzelni, ha az 1. pont is bekövetkezik valamilyen szinten. Mivel a nyugati világban a demokrácia még elég nagy jólétet képes biztosítani (legalábbis egy ideig), ott nem várható, hogy nagy gazdasági válság nélkül váltsanak politikai rendszert.
3. A falangistához hasonló ellenforradalom. - ezt szerintem rövid úton levernék a NATO csapatok, ez ilyen külpolitikai helyzet esetén értelmetlen.
4. Nyilván van egy kompromisszumos út is:
A jelenlegi tömegdemokrácia politikai rendszerébe minél többet átmenteni az ősi alkotmányból.
Ez csak gyenge rész-sikerekkel kecsegtet, de realista szemszögből rövid távra ez az egyetlen járható út.
Ennyiben jogos lépés, ha a konzervatívok beállnak a fidesz mügé. Ugyanakkor ez egy nagyon veszélyes kötéltánc: a "belülről változtatjuk meg a rendszert" csak úgy működik, ha az ember borzasztó nagy tudatosságban él és nagy akaratereje van. Enélkül idővel hozzáidomul a rendszerhez.
Kihagytam valamit?
"(minél inkább az anyagra irányul az ember figyelme, annál többet termel, annál több mindent felfedez)"
Annál jobban él és annál többet elfelejt. Ne legyünk hamburgerzabáló túlsúlyos,mindent megengedő emberi roncsok!
:)
Hát, a gyökértelenség Nyugaton már-már dogmává emelkedik.
Metafizikai téren a tömegdemokrácia közel azonos pusztítást végzett, mint a kommunizmus.
A munkamorál és a polgári értékrend még viszonylag jól megmaradt.
Jó kérdés, hogy az EU hogyan fogadna egy békés restaurációt...
Meg van egy olyan technikai kérdés (ezt a jog iránt érdeklődők le is csekkolhatnák): mennyire kompatibilis egymással az ősi alkotmányunk és az EU-é.
A válság hatására az EU egyékbént szerintem a centralizáció felé fog mozdulni (vagy szét is darabolódhat - nem biztos, hogy a mostani katonai potenciállal ez túl jó lenne).
A mostani lagymatag, nagyrészt gazdasági kérdéseken alapuló unió válságos időszakban nem életképes, és ezt több - gyakorlatilag ellentétes - oldalról is mondják: neolib közgazdászok és armageddonista próféták egyaránt.
Az ellenforradalmi erő szerintem az utóbbi néhány évben elég sokat erősödött, ugyanakkor sok gőzt levezet szerintem a demokratikus (a.k.a. populista) nemzeti radikális pártmozgalom (most a Jobbik) és a primitív kukaborogató radikális csoportok.
Persze, ez a jelen esetben még talán nem baj, hisz sem a belpolitikai, sem a külpolitikai helyzet még nem érett.
Nobilis,
Így van, habár az idén lehet, hogy kipróbálom a grillünkön a hamburgersütést is.
Amúgy a modernitás-kritika lassan elsörpő fölényhez fog jutni: már egyre több anyagi síkon jelentkező válságjel van.
Ld. pl. http://www.ursuslibris.hu/content.php?content=51
Megjegyzés küldése