Beszédes nevek a megújított államberendezkedésben

Írta: Chubakka.

A köztársaság tisztulni akar. Tegye! Van mitől. Van mit szégyellni és van miről elítélően nyilatkozni.

A mások által agyonajnározott ÁVH – a „munkásosztály ökle” – Európában is ritkaságszámba menő kegyetlenséggel és szadizmussal irtott mindent, ami kommunista, vérrepublikánus eszméibe nem illett bele. Így még azt is elmondhatták magukról, hogy ők „képviselik az igazi köztársaságot”.

A magyar megkapta a csodaszernek kikiáltott „köztársaságot”, amit a proletárdiktatúra eszközeivel és módszereivel „vívtak ki” és tartottak fenn, akár brutális erőszakkal is. Az ÁVH a „köztársaság” igazi arca, az ÁVH a köztársaság leglényege, hiszen igazi működési terepet akkor kapott, amikor 1946-ban bevezették a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló törvényt (1946. VII. tc.). A köztársaság első dolga volt, hogy megvédi magát. A forradalmakban ez természetes dolog. A belső ellenség a legádázabb. Nem csoda, hogy a most levitézlett posztkommunisták miért szerettek annyira hivatkozni rá – minden második mondatukban.

Annyit használták, hogy a kifejezés is (talán) elkopott, devalválódott. Most a következő meggyalázásra szánt politikai fogalmuk a „demokrata”. Viszont nem kérdezték meg az embereket, akarnak-e ÁVH-s típusú „demokratákat”. Igaz, a „demokrácia” fogalmát sem határozták meg, hogy számukra mit jelent „demokratának lenni”.

Időközben, az eltelt 66 évben feledtettek „köztársasági” és „demokrata” uraink mindent, ami a magyarság ezer éves múltjához köthető volt. Azt énekelgették: „Holnapra (azaz mára) megforgatják az egész világot!”. Kaptunk helyette „köztársaságot”, és „demokráciát”, „demokratákkal” ami lecserélte a hagyományosan megszokott addigi Rendet. Ma, ha ezek az urak és hölgyek köztársaságról és demokráciáról beszélnek, a „rendet”, a saját értékrendjüket értik alatta. (Lásd: „Merjünk baloldaliak lenni!”)

Ebbe a rendbe nem illik bele már semmi, ami eltérne megszokott és a Kommunista Kiáltvány, Marx és Lenin óta hangoztatott elveikhez képest más lenne. Pedig ők szeretnek a „másságra” hivatkozni; csak azért nagyon „mások” azért ne legyünk! S mi közben hallgatagon és cinkosan együttműködtünk – velük – a lelki erő megtöréséig, a test megtöréséig konspiráltunk – velük.

Bűnösök között lettünk a némák.

Így lett ’45-re a hagyományos „Isten – Király – Haza” jelszóból egy redukált és kimiskárolt változat, a kisgazda „Isten, Haza, Család”. S akik a többszörösen javított, módosított jelszót használták – maguk is az Andrássy út 60-ba kerültek; az ellenzők ugyanazt kapták büntetésül, amit a kollaboránsok jutalomból.

Honnan jutott ez hirtelen eszembe?

Onnan, hogy a hétfőn az Országgyűlés elé kerülő kormánypárti jogszabály módosító csomagban megváltoztatni tervezik a Nemzetbiztonsági Hivatal elnevezését. Alkotmányvédelmi Hivatal lesz, rövidített elnevezéssel: AVH. Akkor most ez lesz a Köztársaság Ökle? Korábban volt Munkásosztály Ökle, annak elég nagy a renoméja a mai napig. Igaz, az a negatív renoméja.

Kíváncsian várjuk a Központi Gazdasági Bizottság, a Nemzeti Költségvetés és Vegzálási Diszpozíció intézményneveket is. Már úgy meg szoktuk az elmúlt években a republikánus, sztálinista múlthoz kapcsolható neveket. Visszajön az MHK, az MHSZ, az MDP és az MSZMP is. (Ez utóbbi igazából még el sem ment.)

De ha már az alkotmány-védelemről beszélünk; ezek szerint az alkotmányt már nem az alkotmánybírók és az alkotmánybíróság védik? Mi lesz vajon a feladat- és hatáskörük? Tessék mondani: milyen az az „alkotmány”, amit „védeni” kell? Gyámoltalan és gyenge? Védekezésképtelen? Minek védeni úgy egy alaptörvényt, amely a legjobb esetben is csak egy ideiglenes alkotmány? A republikánus-munkás-ököl nélkül összeomlik? Hiába; összenő, ami összetartozik. A köztársaság egy és ugyanaz. Nincs első, második, harmadik, vagy ötödik köztársaság. Csak egy van. Az, az egy, ami éjjel, sötétben belopódzó betörőhöz – a trianoni kedvezményezettekhez hasonlóan – elrabolta a transzcendenciát, az isteni erőt az emberiség és így a magyarság történetéből.
Ezért kell védeni az „alkotmányt” – mert védekezésképtelen; nincs benne immunrendszer, mert nincs, nem volt benne soha „spiritusz”, szellem, lélek.

Ha az új fideszes-republikánus „keresztszülők” az elmúlt és elvesztegetett, eltékozolt, elrabolt évekért ezzel a csúfolónak is felfogható elnevezéssel kívánnák a nemzetet kárpótolni, akkor megértjük a karikatúra címet. Megértjük, mert az NBH-ból a hangoztatottan „republikánus” "gyurcsányista" posztkommunisták teremtettek ÁVH-t; sosem hagyva feledni, mit is jelentett nekik valójában az igazi ÁVH. Most pedig már hivatalosan is az utcákon kiabált nevük lesz a cégtáblájukra felírva - hogy a vak is lássa, kik és mivé tették ezt a Hazát! Ők - az ÁVH.

S közben Péter Gábor dörzsölheti a tenyerét, vigyoroghat; igaza volt, ő az igazi republikánus még haló poraiban is. A mag termékeny talajra hullott. Az ÁVH örök és kitörölhetetlen nyomott hagyott. Mint egy Isten, Király és Haza nélküli jövő hazug ígérete.