Régóta ígérem magamnak, hogy írok egy nagy kedvencemről egy rövid kis posztot, a monarchista-reakciós (poszt)romantika legjobbjáról. Orczy Emma bárónő nagy sikerű könyvének, szerintem legjobb feldolgozásáról, A Vörös Pimpernel BBC által elkészített TV sorozatáról van szó. A könyv persze maga is remek olvasmány, akinek még nem volt rá lehetősége, az pótolja ezt be, hiszen olyan műről van szó, amelyet itthon nem annyira tartanak nyilván, de külföldön az egyik legismertebb írónő pontosan e történetek kapcsán Orczy Emma baronessz és a könyve is.
A könyv igazi bestsellerhez méltóan több filmes feldolgozást is megért már, amelyek közül az 1999-2000-ben készült BBC TV sorozat hat epizódja elsősorban realisztikus ábrázolásával, konzekvens történetmesélésével, és a nagyszerű színészi alakításokkal emelkedik ki. Sir Percy Blakeney, alias a Vörös Pimpernel, maga az őt megformáló Richard E. Grant; egy angol arisztokrata, aki elsősorban magát képviseli a nemes küzdelemben a köztársaság és a forradalom ellen. Nem ideológiák, hanem emberek, cselekedetek érdeklik, ezek alapján lesz a forradalom és a köztársaság áldozatainak a megmentője, akinek minden pillanatban van tartása ["Csak nem képzeli, hogy párbajozni fogok olyasvalakivel, akinek nem mutattak be?!"]. Felesége (Marguerite - Elizabeth McGovern talán az egyetlen aki nem tudott meggyőzni a filmben, hogy érdemes volt a szerepére) természetesen republikánus, aki kiábrándult a forradalmi terrorból, szerelmet keresett és talált az angol lordban. Percy A Nőt szereti benne és nem a francia arisztokratát, nem is törődik a múltjával nagyon, sokkal inkább azzal, hogy hogyan tudja megosztani vele a kettős életét. A Vörös Pimpernelben ugyanis pontosan ez a nagyszerű; a mű perspektívája, amelyet ez a film is szerencsésen átvett - a forradalom és a köztársaság nem ideológiai okok miatt volt elítélendő elsősorban, hanem mert mélyen emberalatti volt ami történt akkor Franciaországban és a gyümölcsei csak nyomorúságot és pusztulást hoztak az embereknek.
A fanatikus hivatásos forradalmárt, aki hideg és racionálisan (a saját logikája szerint következetesen) kegyetlen Ronan Vibert alakítja, Robespierre személyében. Vibert egyszerűen vérfagyasztó ebben a szerepben, kimért és precíz, gyakorlatilag nem lehet elválasztani Robespierre figurájától, egy pillanatra sem billen ki a szerepből, akár paróka, akár a nélkül van, bármit mond, bármit tesz az százszázalékos["-Köszönöm, hogy eljött a kihallgatásra polgártárs. - Nem nagyon volt más lehetőségem, Robespierre polgártárs. - Ó, vannak olyanok, akik a kihallgatásuk előtt önkezükkel vetnek véget az életüknek. Köszönöm, hogy ön nem így döntött."]. Bábjai mint Chauvelin (ötletes pimperneli gúnynévvel; "Sezlon") csak az ő akaratának az eszközei, a forradalmi diktatúra velük lesz teljes.
A film nagy erénye - a korábbi megfilmesítésekkel ellentétben - ahogyan említettem a realista ábrázolásmód; a sansculotte-ok mocskosan, zsíros hajjal, bután vagy éppen részegen cammognak az utcán koszos kokárdával a mellükön vagy a frigiai sapkájukon. Tudattalanul lázadnak, dorbézolnak, fosztogatnak, erőszakoskodnak. A forradalom vezetői értelmiségi fanatikusok, hideg bürokraták, hatalomhoz jutott deklasszált elemek, akikben a forradalom kiölt minden emberit és babonásan fanatikus hitetlenséggel pusztítják mindazt, ami a múltra, lényegében azonban életvitelük ellentétére emlékeztetheti őket. A királyság oldalán állók ezzel zsigeri módon állnak szemben. Értékeik - hagyománytisztelet, család, vallás, hősiesség, áldozat, tekintélytisztelet, bajtársiasság, leleményesség - természetesek lesznek a néző számára, még akkor is, hogyha győzelmük nem mindig következik be. Egyetlen Pimpernel epizód azonban többet mond el mindenkinek a forradalom és a köztársaság képtelenségéről, és a lehetséges alternatíváról, mint több tucat könyv. Azonosulni nem nehéz azoknak sem, akiknek eddig nem, vagy éppen pozitív véleménye volt a "Nagy Francia Forradalomról". Reakciósok pedig elégedetten csettinthetnek, a mellett, hogy a romantika faktoruk is ki lett elégítve a történettel. Kombattáns ellenforradalmároknak és monarchistáknak pedig elégedettséget okozhat az erkölcsi győzelem mellett a kellő mennyiségű halott republikánus ténye is epizódról epizódra.
A könyv igazi bestsellerhez méltóan több filmes feldolgozást is megért már, amelyek közül az 1999-2000-ben készült BBC TV sorozat hat epizódja elsősorban realisztikus ábrázolásával, konzekvens történetmesélésével, és a nagyszerű színészi alakításokkal emelkedik ki. Sir Percy Blakeney, alias a Vörös Pimpernel, maga az őt megformáló Richard E. Grant; egy angol arisztokrata, aki elsősorban magát képviseli a nemes küzdelemben a köztársaság és a forradalom ellen. Nem ideológiák, hanem emberek, cselekedetek érdeklik, ezek alapján lesz a forradalom és a köztársaság áldozatainak a megmentője, akinek minden pillanatban van tartása ["Csak nem képzeli, hogy párbajozni fogok olyasvalakivel, akinek nem mutattak be?!"]. Felesége (Marguerite - Elizabeth McGovern talán az egyetlen aki nem tudott meggyőzni a filmben, hogy érdemes volt a szerepére) természetesen republikánus, aki kiábrándult a forradalmi terrorból, szerelmet keresett és talált az angol lordban. Percy A Nőt szereti benne és nem a francia arisztokratát, nem is törődik a múltjával nagyon, sokkal inkább azzal, hogy hogyan tudja megosztani vele a kettős életét. A Vörös Pimpernelben ugyanis pontosan ez a nagyszerű; a mű perspektívája, amelyet ez a film is szerencsésen átvett - a forradalom és a köztársaság nem ideológiai okok miatt volt elítélendő elsősorban, hanem mert mélyen emberalatti volt ami történt akkor Franciaországban és a gyümölcsei csak nyomorúságot és pusztulást hoztak az embereknek.
A fanatikus hivatásos forradalmárt, aki hideg és racionálisan (a saját logikája szerint következetesen) kegyetlen Ronan Vibert alakítja, Robespierre személyében. Vibert egyszerűen vérfagyasztó ebben a szerepben, kimért és precíz, gyakorlatilag nem lehet elválasztani Robespierre figurájától, egy pillanatra sem billen ki a szerepből, akár paróka, akár a nélkül van, bármit mond, bármit tesz az százszázalékos["-Köszönöm, hogy eljött a kihallgatásra polgártárs. - Nem nagyon volt más lehetőségem, Robespierre polgártárs. - Ó, vannak olyanok, akik a kihallgatásuk előtt önkezükkel vetnek véget az életüknek. Köszönöm, hogy ön nem így döntött."]. Bábjai mint Chauvelin (ötletes pimperneli gúnynévvel; "Sezlon") csak az ő akaratának az eszközei, a forradalmi diktatúra velük lesz teljes.
A film nagy erénye - a korábbi megfilmesítésekkel ellentétben - ahogyan említettem a realista ábrázolásmód; a sansculotte-ok mocskosan, zsíros hajjal, bután vagy éppen részegen cammognak az utcán koszos kokárdával a mellükön vagy a frigiai sapkájukon. Tudattalanul lázadnak, dorbézolnak, fosztogatnak, erőszakoskodnak. A forradalom vezetői értelmiségi fanatikusok, hideg bürokraták, hatalomhoz jutott deklasszált elemek, akikben a forradalom kiölt minden emberit és babonásan fanatikus hitetlenséggel pusztítják mindazt, ami a múltra, lényegében azonban életvitelük ellentétére emlékeztetheti őket. A királyság oldalán állók ezzel zsigeri módon állnak szemben. Értékeik - hagyománytisztelet, család, vallás, hősiesség, áldozat, tekintélytisztelet, bajtársiasság, leleményesség - természetesek lesznek a néző számára, még akkor is, hogyha győzelmük nem mindig következik be. Egyetlen Pimpernel epizód azonban többet mond el mindenkinek a forradalom és a köztársaság képtelenségéről, és a lehetséges alternatíváról, mint több tucat könyv. Azonosulni nem nehéz azoknak sem, akiknek eddig nem, vagy éppen pozitív véleménye volt a "Nagy Francia Forradalomról". Reakciósok pedig elégedetten csettinthetnek, a mellett, hogy a romantika faktoruk is ki lett elégítve a történettel. Kombattáns ellenforradalmároknak és monarchistáknak pedig elégedettséget okozhat az erkölcsi győzelem mellett a kellő mennyiségű halott republikánus ténye is epizódról epizódra.
18 megjegyzés:
Kevéssé ismert tény Orczy bárónőről, hogy fontos szerepet játszott az első világháborús angol-francia propagandakampányban. Feudális mentalitására jellemző, hogy angol férfi feleségeként, angol alattvalóként teljesen magáévá tette az antant álláspontját, és el sem tudta képzelni, hogy az általa idealizált angol gentleman-ek egyszerűen hazudnak a tengelyhatalmak állítólagos rémtetteiről.
Ő volt az egyik vezéralakja a White Feather (Fehér Toll) mozgalomnak, aminek az volt a lényege, hogy fiatal lányok a gyávaság jelét, egy fehér pelyhet adtak azoknak a férfiaknak, akik a háborús években egyenruha nélkül mutatkoztak nyilvános helyen.
Ennek hatására sok megszégyenített férfi bevonult aktív frontszolgálatra, ami egy idő után elkezdett problémákat okozni az államigazgatásban és a hadigazdaságban. Ezért a belügyminiszter a hátországban dolgozó fontos személyek részére "King&Country" feliratú jelvényeket osztogatott, hogy ettől a buta kampánytól megvédje őket. Egyúttal nyomást gyakoroltak a bárónőre és túlbuzgó hölgytársaira is, hogy hagyjanak fel tevékenységükkel.
Azt hiszem, ez is Emmuska régivágású, 19. századi mentalitását mutatja: nem értette, hogy a modern háborúban a győzelem már nem a hősiesség és az isteni kegy függvénye, hanem gazdasági, technikai és államszervezési kérdés. Egy mérnök, gazdasági vezető, vagy magas rangú köztisztviselő éppen azzal veszélyezteti leginkább a győzelmet, ha a géppuskák elé veti magát.
A Vörös Pimpernelről a következő jutott az eszembe,(édesapám a második világháború után magyar arisztokratákat csempészet ki az oroszok által megszállt országból) hangsúlyozni szeretném, hogy önzetlenül, hisz életének vezérjelszava a következő volt: "semmit sem viszünk magunkkal a hitünkön és a szeretetünkön kívül át a túlvilágra", ezért számára a pénz nem jelentett fontos tényezőt. Egész életében hű maradt legitimista és magyar nacionalista eszméihez.
Fóris Béla
Hmmm...érdekes, érdekes. Nagyon szimpatikus, h vannak sorozatok, melyek az ellenforradalmárokat ábrázolják pozitívan; egy a gondom az ilyenekkel: franciáknak ilyen nincs? Nagyon nem szeretem, hogyha nem az eredeti nyelvükön beszélnek a népek.. :( (nem nézek szinkronizált filmeket sem). De amúgy mindenképp pozitív.
PHJ,
Emmuska egy letűnőben lévő, régi világ utolsó képviselőinek egyike volt. Életének mai ésszel nehezen érthető vargabetűit is szerintem az magyarázza, hogy olyan értékek mentén élt, amelyek a 20. században teljesen érvényüket vesztették. Természetesen ez nem az ő hibája, hanem a századé.
Korábban például, ha úgy hozta a sors, hogy valaki hazát cserélt, akkor új uralkodójához kellett lojálisnak lennie. Lásd Savoyai Jenőt, stb. Az etnikai hovatartozás csak egy érzelmi kérdés, ami felett magasabb igazodási pontok voltak.
Emmuska is mindig nagy szeretettel és nosztalgiával emlékezett magyarországi gyermekkorára - de ez nem akadályozta abban, hogy hűséges felesége legyen angol férjének és hűséges alattvalója a brit birodalomnak. Egyszerre volt a modern háborús propaganda egyik reflektorfényben álló alakja, és ennek áldozata - ugyanúgy, mint a széles közvélemény, amelynek fogalma sem volt a háború valódi okairól, de még napi realitásairól sem.
A Vörös Pimpernel (1-6.)
Orbán Viktor állítólag Bethlen Istvánról szeretne filmet. Reméljük, jobban sikerül majd, mint a Széchenyi. :)
Sajnos a következő e-mail-omat nem tudtam elküldeni, ezért itt próbálom meg.
Kedves Barátaim!
A Kuruc Infó 2010. május 30-ai számában megjelent Perge Ottó cikk a lehetséges revízióról,tovább gondolkodásra késztetett, ami nagy dolog nálam, mivel a gondolkodás az én koromban már káros, a zárójelbe tett megjegyzéseket, és befejező részt én írtam.
Lehetséges-e Trianon revíziója?
A címben felvetett kérdés immár 90 esztendeje nyomasztja a magyar nemzet legjobbjait. Célszerű tisztázni természetesen, mit értünk egyáltalán a „trianoni békeszerződés revíziója” alatt?
Nos, ma már nagyon kevesen akarnak „mindent vissza” (igenis mindent vissza, tisztességes magyar ember egy négyzetméterről sem mondhat le): a történelmi Magyarország helyreállítását a legtöbben a nemzeti oldalon sem vélik valaha is megvalósíthatónak. (Szomorú, akkor miért tartják magukat nemzetieknek?)Hiszen az egykori Magyar Királyság bizonyos vidékein sajnos régen nem élnek már magyarok. Azok, akik „Trianon revíziójáról” beszélnek, igazságosabb határok meghúzását szeretnék elérni. De hogy pontosan hol is lennének ezek az „igazságosabb határok”, azzal kapcsolatban természetesen eltérnek a vélemények. Azonban a radikális nemzeti oldalon általában mindenki egyetért abban, hogy még mindig jelentős magyarlakta területeket Pl. a Csallóközben, Székelyföldön, a Vajdaságban lehetne újra egyesíteni az anyaországgal. Úgy hiszem, az első illetve a második bécsi döntés során meghúzott határokkal minden nemzeti érzelmű magyar ember maradéktalanul boldog lenne. De még annál kevesebbel is.(???)(Perge úr a saját nevében kellene nyilatkozzon!! Az etnikai határok követelése lecsengett, az "utódállamok" gondoskodtak róla, hogy magyartalanítsák a határ menti jelentősebb városokat. Száz évvel ezelőtt Pozsony lakosságának 75%-a magyar, 20%-a német (osztrák), 5%-a tót volt!!!, hasonló adatokat lehet elmondani Szatmárnémetiről, Nagyváradról, stb. A magyartalanítás az utódállamokban más és más módszerrel folyt, az oláhok legalább 3-4 millió regáti oláhot "telepítettek be" Erdélybe, a tót atyafiak "reszlovakizáltak", akinél nem jött be azt ingbe-gatyába áthajtották a határon, az osztrákok kitalálták "Burgenland-ot, stb.)
De reális célkitűzés egyáltalán a határrevízió megvalósítása?
Nézzük az ellene és mellette szóló érveket. Azok, akik szerint „Trianon felülvizsgálata” merő illúzió, a következő érveket hangoztatják: A cikk következő része pro és kontra spekuláció, amelyet nem idézek itt.
Fóris Béla 1.
Figyelmen kívül hagyja, hogy japán genetikusok felmérése szerint a Kárpátok északi gerincétől az Adriáig, és a Fekete tengertől dél Németországig a markergén vizsgálatok a turáni jelleg dominanciáját mutatták ki, nem a germán vagy szláv jegyekét. Azaz tanulva a tót atyafiaktól remagyarizálni kell!! A jelenlegi negatív magyar népesség szaporulat megváltozhat, tisztességesebb történelem oktatás, a magyarok ellen elkövetett atrocitások beismerése, beismerése annak, hogy amivel rendelkeznek nem az ő munkájuk eredménye. Hogy az erdélyi várakat nem a bátor "román" uralkodók építették, hisz a XIX. század dereka előtt még nem is voltak románok, hanem wlachok, magyarul oláhok! Tótországról pedig egy XIX századi magyar tanár, aki kinyomozta a felvidéki földrajzi nevek eredetét, azt állapította meg hogy azok 95%-a magyar 5% pedig szórvány szláv. A horvátok kivételével az összes un. magyarországi kisebbséget vagy a magyar királyok fogadták be, mint menekülteket vagy a jobb élet reményében átszivárogtak a határokon!! Egyik eset sem jelenthet jogalapot ahhoz, hogy meglopják azokat, akik befogadták őket!!
Ahhoz hogy revízióról, irredentáról beszélhessünk, először vissza kellene állítani Magyarországon a törvényes rendet (az 1914 előtti közjogi állapotokat), átszervezni az oktatást, közigazgatást, rend és honvédelmet. Végre kalandorok és kétes múltú politikusok helyett becsületes embereket a közéletbe. Az USA Times magazin 1992-es egyik példányában olvastam egy cikket a "demokráciáról", amelynek az volt a konklúziója, hogy sokkal tisztességesebb parlament és szenátus lenne az USA-ban, ha az összes büntetlen előéletű legalább érettségivel rendelkező ember nevét beletennék egy jelképes kalapba és kihúznák a parlamenti képviselők és a szenátusiak neveit véletlenszerű (random) módszerrel. A "szép új világ", amelyet az első világháború után hoztak létre haldoklik, két véres és kegyetlen diktatúrát valamint a liberális demokráciát eredményezte.
Lemondás az őseink földjének egyetlen négyzetcentiméteréről is sohasem volt magyar jellemvonás, legalább is nem volt az a XX. század derekáig. Tisztába vagyok vele, hogy a lakosság nagy részét nem érdekli az országrablás, sem a revízió, miért is érdekelné, amikor azt látja hogy a vezetői arcátlanul hazudoznak és gazdagodnak, hogy az iskolák többségében nem kap tisztességes nevelést. Hogy a fiatalságot rászoktatják a korai és felelőtlen szexuális életre, hogy férfiaknak nem kötelességük megvédeni a hazájukat, stb. Még emlékszem az 56-os magyarságra, amely egy összetartó és egymásért és a hazáért áldozatvállalásra kész népet mutatott. Amíg ezt újra el nem érjük, addig ne hangoztassuk, hogy nem lehet, de ne is mondjunk le semmiről, és majd ha újra nemzet leszünk és a csonka határokon belül és kívül etnikailag megerősödtünk, ha jólétet tudunk biztosítani a csonka ország lakóinak, akkor azt mondhatjuk, hogy most már elég.
Szeretettel üdvözöl mindenkit Fóris Béla
Fóris Béla2
Rudolf o.fhg,m. kir. hg. gyászszertartásáról:
http://www.royaltyguide.nl/special/2010-05-29%20funeral%20archduke%20Rudolph.htm
A szertartások ott volt:
Károly,György,Gabriella,Gerhard,Rudolf (és felesége),Alexandra (és férje),Constanza,Yolande,Viridis,István és felesége,Paola,Kinga,Anna Gabriella,Károly Péter (és felesége),Simon (és felesége Bourbon Mária),Mária Anna (és férje), Mária Krisztina (és férje) osztrák főhercegek és főhercegnők,magyar királyi hercegek és hercegnők.
Fabiola belga anyakirályné,Fülöp belga herceg és Mathilde hercegnő,Astrid belga hercegnő és férje, Lorenz magyar királyi herceg továbbá Luxemburg,Belgium,Liechtenstein,Würtenberg,Franciaország,Spanyolország hercegei,hercegnői, számos hercegi és egyéb főrangú család tagjai is részt vettek az eseményen.
+ Mihály herceg is ott volt (Nádori ág)
Kedves PHJ!
Kreatív blogger díjat kaptam és mert így történt, illik továbbadnom. Téged választottalak, kérlek gyere a blogomba, vedd át tőlem és majd add tovább te is.
szeretettel
Tara
Érdekes,hogy államfőnek nagyon esélyes Németországban Ursula von der Leyen báróné, Lengyeleknél egy gróf, a cseheknél Schwarzenberg herceg által vezetett párt a kormánykoalíció tagja lesz,képviselői között egy Lobkovicz herceg is van. Ausztriában sokan támogatják Habsburg gróf indulását a választásokon.
Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF - a Dobogó újság állandó szerzője, a Két Hollós Könyvesbolt állandó előadója, a Szent Korona tan legnagyobb hazai ismerője és nem utolsó sorban kedves barátunk, akivel együtt kerestük Libanonban Csontváry nyomait - a mai naptól a Honvédelmi Minisztérium államtitkára lett!
Dr. Tóth Zoltán József egyetemi docens az alkotmány illegitimitásáról
Rovó - 2009.10.12 09:52 tudos.virtus.hu
Jogászhoz méltó rendszerezettséggel foglalta össze, hogy miért illegitim a jelenlegi magyarországi alkotmány. A cikkből kiderül, hogy a föld privatizációja semmis, valamint az államadósság is semmis.
1. ábra. Árpádsávos címerfél oroszlánokkal; a négy szent folyó az isteni Teremtésre és az isteni törvényekre emlékeztet; amikor ezt a címert használták a királyaink, akkor Magyarország biztonságban volt a rablókkal szemben; Tóth Zoltán József szerint a királyság visszaállítása természetes, de nem sürgető feladat
Dr. Tóth Zoltán József (Phd) jogtörténész és politológus, egyetemi docens. Szerzője és szerkesztője a Molnár - Pap - Pecze - Tóth - Vass - Zlinszky: A Magyar Szent Korona és a Szent Korona -tan az ezredfordulón (1999), valamint a Kocsis - Tóth - Zétényi és mások: A Szent Korona-eszme időszerűsége (2004) és az Igazság és történelem - Molnár Tamás gondolatainak gyűjteménye (2000) köteteknek is. Írója továbbá a Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig (2007) című műnek is. A Magyar Demokrata október 7-i számában adott interjút, amelyben a reánk kényszerített alkotmánypótlékot jellemezte.
Tóth Zoltán József kiemeli a szuverenitás típusai közötti lényegi különbséget. A hagyományos magyar közjogban kialakult elv szerint a szuverenitás a magyar Szent Koronát illeti meg - s a Szent Korona tanból következően a magyar föld nem eladó, ez az elv megtartja Magyarországot és a magyar lakosságot. Az isteni törvényeket - amelyek végső védelmét jelentik a magyarságnak - ember meg nem változtathatja. Ezzel szemben az uralkodói, vagy köztársasági jellegű népszuverenitás nem véd meg a kiárúsítástól, a korrupciótól és a zsarnokságtól (a magyar alkotmányosság alapelve a sztyeppi katonai demokráciából bontakozott ki, amely se nem királyság, se nem köztársaság, hanem a felfegyverzett nép szabad állama).
"Sztyeppi katonai demokrácia", ez a legérdekesebb gondolata a dr. Tóth Zoltán József úrnak, valószínűleg ő is király nélküli királyságot szeretne. Egyébként a Nemzeti Hírhálóról töltöttem le ezeket a magasröptű gondolatokat.
Dr. Tóth Zoltán József nagytudású jogász, előző félévben Szent Korona-tan speckollon levezettem neki (írásban), arra a kérdésre, h mi a Szent Korona-tan, azt, h miért illegitim az egész mai rendszer. Természetesen ötöst kaptam. :) Magyar jogtörténeten is vizsgáztat amúgy.
"ő is király nélküli királyságot szeretne."
Ilyen nincs,mert akkor nem királyság.Olyan nincs,hogy valaki király nélküli királyságot akar államformának,mert akkor lehetne a neve kormányzóság vagy valami hasonló,de király nélküli királyság nevezetű államforma nincs, hiszen a királyság azért királyság,mert a feje,az első embere a király.
Horthy jól elvolt azzal,hogy hivatkozott egy későbbi királyválasztásra vagy a H család visszaültetésére,de ő abban a helyzetben volt,hogy tulajdonképpen volt törvényes uralkodója az országnak (legalábbis 1922-ig). Azonban 1922. vagy 1946. óta eltelt már pár év és kicsit abszurd lenne létrehozni egy magyar királyságot,ami király nélküli(tehát csak nevében királyság,gyakorlatilag teljesen más).
Tudom,hogy itt a mi szép kis koronánk,de ha valaki királyságot akar,akkor az ne király nélküli legyen,mert úgy nincsen értelme vagy legalább az elnevezése ne királyság legyen (csak azért,mert jól hangzik és a név valamiféle legitimitást ,kontinuitást ad).
Egy most létrehozott király nélküli királyság, egy gyökerek nélküli állam lenne, hiába Szentkorona tan, mert ha az ember azon fáradozik,hogy egy államnak visszahozza a legitimitását,akkor csakis arra a korra hivatkozhat,ami még ténylegesen legitim volt. És ez akkor volt,amikor volt koronázott király.
Legitimitás visszaállításán szerintem értelmetlen hivatkozni a Horthy rendszerre.Habár még az állt legközelebb.
A kormányzó személye pedig mindig érdekes,mert nem tudjuk,hogy Horthy mit tett volna,ha nincs világégés,de az azért kétséges,hogy önként dalolva felajánlotta volna a koronát bárkinek is. Bizonyos köröknek túl jó volt akkoriban a közjogi helyzet,ahhoz,hogy ne támogassanak restaurációt vagy koronázást.
Mindenképpen érdekes helyzet,de véleményem szerint király nélküli királyságnak helye nincs.
Ha Horthy meglépi,hogy a '30-as évek második felében Ottó herceget meghívja a trónra,akkor is elbukjuk a világháborút,talán korábban megszállnak minket a németek,majd eljön a szovjet megszállás is Rákosival, Gerővel, Kádárral stb. Azonban nem feltétlenül utálattal tekintene a lakosság többsége az uralkodócsaládra (lsd. Románia,Bulgária vagy Szerbia,ahol a családok a német/szovjet befolyás elleni ellenállás és az emigráció,majd rendszerváltás segítéséért ma jelentős presztízse van a családoknak), mondhatni hiába való lett volna a komcsi aknamunka a Habsburgok ellen az oktatásban,mert az idősebb generáció még ismerné,tisztelné azt a családot,illetve abban az esetben Ottó királyt,amiért esetleg részt vett az ellenállásban stb. (mint az említett országokban) és talán '90 környékén máshogy is alakulhatott volna. Jelenleg az embereket semmi sem köti a Habsburg-Lotharingiai házhoz, sem emlékek, sem történetek,semmi. Csakis amit tanultak róluk.
Persze a mi lett volna,ha... nem játszik.
Más család meg szóba sem jöhet.
Megjegyzés küldése