Mi az hogy! Nagyon is.
Egedy Gergely történész felvetéseire Pánczél Hegedűs János reagált. A teljes válaszírás a Heti Válasz szerkesztett verziója után most anyaportálunkon, a Regnum!-on olvasható.
Egedy Gergely történész felvetéseire Pánczél Hegedűs János reagált. A teljes válaszírás a Heti Válasz szerkesztett verziója után most anyaportálunkon, a Regnum!-on olvasható.
17 megjegyzés:
Három a magyar igazság - elllenforradalom. :))
Ahol az ellenforradalom mit sem ér, ott jő el az ellllenforradalom ideje!
(Bocsánat, nem bírtam megállni, hogy még egy bőrt le ne húzzak róla)
Nem kell nekünk ellenforradalom, mivel a szó a Kádár rendszer alatt egészen más értelmet nyer, mint amit itt tulajdonítanak neki. A "nemzeti" vagy "fehér" forradalom szerintem helyesebb kifejezés. De magával a forradalom szóval kapcsolatban is erős fenntartásaim vannak. A forradalmak általában többet ártottak, mint használtak, pl. "nagy" francia forradalom, a magyar "őszirózsás" forradalom, a "nagy októberi szocialista" forradalom, stb. Természetesen voltak valóban pozitív töltésű forradalmak, 1848, 1956.
3 lll van a címben.
Monarchista szeme,mint a sasnak. :)
"A hűtlenség, a törvényes uralkodóval szembeni lázongások már Szent István korától végigkísérik a magyar társadalmat. A lázadásokban tetten érhető az a szűklátókörűség, amely az egyéni érdekeket az állam érdekei fölé helyezte, megingatva az ország stabilitását. A felfordulás, a rendezetlenség a széthúzás, az oktalan ellenségeskedés minden jel szerint a magyarság egy része számára mindig kívánatosabb volt, mint a különböző törekvések összehangolása és a – viszonylag- harmonikus állapotok megteremtése. Ezeket a negativumokat a későbbi évszázadokban különböző hatások tovább erősítették. Hatott rájuk a reformáció, a folyamatosan erősödő nacionalizmus, és a francia forradalom sötét eszméi is. Így azok az okok, amelyekre a háborgások során gyakorlatilag az államalapítás óta hivatkoztak (idegen elnyomás, a magyarok háttérbe szorítása stb.) újra és újra felbukkanhattak.
Ezekre indokként lehetett hivatkozni most már a Habsburg-uralkodókkal szembeni megmozdulások során is.
Szerencsére azonban mindig voltak olyanok, akik szilárdan kitartottak uralkodójuk mellett és hűségükben egy pillanatig sem inogtak meg. Ők tisztában voltak vele, hogy az országnak törvényes királyai vannak, és a magyarok érdekeit nem szolgálja semmiféle török, francia vagy orosz szövetség. Nem „két pogány”között kellett egyensúlyozni, ahogy azt egyesek nagy adag rosszindulattal és ostobasággal állítják, hanem a legitim uralkodókkal együtt törekedni a Habsburg- birodalom és azon belül Magyarország egységének helyreállítására, megerősítésére és fenntartására."
Királyellenes lázadások a magyar középkorban
Azért voltak olyan "lázadások" is,amelyek úgymond a törvényes út felé akarták terelni az országot és politikai célzattól vezérelve minősítette az éppen regnáló uralkodó felkelésnek/lázadásnak.
Így például a Horvátiak és Lackfi nádor (ha már a "szűkebb" rokonságomnál maradjunk) "szervezkedését" sem tartom lázadásnak és lassan a történetírásban is helyükre kerülnek az események.
Kedves "V",
Idézet a névtelenül jegyzett írásodból:
"és a magyarok érdekeit nem szolgálja semmiféle török, francia vagy orosz szövetség." Áruld már el légyszíves, hogy 1849-ben ki hívta be az orosz cár csapatait. Úgy látszik, hogyha egy Habsburg kéri fel szövetségre a felsorolt államok valamelyikét, akkor az Magyarország érdekét szolgálja! A "Habsburg birodalom" a fennmaradását Mária Teréziától a magyaroknak köszönheti, az Ő uralkodása alatt az angolok mindig mint a magyarok királynőjeként említették meg. A magyar katonai virtus nélkül a nagy "osztrák (Habsburg)" birodalom már az első évben elvesztette volna az I. világháborút! El kell olvasni v. József Ágost tábornagy 8 kötetes könyvét az I. világháborúról. Sajnos legtöbbször az osztrákok voltak képtelenek alkalmazkodni a sokkal ősibb és harciasabb magyar államisághoz. Ajánlom a figyelmébe Balassa Imre: Magyar király tragédia, IV.Károly király élete, c könyvét. Mink sohasem akartunk a Habsburg birodalmon belül lenni, a Habsburgok számunkra elsősorban magyar királyok voltak, korábban már egyszer megírtam, hogy az osztrák császári cím egy üres tartalmatlan valami volt. Az un. "osztrák birodalmat" olyan részek alkották, amelyek nem különösebben lelkesedtek a német uralomért. Sem a lengyelek, sem a csehek nem szerették az osztrák uralmat, de még a horvátok is csak a magyarok ellenében támogatták őket. Sajnos az a véleményem, hogy ön aki elbújik a "v" mögé, lenéz és megveti a magyarokat, akik ön szerint összeférhetetlenek, lázongóak, a saját hibáikért másokat okolnak. Gróf Andrássy Gyula írta az 1906-ban Londonban kiadott Hungary Today c. könyvében, hogy a Magyar Királyság 1000 éves történelméből 800 év háborúval telt el, és a magyar nemességet legalább 8-szor alulról kellett pótolni. Még magától is elvárjuk hogy tartsa magát a mondáshoz: NE BÁNTS A MAGYART.
Fóris Béla
Aki figyelmesen olvas, az észre kell, hogy vegye mind a két idézőjelet, és azt az eléggé feltűnő, kék színű linket is, amely az idézet forrására mutat...
Kedves Beco,
A magyar király azért hívta be az orosz cárt, h fenntartsa a szent szövetségi Európa egységét. Ha nem az orosz cárt, akkor a porosz királyt stb. hívja be; a forradalmakat és függetlenségi mozgalmakat senki nem kedvelte. Kossuth polgárháborúja nem érhette el célját akkor (tegyük hozzá: hála Istennek), most viszont pl. elég közel vagyunk ahhoz amit ő elgondolt.. XD
Az tény, h Ausztria egy káosz; akarták azt Pannon Birodalomnak is nevezni 1804-ben és Noricumi Köztársaságnak 1918-ban; csak néhány dolog melyek mutatják mennyire fontosabb, tartósabb, biztosabb a magyar királyi cím, mint ahogy azt ön írja.
Persze, h MT-t a magyarok királynőjeként (közjogilag helyesen: apostoli királyaként) emlegették, hiszen ő nem volt császárnő; nő nem lehetett a Szent Római Birodalom uralkodója, férje, Lotharingiai Ferenc István volt a választott római császár. Nem emlegethették őt osztrák nagyhercegnőként, az mégiscsak alacsonyabb.
Csak azt nem értem, h ezekkel mi a baj? :)
Kedves Petya,
A figyelmébe ajánlom Pethő Sándor Világostól Trianonig c. könyvét, egyébként Magyarország érdekét az szolgálta volna, ha a szélhámos Kossuth helyett Széchényi politikája érvényesült volna. Az azért szégyen az un. "Osztrák birodalomra", hogy fellázítva a magyarok ellen az összes magyarországi nemzetiséget, bevetve a haderejét képtelen volt megbirkózni a magyar honvédsereggel. Idegen orosz csapatokat kellett behívnia. Ezzel Zápolya után Kádár előképe lett Ferenc József! Én nem azért vagyok legitimista mert rajongok a Habsburgokért, hanem azért mert akár szeretem, akár nem őket, ők a magyar trón jogos örökösei. Már Savoyai Jenő, aki nem különösebben lelkesedett a magyarokért azt tanácsolta a Habsburgoknak, hogy helyezzék át a székhelyüket Budára. Mivel véleménye szerint a török háborúkban legyengült magyarság mindennek ellenére a "birodalom" legerősebb része volt. Egyébként van egy olyan magyar történelmi iskola, amely az un. szabadságharcokat vagy vallásháborúkként, vagy a birodalmon belüli vezetős szerepért vívott harcnak tekinti.
A Mária Teréziával kapcsolatos megjegyzésemet alaposan félreértette, ugyanis egyszerűen arról van szó, hogy a korabeli angol történészek "osztották Savoyai Jenő" véleményét. A Német - Római császári cím sem sokat ért, a sok választó fejedelemségből álló állam tele volt belső problémával, viszállyal.
Itt nagyon sok elméletileg jól felkészült legitimista található, de tudomásul kell venni, hogy a Debreceni trónfosztásig, a 48-as forradalom és szabadságharc összhangban volt az Aranybulla ellenállási záradékával.
Másrészt mint már korábban írtam kamaszkorom óta magyar nacionalistának és legitimistának tartom magam. Remélem akik ezt a hozzászólást olvassák nem keverik össze a nacionalizmust és sovinizmust, ami annyira divatos baloldali és liberális körökben.
Sok hozzászólást olvasva, mintha nem is magyar ember írta volna őket. Azt én is tudom, hogy Magyarországnak apostoli királyai voltak, 91-ben a jurtások nevében én koszorúztam meg a Hősök terén azt a szobrot, ahol korábban Mária Terézia szobra állt.
Fóris Béla
Előre is elnézést kérek, hogy beleszólok kettőjük vitájába.
1848 nagyrészt egy szabadkőműves forradalom volt. Látszik ez abból a forradalmi hullámból is ami egész Európán végigsöpört. Azt hiszem senkit sem kell meggyőzni arról, hogy 48-ban mi is és az osztrákok is vétettek hibákat. A legnagyobb mindenesetre az volt, hogy engedtük, hogy összeugrasszanak bennünket. A cél a tradicionális monarchiák lerombolása volt. Sikeresen meg is valósult 70 évre rá egész Európában, talán a világon is (Kína,Oszmán Birodalom).
Kedves Beco,
A Birodalom nem nem tudott megbirkózni a lázadókkal, hanem nem akarta húzni halasztani a dolgot, túl akart lenni rajta, és mint ilyen, nem AKART egyedül megbirkózni.
Nah, ahogy PHJ-nek a 'királypuccs' a vörös posztó, úgy nekem az, hha FJ-t Kádárhoz hasonlítják; gyalázatos, undorító és semmilyen szinten nem állja meg a helyét! Az előző egy apostoli királyunk volt, aki nem akarta, h szétessen a birodalom, és szeretett Magyarországa rossz irányba menjen el. Kádár pedig egy utolsó primitív ember volt, aki gerinctelen és gyalázatos módon vérbe folytotta azt a nemzeti felkelést amelyet én jobb szeretek ellenforradalomnak nevezni. Az összehasonlítás egyéb területeken sem állja meg a helyét.
De értem, de ön értse meg végre, h Mária Terézia nem volt római császár; a férje volt az. Ő apostoli magyar király volt.
Amit '48-ról mond nem állja meg a helyét, nem tartozhatott az Aranybulla ellenállási záradéka alá, hiszen arról a török alóli fölszabadítás után, a szabad királyválasztással egyetemben lemondtunk. Ezért, ahogy Stami is írja, 1848 egy nagyrészt szabadkőműves forradalom volt.
Legyen nacionalista, ha akar, én nem vagyok; az egy szélsőbaloldali irányzatként indult, mely végül sikeresen verte szét a Monarchiát. Trianon nincs nacionalizmus és szélbalos forradalmak nélkül.
Kedves Petya,
Én általában nem álnéven írok, ha ön nem nacionalista, akkor azt hiszem, hogy elbeszélünk egymás mellett. Csak annyit írnák a nacionalizmusról, hogy Jászai Mari azt írta róla, hogy a nacionalizmus az a nemzetnek, mint ami az önérzet az egyénnek.
Amikor Ferenc József behívta az oroszokat még nem volt magyar király!!
Várkonyi Nándor a Sziriat oszlopai c. könyvében azt írja, hogy 1916-ban koronázták az utolsó "napisten királyt", azaz boldog IV.Károlyt, ha magától nem jön rá hogy miért fogalmazott így,akkor olvassa el a könyvet. Egyébként még egy isten-császár még van, a japán uralkodó.
Azok akiket ön lázadóknak nevez a magyar nemesség volt, de lehet hogy ön nem is magyar. 1848 volt az utolsó nemesi felkelés. Egyébként az oroszok behívását az egyik beszédében Habsburg Ottó is hibás lépésnek tartotta. Debrecen után sorban hagyták el a magyar nemesek a forradalom zászlaját, ők nem "rendszerváltozást akartak", hanem Magyarország szabadságának elismerését.
Görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy közölje velem, hogy Mária Terézia királynőnk nem volt német-római császár EZT TUDTAM! Nem érti az írásom logikáját!
AZT HISZEM HOGY A TÁRSASÁGBAN SOKUKNAK MEGÁRTOTT A PEZENHOFFER FÉLE HAMIS TÖRTÉNELEM SZEMLÉLET!!!
Ha valóban magyar szellemű legitimista irodalom érdekel valakit, annak szívesen ajánlok irodalmat.
Fóris Béla
"1848 volt az utolsó nemesi felkelés"
Érdekes. Ha a törvényileg szabályozott és a korábbi évszázadok nemesi felkelésére (benne az 1809. évi) gondolunk,akkor nem volt az mivel semmiben sem felelt meg a törvényeknek. Nem hordozták körbe a "véres kardot", nem hívta össze uralkodó,nádor,országgyűlés.
"2. § Minden nemes a törvényes király és a haza iránt hüségre levén kötelezve, annak hódolni és engedelmeskedni tartozik. Minélfogva a király vagy az ország közálladalma elleni, törvények által tilalmazott zendülésnek vagy lázitásnak minden szerzője, czinkostársa vagy részese, a mennyiben azt a maga helyén fölfedezni rossz szándékkal elmulasztja, ugyanazon törvények rendelése szerint gonosz tetteért halállal lakol."
Azonban tény,hogy rendkívül sok nemes vett részt a harcokban, mindkét oldalon nagy arányban (a felkelés oldalán a debreceni komédiáig),de a többség passzív maradt.
"3. § A ki a hadseregben lázadást szit, vagy abban részt vesz, szigoruan, és a dolog fontosságához képest, főképen a kolomposok halállal büntetendők." 1808. évi XI. törvénycikk
Kedves Beco és Petya,
ismét közbeszólok, elnézést kérek a vitázó felektől. Véleményem szerint ma nacionalistának lenni annyit tesz, mint 150 évvel ezelőtt konzervatívnak. (talán erős a párhuzam) A mai nacionalisták jó része az ellen küzd, ami ellen küzdött a konzervatív szárny 48-ban.
Természetes, hogy Széchenyi a legnagyobb magyar, és, hogy Eszterházy is igazi magyar főúr. Nem az áprilisi törvényekkel van a fő baj, bár azzal is vannak problémák (lásd: dzsentri réteg kialakulása 20-30 év múlva). Széchenyi ha jól emlékszem teljesen megtört azon , hogy a király ellen agitál Kossuth. A fő probléma Kossuth és Szemere liberálnacionalista politikájával volt. A Szent Korona országaiban nincs értelme nacionalistának lenni. Ellenben ma...
Arról nem is beszélve , hogy Jókai(a nagy 48-as) később királyhimnuszt írt Ferenc Józsefhez.
Pezenhoffer elvakult, sok mindent hibásan lát. Jómagam olvastam a sorozatát... mondjuk úgy , hogy sok értékelhető dolog is van benne.
Ha nem lettek volna szabadkőműves befolyások 48-ban akkor nem jutottunk volna idáig. Az osztrák császári címről pedig annyit, hogy számomra a Német-Római Császárság a legitim, mivel kényszer hatására szűnt meg.
Éljen a Magyar Apostoli Királyság!
UI: Kicsit sokat markolok keveset fogok. Próbáltam sűríteni a mondanivalómat.
Elnézést kérek kedves Beco. Azt hiszem a monarchizmusban egyet értünk, és ez a legfontosabb. A többi részletkérdés.
"Ha valóban magyar szellemű legitimista irodalom érdekel valakit, annak szívesen ajánlok irodalmat."
Tisztelt Fóris Béla Úr!
Nekem ugyan nincs kifogásom Pezenhofferrel szemben sem, de örömmel venném ha erre az e-mail címre: tyopantyo@gmail.com, küldene egy listát, az Ön által javasolt legitimista irodalomból.
Köszönöm!
Megjegyzés küldése