Ez egy speciális fázisa a magyar királykoronázási ordo-nak, ami minden jel szerint a magyar királykoronázások során mindig megvolt, mint kötelező elem, de nem mindig tartották meg. A lényege pontosan abból ered, ami a magyar királykoronázásokat egyedivé teszi; beavató jellegű ugyanis minden magyar királykoronázás, a beavatás pedig a Szent Koronával történik. A napvágás során a már megkoronázott magyar apostoli király fellovagol egy dombra, amelyet a magyar vármegyék hordanak össze csak erre az alkalomra, teljes királyi díszben, minden ékességével, amelyek a legitimitást és a hatalmat biztosítják a számára.
Amikor felért a domb tetejére akkor Szent István kardjával a négy égtáj felé vág, amellyel jelképezi, hogy megvédi az országot minden fenyegetéstől. Nem is egyszerűen csak "vág" ezzel a karddal az uralkodó ekkor azonban, hanem kereszt formában vág, szinte rajzol azon a dombon, amely hivatott jelképezni magát a Szent Koronát is ekkor és az országot is egyszerre, melyen ekkor a felkent, megkoronázott magyar király a kereszt.
A képen ezeddig utolsó magyar apostoli királyunk Boldog IV. Károly napvágását láthatjuk - egy szentéletű király, amint éppen szakrális rítust végez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése