Grundolni egy ausztrál köztársaságot ...de kinek?

Plátói kérdés lesz ez, mint egy reménytelen szerelmesé a hőn óhajtott hölgyhöz, akitől már tudja előre a visszautasítást, de mégis meg kell kérdeznie; miért van az, hogy mindig a baloldal tolja a szekerét a köztársaságnak? Mostanában Ausztráliában a munkáspárti kormányfője Julia Gillard jelentette ezt be, aki vagy valamit nagyon tud, vagy azt akarja, hogy a pártja veszítse el a választásokat. Ausztráliát ugyanis már egyszer heccelték ezzel a kérdéssel tizenegy éve és akkor azt mondta, hogy kösz, de nem. Gillard, most elővette ezt a kártyát újra, ami biztosan bombasztikus hír a konzervatív-liberális ellenfelek ellen, de azért nem egy tuti recept nyerésre. Az érvelése azonban elgondolkodtató; II. Erszébet királynőhöz ragaszkodnak az ausztrálok, kedvelik őt, ezért csak a királynő halála után vezetné be a köztársaságot - ha kell, ha nem. Gillard egy élő királynővel mégsem mer szembe menni, ennyit a republikánus korrektségről tőmondatokban.

Ha meghalt a királynő, éljen a köztársaság? Valahogyan így.

Nyaktiló híján, várakozzunk az idős uralkodó halálára. Az izléstelen politikai terv mögött nincsen semmilyen számítás, csak annyi, hogy hagyományos baloldali értékeket (népuralmiság) hagyományos baloldali politikai menetrendben végezné el Gillard asszony; a népért, de a nép véleménye nélkül. Gillard eldöntené egy személyben, hogy ez kell a népnek és akkor ez is lesz. A monarchia régi, a monarchia avitt, a monarchia nem kell egyszerűen.

Vagy inkább menjen az, aki szerint azon kell változtatni, ami működik? Szerintünk igen. Mert a baloldalnak és a köztársaságnak egyszerűen ilyen a természete, de nem kell a rossz stílust követni mindenképpen.