"Akit a Szent Koronával koronázva látsz, imádd, szentséges királynak tekintsd és tiszteld, ha ökör volna is." - ezeket a nagyon híres szavakat guti Országh Mihály mondta halála előtt a történetíró Bonfininek, az egyik legnagyobb magyar király, I. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt. Az idézetet, amely azért lett híres, mert a Szentkorona-tan hívei is gyakran hivatkoztak rá a következő évszázadokban, egy valóban hiteles embertől származnak. Országh Mihály az egyik legősibb magyar nemesi családból származott, amely őseit a XI. százaid tudta visszavezetni, a Gutkeled nemzetségből (címer oldalt) és élete során híven szolgált öt uralkodót is, mindig összeegyeztetve a saját, nemzetsége és az ország érdekeit. Bonfini maga így jellemzi őt és híres mondását; "rendkívül eszes és rengeteg tapasztalata folytán nem ok nélkül bölcsnek tartott férfiú nemcsak a szívében, hanem a száján is vallotta ezt".2010. szept. 26.
Magyar ember tiszteli a királyát
"Akit a Szent Koronával koronázva látsz, imádd, szentséges királynak tekintsd és tiszteld, ha ökör volna is." - ezeket a nagyon híres szavakat guti Országh Mihály mondta halála előtt a történetíró Bonfininek, az egyik legnagyobb magyar király, I. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt. Az idézetet, amely azért lett híres, mert a Szentkorona-tan hívei is gyakran hivatkoztak rá a következő évszázadokban, egy valóban hiteles embertől származnak. Országh Mihály az egyik legősibb magyar nemesi családból származott, amely őseit a XI. százaid tudta visszavezetni, a Gutkeled nemzetségből (címer oldalt) és élete során híven szolgált öt uralkodót is, mindig összeegyeztetve a saját, nemzetsége és az ország érdekeit. Bonfini maga így jellemzi őt és híres mondását; "rendkívül eszes és rengeteg tapasztalata folytán nem ok nélkül bölcsnek tartott férfiú nemcsak a szívében, hanem a száján is vallotta ezt".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
24 megjegyzés:
Nem hiszem, hogy ez egy jó érv.
Nem értem, hogy például János Zsigmondot miért kellene imádni és tisztelni.
Még jó, hogy valamelyik Horthyt meg nem koronázták.
Az idióta János Zsigmondot nem koronázták meg, csupán választott király volt.
Valóban ellenkirály volt, ebből a szempontból tényleg nem jó ellenérv.
(Én úgy tudom, csecsemő korában megkoronázták, mégha nem is szabályosan.)
Témához visszatérve: Hunyadi Mátyás nagy és jó királyunk volt(nyugatellenes magatartását leszámítva), kár, hogy nem született törvényes örököse.
Talán javára vált volna a nemzetnek.
Teljesen mindegy Mátyás esetében a törvényes gyerek,mert ő is,ahogyan a Jagellók adósságot,csődbe ment országot és külpolitikai zűrzavart örökölt volna.
"Hogy lehet kiküszöbölni, hogy egy őrült, tehetségtelen király mondjuk ne okozzon kárt?"
Utalnék Habsburg Ottó Regnum portálon is megjelent értekezésére, ahol erről többek között az alábbiakat írja:
"Ha az uralkodó elhalálozik, a többi bíró továbbra is hivatalban marad. Az ő kötelességük állást foglalni a trón várományosának rátermettségével kapcsolatban, és amennyiben szükséges, helyébe léptetni az örökösödési sorrendben utána következő jelöltet."
http://www.regnumportal.hu/node/279
Véleményem szerint ez a probléma inkább a választott királyság esetén lehet súlyos, ahol a király személyének kijelölése valamely párt önös érdekét szolgálhatja. Így lett II. Ulászló személyében szándékosan gyenge képességekkel megáldott királyunk. Ha a trónutódlást törvény vagy szokásjog szabályozza, akkor kialakítható a megfelelő mechanizmus ezen eset elkerülésére, kezelésére. Így került II. Rudolf helyére II. Mátyás és V. Ferdinánd helyére Ferenc József.
http://mek.oszk.hu/08600/08698/index.phtml
Tegnap került ki a MEK-re, talán hasznos szakirodalom.
Hogyan jobban értsük:
Hasonló a helyzet az Egyházzal is.
Ott a "földet", a dogmák szerinti tanítást kiborították a "cserépből", az Egyháznak tehát csak a közösség maradt meg, mint keret.
Hiába van pápánk, ha vallásilag liberális. Pedig az Egyház is monarchikus struktúra, de így mégsem jó táptalaja a léleknek.
Az Egyház is pusztul.
Lásd:
http://www.katolikus-honlap.hu/1002/newman.htm
Kedves Reina! Joseph de Maistre – aki talán legautentikusabb a témában – azt írja, hogy az ellenforradalom nem egy ellentétes előjelű forradalom, hanem a forradalom ellentéte. Tehát nem kell, hogy megelőzze egy forradalom. A forradalom a rend (tradicionális berendezkedés) megdöntése, az ellenforradalom pedig a visszaállítása.
Szerintem az lenne az ideális, ha az öröklést ötvöznénk az alkalmassággal, ahogy ez pl. az Orosz Cárságban szokás volt I. Pálig. Az uralkodó nevezte ki utódját a család férfitagjai közül, alkalmasság alapján. A természetjoggal szembehelyezkedő uralkodó pedig megakadályozható hatalma gyakorlásában.
Kedbes Ultrajobber! A pápát a Szentlélek jelöli ki a konklávén keresztül. Ha emberi szemmel egy pápa kevésbé tűnik alkalmasnak, Istennek akkor is célja van vele. Az ágyasokat tartó pápák pl. riasztó példák az Egyház számára, menyire vigyáznia kell makulátlanságára. De most éppen nem panaszkodhatunk, hiszen Őszentsége messze konzervatívabb annál, amire számíthattunk.
http://mek.oszk.hu/08600/08661/index.phtml
Másik szakirodalom
Szerintem meg tiszteletlenség az oldal főszerkesztőjével szemben nyilvánosan sértődöttséget színlelni, holott már régóta szerkesztője a blognak valaki, méghozzá a főszerkesztő jóvoltából, aki más előnyökhöz, ismertséghez is hozzásegítette már.
Amúgy meg én úgy gondolom negyedéves egyetemistaként, holott már lassan a könyökömön jön ki a "tudomány", hogy hiába a sokéves tanulás, 22 évesen sehogy nem haladhatom meg tudásilag a professzoraim.
Lehet itt okoskodni, hogy "de én jobban tudom, meg a kor nem számít, az igazság attól független, hogy ki mondja". Azért meg kell hagyni, a kor önmagában tapasztalatot is jelent. Egy 75 éves nagypapa több életbölcsességgel rendelkezik, mint egy 15 éves gimnazista.
Egyik történelem tanárom (72 éves)azt mondta a törivel kapcsolatban, még néhány év, és saját magam jövök rá, hogy a történelem mint olyan, önmagában nem létező fogalom, mi tesszük azzá, ami valójában. Különféle nézőpontok összessége az egész emberiség történelme. Mert bár vannak tényszerű események, melyek lejegyzésre kerültek, de a többi a könyvekben és a régészet által feltárt dokumentumok alapján véleményezett gondolatok gyűjteménye.
Az, hogy a királyság, mint államforma, létező institúciórendszer volt, adott jellegzetésségekkel rendelkezik, melyek kívánatosak lennének ismét a valóság talaján az ország nagyobb fokú biztonsága érdekében, ezt nagy százalékban alátámasztják ezen oldal hű látogatói is. De amikről itt viták folynak elsősorban azon fiatalok részéről, akik heves hirtelenség következtében nem bizonyulnak és nem is bizonyulhatnak mérvadónak, egészen addig, amíg el nem jutnak a teljes átlátóképesség birtokába.
Panna
Kedves Reina Nicolasa!
Kérlek fojtsd bánatod egy ehhez hasonló gyönyörű post megkomponálásába:
http://monarchista.blogspot.com/2009/12/advent-negy-hetere.html
Kedves Labanc,igazából nem is Önnek címezve, csak mivel az Ön hozzászólásában fordult elő a felvetés: az ún."ágyasokat tartó pápák" száma a szent pápákéhoz képest elenyésző, de a világ nyilván jóízűen emlegeti az előbbieket, míg az utóbbi csoportról előszeretettel megfeletkezik,ugyanis nem is tud velük mit kezdeni.Mert mondjuk példaképek lehetnének. Mi ne tegyünk így. Ráadásul, az, hogy ágyasa van, a személyes morális életéhez tartozik, persze nem jó, hogy így van, akár tud róla a világ, akár nem. A hivatalt, azt, amiért pápa, vagyis a hit csorbítatlan őrzését, nos, ezt az ún. "ágyasokkal rendelkezők" maradéktalanul gyakorolták, nem lehet e tekintetben ellenük kifogás (vö PezenhofferA:IV. Sándor és Luther). Ellenben az utóbbi 40 év pápái esetében (beleértve sajnos a jelenlegit is) a hit csorbítatlan őrzése tekintetében komoly problémákat felvető tényeket ismerünk (csak egyet említek: Korán-csókolás)Ettől még persze pápa az illető, és természetesen a konklávé a Szentlélek sugallatára választotta meg, érvényesen.De a leglényegesebb nem a konzervatív vagy modernnek látszó, ezért/nem ezért szimpatikus stb, hanem hogy a hivatalt hogy tölti be,a hitletétemény csorbítatlan őrzését mennyire valósítja meg. Mindenkit ugyanis az állapotbeli kötelesség szerint fognak elbírálni egyszer. A helyzet sajnos az, amire megelőző beírásában Ulrajobber utalt: a monarchikus Egyházban dúl a forradalom. Nézzen csak körül,észreveszi. Amíg az Egyház nem kezdi el a saját maga számára a saját ellenforradalmát, nem tudja betölteni a világ sója szerepet.Addig a világban sem számíthatunk sok mindenre.Nálam autentikusabb papok, püspökök mondják, tőlük olvastam, hallottam.
Kedves Névtelen! Azt hiszem, félreértett, hiszen minden szavával egyet értek! :) Az Egyházban valóban nagy problémák vannak, de mivel a Pokol kapui sem vesznek erőt rajta, ezért javulásban is bízhatunk. Elég, ha a Motu Propriora gondolunk.
Tiszteletem.
Ha a magam egyszerű nézőpontját még megengedi a tisztelt társaság ebben a "forradalmi" vitában, akkor felhívnám a figyelmet a következőre:
Az a felfogás, miszerint a "forradalom" szót bármikor használhatjuk, s annak nemességét, vagy gyalázatosságát majd eldöntik a körülmények, a kontextus, nem más, mint relatív felfogás. Viszony-függő. A relatív dolgoknak kétségtelen megvannak az előnyeik is, ahogy a konkrétum hiánya okozta hátrányuk is. A forradalom szó felxibilisen használható, ha megmagyarázzuk, körülírjuk, hogy most éppen hogyan gondoltuk.
De mégis miért várná el bárki, hogy magától értetődő legyen egy relatív szó használata esetén valódi gondolatunk.
Mennyivel pontosabb és helyénvalóbb az állandóság fügvényében használni e szavakat, úgy, hogy egy-egy szóhoz, egy-egy jelentés társuljon.
Az "ellenforradalom" szó konstans értéke a harc, felkészülés és védekezés a "forradalom" ellen. Két ellenkező konstans, tehát maradandó, állandó pólus.
Ha lehet, nevezzük a dolgokat a nevükön.
Megjegyzés küldése