Magyar vagyok és királyságpárti, azaz monarchista. Három közös magyar monarchista pillérem van; a NEMZETÜNK SZERETETE, a KERESZTÉNY erkölcs és a JOGFOLYTONOSSÁG.
Hiszek Istenben, és az ezredéves magyar nemzetben, amely Európa és a nyugati műveltség bástyája volt, népünk keleti eredetének ellenére. Hiszek a Trianonban megcsonkított egész magyar nemzetben, amely sokszorosan megtöretett a XX. században, de még újra talpra állhat, és magára találhat.
Hiszem, hogy nemzetünk nem lehet a pártoskodás áldozata. A nemzetnek ugyanis szilárd alapokra van szüksége ahhoz, hogy talpra állhasson, és benne mindenki boldogulhasson. Olyan fundamentumokra, mint a keresztény erkölcs, a szuverén magyar államiság, a törvényes rend s egy ezek szellemében regnáló apostoli magyar király, aki a megbonthatatlan nemzeti egységet biztosítja számunkra. Egy király, akit születésétől fogva a magyar trónra neveltek és arra, hogy megjelenítse mindazt e világ számára, ami bennünk a legjobb. Egy király, akit törvényes jogköre a pártok fölé emel, az alkotmányosság legfőbb őrévé tesz, aki nem dísze, hanem szerves része ennek az országnak és kormányoz, nemcsak uralkodik.
A nemzetünknek tehát király kell és nekünk vele együtt kell a királyságunk! Ezeréves törvényeink és szokásaink szerint akarjuk a királyunkat magunk fölé: aki nemes, hagyományainkhoz híven katolikus, és mindenekelőtt bizonyítja rátermettségét előttünk – úgy testileg, mint szellemben.
Nem hiszek a jogfolytonosságot és királyságunkat felszámoló kudarcos évtizedekben, mely elszakította nemzetünket hagyományaitól és végső soron önmagától. A jogfolytonosságot - amely 1944 márciusától kezdődő történelmi folyamattal több lépcsőben végül teljesen megszakadt 1949-ben, helyre kell állítani!Magyar monarchistaként vallom, hogy ez az első lépés a királyságunk helyreállításához is.
Ennek alapjaként vallom továbbá, hogy ősi és saját alkotmányunk, sarkalatos törvényeink a modern viszonyok között is képesek megállni helyüket, az élet többi területén pedig a jogszabályok megújítására, kiigazítására, új normák megalkotására lesz még szükség, azaz nemzeti jogharmonizációra, a Szentkorona-tan alapelvein nyugvó alkotmányozási folyamatra.
Jelenleg a legfontosabb feladatok, amelyekért dolgoznunk kell:
(1) Óvjuk meg, fedezzük és tárjuk fel mások előtt is hagyományunk azon darabjait, amelyek királyságunk és a helyreállítás szempontjából értékesek – legyen szó akár köztéri szobraink fenntartásáról, vagy a mára elfeledett magyar szerzők műveinek feltalálásáról, gyűjtsük, védjük, mutassuk be másoknak is ezen értékeinket.
(2) Emlékezzünk és emlékeztessünk, terjesszük minden magyar számára érthető módon, ugyanakkor hitelesen és pontosan a helyreállítás fontosságát – színvonalas, kutatásokon nyugvó dolgozatokkal, képzőművészeti alkotásokkal, önálló kiállításokkal és előadásokkal, publikációkkal, megemlékezésekkel, közösségi eseményekkel tegyük elevenné nemzetünk királysághoz való ragaszkodásának emlékeit.
(3) Határon túli kapcsolatokat építve, majd ezeket kiaknázva segítsük a magyar nemzet ifjait, hogy megismerjék a Szent Korona országainak egységét és gazdagságát, s keressük a párbeszéd lehetőségét a Kárpát-medence más nemzeteivel – tárjuk fel előttük, azt, ami összeköt bennünket.
Vallom és hirdetem, hogy ez az a minimum, amelyet minden magyar monarchistának ismernie és tudnia kell. Ebben egységesnek kell lennünk.
Ezt a természetes egységünket, a fentiek alapján megtartom, amíg hazánk államformája vissza nem tér a természetes, saját magának kialakította medrébe. Amíg nem lesz a neve Magyar Királyság.
Isten. Király. Haza. Egység.
19 megjegyzés:
Szentnégység?
Ez nem rossz, bár fontos látni, hogy az istenhit valamint a keresztény hit nem szükséges feltétele annak, hogy valaki monarchista legyen.
Szóval ez legfeljebb egy keresztény monarchista minimum, de nem monarchista.
A cél ez kell hogy legyen: minél több embert (a zsidó vallásukat vagy a nem vallásosakat is) megnyerni a monarchizmus ügyének. Minél szélesebb körben kell a monarchizmust megismertetni és érvelni mellette.
Nem, a keresztény hit valamint az egyistenhit valóban nem szükséges ahhoz, hogy valaki monarchista legyen, viszont a magyar monarchia alapja ez. Ezt elfogadni viszont a minimum része.
Petrus Augustinus: Monarchiát keresztény elvekre alapozni, kikötni, hogy csak katolikus lehet az uralkodó, stb. ez akár rendben is lehet, de ez egy dolog.
Azonban expressis verbis kijelenteni, hogy csak hívő keresztény lehet a magyar királyság támogatója, meghogy ezt mindenkinek el fogadni, egyrészt nem igaz, másrészt politikai illetve ha úgy tetszik PR okokból sem túl okos megközelítés.
Én azt gondolom a magyar királyságnak integráló eszmének kell lennie. Pont ez lehet az egyik fő vonzereje a mai politikai-ideológiai megosztottsággal szemben.
Tetszik-nem tetszik a magyar lakosság kb. 10 %-a gyakorló keresztény. Az lenne a feladat, hogy minél több embert sikerüljön megnyerni az monarchizmus ügyének. Ha viszont te kategorikusan kijelented, hogy csak hívő keresztény lehet magyar monarchista, a többséget alapból kizárod. Ez nem jó üzenet.
Griger azt mondja a magyar királyságnak népkirályságnak kell lennie. A nép viszont nem katolikus lássuk be. Persze mondhatod várjuk meg amíg a nép többsége katolikus lesz, mert "úgy az igazi". Én ebben nem hiszek.
Továbbá: mi a helyzet Gratz Gusztávval, aki protestáns és legitimista volt? Ő szerinted nem igazi? Őt akkor zárjuk ki?
De voltak (vannak?) zsidó vallású-származású monarchisták is. Ezt letagadni értelmetlenség és káros is lenne.
A magyar monarchista minimum történelmi okokból értelemszerűen egy keresztény monarchista minimum is kell, hogy legyen: ez nem azt jelenti, hogy monarchista csak keresztény lehet, nem tudom, hogy ezt hol láttad, hogy mi kijelentettük. Még a Gibórim linkje is kint van itt jobbra. Az, hogy integráló eszme legyen, természetesen cél, itt megint dolgokat adsz a szánkba, amiket mi nem mondtunk (pl. katolikus-protestáns, egyik sem hangzik el). Természetesen semmi baj nincs Gratz Gusztávval sem (ezeket komolyan, honnan veszed?).
Amúgy hatmillió katolikus országa vagyunk. ;)
Petrus: Rendben, pár dolgot megvilágítottál. Félreértettem pár dolgot.
De azt írod: "ez nem azt jelenti, hogy monarchista csak keresztény lehet, nem tudom, hogy ezt hol láttad, hogy mi kijelentettük"
Azonban a posztban szó szerint az alábbiak olvashatók:
"Hiszek Istenben", (...) valamint azt is olvashatjuk, hogy a monarchizmus egyik alappillére a "keresztény erkölcs". (ez kétszer is szerepel).
És a végén:
"Vallom és hirdetem, hogy ez az a minimum, amelyet minden magyar monarchistának ismernie és tudnia kell. Ebben egységesnek kell lennünk."
Ebből az következik, hogy aki nem hisz Istenben és/vagy nem tekinti alapnak a keresztény erkölcsöt, az nem lehet magyar monarchista.
(Katolikusságról valóban nincs szó, ezt visszavonom. Gratz rossz példa volt.)
A keresztény erkölccsel nekem nyilván nincs bajom, csak ezt a fogalmat pontosítani kellene. Pl. a Jobbik is kereszténynek mondja magát, kérdés mennyire azok és mennyire vállahatók egy monarchistának (szerintem egyáltalán nem).
Továbbá én magam és sokan mások természetesen sok tekintetben a keresztény erkölcs talaján állunk (pl. házasság értéke, abortusz tilalma, stb.) de az egy külön kérdés, hogy ez azonos-e azzal, hogy valamelyik felekezet gyakorló hívő tagjának lenni. Szerintem nem.
Továbbá, az is kérdés, hogy mondjuk mit kezdünk a konzervatív-ortodox zsidó vallásúakkal, mondjuk a Köves Slomó féle EMIH tagjaival. Akik speciel a fenti kérdésekben család, házasság, melegek, abortusz ugyanazt gondolják mint egy konzervatív keresztények.
Persze nem a "keresztény erkölcs talaján" állva teszik ezt.
Most akkor ők nem lehetnek monarchisták?
Gondold meg, Vázsonyi Vilmos is monarchista-legitimista volt. Akit az akkori Jobbikosok a nyílt utcán megvertek.
Félreértés ne essék, nem egy szadeszes szemétkedő játékot akarok játszani csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy okosabban, reflektáltabban és picit nagyvonalúbban kellene megfogalmazni azt amit "minden magyar monarchistának ismernie és tudnia kell." és amiben "egységesnek kell lennünk." Mert hogy a fenti kérdésekben nincs egység.
A minimumnak pontosan annak kell lenni, ami: vagyis minimális feltételnek, hogy valaki magyar monarchizmust támogassa.
Úgy kell ezeket megfogalmazni, hogy közben nem tagadjuk le, nem hígitjuk fel a lényeget, amit képviselni kell. De nem rekesztünk ki senkit sem.
(De pl. a vallásosság kérdése, vagy konkrétan "hiszek Istenben" kérdése szerintem nem kardinális, pedig a poszt ezt mondja, szóval itt van a vita köztünk.)
Annál is inkább érdemes ezekre figyelni, mert ha már a minimumban sincs teljes egyetértés, akkor ezzel a gesztussal a monarchisták önszántukból leszalámizzák saját magunkat, már mindjárt a legelején.
Na itt ebben nagyon nem értek egyet. Isten igenis kihagyhatatlan, ugyanis nélküle semmi nincs. A minimumot valóban úgy kell megfogalmazni, hogy nem tagadjuk le a lényeget, nem vizezzük le: és Istent ebből nem vehetjük ki. Aki ateista ezt valóban nem teheti magáévá, de ezt megkockáztatjuk: rájuk nincs is szükségünk. Egy ateistának amúgy sem fog szimpatikus lenni egy stabilan a transzcendensen nyugvó állameszme. Szerintem konkrétan, aki nem hisz Istenben és nem fogadja el a keresztény erkölcsöt az nem lehet magyar monarchista. Ez utóbbi megintcsak nem azt jelenti, hogy minden monarchista legyen keresztény, hanem azt, hogy fogadja el, hogy Magyarország egy keresztény királyság (volt és lesz).
Petrus: Olvasd el még egyszer az előző kommentem utolsó bekezdését!
Nem érted, amit írtam. Lényegtelen, hogy te személy szerint vagy a regnumportál azt gondolja, hogy aki konkrétan nem istenhívő az nem lehet magyar monarchista. Tulajdonképpen az sem számít, hogy én azt gondolom, hogy ebben tévedsz.
Az az igazi baj (a monarchizmus szempontjából nézve!), hogy ezzel az igencsak szűkkeblű deklarációval (amit te monarchista minimumnak nevezel) már eleve csomó embert kizársz. Azokat akik vagy kimondottan monarchisták, vagy meggyőzhetők lennének, vagy legalábbis egyáltalán nem ellenségesek a királysággal szemben.
Megismétlem még egyszer: Ha már a minimumban sincs teljes egyetértés akkor ezzel a gesztussal a monarchisták (illetve te mint monarchista) leszalámizzák, leszalámizod a potenciális támogatók körét.
És láthatóan nincs konszenzus, tök mindegy kinek van igaza, a lényeg hogy nincs egyetértés, márpedig politikai programot konszenzusra lehet csak építeni.
Azt is elmondtam, hogy a hagyomány nagyon fontos, az is, hogy uralkodó katolikus legyen, hogy említés legyen a kereszténységre, stb. és persze nem kell félni attól, hogy liberális lesz a monarchizmus, én sem akarok liberális királyságot, mint pl. Hollandiában.
Mindazonáltal amit te képviselsz az egyáltalán nem integráló szellemiség, ezzel a társadalom többsége nem igazán tud mit kezdeni, és így a királyság ügyének több kárt okoz, mint hasznot.
Szalámizás mindenképpen lesz, hiszen ez megtisztulás is. Megint csak: nem potenciális támogatókat szalámizunk le, hanem azokat, akik potenciális támogatóinknak hiszik magukat. Hatalmas különbség. Egy ateista hiheti magát monarchistának, lehet is mint magánszemély akár még az is, de ezt a monarchista minimumot nem teljesíti. Amiért nem vesszük ki Istent, az pedig egyszerű: jóval többet nyerünk Istennel (aki nélkül semmi nincs), mint azzal a pár ateista monarchistával (vannak egyáltalán?), akik Isten említése nélkül csatlakoznának hozzánk. Így tehát a tényeket pragmatikusan nézve, Isten kihagyásával szalámiznánk magunkat, nem az ateisták kizárásával.
SontPentnek igaza van, hogy a minimum érdemes, ha tényleg minimum. Bizony a kereszténységre való utalás, félreérthető. Érdemes lenne pontosítani.
"Egy ateistának amúgy sem fog szimpatikus lenni egy stabilan a transzcendensen nyugvó állameszme."
Ez hülyeség. Ha stabil és hozzá még élhető is a legtöbb ateista magasról nem fogja érdekelni, hogy hány naponta imádkozik-e a király. Az, hogy valaki megvan-e keresztelve még nem jelenti azt, hogy hisz is Istenben, sőt sok embert ismerek, akiknek ez csak egy hagyomány mindenféle spiritualitás nélkül.
Petrus: Vannak, voltak nem vallásos monarchisták. Vannak, vagy legalábbis biztosan voltak nem keresztény ha más vallású monarchisták-legitimisták.
Az hogy megtisztulásnak nevezed a nem vallásosak kizárását, körkörös érvelés. Eleve az feltételezi, hogy a vallásos (keresztény) monarchista az igazi, a "tiszta", míg aki nem ilyen, az nem az, attól jobb megszabadulni. Nem válasz az érvemre.
Tekinte hogy Mo-on sokkal több a nem vallásos, mint a gyakroló vallásos (keresztény, mondom kb. 10-15 %), ezért ebből így mozgalom, politikai erő nem lesz. Lehet persze azt mondani, hogy az nem is baj, meg hogy várjunk amig mindenki istenhívő (és /vagy keresztény) lesz, ezt lehet várni, ebben lehet reményekedni, de a világ nem efelé megy. Ha ízig-vérig keresztény országban, és keresztény monarchizmusban gondolkodsz, az nem lesz több méla bús (keresztény) lelkek ábrándozásánál. Én viszont egy mozgalmat óhajtok, akarok, ahogy Griger Miklós mondta: népkirályságot, amit minden magyar (sőt minden Kárpát medencében élő nép tagja) a magáénak érezhet.
A Szent Korona eszmében, a történelmi alkotmány sehol nincs olyan, ami a kereszténységnek olyan nagy szerepet tulajdonítana a magyar államberendezkedésben mint te. A királyság intézménye alkotmányos, intézményes és legfőképp kulturális kérdés, nem transzcendens.
De mondok egy másik érvet: Nagy-Britanniában a legújabb felmérés szerint 80% a támogatottsága a monarchiának. Igaz, hogy ott egyetlen hivatalos elismert vallás van az anglikán egyház, aminek az uralkodó a feje.
De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a társadalom 80%-a anglikán lenne. Annak a 80%-ak akik a monarchiát támogatják a nagy része egészen biztosan nem gyakorolja rendszeresen vallását, vagy nem is anglikán, vagy ha anglikán is, csak papíron.
Mégis (hogy egy klasszikust idézzek), a monarchia "áll mint cövek". Miért? Persze fontos tradíció, hogy az uralkodó személy szerint anglikán legyen, de a királyság stabilitása szempontjából tulajdonképpen az számít, hogy a brit társadalom alapvetően konzervatív beállítottságú.
Petrus: Ja és Vázsonyi Vilmosról még érdekelne a véleményed.
A vitában Petrus megjegyzéseivel értek egyet.
De nem is ehhez szólnék hozzá, hanem az Angliával vont párhuzam kapcsán. Ugyanis nagyon nem jó példa, minden tiszteletem az uralkodó családé, de az ottani királyság már csak díszlet, turistalátványosság, így irreleváns a szakrális, metafizikai vonatkozásait vizsgálni. Tehát egy olyan királyság, mint ami ott most van nekünk nem kéne, illetve nem elég (egyébként is vannak eltérések - kormányzás vs. uralkodás - a mi és az ő országuk monarchiájának jogi hagyományaiban, de ehhez a jogász urak jobban értenek, mint én).
Bérces Ádám: Először is érdekelne, egészen pontosan mit értesz azon, hogy királyság szakrális, metafizikai vonatkozásai.
Vallásos legyen a király? Ezt elfogadom, de ez Nagy-Britanniában is adott.
A társadalom többsége legyen hívő keresztény? Ez lehet cél, de ennek a megvalósulása nem a királyságtól, mint államformától és nem is király személyétől függ. Továbbá az sem igaz, hogy ha Mo többségében keresztény lenne, akkor automatikusan mindenki királyságot akarna.
(vö. két vh között Mo. az akkori elit és a társadalom nagy része is még keresztény volt, maga a rendszer keresztény-nemzetinek definiálta magát. Mégis a legitimizmus nem csak hogy nem lett népmozgalom, hanem finoman szólva kevés támogatója akadt.)
Vagy: a magyar koronát tekintsük energia központnak? Mindenki mondja azt, hogy a Pilisben kovácsolták, ahol a szívcsakra van? stb.
Ez eléggé sprituális, meg "metafizikai" elképzelés lenne, de remélem te nem így értetted, amit írtál.
Másodszor:
A királyság, mint turistalátványosság vs. "igazi" királyság témával kapcsolatban a kövvetkezőket érdemes megfontolni:
(1) én még egy ilyen királyságnak is örülnék jelen helyzetben
(2) Erzsébetnek jogilag nincs (vagy nincs sokkal) több jogköre, mint anno IV. Károlynak volt. Más kérdés, hogy ezekkel a jogokkal nem él, vagy nem mindig él.
(3) Erzsébet már nagyon öreg, érthető, hogy az utóbbi években keveset szerepel, kevésbé fejti ki politikai tevékenységet. Azonban fiatalabb korában nagyon is aktív politikai (elsősorban külpolitikai szerepet) játszott. Akkoriban talán a te fogalmaid szerint is igazi uralkodóként viselkedett. Nézz utána!)
(4)Azt se felejtsük el, hogy a miniszterelnöknek minden héten meg kell jelennie a királynő előtt, és tájékoztatnia kell őt. Persze erre mondhatod, hogy ez csak formaság. Lehet. De azt hogy mi hangzik el ott, és milyen módon befolyásolja a királynő a min. elnök döntéseit, azt nem tudhatjuk, azt te sem tudhatod.
(5) a magyar és a brit íratlan alkotmány közti nagyfokú hasonlóság teljesen elfogadott toposz volt nemcsak Szechenyinek, hanem általában a 2 vh közti konzervatívoknak is. Szóval itt sokakkal szembemész, ha azt gondolod, a magyar alkotmány és államberendezkedés valami nagyon eltérő volt.
Alkotmányjogilag nincs nagy különbség a magyar történelmi alkotmány és a brit alkotmány között, beleértve az uralkodó jogkörét is.
u.i.
Az uralkodó jogköre persze önmagában érdekes kérdés, lehet róla vitatkozni. Én személy szerint a liechtensteini berendezkedést tartanám jó példának egy eljövendő magyar királyság számára. De ott se nagyon látom mi lenne az a metafizikai-spirituális alap, amit te szeretnél.
A metafizikai-sprituális alapokon természetesen nem szívcsakrákat értek, ez még humornak és/vagy élcelődésnek is rossz, ezt hagyjuk meg inkább az álmisztikus ezoterikus jobbikos proliknak.
Ezalatt természetesen azt értem, amit remélem nem kell magyarázni, hogy a király Isten kegyelméből uralkodik, tehát egy valódi királyság elsősorban metafizikai alapokon nyugszik, a földi hatalom csak a második. Isten nélkül a nincs királyság, a királyság az égi rendet testesíti meg a földön. Hasonlóképpen köztársaság meg nincs istennek, ugyanis az az isteni rend megtagadásából származik.
Lichtenstein valóban jó, sőt az egyetlen jó példa. Anglia viszont - továbbra is hangsúlyozom - nem az. Igaz, hogy a felszínen, a formaságok terén megmaradtak a hagyományok, de a belsőjét a szabadkőművesség ugyanúgy korrumpálta, mint egész Európát.
Liechtensteinben ezek szerint Isten akaratából uralkodik a nagyherceg? Mert az jó példa szerinted. Nagy Britanniában nem Isten kegyelemből uralkodik a királynő? Ott szabadkőművesek tönkretették az isteni rendet? És mi újság Svédországgal vagy Norvégiával? Ott sincs már jelen Isten?
További kérdéseim: Isten miért nem segítette az ő kegyelméből uralkodó IV. Károlyt hogy visszatérjen?
Ezek szerint Isten már "levette a kezét" IV. Károlyról? Akkor viszont miért bíráljuk a köztársaságot, hisz úgy tűnik Isten már nem akarta hogy királyság legyünk. Vagy Isten akarata ellenére lettünk köztársaság?
Csak a történeti hitelesség kedvéért megjegyzem egyetlen korabeli legitimistát sem ismerek, beleértve magát a királyt, aki azzal érvelt volna, amivel te. Inkább a Pragmatica Sanctio körül folyt a vita, meg hogy az eggyüttbirtoklással megszűnt-e Károly magyar tróngénye.
Az hogy a király apostoli király és Isten kegyelméből uralkodik ez mint fordulat persze szerepel, ez fontos, de ez inkább hagyomány, ezt így szó szerint nem értelmezték, illetve a történeti alkotmányunk nem erre alapoz. (olvass utána, ne csak Guénont)
Továbbá, mi van a rossz uralkodókkal? Ők nem Isten kegyelméből uralkodtak? Vagy nem volt egy gyenge király sem a magyar történelemben?
Továbbá, ha Istentől függ van-e, lesz-e Mo-on királyság, akkor minek a monarchista mozgalom, minek a Magyar Királyságért Liga, minek itt vagy máshol érvelni mellette?
Ha egyszer Isten azt akarja, akkor előbb-utóbb királyság leszünk, ha nem, akkor nem. Mindkét esetben fölösleges bármit is tennünk nekünk földi halandóknak. ;)
Aztán egyetértesz-e azzal, hogy Svájc amely köztársaság az isteni rend megtagadásából származik? Szegény svájciak! Nem tudják milyen istentelen és romlott országban élnek. Én mondjuk azért cserélnék velük. :)
Persze ismerem ezt a gondolkodói világot. Úgy hívják, amit te művelsz, hogy politikai teológia. Ezt lehet igényesen (pl. francia ellenforadalmárók) és igénytelenül is képviselni. Csakhogy ezt ahogy látom a gondolataid nem túl intelligens szerzőktől veszed. Guénontól meg innen-onnan összeszedett zavaros (kereszténynek mondott) katyvasz. Ez nem volt sose a magyar konzervativizmus főárama sem. Ez nem vezet sehova.
Lichtensteinről már korábban volt kinn cikk, azt ajánlom. A skandináv országokat hagyjuk, az ott uralkodó vadliberalizmus már régóta kizárja egy hagyományos királyság lehetőségét.
Amit írsz abból az jön le, hogy azt hiszed, hogy ami Isten akaratából történik csakis a mi emberi léptékeinkkel tekintve jó lehet. Bár ez messzebbre vezet, mint amennyire (ahogy érzem) el akarnál menni, ez teológiai kérdés... De: attól, hogy Isten a történelem ura és minden az Ő akaratából van még nem jelenti azt, hogy mindig jó az ami történik. Vagyis mindig jó, de ismétlem - az ember szempontjából nem mindig az. De mindennek megvan a célja.
Vagyis jó emberekkel nem feltétlenül csak jó dolgok történnek. És rossz emberekkel sem csak rossz dolgok. Főleg manapság. Ez remélem világos. Nos, a történelemmel is ugyan így van. Ha egy király menni kényszerült nem azért volt, mert Isten elhagyta (ezt különösen erős lenne IV. Boldog Károly királyunkról kijelenteni). A rossz királyokkal ugyan ez a helyzet.
Az szintén nagy sarkítás, és ostobaság is - már bocsánat - hogy "Ha egyszer Isten azt akarja, akkor előbb-utóbb királyság leszünk, ha nem, akkor nem. Mindkét esetben fölösleges bármit is tennünk nekünk földi halandóknak". Nyilván ami a Földön történik abba az embernek is van beleszólása, szabad akarata. De az igaz, hogy ha Isten nem akarná, hogy itt többé királyság legyen, fölösleges lenne szerveződnünk, de ha nem próbáljuk meg akkor magától biztos nem lesz. És ha Isten is úgy akarja a mi emberi erőfeszítéseinket kiegészíti és segít elérni a céljainkat.
Az a kijelentés, hogy az "Isten kegyelméből" csak formaság, felületes hagyomány, remélem Ön is tudja, hogy szintén eléggé durva, remélem ezzel azért a Ligában a legtöbben nem értenek egyet, hanem hiszik, hogy ez nem csak frázis, hanem realitás. De ez nem azt jelenti, hogy arról beszélnék, hogy minden királyságpártinak és a királyság minden lakójának kötelezően kereszténynek kell lennie és hogy bárkit is ellenőriznénk, hogy jár-e minden vasárnap templomba. Csak arról, amiről már többen is szóltak előttem, hogy ez nem csak egy politkai-jogi állásfoglalás egy ideális államforma mellett, hanem annál azért több és ezért nem lehet kivenni az istenhitet. Sőt, Európa esetében nagyon a kereszténységet sem.
A "fősodor" pedig engem sosem érdekelt, egyáltalán, semmilyen tekintetben. A legitimizmus pedig ma végképp nem nevezhető "fősodorbelinek". Azt is tisztázni érdemes, hogy bár ez lenne az ideális állapot, de a konzervativizmus nem egyenlő a királypártisággal.
Guénon kapcsán (ha már annyit emlegette, gondolom csak őt ismeri az irányzatból, felületesen) valóban igaz, hogy nem egy pragmatikus gondolkodó, de eszmei alapként a királyságpártiak számára sem elvetendő.
Az, hogy Magyarország újra királyság lenne, többet jelentene az országnak sőt a népnek, mint a mostani demokratikus helyzet....már Romániában is fontolgatják a váltást, mert rájöttek, hogy sokkal életképesebb egy királyság, mint a fenenagy demokrácia. Csak nézzük meg, hogy a 2008-as válság következtében "mindössze" 3 monarchia sínylette meg, persze a király befolyásának hála hamar ki is jöttek... ezzel ellentétben a demokratikus államok szinte mindegyike bajban van, kezdve Görögországtól, Magyarországig, Romániáig, mind ( kivéve Németország, de rajta kívül szinte mindenki). Mert van egy normális személy az állam élén, és nem több irányba húzó szekér.. ( pártokra gondolok). Mert kell egy vki aki vezeti a szétszaladó lovakat... egy lovas, vagyis egy király. Én így vélem. Ezért is maradok monarchista mindig is! Áldott legyen az Úr és éljen a leendő Király! Ámen!
Megjegyzés küldése