2012. aug. 3.

Magyar underground monarchista kinyilatkoztatás II.


Kraschau: Heiliger Krieg (innere und äußere).  

A zenekarról írás a Regnum! Portálon olvasható. A videó és szám a Mihály Arkangyal Légió vezetőjének Corneliu Zelea Codreanu és két híres tagja - Ion Mota és Vasile Marin emlékére íródott.

17 megjegyzés:

Parsifal írta...

"A nemzet élén, az elit fölött áll a monarchia. Nem minden uralkodó volt jó, de a monarchia rendszere mindig jó volt. Kicsi az uralkodó, ha azt teszi, amit akar, és nagy, ha azt teszi, amit kell. A nép életének van egy vonala. Akkor nagy és jó az uralkodó, ha megmarad ezen a vonalon." (Codreanu: Pentru legionari. [A legionáriusokhoz.] Nagyszeben, 1936. 426-427. old. Ford.: Dr. Makkai Sándor. Megj.: Egyedül vagyunk. 1938. december [I. évf. 3. sz.] 47. old.)

Hmmm... Érdekes ellentmondás ezen az oldalon. Codreanu éltetése, aki a tengelypártiságot a monarchia ellenében, illetőleg a személyileg korrumpálódott monarchia ellenében is védte, ugyanakkor az Osztrák-Magyar Monarchia liberális korszaka filoszemita megnyilvánulásainak éltetése, amit a kor konzervatív ellenzéke (amely sajnos nem volt hatalmon, pl. Katholikus Néppárt) keményen kritizált, s mondta, ha így halad tovább minden, mivel a monarchia elárulta szakralitást, ezért el fog bukni azok tőrétől, akiket babusgatott a szakralitás ellenében.

El kéne dönteni, hol állunk: a Codreanu vagy Sigray-féle oldalon. Mert a kettő összeegyeztethetetlen.

PHJ írta...

A Kraschau egy zenei-művészeti koncepció, amely ennek megfelelően tagolja a tartalmait. Hitvallásában magyar és monarchista, erről szépen vall a csoport feje, éppen a Regnum! Portálon:http://regnumportal.hu/node/883 A poszt címében a 'hitvallás' szójáték, a Kraschau debütáns albumának címére utalva. Codreanu esetében a kombattáns keresztény és főleg aszketikus jelleggel kapcsolatosan elismerés korábban is volt ezen az oldalon már. A Román Királyság dinasztiájához való viszonya visszás, de ezt vizsgálni magyar monarchista szempontból marginális dolog, ha nem is lényegtelen, hiszen praxist gazdagíthat, messze nem olyan szinten mint az egyik legnagyobb magyar legitimista-monarchista gróf Sigray alakja, aki kritérium kell, hogy legyen, hiszen a restaurációban is tevékeny szerepet vitt és sokáig Ottó örökös király magyarországi képviselője volt. Mindenesetre a két személy összevetése nem releváns és nem is nagyon érzek olyan síkot, amelyen egy őszintén és relevánsan szóba jöhetne.

A poszt témája bemutató és elismerő - Kraschau tevékenységét tekintve, amelyben légionáriusok nagyon koncept szerepet képviselnek, igaz ez csak ebben a videóban jelenik meg, az albumon nem. De talán minderről nálam sokkal hitelesebben a szerző is tud néhány szót szólni ezen a helyen...

Parsifal írta...

János,

Sigray angolszász orientációjú, liberálkonzervatív volt, míg Codreanu az ilyen romániai monarchistákkal szemben állt.

Így a kérdés eszmetörténetileg egyáltalán nem "marginális".

A hivatalos hazai legitimizmusnak pontosan ez volt a tragédiája, hogy liberálkonzervatív emberek határozták meg, akik a monarchicitás esszencialitásából gyakorlatilag semmit sem fogtak fel, csupán egyfajta kultúrtradícióként tekintettek reá, a szakralitást már a vallási-állampolgári emancipációs liberalizmusukkal tagadták, amivel hevesen szemben állt a Codreanu-féle monarchia-felfogás.

A Sigray-féle filoszemita liberál-konzervatívokat kivégezték baltával Codreanu parancsára.

Ezért mondtam, hogy az oldalnak állást kell foglalnia így vagy úgy.

Codreanuról pozitív méltatást egyedül a hazai liberálkonzervatív legitimizmussal élesen szemben álló "Egyedül vagyunk" szélsőjobboldali intellektuális periodika adott. Codreanutól mint "barbár és középkori (sic!)" gondolkodótól a hazai, általatok futtatott liberál-legitimista gondolkodók (pl. az emancipatórikusan filoszemita Pethő Sándor) határozottan elhatárolódtak.

Így inkonzekvens marad e kettő egyidejű futtatása. Egyikkel szakítani kell. Így is, úgy is megmaradtok monarchistának.

Azonban ez nem az igazság végső kritériuma. Sir Elton John és Codreanu is monarchista volt. Mégis Ég és Föld a kettő között a különbség.

PHJ írta...

Talán messze mentünk el egy underground magyar monarchista csoport _illusztrációjától_, bevallom nem is érzem konzekvensnek az 'összefüggéseket', amelyek fentebb olvashatóak. És a zene, a videó tekintetében nem én vagyok kompetens. Szerencsések vagyunk, hogy a szerző monarchista confessioja olvasható és talán megtisztel minket is a véleményével. A portál a restaurációs protokollról sokszor állást foglalt már, ebbe illeszkedik a szerző confessioja is.

Nem érzem azt sem,h többfajta monarchizmus 'ellentmondása' itt most nekünk a XXI. században praxis tekintetében problemaként merül fel azon a szinten, ahogyan korábban az volt. A létező magyar monarchizmusnak több arca van, minden releváns politikai hagyomány gazdagítani tudja,amely alapvető kritériumoknak nem mondd ellent, mely a királyságunkat építeni tudja vagy tudta és nem kelt kibékíthetetlen ellentétet egy korábbi politikai hagyományozódással és ennek képviselőivel. Példával élve Pethő nagyszerű munkákat írt, de nem osztom Kossuthról a véleményét, de a legitimitással kapcsolatos _életszerű és gyakorlatias_ meglátásai a mai napig példaértékűek és áldozatokat hozott, h ezeket érvényesítse is. Összegezve, a XXI. század elején ha nem akarunk valóságidegenek lenni, akkor azzal kell foglalkoznunk ami most van és ezen kell változtatni, nem hatvan évvel ezelőtt lezajlott csatákat vívni vagy éppen konstruálni.

Parsifal írta...

Codreanu antiszemitizmusa és mondjuk Pethő filoszemitizmusa a XXI. században is ellentmondás, tértől és időtől függetlenül. Így ez a kérdés most is releváns.

E kérdés pedig egyik gondolkodónak sem csupán akcidens jelzője volt.

Ahogy Hamvas mondta, határozni kell.

Az a valóságidegenség, ha a valósággal nem szembesülünk:

Most vagy éltetjük a zsidó emancipációt, amit a korabeli katolikus és konzervatív politikai ellenzék elutasított, és mindig el fog utasítani, vagy pedig ennek örvendünk.

COdreanu és Pethő nem fér meg egy pantheonban.

PHJ írta...

Nos, nincsenek itt "pantheonok" jelenleg és azt hiszem, nem lehet egyetlen igazi kritérium az 'antiszemitizmus'. Példával élve: C. Schmitt esetében a gondolatiságát elfogadják jobboldalon és baloldalon is, más és más konzekvenciákat levonva belőle a _jelenre_. Meglehet mindegyik figyelembe veszi az antiszemitizmusát, nem beszélve politikai érintettségéről is. Hamvas ezzel valóban jó kritériumot mutat, mert azt mondja, hogy mindennel az értéke szerint kell foglalkozni.

Bérces Ádám írta...

Üdvözletem az uraknak!
Ahogy PHJ is írta, mint szerző nyilatkoznék a dallal és az általa kavart kisebb vihar kapcsán, bár bevallom kissé nehéz ennyi megjegyzés, gondolat után írni így leginkább a dal és a videó mögötti koncepcióról írnék.

Magának a videónak a relevanciájáról és a blog kapcsolatáról PHJ már szólt, ezzel egyet is értek: a projekt a dalszövegeiben, interjúkban, a honlapján és nem mellékesen jómagam, mint a csoport vezetője által nyíltan felvállalt monarchizmus miatt szerepel a blogon (amelyet ezúton is köszönök). De a nyilvánvalóan jó viszony, illetve magánszemélyként a magyar monarchista "színtéren" való aktív részvétel ellenére a Kraschau részben független ezektől, ugyanis valóban egy művészeti koncepció is. Zenészként más projektek munkájában is részt veszek és sokféle zenét hallgatok, amelyek közül van, ami teljesen független a politikától és van olyan is, ami amúgy ideológiai szempontból ellentétes a nézeteimmel, mégis zeneisége miatt ismerem el és kedvelem.

Ebben a műfajban (martial industrial) sokan vannak, akik számára egy-egy történelmi kor, esemény csupán a koncepció része, vagy - különösen fiatalabb zenekaroknál - megbotránkoztatást szolgál, de amúgy nem azonosulnak azzal. Ebben az esetben más a helyzet, ugyanis mint már említettem a Kraschau nyíltan monarchista álláspontot képvisel, de mégis a koncepció részét képzik egymással ellentmondásban lévő elemek is. Mivel az erőteljes ideológiai háttér mellett ez művészet is, így ez megengedhető. Az előző hozzászólásokban említett személyiségek közül kizárólag Codreanu az, aki konkrétan is a koncepció része, így inkább egy másik példát hoznék: a lemez emléket kíván állítani a elsősorban a Habsburg Birodalomnak de egy dal erejéig és a vizualitás részeként is az amúgy kálvinista Porosz Királyságnak is (konkrétan a Kennst du deine Farben? című szám) pedig mint tudjuk a történelem során nem volt felhőtlen a viszonyuk (porosz-osztrák háborúk).

Bérces Ádám írta...

Egyébként a Légió az albumon is megjelenik, nem csak a videóban, konkrétan ez a dal Ion Moţa és Vasile Marin emlékére készült, a szöveg is erre utal (a "Halálra készen!" a Vasgárda egyik jelmondata volt), illetve a szám végére vágott indulórészlet is a Gárda egyik korabeli dala, amit az ő emlékükre szereztek (http://www.youtube.com/watch?v=XexukfFJ_E8).
Ezen kívül a lemez első számának második felében (Unser Glaubensbekenntnis) is hallható egy román nyelvű, Codreanuhoz kapcsolódó hangminta.
Ami miatt a koncepció része mindez az a harcos keresztény hozzáállás, a feltétel nélküli önfeláldozás szelleme - Ion Moţa és Vasile Marin szülőföldjétől több ezer kilométerre, Spanyolhonban adta életét az egyetlen igazságért a polgárháború alatt (amely egyébként a monarchizmuson kívül a zenekar koncepciójának fő vonalát, illetve saját történelmi érdeklődésem egyik középpontját is jelenti). A Román Királysághoz való viszonya valóban nem releváns, mivel ez nem része a koncepciónak. De ennek ellenére köszönöm az idézetet, mivel még nem volt alkalmam találkozni vele, de ez inkább csak érdekesség. " Nem minden uralkodó volt jó, de a monarchia rendszere mindig jó volt." - ez a mondat viszont nagyon jó!

Még egy pár szót antiszemitizmus kérdéséről: eddigi tapasztalataim alapján a hazai monarchista közösségben is vitás kérdésnek számít a zsidósághoz való viszony. Szerintem sem érdektelen megvitatni ezeket a dolgokat, viszont nem szabad, hogy az egység rovására menjen a dolog. Persze vannak vélemények, amik nem férhetnek meg a monarchizmussal, de ezek véleményem szerint a bármelyik irányban buta vélemények (lsd. kurucinfó-stílus, illetve a zavaróan elfogult filoszemitizmus), akik így gondolkoznak amúgy is túl komolytalanok a monarchizmsuhoz.
Nemrég jutottam arra, hogy az egész kérdés kezd túlságosan is hangsúlyos lenni a közéletben is: mikor 60+20 év után olyan amúgy tehetséges irodalmárt készültek kanonizálni, mint Wass Albert, aki erdélyi születése miatt érdektelen volt azok számára, akiknek csak 10 millió magyarban gondolkodnak valaki előszedte, hogy ő márpedig antiszemita. És? Nem az a fontos, hogy a magyarsághoz milyen volt a viszonya? De sikerült megosztani az embereket ezzel.
Jelenleg a monarchia helyreállítása a cél és nem a mozgalmunkon belüli apróbb nézeteltérések rendezése és mivel a zsidóság azon rétege, amivel igazából probléma van (a neohumanista, balliberális demokrata "scene", ahol igencsak felülprezentáltak) inkább a politikai hozzáállásuk, mintsem hogy származásuk miatt számítanak ellenségnek. A vallásos zsidósággal, különösen és elsősorban az orthodoxokkal pedig nincs probléma. Egy szó mint száz, aki hisz az Apostoli Magyar Királyság restaurálhatóságában és tenni is akar érte az velünk tart, függetlenül attól, hogy mit gondol róluk vagy pl. Codreanuról.

Petrus Augustinus írta...

@ Bérces Ádám: A Porosz Királyság lutheránus volt nem kálvinista. :)

Bérces Ádám írta...

Köszönöm a helyesbítést, valóban. A Hohenzollern-ház volt református (bár volt katolikus ága is).

Petrus Augustinus írta...

?

"Religion:Evangelical Christian Church"

http://en.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_II,_German_Emperor

A Hohenzollern ház fő-fő-fő ága evangélikus volt, meg volt egy katolikus ága, a sváb. De kálvinistákról arrafele nemtudok, hacsak nem erre gondoltál, erre az "Evangélikus Keresztény Egyházra" ebben megvolt az akarat, h egyesítsék a kálvinistákat és az evangélikusokat.

Parsifal írta...

Két megjegyzés.

Bérces úrhoz:

Nekem semmi bajom sincsen ezen a szinten a Vasgárda eszmeiségével, a félreértések elkerülése végett. Az oldal vélelmezett inkonzisztenciának szólt a kritikám. A vasgárda a monarchia esszencialitását fogta meg, míg a hazai legitimizmus liberálkonzervatív influenciáktól volt terhes. Nagyon helyes, hogy spirituális alapon közelíti meg elsődlegesen a kérdést.

Uhel úrhoz:

Bérces úrnak igaza van, illetőleg mindkettejüknek igaza van.

Ugyanis 1817-ben, a reformáció 300. évfordulóján létrejött az ún. "óporosz únió", azaz a Porosz Királyság felségterületein egyesítették a lutheránus és kálvinista hitvallást követő egyházakat egyetlen államegyházzá.

A Porosz Királyságban rengeteg hugenotta menekült élt, és a lutheri alapokra visszamenő Porosz Evangélikus Egyház már korábban, teologice jelentős kálvinista behatással bírt.

http://de.wikipedia.org/wiki/Kirche_der_Altpreu%C3%9Fischen_Union

http://en.wikipedia.org/wiki/Prussian_Union_of_churches

Parsifal írta...

Több porosz király nyílt vagy kriptokálvinista volt már több évszázada.

Parsifal írta...

Még egy kis korrekció. :-) Angol és német nyelven az "Evangelical/Evangelischer" kijelölő terminus nem egyenlő önmagában a "lutherivel". Kálvinista egyházakat is hívnak német és angol nyelvterületen "evangéliuminak/evangélikusnak".

Ezért az egyháztörténeti szaknyelv "evangéliumi"-nak szokta fordítani.

A magyar közjogi illetőleg felekezeti hagyományban különül el élesen.

Parsifal írta...

Bérces úr „antiszemitizmus”-kérdéséhez.

Sajnos 1945 után ez amolyan „argumentum ad baculum”, bunkósbot-érv lett. Meg lehet nézni a mostani hisztit a német olimpiai válogatott esetén. Hazaküldtek egy kiváló sportolót, mert a vőlegénye „neonáci”. Figyelemelterelés ez a valós problémákról egy agymosott társadalomban. A „náci” szót az ördöggel tették azonossá, nulla árnyalással. Hú, valakire ezt nehogy rásüssék, mert akkor annak vége. Ha mégsem így gondolod, „Európa legnagyobb demokráciájában”, ahol „a múltat feldolgozták” 10 évet kapsz szigorított fegyházban gondolatbűnözésért.

Ezért a demokraták mindig a leghazugabb emberek, ahogy Xenophón írta. Nagy gazemberségre készülnek azok, akik inkább szeretnének demokratikus, mintsem arisztokratikus államban élni.

Minden rendszer valahol autoriter, mégha egy ellen-rend, egy ellen-hierarchia szerint is. Mindenhol van „tabu”, aminek áthágása „crimen majestatis” (felségsértés). Ez így normális, hisz ez erősíti jobb esetben a közösséget. A tabu véd is. Régen ilyen volt az oltár és a trón. (V.ö. Hyde Park.) Ma mi a felség? A nemzetközi zsidóság, a holokauszt, amit egyfajta pszeudo-vallássá fejlesztettek. Ezt pedig nem valami renitens vérgőzös neonáci, hanem Norman J. Finkelstein mondta, akinek mindkét szülője a treblinkai KZ-Lager internáltja volt.

Régen, ha dogmát tagadtál, akkor voltál eretnek. Ma mi van? Leszól Elie Wiesel, mint egykoron egy pápa vagy császár, és ripsz-ropsz mindkét parlamenti párt megszavazza a történelmi tabusítást. A Kádár rendszer „crimen majestatis”-a 1956 volt. 1990-nek „1945”.

Definiálni kéne, mit értünk „antiszemitizmus” alatt. Ha a zsidókat perszonaliter tisztán származása miatt valaki határtalanul gyűlöli, akkor igazságtalanságot követ el. Ha azt mondja, hogy van nemzetkarakter, amit a keresztény-katolikus materia-forma tan igazol, és mindig is tanította egy Egyház, akkor csak tényeket állapít meg. Vallási értelemben a katolikus és keresztény gondolkodó mindenképp antijudaista, hisz tudja, a zsidóság mint nép az evangélium kerékkötője, felülreprezentált minden ellenmozgalomban. Az összes felforgató forradalom egyik célja a zsidóság emancipációja volt. A szakrális rend megtörésének ez is eleme volt. Milyen érdekes, hogy azon királyi családok, akik ezt elutasították, kiirtattak (portugál királyi család, Romanovok, francia Bourbonok), míg a többit futni hagyták. Ez nem jelenti azt, hogy egyedi megtérések nincsenek. Azonban a zsidókat korlátozni kellett, ahogy tették a szent középkori királyok, miközben azílium alatt álltak, azt nem engedték, hogy igazságtalanul bántsák őket. Téríteni is tilos volt őket direkte. Előbb minden népnek be kell térnie a Szent Katolikus Egyházba, mindenhol katolikus királyságoknak kell létrejönnie a szent római császár szövetsége alatt, s csak ezután fognak a zsidók mint nép betérni (egyéni betérések addig is lehetségesek) az Egyházba. Utána jön a nagy aposztázia, majd az Antikrisztus.

Ezzel kapcsolatban beszélni kéne a bibliai katekhónról (hátráltatóról). Ezt többféleképpen értelmezték az egyházatyák is. Egyik szerint a temporális és spirituális hatalom kettőséről van szó. Az idők végén jön még egy relatív pozitív kor (nem utópia!), amikor megvalósul a Grand Monarque / Weltkaiser és a Saint Pape / Engelpapst szövetségében az egész földre kiterjedő katolikus világbirodalom, egy „ezeréves birodalom”, ami majd el fog bukni, de előtte ez virágozni fog. Erről írtam egy külön cikket is.

Az Egységről.

Az egység alapja az Igazság lehet. Jézus is azt kérte az Atyától tartsa meg tanítványait az Igazságban. A monarchia eszköz és nem cél. Ha a céltól elszakítják, önmaga paródiájává válik. Ahogy I. / II. Ottó írta: Ám ami a politikai életben állandó, az egyedül a természetjog. Az eme jog megvalósítására tett gyakorlati erőfeszítések során mindig figyelembe kell venni a pillanatnyi feltételeket. Egy minden körülmények között örökösen érvényes kormányzati formáról beszélni a tudatlanság és elbizakodottság jele.

Folyt. köv.

Parsifal írta...

A politika is szolgálóleány. A végső cél: az emberiség színeváltozása. A trónt elválasztjuk az oltártól, máris megástuk annak sírját.

http://1.bp.blogspot.com/_55XRNkzEeqI/TPfWwuobuWI/AAAAAAAAACc/7cV0hEG4F1c/s1600/Codreanu+icon.jpg

Codreanu szavaival zárom soraimat: „Mi a nemzet létének végső célja? Az élet? Ha az élet, akkor teljesen mindegy, hogy milyen eszközöket használ ennek biztosítására. Mind jók, még a legrosszabbak is. A végső cél nem az élet, hanem a feltámadás. A népek feltámadása a megváltó Jézus Krisztus nevében. A teremtés, a kultúra csak eszköz és nem cél, mint ahogyan sokan hiszik. Annak a talentumnak a gyümölcse, melyet Isten népünkbe ültetett, amelyért felelnünk kell. Eljön az idő, mikor a föld összes népei feltámadnak, minden halottaikkal, minden királyaikkal és császáraikkal együtt s minden népnek meg lesz a maga helye Isten trónusa előtt. Ez a végső pillanat, a halottakból való feltámadás, a legmagasabb és legfelségesebb cél, amely felé egy nép emelkedhetik.” (Pentru legionari, 425. l.)

Petrus Augustinus írta...

Jah, Evangelical - Lutheran az magyarul evangéliumi - evangélikus lenne, két külön cég. :)