Mandatum

Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte.
Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.
Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!"
Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted."
Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem."
Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter.
De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, mit tettem veletek?
Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.
Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.

(Jn. 13,3-17.)

Nagycsütörtöknek szép hagyománya volt a katolikus uralkodói házakban, amikor vízzel megmosták 12 szegény aggastyán lábát. Utána kendővel tisztára törölték. Majd megcsókolták az immár tiszta és száraz lábakat. És utolsó szép gesztusként megvendégelték ezeket a szegény embereket. 

Vajon megvan-e még bennünk, egyszerű, önző és mindenkinél okosabb emberekben ez az alázat, amely megvolt a felettünk uralkodó királyokban?