"Én, Horthy Miklós, Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az élő Istenre,
hogy Magyarországhoz hű leszek, törvényeit, régi, jó és helybenhagyott szokásait
megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói
tisztemet az Alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős minisztérium
által gyakorlom, és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére megtehetek.
Isten engem úgy segéljen!"
32 megjegyzés:
Már megint ez az ideológiai katyvasz. Miért kell Horthyt éltetni már egy monarchista blogon is?
Mert Horthy monarchista és ellenforradalmár volt.
"Mert Horthy monarchista és ellenforradalmár volt."
Az már nem is számít, hogy megpuccsolta a saját királyát és ezzel együtt közvetett felelőssége volt abban, hogy IV. Károly 34 évesen száműzetésben halt meg...
Az az érdekes, hogy nem, nem számít. Ráadásul Boldog IV. Károly királyunk szerint nem számít.
Nem kedves, Petrus, számít. Az a baj, hogy nem látod, hogy ezekkel a Horthy-posztokkal lejáratjátok magatokat és a monarchistákat is. Károlyt, Ottót és Horthy-t nem lehet egyszerre követendő példának állítani. Olyan nincs, hogy Ottó is és Horthy is. Olvasd el, hallgasd meg miket mondott Horthy-ról Ottó.
De nem magyarázom tovább, kár lenne.
Csak még annyit, hogy mégiscsak kb. 7-800 ezer halottat hagyott maga után a derék Főméltóságú Kormányzó úr.
Az meg hogy az emlékirataiban Portugáliából kedélyesen miket írogatott a Habsburgokról, amikor már minden mindegy volt, az teljesen irreleváns.
Summa summarum, Horthy egy negatív figurája a magyar történelemnek. Ezen az sem változtat, hogy voltak még nála is rosszabb vezetők is.
Gróf Apponyi Albertnek én is jobban örültem volna.
@SontPent: Nem értünk egyet. Nem kell akkor minket olvasni, ennyi. Ha azt akarja látni blogposztban, amiket idekommentel, írjon saját blogot. Mi Horthyról kifejtettük már véleményünket számos alkalommal, és vállaljuk személyét: http://monarchista.blogspot.hu/2012/06/kell-e-nekunk-horthy.html Ha lejáratjuk magunkat, akkor miért van még itt? Ugyanis semmi mást nem csinál, csupán trollkodik.
Amit most egyesek a legitimizmus részének akarnak beállítani, pl. Horthy kormányzó, azt nyolcvan éve még ennél is hűvösebb rosszallással fogadták volna. Amúgy a két világháborúban a legitimista tábor főiránya sokkal egészségesebben gondolkodott mint manapság.
1921. évi XLVII. törvénycikk
IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről
1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.
2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.
3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.
4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.
Mármost, ha a Horthy-kort legitimnek tartjuk, akkor a legitimizmus illegitim. Ha a legitimizmust tartjuk legitimnek, akkor a Horthy-kor illegitim. Ez jogászilag ilyen rettentő egyszerű. Horthy személy szerint mindenképpen felségáruló, mert fegyvert parancsolt fogni a törvényes és legitim király ellen, akit aztán száműzetésbe kényszerített, s őt és örököseit a törvényhozás megfosztotta a tróntól. Horthy gyáva volt és baromi szűklátókörű is. Ha előbb nem, Teleki Pál öngyilkossága után rá kellett volna jönnie arra, merre tart az ország. A pesti zsidóság "megvédése", meg a kiugrási kísérlet egy középszerű politikus gyenge próbálkozásai... Persze, lehet azzal érvelni, hogy a fiát a nácik elrabolták, vele zsarolták. Nos, Sztálin fiát is foglyul ejtették a németek, aztán megzsarolták az "acélembert", aki azt mondta: a Szovjetunió neki fontosabb, mint a gyermeke élete. Bármilyen szar alak is volt a "vörös ördög", egy főparancsnoknak és államfőnek vész idején nem a saját családja boldogságát, hanem a nemzet érdekét kell néznie. Na, elkalandoztam a végére...
Horthy meg akkora ellenforradalmár volt, hogy Szegeden dekkolt, amíg a különítményesek, meg a "fehér gárdisták" vásárra vitték a bőrüket. Fehér lóval bevonulni egy antant csapatok által már lefegyverzett fővárosba nem túl nagy haditett...
Már előre látom, hogy most valamelyik blogger azzal fog érvelni, hogy a '21-es törvényt külső nyomásra fogadták el, ezért légyegében érvénytelen. Nos, ez a külső nyomás a '30-as években a hitleri birodalom kiépültével párhuzamosan megszűnik, a nyugati hatalmak elvesztik a befolyásukat a térség felett. Ha Horthy valóban hűséges lett volna, ha valóban fontosnak tartja a Habsburg-ház jogainak helyreállítását, akkor legalább érvénytelenítenie kellett volna a törvényhozásnak a trónfosztást kimondó jogszabályt. Ez nem történt meg. Sőt, a történetírás általában azon a véleményen van, hogy Horthy M. épphogy a kormányzóság örökletessé tételén munkálkodott...
Látom vannak itt elfogult legitimisták is! Na most Horthy nem volt tökéletes ez tény de az ő nevéhez fűződik a részleges revízió! A Habsburgokról meg annyit hogy igen csak elnyomó és abszolútikus uralkodók voltak akik nem igen tartották be a nemesi alkotmányt se és letörték a rendek önállőságát Ausztriában és Csehországban is de Magyarországon nem sikerült(legfeljebb időszakosan) mivel a magyar nemzet mindig is egy szabadság szerető nemzet volt! Magyarországot a birodalom részeként mint egy tartományt igazgatták holott az ezer éves Magyarország mindig is önálló állam volt és a Habsburgok Osztrák császár és Magyar királyok voltak ami azt jelenti hogy perszonálunió kellet volna legyen a két ország közt(Ami csak 1867-ben történt meg)! Mindazonáltal kijelenthetjük hogy Magyarországon a Habsburg-ház rekonsrukciója sohasem fog végbe menni, mivel az ország balos fele köztársaság párti a jobbos fele 48-as szabadságharcos(Habsburg-ellenes.) Persze ott van a lehetőség egy nemzeti király választására is mint ahogy az Mátyás és Szapolyai esetében volt de ugyebár a királyválasztás elvetendő hisz nekünk a magyar ügyek iránt mindig is impotens Habsburgok kellenek!
Na, most akkor mondok egy meredeket: a részleges revízió Adolf Hitler nevéhez fűződik. Mivel a Monarchia idején a Kárpát-medence vasúti hálózatát lényegében Budapest-csomóponttal tervezték meg, illetve a térségben Magyarország rendelkezett a háború idején legkönnyebben mozgatható takarmány- és búzakészlettel ezért a németeknek már csak a hideg számítás folytán is érdekükben állt kilóra megvenni a magyarokat. A Reich egyebekben sem a magyarokra, sem a teljesen megbízhatatlannak ítélt románokra nem számított. Ha Gipsz Jakab ül a kormányzói székben, vagy Habsburg Habisburg ül a trónon, a bécsi döntések ugyanúgy megszülettek volna, ha a németek a legkisebb hajlandóságot látják az együttműködésre. Mert afelől ne legyenek kétségeink, a német vezérkar 1938-ban már pontosan tudta, melyik közép-európai államnak milyen sorsot szán.
Bodóczki Imrének egyébként igazat adok, a Habsburg-restauráció a köztársaságpárti balos, valamint a kossuthista jobbos bevésődés miatt még nagyon sokáig illuzórikus cél. Ha holnaptól elkezdenének egy másféle történelemoktatást, akkor talán egy-két generáció alatt meg lehetne változtatni a Habsburg-képet, amelynek erodálásához a Horthy-kor is jelentős mértékben hozzájárult. Azt viszont erősnek tartom, hogy tartományként kezelték az országot. Ez igaz volt bizonyos időszakokra, de pl. Mária Terézia uralkodására, vagy a reformkorra nem.
És még valami Bodóczki úr fölvetéséhez: ha ugye a Horthy-kort legitimnek tartjuk, akkor legitim a Habsburg-trónfosztás is, mivel a kettő egymásból következik, de egyik a másiknak legalábbis szerves része. Ha tehát nem vitatjuk a Horthy-kor legitimációját, akkor 2. § értelmében az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt. Ettől kezdve pedig Habsburg "F1" Ferdinánd nem az egyetlen, és még csak nem is a legerősebb jelölt - bármelyik katolikus uralkodóház szóba jöhet.
Kérdés, hogy ki választaná meg az új királyt? Mert ugye nemességünk az most nincsen. Esetleg vissza lehet hívni a régieket. Itt viszont egy újabb technikai problémával állunk szemben. Tegyük fel ugyanis, hogy a régi királyválasztó nemesség megjelenik és meghív a trónra egy Borbónt. Mivel kb 9,5 millió magyar úgy érezné, hogy őket erről senki nem kérdezte meg, és egyébként is kik nekik a Bethlenek, vagy Károlyiak stb., ezért a régi (és ma nyugvó hatályú) törvények értelmében, tehát de iure don Quijote de Borbón királlyá lenne választva, ám erőszak, a tüntető nép szemeinek kilövetése nélkül nem tudná érvényesíteni a hatalmát. De facto tehát egyik káoszból a másikba taszíttatna a nép. A fentiek igazak akkor is, ha nem Borbónnak, hanem Pszeudóárpádházy Mélymagyary Tátosnak hívnák a királyt - bár őt ma lehet, többen fogadnák el, de ez már csak az országunkban uralkodó sötétségnek a fokmérője.
Az is egy külön kérdés hogy Habsburg Károly akar-e egyáltalán Magyar király lenni!
"...a részleges revízió Adolf Hitler nevéhez fűződik."
Ez igaz, de magyar igény nélkül Hitler nem hozta volna meg ezeket a döntéseket, nyilvánvaló. Hogy nagy mentor nélkül mi lett volna, nem tudjuk, én hajlok arra, hogy Magyarország jobban járt volna, ha akár egyedül is, de nekimegy Romániának fegyveresen. Ezt Hitler nem engedhette meg magának, mert azért ilyen-olyan okok miatt mégiscsak számított ránk az említett élelem miatt, Románia pedig a kőolaj miatt volt fontos.
A nagy, minket támogató külső erő önállótlanná tette a magyar politikát, a nácizmusnak (is) úgy lehetett volna keresztbe tenni, hogy amikor a szovjetek követelik Besszarábiát, lerohanni Romániát minden nemzetközi egyeztetés nélkül! A tengely számára nagyon kellemetlen lett volna egy "kis háború" a szövetségeseik között, de nekünk tartást adott volna, és még a szovjetellenes háborúba való belekeveredést is elkerülhettük volna (talán). A Honvédségben égett a harci vágy már Kárpátalja visszaszerzésekor is, '40 nyarán is, és a Teleki halálát megelőző jugoszláv krízis idején is. Az autonómiánkat, szuverenitásunk megőrzésére vonatkozó igényünket így bizonyíthattuk volna. Hitler ügyesebben sakkozott - könnyebb is volt neki -, mert maximálisan kifacsart kis csatlósaiból mindent, hogy aztán a szovjetellenes háborúba is bevigyen mindenkit a térségben! Szoktuk mondani, Magyarország részvétele a szovjetellenes háborúban abszurd dráma, hiszen a célja Észak-Erdély és a Székelyföld megtartása volt, egy burkolt magyar-román összecsapásról volt szó. A Donnál...
Horthy hadserege ott harcolt, ahol nem kellett volna, ahol meg abszolút jogosan lehetett volna, ott elfogadta a kétes értékű külső támogatást. Szerintem is egy szar alak volt, a hatalom megszerzése és megtartása érdekében ő írta alá a trianoni békét is, pedig fölrázhatta volna akár ő is az országot, miért kell mindent a az októbrista forradalom nyakába varrni! Tudom, miért, mert bűnbakot kell gyártani, s az legyen a polgári vagy szociáldemokrata baloldal. Pedig érdekes módon a Vörös hadsereg harcolt északon a csehek ellen, s nem is sikertelenül!
A legnagyobb hibát ott követte el a magyar kormányzat, hogy aláírta a békét! Nem kellett volna!
Én így szoktam fantáziálni a múltról:
http://pera-graner.blogspot.hu/2012/06/trianon-torolve.html
Mindig mondom, hogy Horthynak 1941 nyarán Szlovákiára kellett volna kennie a kassai bombázást...
Igen, igen, nagyjából egyetértek, Pera. Én a magyar igényt adottnak vettem. Ezért mondtam, hogy mindegy ki ült volna a kormányzói székben, vagy a trónon, ha németbarát, az igényt kielégítették volna, mert a Reich érdekei ezt kívánták.
A magyar hadbalépés a szovjet ellen ugyanakkor nem volt feltétlenül kívánatos. A német tisztikar rengeteget panaszkodott amiatt, hogy a német csapattestek egységét meg kell bontani a megbízhatatlan magyar és román katonák miatt: német alakulatokat kellett közéjük ékelni, az egymás elleni gyűlölet ugyanis nagyobb volt, mint a szovjet elleni, és a jelentések szerint komolyan fent állt annak a veszélye, hogy egymásra lőnek a román és magyar csapatok. Emellett a magyar katonák hadba küldése hadianyagot vont el a német csapatoktól, stb.
Ami a békét illeti, na ott valóban lehetett volna "ellenforradalmat" csinálni! Ugye, emlékszünk a plakátra: Átkozott a kéz, amely ezt aláírja! Hát, valóban átkozott lett... Bezzeg a törökök... De azért Károlyi "érdemei" elvitathatatlanok a bukásban. Ahogy az is, hogy a Vörös Hadsereg harcolt, amíg Horthy meg a nemzeti hadserege az antant vendégszeretetét élvezte Délen...
Visszatérve a román-magyar helyzetre, ez egy nagyon érdekes dolog, amit Pera felvetett. Az biztos, hogy a Reich stratégiáját tökéletesen a feje tetejére állította volna egy Románia elleni agresszió. Csak hát itt jön be az, hogy a német titkosszolgálat remekül működött, tudták, Horthy milyen könnyen irányítható. Ezt igazolja az is, hogy Szálasit a nácik az utolsó utáni óráig nem akarták a hatalom közelében látni...
Még egyszer belegondolva ebbe az átok és Horthy-keze, meg békediktátum dologba, azért félelmetes, mennyire bejött! Horthy elveszített mindent, ráadásul száműzetésben halt meg, mint a király, akinek egyszer esküt tett, amit később megszegett, ahogy lényegében megszegte a fent idézett esküt is... Kár, hogy a szószegésének nem csak ő itta meg a levét, hanem az egész nemzet vele együtt...
"Ezt igazolja az is, hogy Szálasit a nácik az utolsó utáni óráig nem akarták a hatalom közelében látni..."
Abszolút így van! Érezték Horthyn a teszetoszaságot, bizonyára már kezdettől fogva, de így viselkedett Klessheimben is, a megszállás előtt. Emlékiratai sem érnek sokat, történeti értékük 0. Össze kell hasonlítani Bethlenével, amit bujdokolva a német megszállás alatt írt. Mecsoda különbség!
Hát, igen, az emlékiratok már csak ilyenek. A megfáradt, megrokkant szerzők általában önigazolást keresnek, magyarázzák a bizonyítványt stb. Friessner vezérezredes visszaemlékezéseivel is példálózhatnók, amely persze sok fontos dologra mutat rá, de a saját katonai baklövéseit csak nagyon ritkán hajlandó belátni bennük. No, de ne kalandozzunk el!
Bodóczki Úr!
Már a harmadik királyunk (bár én másodiknak tartom, de ez legyen az én bajom): Aba Sámuel, a "palóczkirály" is választott király volt. A hagyományok szerint ő is Attila vére. (Mivel jórészt a német krónikák alapján ismerjük, a róla kialakult kép negatív. Tény, hogy túl sikeresnek nem nevezhető uralkodása.)
Márpedig Aba ivadékot jó párat találunk, még katolikusakat is szép számmal, ha szabad királyválasztásra kerülne sor.
Sajnos igaz, amit itt az Urak írnak, hogy a népet fel kell készíteni a monarchizmusra és a királyság visszaállítására a "múltat végképp eltörölni" évtizedei után, de talán magának a jelöltnek is tudnia kellene róla...
Mert én is úgy látom, hogy nem nagy az érdeklődés a Habsburg-Lotaringiai dinasztia részéről. Mondhatni semmi. Hogy ez változna e, ha bármi reális esély lenne restaurációra, az persze más kérdés. De ha egy "kész trónba" ültetné bele a monarchista csoport a királyt, akkor az jó eséllyel inkább báb lesz mint uralkodó - bár ellenpélda is van a történelemben. Mindenesetre könnyebb dolga lenne a monarchistáknak, ha lenne valós jelölt. Még akkor is, ha ellenjelöltek is lennének.
Heidenacht Úr!
Nincs nemességünk? Bizonyos tekintetben valóban nincs, de a kérdéssel kapcsolatban Vajay Szabolcs álláspontját osztom: "A vérségi alapozottságból következik, hogy a magyar nemesség jogi aktussal nem szüntethető meg, s arról önként sem lehet lemondani. Nem függ sem hivataltól, sem feddhetetlenségtől, sem tehetősségtől. Adott körülmények között feledésbe mehet, elkendőzhető, vagy szántszándékkal elhanyagolható, de ténye sem törvényhozásilag, sem önkéntes kezdeményezéssel meg nem szüntethető. Ez a gyökeres felismerés még az 1947. évi IV. t.c. fogalmazóit is - akár tudatosan, akár ha tudat alatt is - annyiban kötötte, hogy a szövegfogalmazás nem szüntető, hanem csak felfüggesztő jellegű: eltiltja a nemesi mivolthoz kötődő ismérvek nyilvános használatát. S amit tiltani kell, az nyilván még létező... Egy lépéssel tovább: a tilalom netáni felfüggesztésével ténybelisége esetleg új szinteken, avagy pusztán jelképi formában ismét érvényre juttatható, mint évszázados hagyományoknak bár letűnt, de tiszteletreméltó emléke."
Ezt a jogszabályt egyszerűbb lett volna feloldani, mint a királyság restaurációját véghezvinni - ezidáig mégsem került sor rá.
Kedves sevenplumtrees, de iure egy tollvonással helyreállítható a régi nemesség. Politikai döntés kérdése - ha a döntéshozók így határoznának, akkor érdemesek és érdemtelenek (a komcsi időkben, az SZDSZ és MSZP háza táján besározódottak) visszanyerik régi jogaikat, birtokaikat, mindent. Kérdés, hogy mennyire lenne stabil a trónja annak a monarchának, akit ezek a hagyományaiktól 65 éve elszakított régi-új nemesek emelnének a pajzsukra. E tekintetben én inkább azt képviselem, hogy előbb térjen vissza a király(ság), aztán az uralkodó állítson fel egy bizottmányt, amely feljogosíttatott a "szelektálásra". A helyreállítás, ahogy 1867-ben, úgy most sem lehet 100 százalékos. Ha pedig nem lehet az, akkor legalább jó és megfontolt legyen a döntés.
Egyébként a Monarchista blognak és a Regnum!-nak szerintem az értelmetlen politizálgatás, filozofálgatás, hitvédősködés helyett arra kéne koncentrálnia, hogy egy hiteles Habsburg-képet nyújtson a közvéleménynek. A Horthy-imádó, Mishimát meg Codrenaut felemlegető megosztó, a magyar hagyományhoz semmiben sem kapcsolható bejegyzések helyett inkább arra kéne törekedniük, hogy helyretegyék a téveszméket. Egy kis levéltári munka, böngészés a régi könyvekben... Forráskritika... Ilyesmikre lenne szükség. Csinálhatnának királyportrékat is, amelyek mentesek a kötelező Habsburg-gyűlölő marxista toposzoktól... Írhatnának a Hősök teréről, arról, hogy a mai formáját a komcsiknak köszönhetjük, és arról is, hogy a komcsik kerítettek akkora feneket március 15-nek (lsd. 1948, amikor Moszkva megrótta Rákosiékat emiatt)... Bemutathatnánk azokat az irodalmi, zenei, képzőművészeti remekeket, amelyek a Habsburg-ház nélkül nem jöhettek volna létre... Sorolhatnám még, de minek?! Ennek lenne értelme - annak van értelme, amit Szávoszt-Vass Dani is csinál. Mert amúgy az anyagok többsége - már elnézést, de - egyszerűen szar, vagy lóg a levegőben. Össze kéne szedni pár értelmes jog- és történelemszakos hallgatót, esetleg germanistát, akiknek kedve és ereje van utána menni a jó témáknak. Aztán lehetne ebből egy nagyon ütős történelmi-kulturális portál. Mondjuk, van egy olyan érzésem, hogy a Regnum!-csapatában nincs igény erre. Ha pedig így van, akkor a fene megette az egészet.
Bocs, elírtam. Nem "Bemutathatnánk", hanem bemutathatnák.
Kedves Heidenacht, érdekes, amit a nemesség "megrostálásával" kapcsolatban ír és nem minden alap nélkül való. Megérne egy jó vitát.
Én úgy látom, hogy a nemesség kollektíve csődöt vallott, nem volt képes legfőbb feladatát ellátni: a királyságot megóvni.
De az 1947. évi IV. törvényt nem tarthatjuk legitimnek, ha azt a hatalmat nem tartjuk annak, amely a jogszabályt hozta. (A törvény egyébként is csak a nemesség címeit érinti. Jogairól és előjogairól jórészt maga mondott le. Vagyoni kárpótlása megint más kérdés, szerintem - mint azt máshol írtam - lényegében kivihetetlen.)
Ugyanakkor a király sem tudta megvédeni a trónját. Arról letehetik, de ha örökösei nem próbálják meg visszaszerezni - nem jogi értelemben, hanem de facto -, ha a Habsburg-Lotaringiai-házban nincs a feladatra vállalkozó, akkor nincs mit erőltetni. Akkor a monarchistáknak marad a szabad királyválasztás. De még valószínűbben a köztársaság.
Abszolút egyetértek Heidenachttal, valóban lehetne ezt sokkal színvonalasabban csinálni! S az ajánlott modell is járható. És abban is, hogy SZVD bejegyzései a legjobbak, meg Spegulo uramé, de biztosan még csak ébredezik téli álmából! :)
"...a fene megette az egészet." Megette bizony. Egyébként írjon mindenki vendégposztot, küdje be, rakják ki és örömbódottá'! Legalább lenne egy kis élet, vita vagy valami, ami nem csak arról szólna, hogy monarchia=instant jó. A kritikus hangnál nincs egészségesebb.
Megjegyzés küldése