A korona megment - Amit az uralkodók nyújthatnak a modern demokráciának

A blogon többször előtérbe került már a vita, hogy a királyság és a modern tömegdemokrácia megfér-e egymás mellett. Most a Regnum! leközölt egy friss, mai szempontrendszerek szerinti írást a Boston Globe-tól, Németh Bálint fordításában. Részlet az írásból, amely bővelkedik nemzetközi példákban; "Mostanra az alkotmányos monarchiák legtöbbje úgy tűnik megértette a Nepálhoz hasonló helyek leckéjét. Spanyolországban János Károly, annak ellenére, hogy kivételesen konzervatív neveltetésben részesült, és konzervatív háttérrel is rendelkezik, az ideológiai spektrum valamennyi politikusával képes együttműködni. Nagy-Britanniában még amikor a Munkás, a Konzervatív és a Liberális Párt alkudozik is egymással az új kormányzat megalakításakor, a királynő akkor sem jelenik meg a nyilvánosság előtt, hogy áldásában részesítse a vezetőket, annak ellenére sem ,hogy a Daily Telegraph közlésének megfelelően személy szerint megvetéssel szemléli Tony Blair munkáspárti politikáját. A brit hagyomány értelmében amikor az új parlament először ül össze, és a kormány hivatalosan bejelenti az éves ütemtervet, az a személy, aki felolvassa a beszédet – nem számít, hogy melyik párt munkája az – kizárólagosan az uralkodó lehet.". Az egész írásért ide tessék kattintani.