2009. okt. 18.

Egy konzervatív monarchista magyarországi debütálása; Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn

Anyaportálunk, a Regnum! megkezdte egy nagyon híres, meglehet idehaza egyáltalán nem ismert, konzervatív monarchista gondolkodó Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn (1909-1999) írásainak a publikálását. A vállalkozás, hogy a szerző magyarul debütáljon igazi úttörő tett, de amire ennél is büszkébbek vagyunk az, az, hogy egy közösségi monarchista munka volt. A fordításokat Uhel Péter és Németh Bálint végezték el, a bevezetőt pedig Megadja Gábor írta meg, aki gyakorlatilag az egyetlen itthon, aki komolyabban foglalkozott az osztrák arisztokrata életművével és azt igyekezett megfelelő kontextusba is helyezni. (A szövegek gondozását és a sűrű kéztördeléseket pedig szerénytelenségem követte el.) Elég hosszú és nehéz menet volt, több szempontból is, de úgy gondolom, most így visszanézve, hogy megérte és talán mások számára is sikerül definiálni azt a célkitűzésünket ezzel, hogy a Regnum! a hazai monarchizmus szellemi műhelye kíván lenni. Első körben egy rövidebb írást adunk közre, a bevezetővel együtt, amelynek a címe; A demokrácia útja a zsarnoksághoz. Kis kedvcsináló alább;

"(...) Hogyan tudna egy demokrácia, még egy kezdetben liberális demokrácia is a totalitárius zsarnokságig eljutni? Ahogy az imént említettük, ez három úton-módon lehetséges és mind a három esetében ’szerves’ fejlődésről beszélhetünk. A zsarnokság még egy liberális demokráciának a jelleméből is egyenesen kifejlődhet, hiszen kezdettől fogva már ott a kukac az almában; szabadság és egyenlőség sehogy sem illik össze, sőt, tulajdonképpen kizárják egymást. Egyenlőség nem létezik a természetben, így csupán erővel, erőszakkal alakítható ki. Annak, aki földrajzi egyenlőséget akar, föl kell robbantania a hegyeket és fel kell tölteni a völgyeket. Ha egy sövényt egyenletesre akarunk nyírni, bozótvágó ollókat kell használnunk. Ahhoz, hogy iskolákban egyenlő tudományos színvonalat érjünk el, egyes diákokat folyamatosan nyomni kéne előre, míg másokat visszatartani. (...)"

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

A diktátorok és zsarnokok mindent szürkére akarnak festeni. És saját magukhoz akarják igazitani a világot. Jaj annak, aki nem szürke, és nem olyan mint ők. Jön a bozótvágó kés!

Névtelen írta...

A bolsevizmus és a nemzetiszocializmus is egy borzalmas totalitárius zsarnokság volt, de ez az eröltetett demokrácia is az. Ezek is a szürke országot eröltetik. Virág

DGY írta...

Hiánypótló munka, szép közösségi megvalósítás. (PHJ gondolom vért izzadott.)A báró (?) gondolataival kapcsolatosan, amelyeket én is alapvetően konzervatívnak tartok, hiszen az 'archliberal' nem annyira liberális, főleg nem a mai keretek között, meg az is lényeges, hogy mások kinek tartják a szerzőt - két kérdésem van, talán itt is érdemes felvetni;

- az ellenbaloldaliság (szélsőjobboldaliság, ultrajobboldaliság) mennyiben és valóban baloldaliság lenne? Ezzel kapcsolatosan a lászlóiánus tanoncok sem tudtak már meggyőzni nagyon.

- ha Kuehnelt-Leddihn ennyire tisztán látta a demokrácia-zsákutcát (és be kell vallanom gondolta kristálytisztának tűnik és mentes minden feles emociótól), akkor hogyan tudta nagyra becsülni Amerikát? Az alapítókra való hivatkozás nagyon sovány érvelés, a tanulmány leginkább döcögősebb része. Amerika totális és hegemón demokrácia legkésőbb a XX. század eleje óta (Monroe-elv), sokszor zsarnoki helyzetben főleg a kolonializmus kapcsán. A demokráciaexport pedig az emberből vagy a rejtett szélsőbal vagy szélsőjobb énjét hozza elő. Ezt önellentmondásnak érzem a szerző esetében.

megadja írta...

Kedves DGY!


Kuehnelt-Leddihn szerintem magát tartotta ultrajobboldalinak (vagy akár szélsőjobboldalinak), ami kizárja a baloldaliságot. Amit ma sokan ilyen jelzőkkel illetnek, az szerinte nem az, hanem baloldaliság.

Amerikában - Kuehnelt-Leddihn értelmezése szerint - a demokrácia hajnala Andrew Jacksonnal kezdődött, az alapító atyák ki nem állhatták a demokrácia gondolatát is (ez a pártok neveiben azért megmaradt: nem véletlenül "republikánus" az egyik, a másik pedig "demokrata"). Az USA azért alapvetően egy köztársaság és nem egy demokrácia ami nagy és fontos különbség. És én még a mait sem mondanám tökéletesen romlottnak. Minden rossz döntés és irány ellenére rengeteg intézményt megőriztek az alkotmányból, ami kivéd rengeteg ahhoz hasonlatos eseményt, ami a kontinensen lezajlott.

PHJ írta...

A szélsőjobboldaliság sztem sajnos nem zárja ki a baloldaliságot, mert ellene megy, sőt az ellen hiredti meg magát. Ezt sztem egyszerűen elkerülhetetlen, Dolfi szocdem akart lenni, Benito szoci volt. A szélsőjobboldaliak azonban szembe mennek a baloldali alaphagyományokkal (felvilágosodás, egyenlőség, stb.) és demokráciaellenesek, sőt le is rombolják a demokráciát amennyire lehet. A szélsőjobboldaliság reakció, a baloldaliság akció. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy EKL (Gábor nagyon rászoktatott erre a rövidítésre, javasolom használni) szélsőjobboldali volt.

Az USA-val kapcsolatosan sztem nem elég az, hogy _régen
_ hogyan képzelték el a dolgokat, magában hordozta annak a lehetőségét amivé alakult. Furcsa lenne azt mondani, hogy nem így akartuk, ilyen lett. Az USA esetében nekem semmi bajom nincsen pl. a köztársaságisággal, érdekes is lett volna, hogyha nem alakul ki egy volt gyarmaton. EKL-nek inkább jobban boncolgatnia kellene azt, ami lett és nem ami - teoretikusan - szerettek volna lenni. Molnár professzor úr ebben egy kicsit következetesebb pl., antikommunizmus, nyugati értékrend OK, de az amerikai (sőt, ahogyan múltkori könyvében említi; az atlanti) tömegdemokráciára nem annyira bólint. E mellett ugye megtette a kormányszolgálatait, ahogyan kellett és ott tanított nem keveset. De mit lehetett volna tenni egy hidegháborús helyzetben? Szóval nem tudom EKL-lel mi mondatja ezt, meglehet még jobban kellene ismerni műveit, de még inkább az amerikai államszerkezetet. Talán azonban a kérdés ettől még releváns.

megadja írta...

"Az USA-val kapcsolatosan sztem nem elég az, hogy _régen
_ hogyan képzelték el a dolgokat, magában hordozta annak a lehetőségét amivé alakult. Furcsa lenne azt mondani, hogy nem így akartuk, ilyen lett."

Pedig rengeteg esetben van így, ha nem a legtöbb esetben :) Nem véletlen, hogy a kortárs konzervatívok - Burke-től kezdve - cselekedeteink nem szándékolt következményeit hangsúlyozzák. Ezért válik fontossá a hagyomány. Szerintem EKL tisztelte az amerikai alapítást, és Amerikát is joggal szerette. Ott azért volt egy olyan sikeres alapítás, ami a modern érában a kontinensen nem. Ma már komoly bajokat látok én is, de még mindig ott vannak azok a bástyák, amik védenek a tömegiszonyattól. És az biztos, hogy jobb rend van ott, mint sok nyugat-európai országban.
Molnár Tamás annak ellenére, hogy fikázza Amerikát, dolgozott a CIA-nek, és valahol azt írta, hogy a civilizáció ügye akkor bukik el, amikor a Katolikus Egyházat és az Egyesült Államokat is eléri a forradalom. Vajon miért ezt a kettőt nevezte meg? Szerintem jó oka volt rá.

A szélsőjobboldaliságra egyszerű a válasz: EKL a nemzetiszocialistákat, fasisztákat baloldali mozgalmaknak tekintette, nem jobboldalinak. Teljesen máshogy képzeli el ezt a felosztást, mint ahogyan a mai politikai tesztekben van. A szélsőjobboldali az pl. Hans Hoppe - intoleráns (saját megfogalmazása), hierarchia-és tekintélypárti, ugyanakkor hatalomellenes (anarchista) stb. Ez nagyon messze van attól amit ma a közgondolkodásban "szélsőjobboldalinak" neveznek.

Nobilis írta...

"A báró (?) gondolataival kapcsolatosan, amelyeket én is alapvetően konzervatívnak tartok"

Kedves DGY,
lovag. Osztrák vagy birodalmi,de inkább osztrák.

PHJ írta...

Molnár Attila Károly véleménye szerint az a konzervatív aki annak mondja magát, és akit mások is annak mondanak. Ez azt gondolom közel lehetséges szituáció lehet a szélsőjobboldalra is, jelen esetben EKL véleménye ebben tehát kevés lesz, amellett, h minden nagyrabecsülésem az övé (demokrácia hegemónia). Én itt csak azt mondom, hogy a baloldallal való szembenállás - márpedig ezt ne vitassuk el a szélsőjobboldaltól, hiszen ennyit Molnár is odatol a náciknak (akiket finoman fogalmazva nem szeret), h a legeredményesebben ők számoltak le a baloldallal - alapvetően egy másik pozícióba helyezi a szélsőjobbot, ami már nem lehet baloldaliság. Nem ugyanaz a folyamat, mint amikor a baloldal felszámolja saját magát egy baloldali forradalomban (1789, 1917, 1945-1949). Nem mentes attól, hiszen ellene van, de nem baloldaliság _vegytisztán_.

Amerikával kapcsolatban Molnár ezt a hidegháborús korszakra említette, és a Vatikán esetében is ez a korszakra mondta (II. Vatikáni Zsinat ugye az Egyház októberi forradalma). A szitu más 1988/90 óta. (A CIA-nak való munka is ebben a kontextusban volt értelmezhető és az igen erős antikommunizmusa kapcsán ez ugye rendben is van.) Az atlanti kultúrában már más a pozíciója MT-nek is, finomított, Európa amerikanizálását ő sem tartotta jónak (és nehéz is lenne annak tartani). Tehát a szándék és a prakszis eltér.

Honnan lehet tudni, h csak lovag? Aki lovag az nem igazán arisztokrata, ha jól tudom. Vagy?

megadja írta...

Molnár Attilának alapvetően igaza van, de szerintem ő is látott már Magyarországon pl. olyan "konzervatívokat", akik azért nem feltétlenül azok, noha állítjuk magukról (amióta a Haladás Projekt erősen stagnál/bukik, mindenki konzervatívnak akarja nevezni magát - Bokros Lajos pl. mitől az?). EKL magát liberálisnak hívta, ez viszont biztos.

A "szélsőjobboldaliságról" amit mondok, az EKL értelmezése, de tőlem sem áll távol. Az ún. "szélsőjobboldal" vagy a "nácik" versenytársai voltak a baloldalnak és nem ellenségei - ezért volt olyan könnyű az átjárás közöttük. Vajon miért van az, hogy a nácik legnagyobb ellenfelei is reakciósok voltak? Az Anschlussnál miért nyújtottak kezet a komcsiknak, és a legitimistáknak miért nem? Mert utóbbiak valóban ellenségek és nem versenytársak. Olyan, mint a cipőgyárak: ha A cipőgyár le akarja nyomni B cipőgyárat, azok versenytársak; ha C csoport a cipőgyártás mint olyan ellen lép fel, akkor az az ellensége/ellenfele. Ne feledjük továbbá, hogy a nácik szocialisták voltak! Jobboldali szocializmus márpedig nincs, ugyanis ellenkezik mindenféle jobboldali-konzervatív metafizikai és politikai előfelvetéssel.

Európa "amerikanizációját" senki sem tartotta jónak, nem csak Molnár Tamás, de EKL sem. De Amerikát kedvelni és annak gyakorlatát "kiterjeszteni" két külön dolog. Ettől még Amerika szerintem még ma, az obamizálódás folyamatában is sok tekintetben egészségesebb, mint a kontinens. Ennek számos történeti és egyéb oka van, így alakult. Nézzétek meg, micsoda balhé van a Health Care Reform kapcsán: példának okáért az amerikai katolikusok nem kívánnak adót fizetni születésszabályozásra. Itthon el tudnánk képzelni egy ilyen konfliktust? Én nem :(

Nobilis írta...

Kedves János,

a lovag az nem a főrangú,ahogyan a báró sem az Ausztriában (kivétel a Reichsfreiherr és a Reichsritter). Köznemességhez tartozik.

Amennyiben vagyoni helyzete engedi ,lehet arisztokrata. Tartozhat a szellemi arisztokráciához is :)

DGY írta...

EKL (én is átveszem ezt, mert egyszerűbb) annak mondja magát, aminek tetszik, de Molnár tanár úr megfogalmazása itt is érvényes lehet, ahogyan azt PHJ szerencsésen ideidézte (hol mondja ezt egyébként?). Amit mond arra pedig azt mondhatnánk, hogy meglehetősen tiszta, őshonos konzervatív álláspont, tehát legalábbis fele arányban az osztrák lovag biztosan konzervatív.

Ezzel együtt azonban sajnos a szélsőjobboldallal nem ilyen egyszerű a helyzetünk. A reakciósok nagyon is, hogy szövetségre tudnak lépni a szélsőjobboldallal, még ha erre történelmi példák során vannak ráfizetések is (nácik), de nem mindig, sőt van amikor meg is tudják buktatni a rendszert (olasz fasizmus) és a kérdés ezzel kapcsolatosan örök; ki a szélsőjobboldali? Pinochet az volt-e, vagy Franco vagy Codreanu, esetleg Szálasi? Itt kéretik egy kis distinkció megtétele a tárgyalásban. Példának okárért az Anschluss nem mindenben jó példa, hiszen a reakciós, monarchista elnök nem engedte be Ottó trónörököst Bécsbe annak idején, inkább levonta a köztársasági zászlót, hogy helyette a szvasztika ragyogjon az osztrák földön. Ellenfelek vagy konkurensek? Ki tudja. 1944 után a magyar legitimisták EGYÜTT ültek baloldali politikusokkal koncentrációs táborban, össze is fogtak valamennyire velük, de cserébe internálták őket (Lajos Iván). Nem fekete és fehér a történelem most sem. EKL véleménye azért jó, mert egy új (monarchista és konzervatív) megközelítést mutathat, de tartózkodnék attól, hogy ezt univerzálissá tegyem a magam részéről.

PHJ írta...

Európában azért remélem, h nem kell még annyira temetni a kereszténységet, max. a klasszikus népegyházas verziót át kell gondolni. II. János Pál pápa is megmondta, h missziós terület, miért ne kezelnénk annak akkor ténylegesen? Amerikában a katolikusok száma kevesebb, a kereszténység alapvetően protestáns és azok belül ezernyi-egy közösség létezik, sok gazdasági alapon, ugyanazzal a protestáns erkölccsel, a kevésnél alig több vagy éppen annyi metafizikai tartalommal. Európában is vannak tiltakozások abortusz ellen, Mo-on is volt (KESZ) 50-60e emberrel, de baromira tettek rá a TMKommunikációs szinten. Az állam és az Egyház szétvállása után pincinyke esély sincsen keresztényi értékeket az emberekbe csöpögtetni sajnos, és nem is lesz azt gondolom egyszerű az értékrendet direktíva szinten mondjuk érvényesíteni. Mondjuk egy olyan egyszerű értelemben, h a gyermek érték. A sok gyermek még nagyobb érték és az édesanya aki neveli a gyermeket azt támogatni kell és nem néhány hét múlva benyomni a gyereket az óvodába (ez mondjuk az USA-ban megvan). Én ezt várnám egy jobboldali, nemzeti kormánytól, ezt újra, de itthon csak politikai tőke a kereszténység max., vagy még az sem. Ez lett a máriás népből. Az EU pedig köszöni szépen, de nem annyira kért a keresztény értékrendből direktíva szinten és Európa amerikanizálódásának a terepe az EU.

MAK kritériumrendszerét elfogadva (személyesen mondta nekem egy beszélgetésen, úgyhogy vagy elhiszitek vagy nem ;)Bokros Lajos nem hiszem, h konzerv, de magát sem annyira mondja annak, D. Ibolya viszont bizti, tehát a MAK-definició nem tud érvényesülni. A szélsőjobboldal ma Mo-on a Jobbik mögött (abba max. szavazóbázis szinten átfolyva) kis gócpontotokban leledzik, köszöni szépen jól elvan szubkulturális-intellelktuel magyar tsd-i jelenség. Foglalkozni vele nem muszáj, az aranykorszakuknak vége, hacsak nem hiszünk a 168 órának vagy a Népszavának. Ott akár érvényes is lehet a EKL definíció, én ebben nem is kételkedem annyira. Történeti távlatokban más a helyzet persze. Lehetne árnyalni a képet, hiszen kedvenc magyar nyilasaink között is voltak arisztokraták (akik persze eltörölték az úr kifejezést, mint a komcsik) és az értelmiségi-, valamint az állami hivatalnok réteg is jelentős volt, de ez nem biztos, h alapban kiérdemli a "reakciós" jelzőt. A zöld paradicsom azonban megérett és piros lett, akár a Csepel (azaza vörös).

megadja írta...

Kedves János!

Sajnos nincs igazad. Ha valami fontos téma Magyarországon, azt fölkarolja a média azonnal. Azt ugyanis nem a tartalma érdekli, hanem az, hogy népszerű legyen. Erkölcsi kérdésekkel az amerikai sajtó szinte napi szinten foglalkozik, tehát ez ott érdekli őket. Nálunk nem. Nem hiszem, hogy akkora abortusz-aggódó tömeg lenne Magyarországon. Akkor lenne róla szó. A legutolsó abortuszvita valamikor a 90-es években volt, még Kis János részvételével. És ki olvas ma Kis Jánost? (Velem előfordul) A Jobbikra is tettek magasról, amíg nem vették komolyan, aztán a 15% után már akkor is ott van az összes tévécsatorna, ha Vona büfög egyet. Lassan minden héten van a közszolgás televízió reggeli műsorában.
A média tehát nem finnyás, és nem válogat: ami érdekli a népet, azon rugóznak. Ha az abortusz, vagy bármi más érdekelne minket, lenne róla szó. Nincs.

Amerikában pedig (bármilyen meglepő is, én is meglepődtem, mikor mondták), a katolikusok vannak már a legtöbben - valószínűleg ebbe belejátszik a latinajkú közösség is, azok mind katolikusok. Viszont arrafelé kicsit máshogy alakultak a dolgok, és a liberális katolikusok sokkal szörnyűbbek, mint egynémely keményvonalasabb protestáns (nem a fundikra gondolok). Árnyaltabb a kép :)

PHJ írta...

Kedves Gábor!

Magam azt gondolom, hogy a médialogika itt is érvényesül, mert az egy farkastörvény; ha valami nem felel meg a mediatizáltság kritériumainak, akkor az nem lesz a tömegkommunikáció része. A magyar keresztény társadalmi üzenetek erősen kihívásokkal küszködnek ezen a téren (tömegkommunikációs üzenetek), nagyon közelről is láttam ezt a világot 8 éve, nem érzem, hogy annyira megváltozott volna. Tehát, igen azzal foglalkoznak, ami érdekli a népet és ami mediatizálható. Az abortuszért nem tettek meg semmit sem, h az legyen, ez az amerikaiaknak egyszerűen jobban megy. Illik onnan ezt megtanulni. Ennek ellenére a katolikus többségű USA nekem most hihetetlen, de egy gyors statisztikával nagyon gyorsan meg lehet győzni. ;)