2008. nov. 2.

Időtlen monarchista a csordán kívül - Erik Maria Ritter von Kühnelt-Leddihn

Többen fordultak hozzám azzal az egyszerű és nagyon is érthető kérdéssel, hogy ha monarchista szerzőket akar olvasni, akkor kit ajánlok? Nehéz a kérdés, mert sok van, de azok nagyjából-egészéből nem magyar nyelven olvashatóak, ha mondjuk a világháború előttieket veszem sorba. Kicsit segítve ezen a kellemetlen helyzeten a továbbiakban elérkezetnek látom az időt, hogy a kedves magyar monarchisták megismerjék Erik Maria Ritter von Kühnelt-Leddihnt, osztrák arisztokrata monarchista gondolkodót és még inkább az ő munkásságát. A nyolc nyelven - köztük magyarul is - beszélő osztrák arisztokrata, Ottó trónörökösünknek személyes jóbarátja, tanácsadója is volt, sajátságos azonban, hogy az amerikai neokonzervatív fiatalok között lett igazán népszerű. Több éven keresztül Magyarországon is élt, tanult, sőt magyarul megjelentetett egy könyvet is 1933-ban. Gondolataira, személyére, több magyar fordítással a jövőben többször is szándékozunk visszatérni, tekintettel arra, hogy Kühnelt-Leddihn gondolatai már a Monarchia széthullása után keletkeztek, ezért a legkevésbé sem vádolhatják őt "nosztalgiával", vagy "anakronizmussal" a demokrata, republikánis urak. Megadja Gábor egészen kiváló tanulmányát választottam arra, hogy bevezetőt adjon a keményvonalasan katolikus osztrák arisztokrata gondolataiba. Az írás nem olyan régen jelent meg a számomra egy csöppet kétséges Kommentárban és elérhető itt. Kis izelítő pedig lentebb azoknak, akik tipródnak első körben, hogy kattintsanak vagy sem.

"Kühnelt-Leddihn egyértelműen monarchista. Ezt az álláspontját nem egyfajta „romantikus szentimentalizmusra” alapozza, hanem az elmúlt bő kétszáz év európai történelmének keserű tapasztalataira. A demokratizmus védelmezői szerint a középkor és a keresztény monarchiák kora elnyomó volt, az egyént megfojtó és ellehetetlenítő. Kühnelt-Leddihn szerint a demokratizmus ezen védelmezői tévednek: a modern zsarnokságok, ésaz azzal járó totális háborúk, koncentrációs táborok és vérfürdők a kontinentális demokratizmus „haladásának” reductio ad absurdum következményei voltak, nem pedig „reakció”vagy „visszatérés a középkorba”. Fontos megjegyezni, hogy az összes modern totalitáriuszsarnokság a parlamentáris demokrácia európai győzelmével, annak keretei között alakulhatott ki. Az európai keresztény monarchiák – egészen az abszolutizmusig – föderalistákvoltak (európai viszonylatban ez anticentralizmust jelent, szemben az amerikai jelentésével), szemben a demokráciák centralizmusával.A monarchia Kühnelt-Leddihn szerint familiáris mintát követ: a király egy patriarchális hierarchia feje. Így a monarchiában a király olyan, mint az „apa”, és az alattvalóihoz való viszonya úgy jellemezhető, mint a felnőtt férfi középkorú apjához fűződőkapcsolata.
A monarchiák patriarchális jellegével szemben a demokráciáké „testvéri”,ami számos veszélyt rejt magában; a személyes érzelmek helyét a kollektívek veszik át, állatias jellegűek lesznek a cselekvések, irracionálisak és egoisták. Az „egyenlők” másokiránti gyűlölete mindig az önimádaton alapul. A monarchiák torz verziói a diktatúrák,utóbbiak vezetői a királyok „apa”-szerepének karikatúrái – monarchák, azok lényegi tulajdonságai nélkül.
Kühnelt-Leddihn ezért különbséget tesz az uralkodó és a vezető között,s a monarchiák legfontosabb érzelmi alapjai gyanánt a caritast és a pietast jelöli meg.A monarchiáktovábbi előnye, hogy folytonosság jellemzi őket, szereteten alapulnak,organikusak és egységet teremtenek; ezzel szemben a demokráciák a (kollektív) gyűlöletre építenek (példaként bármely választás megteszi), a „széthúzás” és az állandó mozgósítás állapotában vannak. Ezenkívül előny még a király „semlegessége”, hiszen nem része apártharcoknak, és a konfliktusokban inkább közvetít, mintsem aktív résztvevő. Ugyanezigaz minden további jellemzőjére: nem tartozik egyik osztályhoz, fajhoz (az európai uralkodók mind kevert „fajúak” voltak, a „szupranacionális” intézmény részei – a nacionalisták haragja nem véletlenül irányult sok „idegen” uralkodó vagy házastársa ellen), érdek-körhöz sem.Nem véletlen, hogy a kisebbségek problémája inkább a demokráciáké: az uralkodómindenkié, így a kisebbségek védelme egy monarchiában sokkal biztosabb, mint egy de-mokráciában. Mivel a király nem egy adott, rövid időtartamra vállalja hivatalát, ezért felelős személy – a demokratikus vezetőkről ugyanez nem mondható el. A monarchiák gon-dolkodása „történeti”, a demokráciáké „politikai”: egy demokratikus vezető politikájánaktávlati következményei leggyakrabban jóval a hatalomból való eltávozása után érzékelhető-ek csak, míg az uralkodók hibáinak esetleges következményeit utódaiknak kell viselniük.
".

20 megjegyzés:

Parsifal írta...

No ő az, akit tanítani kellenne.

Teljes mértékben az Egyház "vonalas", azaz valós társadalmi tanítására alapozott monarchizmus híve volt (nem a modernista "kereszténydemokráciára" gondolok), egységes birodalmi eszmét képviselt, sajátos karakterű, nagyfokú belső szuverenitással bíró királyságokkal. (OMM-hez hasonlóan.)

Parsifal írta...

Egy Kovrig Béla és Horváth Sándor OP szintézise...

PHJ írta...

Kovrig Béla?! ;D Eszmeileg sem annyira, de másban szerencsésen nem.

Kovrig Bethlen és Teleki közvetlen munkatársa volt, nem mondanám, h legitimista-monarchista volt. 1944-ben pedig a keresztényszociálisok programjában dolgozott, amely akkor erősen legitimo-monarchista bázissal rendelkezett, a hercegpírmás és Boldog Apor Vilmos gyámsága alatt. Aztán 1945-től kommunista besúgó lett, édesanyjával zsarolták. Nagy szerepe volt abban, h az eredeti KDNP ellehetetlenüljön és szétrobbanjon (Barankoviccsal együtt), hiszen Pélffy grófról és tsairól ő szolgáltatta a legfontosabb adatokat. Kéősbb Mindszentyre állították rá és Slachtára. A Mindszenty-per alatt összeroppant és emigrált.

Parsifal írta...

Aquinói Szent Tamás mondotta: "Aki helyesen különböztet, az tanít bölcsen."

Én Kovrig Béla eszmei munkásságára (1930-as évek) gondolok, nem a személyére, valamint a hivatásrendiség szervezésében (EMSZO) nyújtott kiemelkedő szerepére, amire sajnos a liberális anglomániában szenvedő magyar legitimista fővonal süket volt az 1930-as években.

Esterházy is, több más legitimista is besúgó lett nyomás alatt... Ez az erkölcstan, és a történeti biográfia feladatkörébe tartozik, nem pedig a világnézeti típuskutatás feladatkörébe.

ultrajobber írta...

"míg az uralkodók hibáinak esetleges következményeit utódaiknak kell viselniük." -Ami nem könnyű.

Ezért,minden védelem híjján, nézzétek el a szegény magyar (földnélküli) földművesnek, ha nem az etikket, és az illem szerint szól néha, s ha szerintetek alkalmatlan időpontban hozakodik elő nagyon is alkalmasnak,és jogosnak vélt kérdéseivel.
Persze, majd a saját Barikádos fórumomon elmondom én szebben is, összeszedettebben is, de ebben a jelenlegi kiélezett helyzetben(ami miatt gondolom, maga a blog is létrejött, és egy konzervatív forradalomra volna NAGY szükség)csak a rögtönzött, át nem igazán gondolt gondolatok is felszínre törnek.
Ugye, nem kell tovább magyarázni, mindannyian értjük miről beszélek.

PHJ írta...

A hivatásrendiség teljesen OK, természetsen, de azért ott Czinder Kerkai atya a kezdetektől fogva olyan erősen kisgazda-fan volt, később pedig Varga Bélával együtt a köztársaság nagy barátja is, h annyira nem csodálkozom és akkor Nagy Töhötöm jezsuita kéősbbi maszonról nem is beszéltem, aki már a 30-as években is szocdem-kisgazda vonalon mozgott. Griger apátplébános azonban kereste a kapcsolatot, bele is bukott, mert senki nem támogatta őt innen. Arról nem is beszélve, hogy a Keresztényszociális (és nem szocialista!) szervezet helyett Kerkaiék erősen a négy parlamenti pár mellé álltak, a földosztás miatt, amelyet féltek, h Mindszentyék megvétóznak. Oktalan módon ugye, hiszen Mindszenty már a 30-as lévektől e mellett volt.

Distinkció tehát kéretik itt is megtenni. Sajnos a magyar hivatásrendiek nem voltak olyan nagyon jogfolytonosság kedvelők, mint osztrák társaik. Ami mindenkinek nagy veszteség ugye. Kerkait megnyomorították, Töhötöm maszon lett, Kovrig besúgó lett. A komcsik nem kíméltek senkit sem.

Amúgy ki a "több más legitimista" aki besúgó lett? *-*

megadja írta...

PHJ,


Nagyon köszi!:-)
Ami az ő esetében különösen érdekes, az az, hogy magát mindvégig "liberálisnak" hívta - szerinte ugyanis ennek jelentését torzították el leginkább. És ez az oka annak a néhány eltérésnek, ami közte és Russel Kirk között volt. Mindenesetre Ottó személyes kedvence ő volt:-)
“Otto Von Hapsburg has stated that Russell Kirk is the greatest living scholar in this country. Is this true?” The response came back, “The answer is ‘NO.’ You people have an adopted son from Austria who is in 1st place."

http://www.firstprinciplesjournal.com/articles.aspx?article=742&theme=frmar&page=2&loc=b&type=cbtf

PHJ írta...

Russelt nem annyira ismerem, be kell valljam. De amit tudok róla (neokon, libertarius) nem annyira az én kis lelkivilágomnak kedves. Persze lehet kiigazítani,meggyőzni, vagy ilyesmi, mert ismereteim csekélyek vele kapcsolatban. Tőled viszont a további Kühnelt-Leddihn anyagokat várjuk nagy szeretettel. Az "liberális" felfogásáról az jut eszembe, amikor Mindszenty azt válaszolta 1945-ben az akkori négy parlamenti párt programra, hogy ő is demokrata. Persze, amikor kifejtette, h hogyan, akkor nem támogatták a demokraták. Kiben lehetette a hiba?:-)

megadja írta...

Russel Kirk ügyében ugyan nem vagyok szakavatott, de nekem úgy rémlik, hogy ő nem a neo-libert. vonalhoz tartozik, hanem épp a paleo-konzervatívok kedvence, nála a kultúra, család, vallás stb. a fontosabb a gazdasági kérdéseknél. Nem véletlen, hogy a "Crunchy Conservatives"-"program" Russel Kirk-re esküszik, amikor eltér a mai első vonalas republikánus politikától:
http://crunchycon.nationalreview.com/about/

Kirk és E. v. K-L között szerintem elsősorban az a különbség, hogy Kirk alapvetően ideológia-ellenes volt, E. v. K-L pedig nem.

Szándékozom még foglalkozni vele, mert elég érdekes, sőt sokkoló dolgokat ír. Különösen a "Leftism" könyve az, ami igazán megdöbbentő, és egyben enciklopédia-szerű is.
A filozófiai alapvetései a Menace of the Herdben és a Liberty or Equalityben vannak (meg azt hiszem, a Timeless Christian-ban, de azt nem sikerült még megszereznem). Ezek elérhetők itt is egy érdekes cikkel együtt, ami a monarchiáról és a háborúról szól:
http://mises.org/literature.aspx?action=search&q=kuehnelt-leddihn

Valahogy a mai libertáriusok nagyon szeretik őt, és a monarchia kérdése előkerül náluk is. Az "etatizmussal" korántsem vádolható Hans Hoppe is civilizációs romlásként értékeli a monarchiák eltűnését, és amellett érvel, hogy a monarchiák lényegesen jobbak, mint a demokratikus köztársaságok:

http://libertarius.extra.hu/?q=democracy

Úgy tűnik, ez elég sok oldalról védhető álláspont:-)

megadja írta...

PS. Természetesen az ő liberalizmusa nem az, ami az SZDSZ-é:-) Az abortuszt pl. az egyik legnagyobb vízválasztónak és a legtragikusabb fejleménynek tartotta. Ilyet ma nem sok liberális szájából hallasz:-)

PHJ írta...

Hoppe-ot nem tudtam, h fordítgatják. Kösz a linket!

Másoknak is ajánlotta a Romsics interjú, arról, h a Magyar Királyságban hogyan küzdötték le a gazd. világválságot itt; http://index.hu/politika/belfold/ri081031/?main&rnd=760

Kedvenc mondatom ez; "Különböző számítások szerint 1929 és 1931 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem 6-7-8, esetleg 10 százalékkal csökkent. Ez még azt az értéket sem érte el, amit a rendszerváltás után, 1989 és 1994 között élt át a magyar társadalom, amikor 18-20 százalékkal csökkent az egy főre jutó nemzeti jövedelem."

Parsifal írta...

E szerzők többsége a "liberalizmus" fogalma alatt antitotalitarizmust és antiegalitarizmust ért, főképp az angolszász terminológia és közgondolkodás fogalmi viszonyait véve alapul, ami a kontinensen idegenül hangzik, illetve magyarázatra szorul. (Most nem a pavlovi reflex szinten élő embertársainkra gondolok, akiknek szavakat kell mondani, és ugranak mint a rángatott vörös posztóra a bika.)

Én szeretem használni a "perszonalizmus" szót, bár ez sem teljsen equivalens, és a "perszonalista" gondolkodók egy része nagyon is egalitárius és hurráoptimista volt.

A "személyelvűség" szerint bár minden ember lényegét tekintve egy faj (species) - itt metafizikai arisztotelészi-szenttamási értelemben használom a szót, nem a biológiai 'species' és 'subspecies' => 'infraspecies' => 'varietas' (nagyrassz => rassz => változat) értelmében - vannak "jogos és Istentől akart különbözőségek", ugyanis a világ többnemű, Istennel szemben. Ezen akcidentális lelki és fizikai különbségek miatt sem lehet egalitárius oklokráciát létrehozni.

Ezek a totalitarizmusok az "eszkaton immanentizációját óhajtják" (E. Vogelin), ahogy bölcsen megállapította Schlachta Margitról írott kiváló tanulmányának bevezetőjében Békés Márton barátom.

Ezért az emberi személy föloldását valamely "egyetemes emberiségben" vagy "társadalomban", istenítve azt ami nem Isten.

PHJ írta...

Gábor,

EKL vélemény a totalitarizmusokkal kapcsolatban nagyon érdkes és egyedi. De mondjuk mely államokat sorolja _egyértelműen_ ide, azt lehet tudni? Gondolom a nácik mellett, Benito is itt van, de van-e még vki?

Parsifal,
megosztanád velünk, h mit értesz egészen pontosan "angolszász terminológia" alatt?

megadja írta...

PHJ,


E. v. K-L-nél a totalitarizmus a demokráciából fakad, és azzal függ össze, illetve a szocializmussal. Ezért általában a szocialista, vagy fél-szocialista rezsimeket nevezi totalitáriusnak (és a szocializmus terjedésével kapcsolatos aggódása összeköti őt a többi kortárs jobboldali gondolkodóval).
Érdekes módon Benitoék annyira nem játszanak ebben a játékban. K-L. ugyanis különbséget tett az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus között, a Franco-rezsimről nem is beszélve. Az olasz fasizmust nem tartotta totalitáriusnak, maximum "félig totalitáriusnak", a Franco-rezsimről meg amolyan "so-so" véleménye van, és számos erényt sorol fel ez utóbbi esetében. Nekem úgy tűnik, hogy totalitarizmus alatt ő elsősorban a kommunista Szovjetuniót és a náci Németországot értette.

Parsifal felvetése amúgy elég érdekes, és szerintem - amennyit leírt eddig - helyénvaló. A tekintetben is érdemes elgondolkodni ezen, hogy milyen párhuzamok vannak az "angolszász terminológia" és Közép-Európa gyermekei között, hiszen K-L. erre az ékes példa. (Ő ugyanis mindig osztrák maradt, és akként is gondolkodott. Számára a demokrácia angolszász magától értetődő jelentése nem volt magától értetődő - munkájának talán legnagyobb erénye ennek a komoly különbségnek a kimutatása) Azt hiszem, hogy őt is, mint annak idején akár az angolszász akár a magyar politikai gondolkodókat (anno Asbóth, Kemény, Széchenyi stb.) az aktuális problémák érdekelték és azokra reflektált. Nála a legfőbb probléma a demokratikus ideológia, a szocialista ideológia és a totalitarizmus volt - és ezek nála összefonódtak.

PHJ írta...

Gábor,
annak nagyon örülök, amit írsz, mert én magam is különbséget teszek Benito rezsime és Adolf között. Olaszországban a királyság maradt és az állam ugyan totális volt, de azért a Duce többségi szavazáson bukott meg és a király kérésére távozott. A királyságot és az Egyházat erősítette, ezt én kifejezetten pozitívan értékelem Evola úrral szemben. EKL ebből látszóan következetes monarchista volt akkor. (Salora persze mondjunk erősen nemet.)Franco államát még Ottó is támogatta egy erősen jobbos szervezet tagjaként, az EK-ba való belépés mellett dolgozott. Köszi az infokat! Még több EKL-t! Tegnap meg elkezdtem olvasni Hoppe-t sztem jön az oldalra is, nem is soká ;)

megadja írta...

János,

K-L. magát a Duce-t kicsit sem szerette, viszont azt mondta, hogy mégiscsak ott volt az Egyház, és a király is, szóval korlátlan hatalommal nem rendelkezhetett. És Olaszországban sok minden másképp alakult azért (azt pl. csak a poszt-bolsevik történetírás nyomkodja a fejekbe, hogy a fasiszták vérszomjas zsidóirtók voltak - nem voltak). Ha a Duce-t nem szerette, akkor viszont Hitlert egyenesen ki nem állhatta, ez biztos.
Egyébként a fasizmus és a nemzetiszocializmus közti ilyen különbségtétel megtalálható Hannah Arendtnél is, őt idézi ennek kapcsán K-L. is.

Franco esetében azt hiszem az játszhat be, hogy mégiscsak katolikus, és ellenforradalmár, szemben Hitlerrel:-) K-L. pedig olyan "ősliberális", aki inkább a "reactionary"-figurákat szereti, ezt valahol le is írta:-) Plusz elgondolkodtató az is, hogy kivel is kötöttek megállapodást a nácik? És vajon Francoval miért is nem? Ezek nem véletlenek, utálták egymást. (Ellentétben a szintén poszt-bolsevik "fasiszta tengely"-történettel, ami sosem létezett. Volt viszont Molotov-Ribbentropp paktum. Az eredményeit ismerjük.)
Ami szerintem nála még nagyon fontos, az a katolicizmusa, és állítja azt is, hogy az anti-keresztény hozzáállás, illetve specifikusan az anti-katolikus gyűlölet ezekben a mozgalmakban mind jelen volt (ezt aztán tételesen igazolja is).
Na nem folytatom, mert ebből lassan tényleg összejön egy poszt is itt:-))

Hans Hoppe-t fontosnak tartom, mert úgymond "mai" érvekkel igazolja a monarchia jobb mivoltát a demokratikus köztársaságokkal szemben. Így a szabad piac és a libertarianizmus által elkötelezettek is belepillanthatnak egy kicsit ebbe a világba:-) Az ilyen szerzők használata rendkívül fontos - szerintem.

PHJ írta...

Benito alapvetően republikánus és szoci volt ugye, ehhez képest erősen jobbos és monarchista lett (nem kevés érdekből), h aztán megint republikánus legyen (nem kevés dacból). Nem csodálom, h EKL nem bírja, ez nem túl jellemes. DE a királyságot ha tetszik ha nem a feketék mentették meg a vörösöktől, meg s liberális republikanizmustól. Ezt Viktor Emanuel is tudta és ugye a (alapító)tagjaik között szép számmal voltak zsidó származásúak is, ugyhogy egyetértek veled maximálisan.

Hans Hoppe idáig pozitív meglepetés, pontosan azért, amit mondasz. Nem monarchista és a monarchiák mellett van a demokráciákkal szemben. Mondjuk a "természeti rend" fogalma (pláne a "tiszta kapitalizmus") nekem túl absztrakt.

Ami meg a posztot illeti - szavadon vagy fogva! ÍRJ egyet! Ilyen dolgok jöhetnek. Dögivel.

Parsifal írta...

Az Egyház szerint az államnak nincs totalitása az emberi személy fölött.

Ezt szolgálja a ubsidiaritas elve.

XI. Piusz óva int az államilag erőszakolt hivatásrendiségtől.

Kissé kiszínezett TTJ leírása.

Valóban primitív dolog a különböző, a szocialista nyomásra adott ellenbaloldali "totalitarizmusok" összemosása, és "helyes megkülönböztetés nélküli" leírása, de ne felejtsük el, hogy a pápa az olasz fasizmus államkoncepcióját elítélte, amely magánkezdeményezéseket megöl, így a subsidiaritas elvét is kiöli.

Mussolini 1931-ben rendeletileg föloszlatott minden katolikus ifjúsági és diákcsoportot.

1931. június 29-én jelent meg a pápa Non abbiamo bisogno kezdetű enciklikája, amelyben az állami totalitás hegeliánus koncepcióját elítélte.

Maga Mussolini hegeliánus volt. Erre utal a névtelen szerző kezdő idézete is.

A német hitlerizmust a Mit brenneder Sorge kezdetű enciklikában ítélte el, míg a bolsevizmust a Divini Redemptoris kezdetű enciklikában.

TTJ azt még mondhatja, hogy az olasz hagyományok miatta fasiszta rendszer (mely ateistának, vagy legalább is agnoszticistának indult) tett engedményeket a katolicizmusnak.

Azt is mondhatja jogosan, hogy a Szálasi-féle hungarista koncepció felekzeti szinten számolt az egyházakkal.

Ám a hitleri rendszer mosdatása erkölcsi szinten anakronisztikus a részéről.

Elég gondolni a szerzetesrendek föloszlatására, internálásokra, a bajorországi "Feszület-csatára" (a Gauleiter a nyilvános helyekről, iskolákból is a hagyományosan katolikus Bajorországban el akarta tüntetni a feszületeket) stb.

Hitler, amikor Istenre hivatkozik pl. a Mein Kampf-ban, világosan kiütközik, hogy egy deista koncepciót képvisel, illetve néha ebből egyfajta pan-en-theista koncepció világlik ki.

A bolsevisták is "hazafiatlansággal" vádolták Mindszentyt. Ez még nem jelenti azt, hogy az is volt, csupán szembehelyezkedett az állami ideológiával, ami keresztényként kötelessége volt.

Mindezek mellett természetesen az Egyház az autoritás és a hivatásrendiség mellett tört lándzsát. Azonban "helyes megkülönböztetéssel".

Illuzórikus epizód a Dél-Tirolról való lemondás is. 1943-ban első dolga volt Hitlernek visszacsatolni, sőt még nagyobb területet kihasítani Velence tartományból "Alpenvorland" néven.

PHJ írta...

Na, az oldal történetében megtörtént a második törlés a kommentekben, ez a Névtelen Úr (baromira elegem van, hogy a kripto-nácik nem vállalnak egy minimális személyiséget sem) TTJ-s cucca törölve lett. TTJ-nek semmilyen szempontból sincsen itt a helye, e cikk az ő kis visszás személyével kapcsolatban úygis készül a részemről, másrészt meg közel 10 oldalt bemásolni flow. Tartózkodjunk Uraim, köszönöm.

megadja írta...

Azt hiszem, osztoznom kell Békés Márton dühében ezeknek a hülyéknek az ügyében. Ennyi zagyvaságot csak baloldali oldalakon szoktam látni. A marhaság terjedhet a legkönnyebben:-)