Soprontól Tihanyig 3.

100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.

Sopron, október 21, péntek 

Délelőtt féltizenegykor Gyula, Boroviczény és ón elindulunk autón Sajtoskálra, a Ruprecht-kastélyba, ahol egy öreg inason kívül senki sem fogad. Ez azt mondja, hogy gazdája elutazott. Arra a megjegyzésünkre, hogy tegnap ide vendégek érkeztek, az öreg inas azt feleli, hogy voltak ugyan vendégek, de már elmentek. Bár látjuk, hogy bizalmatlan velünk szemben és gyanúsan néz reánk, mégis bevezet bennünket a fogadó-terembe és mikor Gyula megnevezi magát, sok mentegetőzés és bocsánatkérés után a billiárdasztal terítéke alól előkeres egy levelet és átnyújtja Gyulának. Lehárnak egy üzenete volt, hogy elvitte a királyt és a királynét hajnalban Sopronba, mert biztosabbnak találja, ha az Ostenburg-csapatok között vannak. Kéri Gyulát, jönne el oda. Elindulunk tehát. Minket ugyan délben visszavártak Dénesfára reggelire, sőt a lelkünkre kötötték, hogy ne késsünk el, mert ez Ilonát izgatná, de mi ekkor már nem vissza Dénesfára, hanem Sopronba megyünk. Autónkat minden községnél feltartóztatják. Körülbelül félúton egy autó jön velünk szembe csendőrökkel megrakva, köztük egy főhadnaggyal, akik azt mondják, hogy a mi autónk fedezetéül vannak küldve. Sopronba érve, először a megyeházára hajtatunk, mert azt hisszük, hogy a király és a királyné ott vannak. Keressük Sigrayt, kiről azt mondják, hogy ott volt, de elment. Nem merünk tovább kérdezősködni. Lejövet a kapu alatt találjuk Zsembery főispánt, ki sokatmondó pillantással azt mondja: a kaszárnyába mentek. A kaszárnyában Ostenburg jön elénk, akit sem én, sem a férjem nem ismerünk. Bemutatkozás után Gyula megkéri őt, hogy tudassa ittlétét a királlyal. Abban a pillanatban jön ki a király szobájából Lehár és elmondja, hogy a felségek éppen asztalhoz ültek s hogy a király Hegedűs generálist várja. Hegedűs körülbelül velünk egy időben érkezett, váltottunk is vele pár szót. Felesküdni jött. 

Minthogy már közel volt két órához, elhatározzuk, hogy előbb elmegyünk ebédelni és csak azután jövünk vissza. A Pannoniában Sigray lakosztályában ott találjuk őt Rakovszkyval és Gratzcal ebédnél. Éppen bevégezték és mindjárt helyet csinálnak nekünk az asztalnál. Rakovszky és Gratz egy idő múlva a kaszárnyába mennek. Mi Sigrayval még a szállodáiban maradunk és mire bevégezzük az ebédet, követjük őket. A kaszárnyában nagyon mozgalmas az élet. Mindenki készülődik az elutazásra. Kérdezősködésemre azt mondják nekem, hogy este lesz az indulás Pestre. Először kilenc órára tűzték ki. Aztán elhalasztották tizenegyre, de valóban csak éjfél után négykor törtónt meg. A szerelvények összeállítása miatt volt a késedelem. Miután megtudtam Ostenburgtól, hogy a királyné elkíséri őfelségét Pestre, megkérem őt, hogy adjon számomra is helyet a vonaton, mert nem akarom a királynét egyedül hagyni. Mellette akarok maradni. Ostenburg azt mondja, hogy ennek nem áll semmi útjában és eziránt mindjárt intézkedni fog. Esterházy Lulu, ki udvarhölgynek ajánlkozott fel a királynénak, ennek nagyon megörül és megkér, hogy anyja távollétéhen vállaljam nála a gardedame szerepet. Én ezt szívesen megígérem, de megjegyzem, hogy mihelyst udvarhölgy, nincs többé szükség arra, hogy chapronírozzák. 

Boroviczényné, a királyné volt udvarhölgye, csak Győrben fog felszállni a vonatra. Ő várja a férjétől jövő üzenetet, hogy hol és mikor csatlakozzék hozzájuk. A királyné, mihelyt megtudja, hogy a kaszárnyában vagyok, behívat magához. Egy legénységi szobában van elszállásolva. A bútorzat egy katonaágyból és két faszékból áll. Egy sarokban lapátok, seprők és néhány katonacipő. A falakon szögeken függnek kifordított katonanadrágok. A királyné, ki már a kora hajnali órákban jött ide, nem is fekhetett le, csak úgy dőlt le ruhástól a rendetlen ágyra, hogy kipihenje magát. Elmeséli nekem, hogy mikor előző nap megérkeztek Kenyéribe Cziráky Gyurihoz, ott megteáztak és mindjárt le akartak feküdni, mert nagyon fáradtak voltak az úttól. Először ültek repülőgépen. »Nem ajánlom a repülést senkinek som«, mondja, »akinek nincs reá szüksége, ezt mulatságból ne tegye soha.« »Képzelem, hogy eleinte kellemetlen lehetett«, mondom. »Nemcsak eleinte«, vágott közbe a királyné, »de az egész idő alatt. Kínos négy óra volt...« »A leszállásnál, — beszéli tovább — hiába kerestük a tűzjelzéseket. Emiatt sok időt veszítettünk, nem tudtuk, hol vagyunk és az első leszálló előtt sokáig keringtünk a levegőben.« Azt is meséli, hogy Kenyerin, sajnos, nem feküdhettek le, pedig annyira örültek az elkészített nagyszerű puha ágyaknak. De megjött Lehár autója az utasítással, hogy vigye őket az erdei vadászkunyhóhoz, ahol aztán a továbbiakra nézve eldől a sorsuk. A Ruprecht-kastélyban Lehár meg akarta őriztetni incognitójukat, gróf és grófnénak szólította őket, de az üres ház őrzője hamarosan tisztában volt a helyzettel, félrevonta Lehárt, odasúgta neki, hogy rég felismerte a magas vendégeket, de ne féljen attól, hogy bárkinek elmondja. 

Gyula ezalatt Rakovszkyval és Gratzcal egy másik legénységi szobában van, ahol szinte nagy készülődések folynak az esti elutazásra. Ebben a szobában, mely közvetlen a felségek mellett van, töltjük mindnyájan a délután javarészét. Székek hiányában faládákon ülünk, melyeket minduntalan kihúz alólunk a nyakra-főre csomagoló legénység. Gyula, kit a király rövidesen érkezésünk után magához hivatott, nagyjában elmondja nekem, hogy mit beszélgettek. A délután folyamán körülbelül 30 tagból álló magyarruhás leánycsoport virágokat hoz a királynénak. A felségek a lépcsőházban fogadják őket. A királyné a virágokat átveszi és pár szóban megköszöni. Szép és megható ünnepély az Ostenburg-csapatok felesketése. Gyalogság, huszárság, tüzérség vonul fel feszes tartásban és tiszteleg őfelsége előtt. Körülbelül 1500 ember, a híres Ostenburgféle »jaguár«-csapatokból valók. »Büszkék lehettek arra, hogy ti kíséritek vissza a székvárosba a királyotokat«, hallatszik Ostenburg hangja a csapatok éléről. A királyné a magyarruhás lányok között állva nézi a királyt, amint a himnusz hangjai mellett ellép a katonaság sorfala előtt, és hallgatja az esküt, melyet ezer torok dörög ritmikus hangsúlyban: » Tűzön, vízen keresztül, tengeren, szárazföldön és a levegőben Istenért, királyért és a Hazáért.« És utána a hátborzongató Isten engem úgy segéljen!! Arca igen komoly és szinte átszellemült. Hegedűs kétszer esküdött föl. Egyszer a király szobájában és egyszer az udvaron. Mialatt az eskü folyt, a kaszárnya széles vasrácsos kapuja előtt összegyűlt a kíváncsi tömeg, mely nőttön nő. Nemsokára onnan is hallatszik, mintegy visszhangként, a katonák kemény, ütemes éljenzésére a lelkes tömeg örömrivalgása. 

Már teljes sötétben hagyjuk el kilenc óra felé a kaszárnyát. igyekezünk befelé a városba. Akkorára az utcákon már nagy a járás-kelés. Mindenütt csoportokban állanak az emberek és mást sem lehet hallani, mint hogy »Megjött a király! Hallottad már? Csakugyan igaz!?« — Minket is többször megállítanak, teljesen idegenek, sőt vannak, akik hozzánk szegődnek és elkísérnek a szállóig, mialatt kérdésekkel ostromolnak. A Pannoniában egy külön terembe vonulunk, ahol vacsorára Sigray vendégei vagyunk. Nagyon sokan gyűlünk össze. Magasrangú tisztek, tábornokok, Hegedűs is ott van, a civilek közül Zsembery főispán és Klebelsberg Kunó, a város képviselője, ki Pestről szerdán Gyulával együtt érkezett és félősen, óvatosan, figyelőén húzódik meg az asztal egy végében. Vacsora alatt Gratzot folytonosan szekálják, hogy ő micsoda nagy puccsista, pedig senki sem nézte volna ki belőle. Gratz belemegy minden tréfába és jóizűen nevet hozzá. Tizenegy órakor kimegyünk a vonathoz, de a négy szerelvény még nincs készen. Ott is nagy tömeg várakozik az állomás előtt, és az egész útvonalon, amelyen a felségek végigmennek. A szerelvények közül az első katonavonat, a másodikon van a király és kísérete, a harmadik és a negyedik szintén katonavonat. Nekem Gyulával egy közös fülkém van. Kemény, igen keskeny fekhelyek. Nem lehet megmozdulni. Aludni még kevésbé. Éjfél után négykor indulunk el.

Soprontól Tihanyig 2.

100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét. 

Dénesfa, október 20, csütörtök 

Ma délbon volt a kis Béla keresztelője. A társaság ötig együtt maradt és közben Gyula hosszasan politizált Mikes püspökkel és elmondotta neki az egységes pártra vonatkozó kedvező kilátásokat. A programot, amelynek a királykérdésre vonatkozó részét alapelveiben ő készítette, Bethlen szombaton Pécsett ismertetni fogja. Ő sajnálja, hogy nem mehetett vele Pécsre, de a keresztelő miatt mondott le a tervről. Bizalommal néz a jövő elé és reményű, hogy az új alakulás a legitimista álláspontot napról-napra erősíteni fogja. — Öt órakor Mikes püspök és a vendégek nagyobbrésze eltávoznak. Károlyi József, ki keresztapa volt és a három Cziráky (az öreg Antal, Józsi és Gyuri) elmennek kocsin a méneshez. Később elbeszélték, hogy megérkezésükkor egy repülőgépet vettek észre, mely pár perc múlva siklórepülésben leszállott egy közeli tarlóra. Egy lovász, aki lóháton a telefonvezetéket vizsgálta, oda galoppozott, hogy közelebbről láthassa az érkezőket. A gépből kiszállt egy tiszt és megkérte a lovászt, hogy menjen a kastélyba és mondja meg Cziráky József grófnak, hogy Alexy főhadnagy van itt és kéreti, jönne azonnal. A lovász azt válaszolta, hogy a grófot a ménesnél látta s hogy egyenesen oda fog lovagolni és az üzenetet át fogja adni. Józsi mihelyt értesült az üzenetről, Gyuri fivérével oda hajtatott a repülőgéphez. Ezalatt Gyula velem sétált a parkban, nem sejtve, hogy kint mi történik. Hazamenőben voltunk, mikor közel a park kijáratához Józsi kocsija elhajtott mellettünk, amely elől én félreugrottam. A bentülőket nem ismertem meg, mert már félhomály volt és rövidlátó is vagyok. Tanakodtunk azon, hogy kik mehettek most Kecöly felé ilyen szokatlan irányban és órában. »Valószínűleg a kecölyi házvezetőnő, — mondom, — aki a keresztelői ebédet segítette főzni s most hazamegy.« Gyula ezt nem hiszi, mert látta, hogy a mellette ülő férfi két kezével integetett neki. Mire visszatértünk a kastélyba, ott találjuk Boroviczényt Károlyi Józsival a pipázóban teázni. Amikor Boroviczényt meglátom, meglepetve kérdezem, hogy hogyan került ide és honnan jött ilyen váratlanul? Azt feleli, Svájcból, egyenesen Hertensteinből. »Hertensteinből? No és hozott magával valakit? — kérdeztem tréfásan, — talán a királyt?« »Igen! Igen! Hoztam a királyt és a királynét is.« »És hova tette őket,« folytatom nevetve, »hol vannak?« »Itt vannak! Jól vannak. Nem ártott meg nekik az út.« És ilyen hangnemben folytatja még jó ideig, mig végre unni kezdem ezt a makacs felültetési kísérletet és Gyula is megszólal, hogy hagyják már abba a tréfát. »De ez nem tréfa!« erősítgeti most már Károlyi Józsival együtt. »Nos, hát mutassák meg nekem, hogy hol vannak«, — mondom kissé türelmetlenül. »Kenyéribe vitte őket Cziráky Gyuri«, szólal meg Károlyi József, »mert ott biztosabb helyen vannak, mint itt.« Visszanézek Gyulára, aki mögöttem áll és látom, hogy hirtelen halálsápadt lesz és mintha megtántorodott volna. Megértettem, hogy a dolog igaz! Gyula jó sokáig nem beszólt egy szót sem. 

Következett Boroviczény részéről az utazás részleteinek elbeszélése: 12 óra 14 perckor a Zürichből való startolás, a gépdefektus Bajorország felett, a vele járó ijedtség, aztán az első leszállási kisórlet a dénesfai határon kívül a Fertőnél és végre a másik végleges leszállás. Az egész utazás négy és fél órát vett igénybe. Józsi, ki időközben bejött, folytatólag elmondja, hogy a felségek be akartak jönni a kastélyba, de ő lebeszélte őket. Tudatta velük, hogy a kastélyban ma keresztelő volt, vendégek vannak és idegen cselédség. Javasolta, menjenek Gyuri fivéréhez Kenyéribe. Ő garcon-ember, kis háztartása van, a felségek ott nyugalomban és zavartalanul elhelyezkedhetnek. Ezt az ajánlatot el is fogadták. Felültek a várakozó fricskára, a bakra felült Cziráky Gyuri, ki a falu elkerülésével elhajtatott velük a parkon keresztül kenyéri birtokára, mely körülbelül egy félórányira van Dénesfától. Az elbeszélések még végükhöz sem értek, mire megérkezik a három repülőtiszt, akik elkísérték a királyt, Fekete Alexy főhadnagyok és egy bajor, Zimmermann. A gépet a tarlón hagyták őrizetlenül, amit én kissé könnyelműnek találok. A tisztek nem győzik beszólni, hogy a királyi pár repülés alatt milyen bátran viselkedett, pedig először ültek repülőgépen. A királynénak egész idő alatt egy arcizma sem rándult meg, mely izgatottságot árult volna el, még a gépdefektus kritikus percei alatt sem. Azt mondják, hogy ilyen bátor asszonnyal még nem találkoztak életükben soha. Pár percre rá megjön Oswald százados, Lehár adjutánsa is, hogy a leszállásról és a királyi pár elhelyezkedéséről jelenthessen Lehárnak. Az adjutáns egyúttal közli, hogy hír jött Pestről Rakovszkytól és Gratztól, mely szerint ezek onnan elindultak és kérnek kocsit Kapuvárra az esti fél tizenegykor érkező vonathoz. A kocsit elküldjük. Visszaérkezéséig, éjjel 1 óráig nem fekszünk le, de a kocsi üresen jön vissza és a kocsis jelenti, hogy a vonatból nem szállt ki senki. Mi azzal magyarázzuk a dolgot, hogy Rakovszky és Gratz bizonyára Sopronban képzelik a királyt és emiatt tovább utaztak. Az est folyamán nagyon mozgalmas az élet a kastélyban. Folytonosan jönnek-mennek. Lehár újabb üzenetet küld, hogy a felségeket nem meri Kenyerin hagyni, mert ha időközben tudomást szerzett volna valaki megérkezésükről, akkor biztos, hogy elsősorban a Cziráky-kastélyok egyikében keresnék őket. Jobbnak találja Ruprecht képviselő kastélyát. Ö a dénesfai erdő lakatlan vadászházikójában van, és kéri Gyulát, jönne ő is oda. (Később megtudtuk, hogy a király, amikor a parkban elhajtott mellettünk, megismert minket és meg akarta állítani a kocsit, de a királyné fáradt lévén, kérte, hogy hajtsanak tovább, hogy minél előbb lepihenhessen.) Gyula hajlandó elmenni, de megjegyzi, hogy első találkozása alkalmával meg fogja mondani a királynak hogy ő nem tudott a hazajövetelének szándékáról. Én kérem, hogy ezt ne tegye, miután már úgyis megtörtént és nem lehet a tényen változtatni, de ő azzal érvel, hogy nem akarja, hogy felelőssé tegyék olyan tettért, melyet ő nem ajánlott s amelyről nem tudott. Ezt pedig minél előbb meg akarja mondani. Magától értetődőleg azonban egyúttal ki fogja jelenteni, hogy most, miután ez a sorsdöntő lépés megtörtént, ő feltétlenül őfelsége rendelkezésére fog állani. 

Mikor Gyula az erdőből visszajött, elmondotta, hogy az erdei kunyhóban találkozott Lehárral, ki egy irgalmatlanul befűtött kályha mellett ült és várt. Gyula helyeselte Lehár tervét, hogy éjjelre a király s a királyné a Ruprecht-kastélyba menjenek. Azután beküldötték az egyik autót Kenyéribe és a királyi párt egy útkeresztezésnél várták be. Gyönyörű vörös holdvilág volt. A királyné meghatottan mondotta, hogy milyen boldog, hogy végre otthon lehet és mennyire élvezi a szép magyar tájakat. Gyula búcsúzáskor megígérte nekik, hogy másnap délelőtt fel fogja őket keresni. Gyorsan elhatározom, hogy én szinte vele megyek. Hallottam ugyanis Boroviczénytől, hogy a királyné csupán egy kis kézitáskát hozott magárai és nélkülözi a legszükségesebb dolgokat. Arra gondoltam, hogy fehérneműt hozok neki, felajánlom komornámat vagy más komornát szerzek részére.

Soprontól Tihanyig 1.

100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét. 

Dénesfa, október 15, szombat 

Kedden, tizenegyedikén érkeztem ide Dénesfára Ilonához (Cziráky Józsefné grófné), akinek pár nap előtt megszületett a harmadik fia. Férjem nem jöhetett velem, mert Apponyi képviseletében Bécsbe kellett volna mennie, résztvenni a népszövetségi tanácskozásokon. Azóta kótizben jött tőle sürgöny, hogy lemondott bécsi útjáról, de Dénesfára egyelőre még nem jöhet, mert Pesten nagyban folynak az egységes párt megalakítása körüli tárgyalások. Ma telefonon is beszéltem vele. Elmondta, hogy Bethlen és Bánffy holnap érkeznek vissza Velencéből és Bethlent még be akarja várni. 

Dénesfa, október 17, hétfő 

Újra beszéltem Gyulával telefonon. Mondotta, hogy Bethlennel tárgyalt. Az egységes pártalakítás kérdése holnap fog eldőlni. Ő bízik a sikerben, bízik abban, hogy pártja nem fog szétszakadni. 

Dénesfa, október 18, kedd 

Józsi (Cziráki József gróf) uzsonnatájban megjött Szombathelyről. Tegnap délelőtt ment oda. Beszéli, hogy készülőben van valami. Neki az a benyomása, hogy a felkelők puccsot terveznek, Bécset akarják bevenni. Vele, mint aki hivatalos minőségben van, nem beszélnek őszintén és ez nyugtalanítja. Még azt is elmondja titok leple alatt, hogy elterjedt hírek szerint Stíria és Tirol fegyverben állnak és velünk együtt be akarnak vonulni Bécsbe. A király visszatérését is újból rebesgetik. Józsi nyugtalansággal beszél erről és méltatlankodik afelett, hogy míg Pesten csak párttülekedésekről van szó, itt úgy látszik nagy események vannak készülőben. 

Dénesfa, október 19, szerda 

A bajor király halála miatt Józsi Sárvárra ment, hogy a kormány és a megye részvétét kifejezze és a temetésre vonatkozólag intézkedjék. Gyula este a gyorssal Budapestről Kapuvárra érkezett. Kimentem érte autón az állomásra. Elbeszéltem neki mindazt, ami a levegőben van. Ő azt mondta, reméli, hogy nem terveznek valami elhamarkodott lépést. Lefekvés előtt Józsi a kósza hírekre vonatkozólag több kérdést intézett Gyulához, ki neki ugyanazt felelte, mint nekem.

Monarchista-e Ön?

A legtöbb ember, akinek a címbéli kérdést feltennék, kétségtelenül egy megvető „Nem!”-mel válaszolna. Kevesen – igen kevesen az Egyesült Államokban – talán igent mondanának. Ám valójában mennyire értik azt, hogy mibe egyeznek bele vagy mit utasítanak vissza? Egész pontosan mi is egy monarchia? Vagy, ha már itt tartunk, mi egy köztársaság? Ahogy az Egyesült Államok szövetségi uniója, Hitler Németországa és Észak-Korea mind köztársaság, úgy Ausztria-Magyarország, Kanada és a Kínai Császárság mind monarchia. Ám mindkét esetben, ég és föld a különbség a felsoroltak közt. Valószínűleg az egyetlen dolog, ami közös a legtöbb monarchiában, az az uralkodó örökletes módon történő kiválasztása – ám nem ez a helyzet a Szentszékkel, a Szuverén Máltai Lovagrenddel vagy az Andorrai Társhercegséggel, valamint sokáig nem így volt a Lengyel-Litván Nemzetközösségben vagy a Szent Római Birodalomban sem.

Hozzávetőlegesen öt közös pontról beszélhetünk; erre alapozhatjuk XXI. századi monarchizmusunkat. Ezek az alábbiak: oltár, trón, szubszidiaritás, szolidaritás és – jobb kifejezés hiányában – okcidentalizmus.

Írta: Charles Coulombe.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

II. Ferdinánd, az ellenreformáció uralkodója

A történelmi könyvek közül kétségtelenül az életrajzok a legnépszerűbbek. Egy átlagos olvasó aligha találja túl érdekesnek a Franciaország története 1789–1815 címet. Viszont sokkal valószínűbb, hogy kézbe veszi azt, amelynek egyszerűen csak az a címe, hogy Napóleon. Ugyanez igaz a „Magyarország politikatörténete a két világháború között” és Horthy Miklós viszonylatban is. Már az ókori történetírók is elsősorban életrajzokat írtak. Talán éppen ennek ellenhatásaként, amikor a történelem, mint tudomány a XVIII–XIX. század folyamán „professzionalizálódott”, az új típusú hivatásos történészek nem nagyon foglalkoztak életrajzokkal. Hiszen – tudományosan vizsgálva – nyilvánvaló volt számukra, hogy még a legnagyobb tehetséggel és hatalommal rendelkező ember is legfeljebb csak követni tudja azokat a „szélesen hömpölygő” gazdasági, társadalmi, szociális folyamatokat, amelyek az emberi társadalmakat és az országok egymás közötti viszonyait, a birodalmak felemelkedését és bukását stb. meghatározzák. A történettudomány első modern képviselőit – ókori előfutáraiktól eltérően – kevéssé érdekelték az „egyéniségek”.

Nagy gazdasági–szociális folyamatokban gondolkodtak. Feltehetően a természettudományok fejlődését megirigyelve az emberi történelmet olyan logikus, így előre látható, kiszámítható ok–okozati összefüggések rendszerében akarták láttatni, amelyben nem volt hely a történelem folyamatának új fordulatokat adó egyéneknek. (Legfeljebb csak annyira, hogy gyorsítani, vagy lassítani tudják azt, ami amúgy is bekövetkezik.) Így az életrajzírást átengedték az újságíróknak, drámaíróknak, illetve bárkinek, aki írásból akart megélni. Ahol meg csak a példányszám számít, sose fognak írni II. Ferdinánd életéről.

Írta: Csizér Márton.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

Pálffy János gróf a dinasztia szolgálatában

Erdődi gróf Pálffy János 1681-ben önkéntes katonaként kezdte meg pályafutását és 70 évvel később 1751-ben Magyarország nádoraként halt meg. Van-e még történelmünkben olyan személy, aki ilyen hosszan és ráadásul ennyire sikeresen – mint az alábbiakban láthatjuk majd, élete gyakorlatilag szakadatlan sikersorozat volt – kudarcok nélkül  forgott volna a közpályán? Bizonyára akad. Viszont azt biztosan állíthatjuk, hogy senki sincs, aki évtizedekig volt országunk történelmének főszereplője és mégis annyira kiesett volna a történelmi köztudatból, mint éppen ő.

Hogy miért? Azért, mert nem vezetett „szabadságharcot”, nem szőtt összeesküvést az uralkodója ellen és nem is vázolt fel átfogó gazdasági reformprogramot az ország felemelkedése érdekében. Az első kettő bölcsességét dicséri, az utóbbira meg életében még nem értek meg a feltételek. Pálffy János korában a magyar érdekeket elsősorban a harcmezőn kellett védeni. Először egy hosszú háborúban a magyarság számára évszázadok óta a fokozatos pusztulást és sorvadást jelentő oszmán hatalomtól kellett megszabadulni.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

Károly lotaringiai herceg a dinasztia szolgálatában

 „Falainak vastagsága, tornyainak és rondelláinak erőssége miatt – hozzávéve a meredek fekvést és sziklás alapzatát – Buda általános vélemény szerint emberi erővel bevehetetlen.” (Semplicero Bizzozero)

„Nem is volt egész Európában ama dicsőséges emlékezetű magyar, Hunyadi János után hasonló keresztény fejedelem, akitől a török nemzet ennyi ízben, szemtől szemben való harcokban ennyiszer megveretett volna, mint attól a nagy, vitéz tanult okos lotharingiai hercegtől.” (Cserei Mihály)

„Szegény ördög.” (Sobieski János)

Lotaringiai Károly a magyar történelem kiemelkedő, de teljesen elfeledett alakja.  Legnagyobb történelmi tettei, győzelmei Magyarországhoz és a magyar történelem egyik legfontosabb időszakához kötik, de mi mégsem emlékezünk rá. Nem csak a magyar nemzeti történelem Pantheonjából, vagyis a hazai történelmi köztudatból hiányzik, hanem más nemzetek fiai sem érzik magukénak. Bár a modern nacionalizmus korszaka előtt élt, de még így is meglepő, hogy tényleg nem tekinthetjük semelyik nemzet fiának sem. Manapság minden országnak, nemzetnek vannak hősei. Károly herceg viszont egyik nemzethez sem tartozván, senkinek sem lehet nemzeti hőse. Bár Bécsben született, osztráknak semmiképpen sem tekinthetjük: szimbolikus, hogy már a születésekor száműzött volt. Francia anyanyelvűként német sem lehetett, de francia sem: egész életében – nem saját akaratából – Franciaország ellensége volt. Tekinthetnénk akár szabadsághősnek is, hiszen saját hazája felszabadításáért is küzdött. Elfeledettségének egyik oka éppen ez. Nemzete nem volt, de hazája igen. Az az ország, amelyet nevében is viselt: Lotaringia. Lothár országa, Nagy Károly birodalmának egyik örököse, amely azonban felmorzsolódott a két nagyobb testvér, a francia és a német szorításában. Lotaringia népe nem tudott önálló nemzetté fejlődni, így függetlenségének végleges elvesztése csak idő kérdése volt. Aztán meg ki emlékezne egy mai országrész egykori önálló uralkodóira? Nemzet nélkül, ország nélkül, száműzetésben, idegen országba születvén Károly herceg teljes hűséggel a Habsburgokat szolgálta. A Habsburgok pedig a mi uralkodóink voltak, így ennek köszönhetően Károly világraszóló győzelmeinek elsősorban mi magyarok lettünk haszonélvezői: megszabadultunk a nemzetet megnyomorító és pusztító ottomán uralomtól. Éppen ezért szembeszökő hálátlanság, hogy még mi sem emlékezünk rá. A nemzeti önismeret szolgálatában, legyen ez az írás egy lépés a jó irányba.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

Meghívó a Szent György Rend bécsi avatási ceremóniájára

Meghívó! 

2016. Április 16-án Bécsben a Habsburg-Lotharingiai dinasztia égisze alatt működő Szent György Rend ünnepélyes avatási szertartásán lovaggá ütik a rend első magyarországi tagjait. Maga az avatási szertartás és a szentmise nyilvános esemény, melyre a Monarchista blog és a Regnum! portál olvasóit is szeretettel várják. Az esemény részletes programja:

Az esemény nyilvános részének részletes programja:

08.45 - 09.00: Lovagok gyülekezője a Stephansdom terén
09.00 - 09.30: A zenekar érkezése, Császári himnusz,  jelentések a Nagymester előtt
09.30 - 09.45: Menet a Stephansdomtól a Grabenen és a Bognergassén a hof-i horvát templomhoz
09.45 - 09.55: Bevonulás és ültetés a templomban a Rend marsallja által
09.55 -10.00: Felcsendül a Rend fanfárja 
10.00 - 12.00: Szentmise, melynek keretében lovaggá avatják a jelölteket
12.00 - 12.25: Távozás a templomból, fotó
12.25 - 12.45: Vonulás a templomtól a bécsi Városházába a Heidenschuss, Freyung, Teinfal utcákon keresztül keresztül az Universitätsring-en a Rathausplatzig

A Szent György Rend működésével, alapelveivel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel kapcsolatban olvasásra ajánljuk a magyarországi rendtartomány szervezését koordináló Lieli Gáborral készült interjút.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Elmélkedés egy születés kapcsán

Szívből gratulálunk Katalin cambridge-i hercegnének és Vilmos brit királyi hercegnek második gyermekük születése alkalmából!

Vilmos és Katalin közvetlenül a szülés után, gyermekükkel. Forrás: AFP/Ben Stansall

Mindig csodálkozom, hogy a magyar közvéleményt a brit monarchiával kapcsolatos események mennyire foglalkoztatják. Nemcsak e kislány születése volt országos hír minden valamirevaló magyar online hírportálon, emlékezhetünk az esküvőjük körüli médiafelhajtásra, vagy arra, ahogy a világ a kis György herceget várta. Lehet, hogy a magyarok valamilyen szinten még mindig látens monarchisták? Vagy ez is csak egyfajta celebség?

Közben pedig hiába töröm a fejem, nem jut az eszembe, hogyan hívják a köztársasági elnökünk feleségét.

De végül is kit érdekel...

Dessewffy Aurél gróf emlékezete

Dessewffy Aurél gróf (1808-1842.)

"Kétes úton jártál, kevesektől értve, s ha célod / Nagy vala, elfedezé azt kor előtti halál. / Díjzatlan ha jeles, meg nem büntetve ha vétkes, / Élve, temetve talány hagytad el a honi tért. / Nem veszténk-e nagyot? kérdjük most aggva magunkban, / S a szent nemzetiség angyala súgja: Igen."

Vörösmarty Mihály: Dessewffy Aurél.

"Tinektek, ugy látszik, Éjszakamerika van fejetekben. Ott igen is a foederatio actája által némelly és épen a legfontosabb tárgyak az egyes statusokra vannak bízva, és kivéve a középponti törvényhozás befolyása alól. Ilyen p. o. a rabszolgaság kérdése, melly felett a congressusnak határozni nem szabad, nehogy a rabszolgát tartó, kisebbséget képező statusok a másik rész által leszavaztassanak. De itt elfelejtitek a legfontosabb különbségeket. Az első különbség az: hogy Amerika respublika, hol az eredeti pactum conventumok foglalják magukban kivétel gyanánt e feltételeket; mi pedig Monarchiában élünk, hol az alaptörvények törvényhozást a fejedelem hozzájárulása nélkül nem ismernek; itt a status és törvényhozás egysége a fő eszme, annak megtartása a főfeladás; itt nem lehet félni, hogy egy megyei érdek a másikat elnyomja az országgyülésen, mert ott van egy neutralis kiegyenlítő hatalom, a korona, mellynek hatóságát Amerikában a praesidens vetója felette gyarlón pótólja." [Kiemelés tőlem. - P.A.]

Törvényhozás és a megyei hatóság viszonyai. - Honoratiorok.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 8. p.

"Nálunk Magyarországban jelenleg a politikai eszmék így állanak egymás ellenében: népszerű és nem népszerű eszmék. Ez a népszerűség vagy népszerűtlenség teljességgel nem mértéke az eszmék helyes vagy helytelen voltának; mert a történetek évkönyvei bizonyitják: hogy ugyanazon népeknél, ugyanazon körülményekben a legkülönbözőbb eszmék, vélemények s politikai rendszerek voltak felváltva, népszerűk és népszerűtlenek, az igazság pedig ugyanazon körülmények közt csak egy lehet. Jelenleg Magyarországban népszerű azon politikai iskola, mellyet kat exochen a mozgalom pártjának lehet nevezni: népszerűtlen az, melly e mozgalmat mérsékleni, a törvényes formákhoz kötni, bizonyos elveket tiszteletben tartani, s haladásunkat a rögtönzés veszélyeitől megőrizni ohajtja."

Névtelenség.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 15. p.

"A megváltási kérdés jövőjének alig árthatott volna többet valami, mint a szabadföld körüli agitatio. Ez által hamis irány adatott az egésznek, megszünt hideg megfontolás kérdése lenni s általvitetett az ábrándozások országába."

Megváltási prolegomenák. II. Szabad föld.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 29. p.

"És az agitatori hivatás gyakorlatában nincs hiba, melly magát hamarább és keserűbben megboszúlná, mint a pietásnak hiánya az idősebbek, a multnak hagyományai, emberei s intézetei iránt. Az erős lelkü férfiúnak azon öntudata, melly nem engedi kétkedni: hogy személyében új évkor kezdődik, hogy előtte csak balgák és tudatlanok léteztek, s büszkén ignorálva a historiát, öntetteiben szemléli a nemzeti dicsőség elindulási pontját; nemtelen keblekben hideg individualismussá fajul, métely gyanánt terjed emberről emberre, okosnak és oktalannak egyiránt lészen birtokává: s szövetkezvén legaljasabb indulataikkal, csak hamar magunk ellen fordúl, s leront minden oltárt, kivevén azt: mellyre önmagát emeli fel az ön szeretetét."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. I.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 45. p.

"Ezekhez képest nyiltan kimondjuk, és röviden akarjuk megmutatni, hogy azon rosz, mellyet a Kelet népe a Pesti Hirlapban lát, nem képzelet, nem rémkép. A szükségesnél sötétebb volt igenis a szinezet, mellyben gróf Széchenyi vádait kifejezé; az erősségek, miket eléhozott, czáfolást engednek; hibás a mező, melly a megtámadásra választatott; a vész, mellyel fenyeget, korán sem áll oly közel, mint azt jósolja, s az orvosság talán egyszerűbb, mint sejdíti: de maga a vád, - igy vagyunk meggyőződve, - a fő dologban igazságos, s a kártékony hatás, melly bépanaszoltatott, nem hiú félelem, de szomorú valóság. És ez vélekedésünk szerint néhány egyszerű észrevételből kiviláglik."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. II.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 51. p.

"Már többször érinté a Világ rövid szavakban azon rendszerített piszkolódást, mellyet egyik collegánk külföldi czikkeiben némelly idegen országlószékek ellen, jobb ügyhöz méltó álhatatossággal folytat. A francziák királyának Lajos-Fülöpnek jut leggyakrabban az a becsület, ezen szutyongatások tárgyaul választatni, s a Hirlap 73. számában található párisi (?) levél nem első példája a legmérgesebb gúnyiratok s legtúlzóbb franczia újságok szemétjéből mesterségesen összerakott mosaicnak, melly a magyar olvasónak a franczia állapotok hű képe gyanánt mutattatik be."

Külpolitika és hazafiság viszonyai.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 85. p.

"Az egyházi javak Magyarországban kétféle eredetűek: vagy királyi adománylevelek, vagy magános személyek adakozásai által jutottak a cath. egyház és egyháziak birtokába. Ha a koronás fejedelem, alkotmányos jogánál fogva, magánosaknak adta volna a kérdéses javakat, azok a nemzetség magvaszakadtával visszaszállottak volna a koronára: az egyháznak szentelt adománylevelekben nincs fentartva semmi tulajdoni jog, sőt több esetben világosan ki van mondva az ellenkező, s az adomány rendeltetése, t.i. a cathol. vallás és isteni tisztelet fentartása, egyenesen ki van fejezve. A közállomány feje által s annak nevében adott ajándék nem választható el azon feltételektől, mellyekhez kötve van. [...] Ha igaz is, hogy többet tehettek volna s tehetnének némellyek, de más részről még igazabb, hogy még a legújabb időkben is igen számosan a cathol. egyház tagjai közül vagyonukkal úgy bántak, hogy az őket rosszaló világiak nagy része bátran önkebelébe nyúlhat, s visszaveendi kárhoztató itéletét. - De bár hogy legyenek ezek, illy tekintetek a sajátjog megsértését soha nem igazolják. Mihelyt egyszer valakit tulajdonától megfoszthatni azért, mert azt nem úgy használja mint mi jónak látjuk, megszünt a sajáti jognak minden bátorsága. Ha azért lehet elvenni a nagyváradi vagy csanádi püspöktül javaintak felét, mert mi azt más üdvös czélra akarnók fordítani, úgy A. herczeg, B. gróf, C. báró, D. nemes, E. banquier és F. nagykereskedő sincs hasonló próbatét ellen biztosítva."

Papi jószágok.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 93. & 100. pp.

"Másik botlása a szerzőnek; feledni: hogy Magyarországban a kitünő többség catholicus. Ha a nemzetiséget s azzal összekötött szent érdekeket tenyésztetni akarjuk: nélkülözhető-é ezen cathol. többség közremunkálása? és ha nem, úgy használunk-é a nemzetiség ügyének, mikor azt főkép protestans érdek gyanánt tüntetjük fel?"

Protestantismus, magyarismus, slavismus.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 107. p.

"Mi mindig bámultuk, mikép lehet csak egy szóval is védni, és, a mi a több, sok helyen tettleg tűrni olly visszaélést, melly ha következésiben bővebben kifejlendik, helyhatósági rendszerünket természetéből egészen kiforgatja. Ha 150 tanulónak, vagy a vásárra begyülő sokaságnak szabad egy megyei gyülés felett uralkodni, miért nem volna szabad egy pénzes urfinak felfogadni 500 máramarosi oláh nemes embert, s azok segedelmével Ugocsa, Beregh, és Szabolcs megyékben restaurálni, követet választani és utasítást adni? Ez egy szikrát sem lenne törvénytelenebb, mint az, mi némelly megyékben, csakhogy kevésbé szembeszökőleg, minden órán történik. A vállalatot 10,000 forinttal eszközölhetőnek tartjuk, és úgy hiszszük, hogy sok üdvös eszmének, p.o. a szathmári 12 pontnak, az egész országban rögtöni valósítására alig lehetne czélirányosabb tacticát feltalálni."

Vidékiek megyei gyűléseken.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 116-117. pp.

"Ám tessék ezentúl is ránk fogni a tespedési irányt, s a feudalis oppositio orgánjának elnevezni lapunkat; feleletünk annak jövendőjében fekszik, s erre bátran utalunk mind azok irányában, kik semmi mester szavára nem esküsznek, hanem önszemekkel szeretnek látni s önbelátásuk szerint itélni. Semmi sem lehet tőlünk távolabb, mint azt, mi a nemzet életében 15 év óta történt, megsemmítni akarni. Nem hiszszük ugyan, hogy ezen idő alaptt semmit el nem hibáztunk, semmiben nem tévelyegtünk volna; de e botlásokat véleményünk szerint tanuság gyanánt kell csak használni jövendőre nézve, nem ürügyeül a visszalépésnek."

Időszaki sajtó hivatása.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 126. p.

[A Pesti Hírlap programjának részletezése után. - P. A.] "És mind ezek ,vox populi vox dei' motto mellett, világrázó eszmék gyanánt, örök jog és igazság nevében, "la bourse ou la vie" hangulaton, ugyanazon tábornak különböző szegleteiből, félrenemismerhető összefüggésben és egymásutánnal, még pedig mindig úgy, hogy azoknak, kik ezeket egyszerre és tüstént elfogadni vonakodnak, légyen az ő hitük szerint, mert ők megérettek, és könnyűknek találtattak, s ők nem egyebek, mint embertársaik szent jogainak eltipróji."

Megyék állása.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 144-145. pp.

"Ismerem az állás töviseit, miknek kitéve vagyok, midőn az itt kimondott nézetek organumává tettem magamat. Jobbrul s balrul, mögöttem s előttem hallom zúgni a szörnyű szót, hogy ,kormányember' vagyok. Én pedig egyenesen kimondom, hogy igen is ,kormányember' vagyok. Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, mellyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek; mert meggyőződésem szerint hathatós, és nem nominalis kormányra van szüksége a nemzeteknek, hogy boldogúljanak, statusemberekre és nem prokátorokra, hogy nagyok és erősek legyenek. De mindenek előtt és felett magyar vagyok, fia ezen szeretett hazának; minden egyébnél fontosabb előttem ezen országnak boldogsága és érdekeinek, nemzetiség s alkotmány alapján kifejlése."

Nyilatkozat és igazolás.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 170-171. pp.

További információk Dessewffy grófról a Regnum! Portálon, a Konzervatív Tea-körön illetve a Konzervatóriumon.

Helyzetünk a hazai online politikai blogszférában

Tegnap jelent meg a Kereső blogon az a bejegyzés (Így hivatkoznak egymásra a magyar politikai blogok és híroldalak), melyben a Monarchista blog is szerepel. A cikk a magyar politikai blogok és híroldalak egymásra való hivatkozását mutatja, melyik oldalon mennyi hivatkozás szerepel, ill. az adott oldalt hányan és kik hivatkozták. A színek az egyes csoportok közti azonosságra próbálnak utalni. Ezért talán nem is véletlen, hogy a Monarchista blog egészen egyedülálló a maga színével.

A kutatás módszertana és a kutatásban szereplő oldalak kiválasztása a homályba vész, számunkra különösen fájó, hogy a blognál sokkal többet hivatkozó és hivatkozott Regnum! portált nagyítóval sem találjuk a kapcsolati ábrán.

Out-degree ábra (forrás)

A többi látványos ábra az idézett cikkben tanulmányozható, mi itt a számunkra legkedvesebbet emeltük ki, melyben annál nagyobb egy csomópont, minél több hivatkozást kapott. Érdemes minket összehasonlítani pl. a Fidesz, az orbánviktor.hu, a tötökgáborelemez és a többi betűméretével. :) Messzemenő következtetéseket talán éppen ezért nem érdemes levonni ebből, hiszen ezeknek az oldalaknak a látogatottsága, híre és a közvéleményre gyakorolt hatása is messze meghaladja a mi blogunkét. Van némi hiányérzetünk is, ugyanis pl. az Index és az Origo is hivatkozott már ránk, azaz léteznie kéne legalább egy kapcsolatnak közöttünk. Az ábra mindezek ellenére tanulságos, érdemes minél több hasonló konzervatív értékrendű honlappal felvenni a kapcsolatot cikkek és vélemények megosztása érdekében, hiszen ezáltal is jóval több emberhez juthat(na) el az általunk szinte kizárólagosan képviselt, aktualizált királyság-pártiság.

Je suis Charlie Martel

Talán nem nagy baj, ha a fundamentalista liberálisok és a fundamentalista moszlimok között dúló háborúban egyik oldalra sem állunk. Köszönjük, megvannak a magunk hősei: Martel Károly, a kelet-római császárok, Hunyadi János, II. Lajos király, Zrínyi Miklós, Savoyai Jenő herceg,  III. Sobieski János király és még rengeteg más valódi hős.

...vörös rongyokba öltözött

Az ifjú méregzsák mindenre dühös volt. 

Dühös volt az ország energiaellátására, mert még mindig az atomenergiától függ. És az olajtól. Dühös volt a vízerőművekre. A zajos és otromba szélkerekekre. Dühös volt arra, hogy hidakat akarnak építeni Dániába. Dühös volt a dánokra, azért mert dánok. A nyérctenyésztőkre, mert nyérctenyésztők. Voltaképpen minden állattenyésztőre. Mindenkire, aki húst eszik. És mindenkire, aki nem... Minden kapitalistára. Majdnem minden kommunistára. Az apjára, mert bankban dolgozik. Az anyjára, mert nem dolgozik sehol. A nagyanyjára, mert grófi felmenői voltak. Önmagára, mert bérrabszolgaként kell dolgoznia, ahelyett, hogy megváltoztatná a világot. És a világra, mert nem biztosítja számára az elfogadható bérrabszolgaságot. 

Dühös volt arra is, hogy Holgerral együtt ingyen lakhatnak egy bontásra váró házban, hogy nincs lakbér, amelynek fizetését megtagadhatná. Mennyire, mennyire szeretne valahol barikádokon állni! És a legjobban az dühítette, hogy egyetlen értelmes barikádot sem talál, amelyre kiállhatna.

Nombeko arra gondolt, ha az ifjú méregzsák néhány hétig fekete lenne Dél-Afrikában, és ki kellene pucolnia egy-két latrinát, talán látna perspektívát az életben. 

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni /részlet/

Zarándoklat Sopronba

A Károly Király Imaliga szervezésében soproni zarándoklatot szerveznek Boldog IV. Károly királyunk 10 éve történt boldoggá avatása alkalmából. Időpont: 2014. október 4. 

A program: 10:30 – 12: 00 Hálaadó szentmise - Boldog Károly királyunk ereklyéjének elhelyezése, Orsolyita templom (9400 Sopron, Orsolya tér 2.), a szentmisét celebrálja: Emin. Dr. Fernand Franck, luxemburgi érsek. 

12:00 – 12:30 Agapé - az Orsolyita Általános iskola és gimnáziumban

(9400 Sopron, Orsolya tér 2 - 3.)

12:30 – 13:00 Előadások: 

Pánczél Hegedűs János [történész, Miles Christi Évkönyv szerkesztő, Regnum! Portál] - Boldog IV. Károly politikai arcéle; 

Kovács Gergely (Mindszenty Társaság titkára, Mindszenty boldoggá avatás posztulátora) - Boldog IV.Károly tisztelete, ereklyéi – az Orsolyita Általános iskola és gimnázium dísztermében, (9400 Sopron, Orsolya tér 2 - 3.).

Őfelsége hajója

Egészen fantasztikus élmény őfelsége hajójáról, a S.M.S. LEITHA monitorról nézni őfelsége miniszterelnökének, gróf Tisza Istvánnak helyreállított szobrát!  Az élményt lehetne még természetesen fokozni, ha mindezt például a helyreállított Királyi Várpalotából kikönyökölve tennénk, de ne legyünk telhetetlenek. A példás összefogás révén kotróhajóból újra hadihajóvá varázsolt, 1871-ben épült folyami monitor most múzeumként működik. 2014. augusztus 15-én került remélhetően végleges helyére a Parlament északi szárnyához. Megtekintése egy ideig ingyenes. Csoportok de. 10 órától indulnak fél órás váltással, ami igencsak szűkös idő, főleg ha az ember még kérdezni is szeretne. A csoportokat a Hadtörténeti Múzeum munkatársai kalauzolják.

Minden tekintetben egyedülálló

Folyamőrség

Szerbek, tótok, vörösök réme

Megelevenedik a Monarchia öröksége

A Császári és királyi Duna-flotilla lobogója

Őfelsége kapitánya

Ellenforradalmi hadihajó védi a Parlamentet a Duna felől

Royalista a tévében

Egy igen régi írásunkban emlegettünk egy Wolverine-(Rozsomák)szerű monarchistát, aki humorral és nagy lendülettel adja elő véleményét. Most, hogy újra néztem a bejegyzéseket, rákerestem a videóra, és meg is találtam, így meg is oszthatom a kedves olvasókkal. Egy teljes fordítást persze szívesen veszünk.

A múmia

Kissé félve teszünk közzé ilyen képeket, főleg amióta a egyes hírportálok a Magyar Narancstól kezdve a négyszáznegyvennégyig bezáróan országos hírré emelték, hogy Horthy Miklós fiatalkorában nőnek öltözött egy farsangon. Nos, itt van még egy hasonló kép, melyen az éppen idén 100 éve meggyilkolt Ferenc Ferdninánd bújt egy ismeretlen fáraó szarkofágjába. Elképzelhető persze, hogy a trónörökös nem utazott el Egyiptomig a kép kedvéért, csupán egy leleményes fotográfus hívta meg a Ringen lévő üzletébe, de ez mit sem von le a kép értékéből.

Csak remélni tudjuk, hogy a képet senki sem érti félre és nem gondolja, hogy a trónörökös esetleges trónra lépése esetén piramist építtetett volna a Gellérthegyre, vagy abszolút fáraóként kívánt uralkodni rabszolga-népei felett. És azt sem, hogy múmiaként előre látta volna saját korai halálát.

Kép forrása: Habsburg Lexikon

Loyal Men of England

Loyal Men of England

Loyal men of England listen well 

Your king has rung the muster bell

He bids you rally to his side

To chase away the traitor’s tide

May all good men answer his call

May all good men answer his call

God in heaven is looking down

On every village and every town

He sees who’s faithful

He sees who’s not

He knows whose heart’s beset with rot

So come on men, answer to his call

Yes may all good men answer to his call

Come rich and poor, march unto his aid

Let not your argument be swayed

A pox on those who did betray 

They’ll answer on judgment day

So come on men, answer to his call

May all good men answer to his call

With joyous hearts we’ll loudly sing

For the rightful true-born King

A King for you

A King for me

Glorious in his Majesty

So come on men, answer to his call

May all good men answer to his call.

Yes, may all good men answer to his call

Yes, may all good men answer to his call

May God save our precious King

Lead him on to victory

Saviour of our wayward souls

Watching over this poor land

There to gather all to his side

At liberty’s last stand

Anglia hű emberei

Anglia hű emberei figyeljetek jól,

A királyotok meghúzta a vészharangot,

Azt parancsolja, hogy az oldalán gyülekezzetek

Hogy legyőzzétek az árulás dagályát

Bár minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten az égben letekint a földre

Minden falura és minden városra

Látja, hogy ki hűséges

És hogy ki nem

Tudja, hogy kinek a szívét kezdte ki a rothadás

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra,

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Gyertek gazdagok és szegények, vonuljatok a segítségére

Ne engedjétek, hogy megingassák az érveiteket

A pokolba az árulókkal

Az ítélet napján felelni fognak

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Örvendező szívvel és hangosan énekelni fogjuk,

Hogy a király törvényes és igaz,

Egy király neked

Egy király nekem

Dicsőség Őfenségének

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten bár megmentené drága királyunkat

Győzelemre vezetve őt

Önző lelkeink megváltója,

Nézi ezt a szegény földet

Ott gyűljön mindenki az oldalára

A szabadság védelmére! 

Letöltés.

Forrás: A The Dolmen együttes Crabcurch Conspiracy című albuma. Fordította: Pető Zoltán.