2008. aug. 13.

Szent György Országa és mi

Azt mondják egyesek, hogy a grúz-orosz olimpiai háború már véget is ért. Pedig valószínűleg csak egy csata ért véget, nem annyira egy háború. Ebben a csatában a grúzok oldalán álltunk természetesen és hagyományosan. A Magyar Királyságnak - és reményeink szerint a Magyar Köztársaságnak is - soha nem volt komolyabb érdeke, hogy egy erős Oroszország legyen a keleti szomszédja. E mellett elvből elutasítunk minden kommunista (1945, 1968, 1956, 1979) intervenciót is, amelyekből nagyon sokat volt szerencsénk többet is elszenvedni. és amelyeknek a folytatását látjuk ebben a poszt-kommunista vezetők által kezdeményezett agresszióban. Grúzia (ahogyan a grúzok jobban szeretik, Georgia, vagy még inkább Szakartvelo.) támogatása nem annyira a mostani nyugatias, amerikai ízekkel édesített köztársasági elnöknek Miheil Szaakasvilinek és rendszerének szól (meglehet a hagyományos keresztény gyökerekkel bíró grúz patriotizmusnak ő adott nagyobb teret a nagyon rossz emlékű kommunista Sevarnadze után), hanem a grúzok háromezer éves kultúrájának, ősi királyi családuknak, és az autokephal keresztény egyházuk szellemiségétől a mai napig mélyen átitatott kombattáns lelkiségük és helytállásuknak. Grúzia, ahogyana Georgia elnevezés is mutatja Szent György országa a helyi hagyomány szerint, uralkodóik pedig a bibliai Dávidig vezetik vissza magukat, ezért is tagjaik a XX. században is a legnagyobb európai uralkodó családokkal egyenrangúaknak bizonyultak dinasztiukus kérdésekben. Grúzia részleges autonómiáját a cári Oroszország megnyugtatóan kezelte, a tiszteletet, rangot az uralkodói családnak és az országnak megadta, a Szovjetúnió azonban az 1918-ban függetlenné vált országot 1922-ben bekebelezte, annak ellenére, hogy előtte egy évvel elismerte a függetlenségét.
Amiért azonban legfőképpen a grúzok mellett vagyunk, az a mi kis önös érdekünk, a Szent Korona Országa és a Szentkorona-tan érvénye, bármennyire is furcsán hangzik. Szent István utódai és annak országában nem volt soha rendező elv az etnikai. Szent Korona Országában a "hungarus tudat" és a "Szent Korona-tagság dívik, amelyben egység és boldogulás van mindenkinek, aki elfogadja a Magyar Királyság törvényeit és annak felkent, törvényes királyát. Nincsen függetlenség, nincsen elszakadás csak azért mert egy bizonyos területen többen vannak egy bizonyos etnikumból, a területi integritás ugyanúgy a magyar állam jogfolytonosságának része, mint a történeti alkotmányunk. Az egyetlen megoldás az autonómia, amellyel ősi, önálló törvénykezéssel, állami múlttal, kultúrával rendelkező részek rendelkeztek is (Hortvátország). Ma, amikor mindenki az etnikum-szerinti felosztás mellett van, nem árt ezt az elvet megismételni magyar monarchistaként, amelyben békében tudtak élni népek királyságunkban több száz éven keresztül és különböző etnikumok magyar (hungarus) államférfiakat tudtak adni királyságunknak (Zrínyiek, Hunyadiak, stb.), akik soha nem is vallották másnak magukat csak magyarnak. Másrészt, hogyha a modern világ annyira ragaszkodik a etnikum-szerinti függetlenséghez, akkor viszont joggal kérdezzük, hogy mi a helyzet a határon túli magyarjainkkal, elsősorban a székelyeinkkel? Ők is igényt tarthatnak egy ilyen függetlenségre? Persze ebbe most nem megyünk bele jobban, de azért a kérdés ül. Ez azonban már a trianoni nonszensz igazgságtalanság része azt is tudjuk jól, amelyről a II. Magyar Köztársaság vezetői nem vesznek tudomást szívesen.

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem szeretném megsérteni a cikkírót, de az írása nagy fokú geopolitikai és reálpolitikai dilettantizmusról árulkodik. Itt teljesen másról szól a probléma, ráadásul Oroszország is ugyanolyan "bonapartista"-típusú, hasonló szimbolikával dolgozó állam, mint Grúzia, nincs különbség. Egymást írtják a grúzok és Grúzia nemzeti kisebbségei, még akkor is, ha orthodox mind a kettő (pl. az oszétok), egymásnak uszítják őket a nagyhatalmak, bábok a kezükben ezek a kis népek.

"Tiszta humánumból" a bonapartista Oroszország a kisebbségek mellé, a nyíltan republikánus USA meg Grúzia mellé áll.

A Grúziában lezajlott "rózsás forradalom" egy CIA puccs volt, jött egy USA-bábkormány, az USA Oroszországot bekeríteni szándékozó geostratégiájának megfelelően. Oroszország meg akar egy Kaukázuson túli kiszögellést (Dél-Oszétia) és lehasítani Grúzia tengerpatrjának zömét.

Abszolút nem érdekli a nagyhatalmakat ezek a kis népek - rongybábok a kezeikben. Ahogy a grúz "Aczélos"-elvtárs (Dzsugasvili) megfogalmazta: "Egy ember megölése, gyilkosság, egy millióé, statisztika."

Maradjunk annyiban, hogy nem minden magyar monarchista véleményét tükrözi a cikk.

PHJ írta...

A vélemény szabad, kedves névtelen. De a cikk nem erről szólt sajnos, amit te kifogásolsz, ráadásul igyekeztem leszögezni, hogy nem a jelenlegi republikánus berendezkedés mellett szól, különösen nem az amerikai bábelnök mellett, hanem Grúzia és a grúz nép, államiság, vallás és kultúra mellett.

Geopolitikai dilletantizmust szeretném visszautasítani egy kicsit, és azért csak egy kicsit mert amit írtam biztosan nem időszerű, de egy hagyományos magyar geopolitikai elvet vesz alapul, amely a XIX. sz. óta megvolt - az orosz medvét nem kell erősíteni, ez minden közép eu.-i nemzet érdeke volna, energiapolitikai, gazdaságpolitikai elemek nélkül. Ezzel ellentétes volt a kommunista blokk geopolitika, amely politikailag és gazdaságilag is ide csatolta ezeket az államokat, jelenleg pedig gazdaságilag próbálja meg ugyanazt a mackó. Máshol fegyverrel is.

PHJ írta...

Új fejlemény itt is: http://www.barikad.hu/node/16785

Sajnálatos, h valamit csak azért elvetnek, amiért nem kellemes színekben tűnik fel az, azt javasoló. A cikkszerző ilyeneket ír;"Az egész grúz konfliktus egy amerikapárti, őrült grúz vezető Szakasvili bűne, aki valószínűleg washingtoni tanácsadóinak nyomására beképzelt és átgondolatlan támadást indított Dél-Oszétia ellen, ahol felkoncoltak 2000 orosz állampolgárt. Ezek után pedig csodálkozik, hogy az orosz medve rálépett a nyakára. Mégis mire számított, hogy az emelkedő pályán lévő Oroszország majd hagyja, hogy bohócot csináljanak belőle? Most persze folyik az oroszok agresszorként való lefestése, amely egyértelműen az USA és az EU érdeke.".

Őszintén kérdezem; mégis magyar, ráadásul nemzeti érzelmű - ember hogyan írhat le ilyeneket? 1945, 1956 nem itt történt meg?! Azóta a forgatókönyv nem sokat változott azt hiszem a mackónál, vannak agresszorok, akik behívják őket és ők fellépnek. Az "orosz állampolgárok" egyébként csak ezzel is rendelkező állampolgárok voltak, nem kizárólag azok. A konfliktusnak egy ilyen egyoldalú beállítása nagyon is bántó azt gondolom és igazán perspektíva nélküli.

Bece írta...

Pár gondolat erről a "mackóról" és Transzkaukázia újkori történelméről...

Grúzia, ill a mai Grúzia területén lévő törpefejedelemségek (akik fölött csak névleges hatalma volt a grúz királyoknak az újkorban) először iráni-perzsa fennhatóság alatt álltak, majd a hatalmi vákuumban egymást gyilkolták, ahogy most is, a tkp. a cseh és szlovák nyelv eltérési szintjén különböző ethnikumok, sőt grúz népcsoportok. Olyan, mintha a kunságiak és a székelyek háborúznának.

A Szent Oroszország - a Bizánci Birodalom jogutódja nem "bekebelezte" ezen törpefejedelemségeket, a névlegesen működő Grúziát. Maga a grúz király kérte a hittestvér orosz cár segítségét, védnökségét, nehogy újra hitetlen fennhatóság alá kerüljenek.

Oroszország nyugalmat, békét, stabilizációt teremtett a rivalizáló fejedelemségek között. Fejlődött az infrastruktúra, az iskolarendszer stb. A grúz királyok egy ideig megmaradtak.

A XIX. század végén a nyugati ideológia (sovinizmus) megjelent az oroszok körében is (a grúzok körében is), így voltak nemzetiségi konfliktusok, ez tény.

Ám az orthodox birodalmi idea a "Pax Romana" bizánci eszméjét törekedett tükrözni.

Az önálló, oroszellenes, soviniszta Grúziát az ottani "szabadkirályválasztók" preferálják.

A Monarchia is Szerbia miatt veszett össze Oroszországgal - az Obrenovics-klánt támogatta a Monarchia a szerb trónra, a Karagyorgyevics-klánt pedig Oroszország.

A "Szent Szövetség" ill. a "Három Császár Szövetsége" épp hogy ellent mond annak, hogy egy erős Oroszország hiba lenne.
Csak szükséges mellette egy erős "Karoling-tengely" (német-francia) is.

Ők verték le 1849-et is.

Új hír: Grúzia elismerte Dél-Oszétia és Abkházia függetlenségét.

PHJ írta...

Az Oroszország Anyácska és a Szovjetúnió között óriási különbség van, minden szempontból. A cikkben kiemeltem, h a cári Oroszo. Grúzia autonómiáját abszolút korrekten kezelte, mindez azonban nem mondható el a mairól és pláne nem USSR-ról! A Szent Szövetségnek és 1849-nek kevésben volt csak már köze egymáshoz és Ferenc József is azért fordult ellene a mackónak a krimi háborúban, mert túl erős lett (Moldva és Havasalföld megszállása). Ez egy határozott magyar geopolitikai elv, amely nekiment az akkor is már dívó pánszlávizmusnak is. Egy erős Oroszország - pláne nem egy ilyen, mint a mai! - nem érdeke a Szent Korona Országának semmilyen szinten sem, hiszen annak az európai terjeszkedése az ő érdekeit fogja először sérteni. Ma persze ettől semennyire nem vagyunk, hiszen hajbokolunk a poszt-kommunista vezetés előtt, a mi kis republikánus poszt-kommunista vezetésünkkel, és még azt sem tudjuk kinyögni becsülettel, hogy 1945 megszállás volt. Ezzel szemben áll egy ilyen hagyományos - és lássuk be, igazából a Királyságban működő! - más irányú geopolitikai megfontolás.

PHJ írta...

Abbházia idáig is független volt. Dél-Oszétia pedig megosztott volt Grúzia és az oroszok között. Én nem vagyok benne biztos, h itt vége van bárminek is. Az viszont jó, hogy Szaakasvili lemondhat és talán megint egy nagyobb fordulat jön el. Háthat a dinasztia helye visszaállhat.

Névtelen írta...

Azért egyről ne feledkezzünk meg, amikor Oroszországgal szembehelyezkedünk.

Még mindig a legjobboldalibb nagyhatalom (USÁhoz és Kínához képest), és mi kicsik vagyunk, támogatókra szükség van.



MÁS: Való igaz, hogy Oroszország 1917 tavaszán letért a helyes útról, de ott is vannak monarchisták!

PHJ írta...

A legjobboldalibb nagyhatalom? Nem tudom, h azon nagyhatalmak közül, amelyek jelenleg vannak érdemes-e még használni a "konzervatív", "jobboldali", sőt "baloldali" kifejezéseket. Leginkább gazdasági érdekek mozgatják őket, kizárólagosan. Ahogyan egy szlovák (!) monarchista nem olyan régen megjegyezte, egyébként meg mindegyik maszonikus. Akkor most van ennek értelme? ;(

PHJ írta...

Ja, persze orosz monarchista bajtársainknak viszont sok sikert, erőt és kitartást kívánunk, mert ügyük messze igaz!

nemnemsoha írta...

http://nemnemsoha.gportal.hu/gindex.php?pg=27796293&nid=4589942

PHJ írta...

Na, klassz. Erről beszéltem. Jászoknak, kunoknak, mint a király jobbágyainak volt bizonyos autonomiájuk, de ez a XVII. sz.-tól elveszett, mert teljesen beolvadtak, elvesztek és mert a Német Lovagrend megtette a maga kötelességét ezen a területen. De ezt feléleszteni nonszensz ma már sajnos. Ez olyan, mint a hunok mint külön etnikum. Mikor jönnek a szarmaták?! ;<

Nobilis írta...

"Mikor jönnek a szarmaták?!"

holnapután, a kazahsztáni madjarokkal jönnek ;))

VGL írta...

Nos szerintem a Grúz kérdés sokkal összetettebb annál, mintsem hogy leegyszerűsítsük a kérdést azzal,hogy kinek a pártjára állunk.Első és legfontosabb kérdés ,hogy a jelenegi egypólusú berendezkedés(Az usa egyedülálló hegemóniája) vagy egy két, esetleg több pólusú berendezkedés a jobb a világpolitika jelen állapotában.Az oroszok szép lassan visszanyerik erejüket és lassan Kina is csatlakozik a szuperhatalmak sorába.Véleményem szerint a kisebbik rossz elvén a két vagy több pólusú berendezkedés(fontos hangsúlyozni,hogy ez csak a jelen állapotra vonatkozik és Kina kivételt képez.Természetesen itt a több pólusú berendezkedésnél egy erős Európának kéne becsatlakozni, amire sajnos nem sok esély van)"jobb"mint az egypólusú és a Grúz kérdést is innen kell szemlélni.Az Egyesült Államok brutálisan terjeszkedik és ahol nem közvetlen agresszió folytán nyeri el a hatalmat, ott bábkormányokat hoz létre, melyek a céljait szolgálják.Grúziát is egy ilyen bábkormány szolgálja, mely az USA számára eszköz volt arra,hogy meghúzogassa egy kicsit az orosz medve bajszát,tesztelve,hogy meddig mehet el.Nos az Orosz medve nem hagyta magát és megtette a megfelelő lépéseket arra nézve,hogy megmutassa, nem hagyja magát, pláne nem a közvetlen befolyási övezetében, és egy kicsit megmutatta a világnak,hogy számolni kell vele, méghozzá egyre jobban.Kontra(Szerbia)rekontra (Grúzia).A játszma újra elkezdődik és ezek csak az első lépések az orosz-amerikai sakkjátszmában, tehát a Grúz kérdést ebből a szempontból kell mérlegelni.Grúzia mint olyan, csak egy kicsiny sakktábla a nagyhatalmak küzdőterén.A grúz népet félrevezette az USA, belesodorta ebbe a háborúba, majd a szokásos módon cserbenhagyta. Ettől függetlenül a grúz nép helytállása, mégha katonailag semmi esélyük sem volt, mindenképp tisztelendő.

PHJ írta...

VGL,

sztem igazad van sok mindenben. Egyete is értek, de nem szerettem volna "langyos" lenni, magyarul - saját véleményemet, amelyet egy régebbi monarchista állásponthoz is viszonyítottam - foglaltam állást, inkább Grúzia mellett. A "kis ország", az "orosz-szovjet lerohanás", kapcsán is, de leginkább azon elv szerint, a mi a posztban helyet kapott. Mindenesetre, gyere többször is erre!... ;)