2008. szept. 24.

A magyar republikanizmus érvénytelensége.



Írta: Békés Márton.



A magyar republikanizmus semmisségét és abszolút érvénytelenségét két szemszögből lehet és kell vizsgálni: a politikai küzdőtér bal-, és jobb sarkából. Ezt fogjuk tenni.


A dolog könnyebb végével kezdve, röviden legyen elég annyi, hogy a magyar jobboldal nem lehet republikánus. Elfogadhatja a fennálló köztársaságot, mint az államforma éppen adott rendszerét, de végső gyökerében, lelke és politikai meggyőződése legmélyén nem hihet benne. Elfogadja, de nem tulajdonít neki jelentőséget. Miért? A válasz egyszerű: a jobboldal, mint politikai álláspont és aktív politikai erő, politikai filozófiai alapját a konzervativizmusban leli meg, amely a nagy tervek, a racionális átalakítások, a Nagy Ugrások és a hagyományellenesség ellensége. Más szavakkal: a konzervativizmus – és ennek politikai képviselője, a jobboldal – az emberi hagyományok aktuális és megélhető, azaz nemzeti tartalmát és keretét messzemenőkig tiszteletben tartja és védelmezi is, ha támadás éri. A királyság pedig, mint Magyarországon ezer évig fennálló és végig sértetlenül maradó államforma, a magyar nemzeti hagyományok integráns része, a nemzetnek keletkezése óta fennálló állami kerete, és olyan tartalmi egység is, amely szimbolikusan vagy éppen tényleges történeti erejénél fogva a nemzet saját tulajdona. Elvenni, elidegeníteni tőle csak valamilyen erőszakkal, racionalista–ideologikus dühvel, nyílt hagyományellenességgel lehet.


De nézzük csak!


Sem az erdélyi fejedelmek, sem Rákóczi vagy éppen Kossuth nem kérdőjelezte meg a Magyar Királyság államformáját és uralmi gyakorlatát, nem akarta elvenni szimbólumait vagy tényleges hatalmi jellegét. Mindebből azt szűrhetjük le, hogy a baloldali történetmitológia forradalmi immanenciájába kényszerített történelmi személyiségek sem akarták a királyságot eltörölni vagy megszüntetni, és helyébe egy, a magyar nemzeti hagyományoktól tökéletesen idegen rendszert felhúzni. A szerencsétlen trónfosztások (1707, 1849) sem jártak együtt 1918-ig az államforma forradalmi megszüntetésével, tehát a balliberális republikanizmus mítoszainak legalább a kétharmada túlzás vagy történelemhamisítással felérő nemzeti tudatmódosítás csupán. De jobboldaliként nincs is arra szükségünk, hogy Kossuth államformák terén vallott gondolataiból szelektáljunk, hanem bőséggel elég az, ha felismerjük: a hosszú ideig sértetlenül, folyton-folyvást továbbfejlesztve és soha meg nem kérdőjelezve működő monarchikus államforma itt Magyarországon hagyományosnak, bevettnek, kezdettől fogva létezőnek és esztétikailag szépnek, de gyakorlatilag is jól működőnek tekinthető. Megszüntetési vágya vagy ostobaságból, vagy hagyományellenességből fakadhat csak, amely kettő egyébként esetünkben szinonim fogalmak is.Azaz mai jobboldaliként – feltéve, ha tisztában vagyunk politikai álláspontunk szilárd konzervatív talapzatával – nem lehet számunkra kétséges, hogy a királyság megszüntetését, a monarchikus államforma eltörlését és a republikánus törekvéseket mély, de lesajnáló szomorúsággal és erős ellenszenvvel kell fogadnunk. Ez nem jelenti, hogy valamilyen hóbortos dologba kezdjünk, de azt igen, hogy saját identitásunkat erősebbé kell, hogy tegyük azzal is, hogy monarchista platformra helyezkedünk. Még egyszer azért, mert jobboldaliként, konzervatívként nem tehetünk másként, hiszen a monarchikus államforma sok más minden mellett szintén a magyar nemzet sajátja, nemzeti hagyományainak éppoly integráns és szerves része, mint I. Szent István király, Széchenyi eszméi és 1956. Gróf Sigray Antal mondta: „a királyság a nemzet életével van összeforrva, együtt buktak el és együtt fognak feltámadni.”


A dolog másik oldala, azaz, hogy a baloldal számára miért érvénytelen a köztársasági eszme, nehezebb, de nem megválaszolhatatlan kérdés. Mint tudjuk, az európai baloldal 1789-től kezdve – sőt, a XVII. század közepe óta! – antimonarchista, republikánus és „haladó”. A haladó erők mindenkori jellemzője, hogy a történelmet egy lineáris profán üdvtörténetbe sűrítik, ahol a folytonos haladás valósítja meg a progresszió elkerülhetetlennek vélt – és gyakran erőszakkal meggyorsított – győzelmét. E feltételezett progressziónak vélekedésük szerint útjában áll a monarchia, az Egyház, valamint a társadalom hagyományos szerkezete (család, tekintély, hierarchia, fegyelem), mivel ezek csak lassítják és időben messzebbre tolják ki a földi paradicsom megvalósulását. Ezek eltörlésének, megsemmisítésének, megszentségtelenítésének haragja a modernitás kohójában igen magas hőmérsékletre hevíttetett, mivel a trón és oltár végleges elszeparálása megtörtént, előbbi hatalmát korlátozták, utóbbit pedig szekularizálták, vagy legalábbis a baloldali modernista törekvés efelé igyekezett hatni. Darvas József kriptokommunista parasztpárti képviselő „érvelését” idézzük az 1946-os köztársasági vitából: „mi nem csak betesszük, hanem be is falazzuk az ajtót a múlt felé, amely felé számunkra visszatérés nincs és nem is lehet.” A monarchiák évszázados, évezredes trónját össze kellett törni, a fenséges dinasztiákat nevetségessé kellett tenni, a királyok hatalmát meg kellett szentségteleníteni és olyan államformát kellett létrehozni, amelyikben a népszuverenitásra apelláló demagógok hatalma korlátlan lehet. De tegyük fel a kérdést, melyik rendszer volt demokratikusabb: a bolsevik köztársaság vagy a belga királyság? Ki élt szabadabban: az angol korona gyarmati alattvalói vagy a zimbabwei puccs után elnyomott feketék és fehérek? De tovább: melyik rendszer szilárdabb: az ezer éves fejlődés meghosszabbított sínjein lassan közlekedő Magyar Királyság vagy Kun Béla, Rákosi, Kádár és napjaink köztársasága? A köztársaságok vérben születnek – a királyságok bíborban.
De vissza az alapkérdéshez! A baloldal számára azért teljesen érvénytelen a köztársaság, mert a mai balliberális oldal sem tartja magát meggyőződéses republikánusnak, nincsenek köztársasági ünnepei, nincsenek vállalható és ismert köztársasági alakjai, nincsenek szimbólumai és nem rendelkezik semmilyen, őt a magyar köztársasághoz kötő identifikációs stratégiával. A néha-néha felmelegített republikánus dühöngés nem kölcsönöz olyan erőt a baloldalnak, amely erős republikánus karaktert adna neki, a kommunista Táncsics, a doktriner Jászi, a jelentéktelensége folytán általuk is (jogosan) elfelejtett Nagy György és Hock János, a politikailag impotens Károlyi Mihály, a vállalhatatlan Kun Béla, Rákosi és Marosán György mellett ugyan melyik, a nemzeti hagyományokhoz is illeszkedő történelmi alak az, amelyik a republikanizmust fémjelezhetné? Persze, vegyük tekintetbe: nehéz lehet ezer év monarchikus ünnepélyessége és fenséges hatalmi pompája után beköltözni egy szegényes kék–piros kalyibába, ahol a fent említettek rosszemlékű transzparenseit csupán egy pislákoló tüzecske világítja meg. A köztársaságpárti félhomályt be kell tehát fűteni, de a haladás már nem szolgáltat ehhez jól éghető alapanyagot (különben is vizes, nedves történelmi törmelék csupán), és nincs is nagyon mihez nyúlni: Magyarországon – hála Istennek és általa a józan magyar népnek – nem volt sohasem komoly köztársasági forradalom, nem épültek republikánus barikádok és nem mészároltak le hőssé kitekerhető szélsőbaloldali idiótákat. Ehelyett a magyar köztársaságok története sunyi alakoskodások, nevetséges forradalmárkodások, negyed óra alatt szétoszló alkoholgőzös népgyűlések története, de ez is olyanok árnyékában, mint Károlyi, Kun Béla, Rákosi és Kádár. Legyetek rá büszkék! Ez a magyarországi köztársasági hagyomány.


Vitányi Iván, a mai vérszegény republikanizmus partizánja írja: a köztársaság „több mint államforma: életforma, erkölcs, ethosz, az egész nyilvános életet átfogó és meghatározó magatartásbeli, viselkedési norma.” Tessék mondani, „drága baloldali barátaim” (ugye tudjuk, kitől származik a megszólítás? – a megfejtőknek vörös frígiai sapka jár ajándékba!), hol van a balliberális oldalon köztársasági „életforma” (egyáltalán mi az?), netalántán republikánus ethosz és ki ünnepli odaát hevesen a Legfelsőbb Lény kultuszát, miközben vadul serceg a vér a guillotine alatt? Ki halna meg ma a magyar Madridban „No Pasaran!”-t üvöltve – háta mögött a szovjet komisszár pisztolycsövével? Ki lenne hajlandó – és melyik ünnepen is? – a köztársaság szimbólumával – ami mi is? – tömegesen felvonulni a nagy republikánus elődök – akik? – táblái alatt a magyar köztársaság jelszavaival – amelyek? –, kipirosodott arccal?!


A magyar nemzet emlékezetében ma is él István, László és Mátyás, a történelmi tudat számon tartja nagy királyainkat, a magyar nemzet államkerete ezer évig a királyság volt, címerünket az a Szent Korona ékesíti, amely nem egészen száz éve még uralkodói homlokot érintett – ezzel a hatalmi joggal, ezzel az uralmi életerővel, ezzel a megszentelt állami hagyománnyal szemben állít ki a köztársasági oldal néhány levitézlett, zavarosfejű írót és filozófust, akik republikánus szónoklatát párszáz fogatlan párttag, rosszul öltözött alak és kivezényelt ifjúballiberális hallgatja. Talán szót sem érdemel az egész, annyira szánalmas, ha nem jellemezné olyannyira a magyarországi köztársasági érzelmeket!


A hagyomány és a haladás küzdelmében elkerülhetetlenül állást kell foglalnia annak, aki a monarchia kérdéséhez nyúl, s főképp akkor, ha ezt jobboldaliként teszi. Nem kell sokat utána gondolkodni válaszainknak, ha összevetjük: ezer év hagyománya áll szemben hat évtized önmagában is definiálatlan szervezetlenségével. Régi királyságunk megszűnt ugyan, de soha nem szabad elfelejteni, hogy az a miénk volt. Az 1946 óta eltelt hatvan év pedig kié? A miénk biztosan nem. De mások sem tolonganak érte. A magyar republikanizmus halott, ha egyáltalán élt is valaha egyetlen napot.

25 megjegyzés:

Parsifal írta...

Egy Hofi vicc jut az eszembe:

"Anyósom tegnap ezzel keltett: 'Te, Géza! Bemondták, hogy a KGST elöregedett!'

Miket beszél már megint össze-vissza, mama! Halva született!"

Ez mondható el a köztrágyaságról (parisztokrácia) is.

a doktor úr írta...

Szívembôl, kedves Márton, a szívembôl szól. Mint az ôszi köd száll fel ilyenkor a mélabú, s adja helyét a borzongató tudatnak: nem vagyok egyedül. :)

ultrajobber írta...

Tisztelt Szerkesztő Úr!
A baj csak az, hogy a mai parlamentben nem található jobboldali párt!
A FIDESZ balliberális pártként alakult,-még az előző rendszerben,azzal jog(talanság)folytonos,
jellemzője a populizmus,az MDF Bibó Istvánt teszi önnön példaképévé,tudjuk ugye, ki volt ő,hívő respublikánus.Ráadásul az MDF nem a klasszikus jobboldaliság,amit mi képviselünk,hanem az individualista angolszász konzervativizmus mentén halad.Mert a kapitalizmust,amit Csapody Miklós képviselő Úr annyira szeret,ők arról azt hiszik, hogy az jobboldali ideológia.A kisgazdák(KPE) népnemzetinek vallják magukat, azonkívül életjelt nem is mutatnak.A Kereszténydemokraták nevükben hordozzák az államformára vonatkozó ideáljukat.Kell ennél több a gyomorrontáshoz?

PHJ írta...

Nem, ennyi bőven elég. De igazi monarchistaként nem is szabad pártokban gondolkodnunk azt hiszem. Nemzet, jogfolytonosság, történeti alkotmány, Szentkorona-tan. Ezek többet érnek minden pártnál. Mindegyik - kivéve FKGP - legalább 1946-ig megy vissza. Az meg nem kell. Nagyon nem.

Parsifal írta...

FKGP, Nagyatádi Szabó István...

Milyen gyökerek?

49-as alap, "Függetlenségi Párt".

Innét jön a nevében a "Független" szó!

gabrilo írta...

ultrajobber,


Én messzemenőkig egyetértek BM-el (még a dühével is:)), de az tény, hogy ez pillanatnyilag egy marginális gondolat. BM, Te, vagy én megtehetjük, hogy nyomjuk ezt a témát (és nyomni is kell), de azok a pártok, akik az establishment részét alkotják, ezt nem tehetik meg. Egy csomó olyan dolgot kell elfogadniuk alapként, amit egy monarchista nem fogad el. Nem ugyanaz a gyakorlati politika és az elmélkedés világa (noha a monarchia témája nem kicsit gyakorlati téma).
De azért én a "jobboldaliságot" nem kezelném ilyen monolit ideológiaként. És szerintem BM sem kezeli akként:) Már csak azért sem, mert a konzervativizmus nem ideológia:))) (A királyság mellett én pl. legtöbbször igencsak gyakorlati érveket szoktam felhozni - lehet hogy küldök is majd PHJ-nak egy cikket erről)

A politikában azonban a meglévő pályán kell focizni: nekik nincs meg az a mozgásterük, mint nekünk. Ez nem feltétlenül jó, de ez van.

Jánosnak:
Ezt a szóellenőrzést nem lehetne kivenni a kommenteknél?:) ha moderálás már úgyis van. Csak kérdem.

PHJ írta...

ÉS MÉG; http://szentkoronaradio.com/publicisztika/2008_09_24_a-magyar-republikanizmus-ervenytelensege

PHJ írta...

Te Parsifal te, ne magyarázd be nekem, h én Fkgp mellett vagyok mert rád uszítok egy fehér különytményt. Az FKGP kivétel, mert 1945 előtt is volt. Ferstéhen her? Na.

PHJ írta...

Gabrillo, mi az a szóellenőrzés??? Nem értem. Másrészt, nem foglalkozhatunk a pártpolitikával. A zebra nem látja, h csíkos, kedves kamerad. Majd megmondják neki mások. Monarchista szempontból az egyik legfontosabb feladat a fogalmak tisztázása és olyan dolgokra a szemek felnyitása, amelyekkel talán mások nem is foglalkoznak, vagy ha teszik, akkor patologikus vagy szelektíven teszik meg. Csak semmi pártos vonatkozás! Nagyon nem.

verena írta...

Egy reakció az írásra: http://czelder.blog.hu/2008/09/24/nehany_megjegyzes_a_monarchista_akciohoz

PHJ írta...

Komment ment. Orbán meg jöjjön ide is! ;)

Névtelen írta...

Üdvözletem!

Köszönöm a kedves invitálást, bár én már letettem a magam félcentesét az asztalra.
Remélem, nincs harag, mivel az elég rossz tanácsadó.:)

Mostanában azért nem írok, mert egyrészt kevés az időm, másrészt ami ebben az országban jelenleg zajlik, az túl magas labda számomra. Valahol a cirkusz és a bolondokháza közt félúton.:-(

Holnap írok egy könnyedebb bejegyzést a felgyülemlett gőzt kieresztendő;)

Üdv:

Czelder Orbán

PHJ írta...

Hol van a félcentes garas, megnézném... Elkerülte a figyelmem;)
Harag nincsen, miért is volna. Írj ide. MInden megteszünk azért, h legyen egy életerős monarchista közösség, ami alternatívát kínál. Cirkusszal szemben, a helyett.

ultrajobber írta...

"Bár elég régóta tudjuk, hogy korunk a megvalósult abszurditások világa, ám azért az, ami napjaink globális hatalomgazdasági folyamataiban lejátszódik, a legaberráltabb képzeletet is felülmúlni látszik."

Vagy hatályba helyezzük az Istenkegyelmi államformánkat,vagy vehetjük az ásót.......Röviden,velősen ennyi.

Bálint írta...

"A köztársaságok vérben születnek – a királyságok bíborban."

Persze... István királyunk is köztudomásúlag úgy lett király, hogy mindenki őt akarta királynak.
Nem volt ott semmilyen Koppány feldarabolás, meg minden vetélytárs kiirtása.

Nem az államforma a lényeges, hanem hogy az elit hogyan élhet és hogyan él a hatalmával. Gondolod bármi is másként történt volna, ha Rákosi és Kádár nem pártfőtitkárként, hanem királyként uralkodik? Talán csak annyi, hogy az ellenfeleiket nem népellenségnek hanem felségárulónak bélyegzik mielőtt kivégzik őket.

Parsifal írta...

Bálintnak:

Én ezért mondom, hogy "iustitia est regnorum fundamentum" és nem "regnum est iustitiae fundamentum"...

Önmagában az államforma nem erkölcsi kategória. (Aquinói Szent Tamás)

Azonban a jognak (így az államformának, illetve az azt meghatározó alkotmánynak) nemcsak erkölcsi, hanem történelmi alapjai is vannak, mivel az állam, ill. a nemzet történelemben organikusan fejlődő valóságok. A köztársaság hazai vonatkozásban elsősorban anorganikusságában támadható, és ez megmagyarázza a permanens válságban való létezését.

A többi felvetéshez:

Az "ideológia" fogalmával is vitáznék, a Louis Vicomte de Bonald-féle "ismeretelméleti tradicionalizmust" az Egyház eretnekségként bélyegezte meg. A romantika ugyanolyan egyoldalú, torz kisiklás, mint a felvilágosodás. A racionalizmus és az irracionalizmus egyike sem fogadható el.

Az "ideológia" nem jelent feltétlenül immanens, zárt struktúrát.

Az ideológiai eklekticizmus volt a hazai legitimizmus egyik bukásának a fő oka véleményem szerint.

ultrajobber írta...

"Persze... István királyunk is köztudomásúlag úgy lett király, hogy mindenki őt akarta királynak.
Nem volt ott semmilyen Koppány feldarabolás, meg minden vetélytárs kiirtása."

-Nem érdekes,és nem lényeges,hogy nem "mindenki" akarta őt királynak.
Ki kellett építeni a keresztény államot,és ehhez ki kellett iktatni azokat, akik ezt gátolni akarták.
Mostanában egyre többen emlegetik ezt a Koppány dolgot.
Hát vetégyetek tudomásul, hogy bennünket meg ez nem érdekel.
A lázadókkal le kell számolni.
Mint ahogy az élet sem kívánságműsor, úgy a kereszténység sem birkák gyülekezete,Jézus Krisztus sem a mindent válogatás nélkül befogadó nyílt multikulturális, elfajzott, szabadelvű jóléti társadalomról beszélt.
Igen kemény parancsok és elvek azok, amik alapján a keresztény állam létezik.
Nem húztok be minket a csapdába,azzal, hogy hogy csinálhat ilyet egy keresztény.
A pogányok! (nem érdekel, hogy volt sámánhitük),tehát a pogány lázadók is követtek el ugyanannyi, sőt sokkal több véres gyilkosságot.

Rákosi meg Kádár nem is akart lenni, meg nem is lehetett volna király, mert nem Isten kegyelméből kormányoztak.
Ők bizony a Sátán kegyelméből uralkodtak a népen.

Parsifal írta...

Szent István király kérdéséhez.

Történetileg szinte bizonyos, hogy az augsburgi vereség után itthon hatalmi vákuum keletkezett.

A laza törzsszövetség formálissá vált, decentralizáció jött létre.

Ilyen volt már a magyar történelemben III. Endre, Luxemburgi I. Zsigmond, I. Mátyás királyunk halála után.

Helyi hatalmasságok, kvázi királyok ("kiskirályok", "bárói ligák") uraltak egyes országrészeket.

Az országot egyesíteni kellett újra. Ez az igazhitben történt meg, nem véletlenül az győzedelmeskedett, mert a bizánciak által támogatott erdélyi gyula, vagy bánáti Ajtony is győzedelmeskedhetett volna.

(Koppány a katolikusgyalázó Szörényi Levente történelemhamisító szövegével ellentétben sohasem vette magára "Bizánc jelét".)

Ez részben véresen ment végbe, más is ezt tette volna.

Az ősi értékek közül, ami meg értékes, főképp a papság zömét adó bencés misszionáriusok által Krisztusban megtisztult.

A pogány magyarok heterogén jellegű, és részben már a nagy monotheista kultuszok (judaizmus, kereszténység, iszlám) által kontaminálódott vallásossága egységes keretet kapott, ami a népi vallásosságban igaz volt, az Krisztusban megszentelődött. (Kifejezési formák, fogalmak stb.)

Nem volt Szent István népírtó.

ultrajobber írta...

Szent István magyar apostoli király a jogos isteni Szigornak a hordozójává, megtestesítőjévé és képviselőjévé vált. E Szigor - minthogy az isteni Szigorról van szó - mindig jogos, és éppen ezért nem hordozza a szándékos kegyetlenkedés, a kifejezett bestialitás jegyeit.
Koppány feldarabolása, és közszemlére tétele pedig a további erőszaktól való elrettentésül szolgált.Tehát a béke és a rend helyreállítása miatt kellett ezt megtenni.

Parsifal írta...

"Sem az erdélyi fejedelmek, sem Rákóczi vagy éppen Kossuth nem kérdőjelezte meg a Magyar Királyság államformáját és uralmi gyakorlatát, nem akarta elvenni szimbólumait vagy tényleges hatalmi jellegét."


Ezzel vitáznék.

A felségáruló Rákóczi egyrészt a soproni országgyűlés király által szentesített határozatával (Habsburg-ház fiági, száli szokásjog szerinti, primordiális örökösödése) ellentétesen, jogilag semmis "dethronizációt" mondatott ki a pártütők ónodi gyűlésén (amit országgyűlésnek hazudnak), amit semmisnek deklarált maga az ország nádora is. Ezen a terrogyűlésen a "natságos fejedelem" saját, I. Lipótnál sokkal despotikusabb hatalmát igyekezett megszilárdítani, hívei ezért (is) hagyták el sorban. A soproni országgyűlésen, 1687-ben az ellenszavazatért senkit sem ért retorzió, míg itt kivégzések is történtek, aki szembe ment Rákóczival.

Így Rákóczi - a szerző állításával ellentétesen - hazánk uralmi gyakorlatával szembe ment.

Kossuth a "Magyar Álladalom" (körpecsét, hivatalos dokumentumok) "kormányzóelnöke" volt a szintén illegitim "dethronizáció" után, ráadásul a Magyar Szent Korona és a kiskorona az apostoli kettőskereszt alól szintén kidobatott a címerből, helyükre "kard s koszorú" került.

Világos, hogy eme kossuthista felforgatás és álladalom győzelme esetén francia mintára respublika jött volna létre, amit már előlegeztek a szimbolikával és a hivatalos okmányokban föltünő megnevezésekkel ("Magyar Álladalom" a "Magyar Királyság" helyett, "kormányzóelnök" "kormányzó" helyett).

Így Kossuth - a szerző állításával ellentétesen - hazánk uralmi gyakorlatával és álamformájával is szembe ment.

Névtelen írta...

Nahát, őseink mocskos hite a külföldiek által megtisztult? Mi volt hitünk értéktelen része: sorold légy szíves, én egyet sem tudok.

"a bizánciak által támogatott erdélyi gyula, vagy bánáti Ajtony is győzedelmeskedhetett volna" IGEN. De egyikük sem vetemedett arra, hogy KÜLFÖLDIEKET HÍVJON BE A SAJÁT NÉPE ELLEN.

"További olvasmány:" Katona József: Bánk bán

"'kontaminálódni'" nem tudom hogyan kell, annál is inkább, mert András apostolnak hála, a magyar nép Krisztus tanításait elsőkézből tudta.

"Az országot egyesíteni kellett újra." - egy vereség, és dicső őseink szétestek?! Na ez már mindennek a teteje.

Kérlek, mellőzd a "szinte bizonyos" kezdetű érveidet, mert én is tudok mesét költeni, csak az úgy végződik:

AKI NEM HISZI, JÁRJON UTÁNA.

Medveir vita 2008. október 13., 07:51 (CEST)

Névtelen írta...

Azt, hogy nem fogok további könyvtárnyi szemetet olvasni arról, milyen magyarázatot gyártanak a BŰN LELPLEZÉSÉRE.

Ha nem tévedek, ez egy vita. Azt akarom tudni, hogy milyen érvek támasztják alá a törlést, melyik állításom téves.

ÁLLÍTÁSOM, azaz amit én mondtam, és nem az, amit mások meg tudnak magyarázni.

Úgy tudom, a WIKI nem egy pletykarovat, ahol az

""IGAZ-E? És ha igen, miért?"" kérdésekre az a válasz, hogy mert sokan mondják, több száz éve.

Ha sérti sokak érzékenységét, hogy valaki erre azt mondja: én meg azoknak hiszek, akik 1000 évvel ezelőtt beszéltek a MAGYAROK ISTENÉRŐL - azok írjank dogmát, de nem enciklopédiát.

A Föld is sokáig lapos volt. Aztán jött egy eretnek és azt hazudta, becsémerelve a szent tanítást, hogy a Nap körül forog. De ebbe, kérem, senki ne kössön bele, ne fűzzön kommentet ahhoz, hogy miért volt helyes Gallilei meghurcolása, maradjunk a témánál, mert sok bába közt elvész a gyerek. Vagy épp ezt akarják a bábák?

Szeretnék megkérni mindenkit, aki érdemben nem tud segíteni abban, hogy a vita megoldódjon, maradjon csöndben. (Ugye, milyen visszafogott vagyok?)

Nem hiszem, hogy a dogmafétis minden pontját meg lehet itt vitatni, arra kéne egy külön cikk.

Ez egy konkrét helyzet, konkrét király, konkrét gyilkosságok. Tények.

Jézus tanítása/Jézus elárulása;

Mit tett azért István, hogy a magyar szeretben éljen - avagy hogyan követte az életmódja Jézus tanítását

Krisztus engedte, hogy keresztre feszítsék - Ő ezzel azt mondja, hogy A SAJÁT ÉLETÜNKET ADNI SZÉP MÁSOK ÜDVÉÉRT -

Hogy lett ebből az az értelmezés, hogy a nevében ölni szent?

Aki nem ehhez szól hozzá, minek jön ide? Szakirodalmat reklámozni? Szép. Épp azt vitatom. Nem baj?

Medveir vita 2008. október 13., 10:59 (CEST)

Névtelen írta...

"István a király

Szeretném, ha szavaznának az Olvasók arról, vissza lehet-e állítani amit az 1. István cikkhez írtam.

Nagyon sajnálom, ha egy tény sért bármilyen érzékenységet. Azt akkor nem elhallgattatni kell, hanem tudomásul venni. Koppány szeretteit meg István sértette, az Ő hatalmas áldozata miatti tiszteletből sem lehet elhallgatni, hogy

ISTVÁN GYILKOLT. A Római Katolikus Egyház is ezt tanítja.

Véleményem szerint a kérdés: István mitől lett szent? - nem mocskolódó.

Ha Hitler idején azt merte volna valaki mondani a híveinek, hogy mutasson utat vezérük a gázkamrába, akkor meglicsenlik.

Én ma, Magyarországon azt merem mondani, hogy UTÁLOM, AKI JÉZUS NEVÉBEN GYILKOL, akkor mocskolódom.

Mert Istvánnak sok a híve, és azok érzékenyek.

EZ SZEMPONT EGY ENCIKLOPÉDIÁBAN? HOGY VALAKI ÉRZÉKENY, ÉS NEM VISELI AZ IGAZSÁGOT???

Ha nekem bárki azt mondja, hogy Hunyadi János embert ölt, nem tagadom. Mert tény. ÉS EZÉRT BÜSZKE VAGYOK RÁ. A hazájáért kockáztatta az életét. István is sokat kockáztatott. Ha a magyar pap azt mondja, van Istenünk, 1000 éve, imádjuk énekelve... és Koppány erős, nagy szent Gellért azt sem merte volna mondani, hogy ejnye-bejnye. És István keze nem hozott volna átkot ránk.

József Attila: A Szent Jobb ünnepén - irodalmi vonatkozás, nem szabad? Monda nem sok dícséri a sok jó tulajdonságát. A nép nem szerette ha szentek négyelnek.

Mi lett volna velünk, ha a rovásírást nem tiltja István? Még fennmaradnak gyönyörű imáink.

De mert a sok okos tanulta az iskolában meg hittanon, hogy István szent, és jó keresztény - nem fér össze az image-vel, hogy JÉZUS NEVÉBEN ÖLT. Nem a gyenge állt ott szemben az erős hittel. Jézus meghalt a Kereszten értünk, hogy boldogok legyünk. Aki rá hivatkozva egyetlen embert megöl, az nemcsak a hazáját, hanem Jézust is elárulja.

Lett is belőle nagy sztár. Nem szabad rá rosszat mondani, mert az érzékenyek tán még gondolkodni mernek. Vagy nem szoktak?

István Jézusra hivatkozva kiírtotta a magyarság szakrális vezetőit. Ez tény. Nem szubjektív. István híve is alátámasztják. A cinkosai sem tagadták. Csak térítésnek nevezik. Én ugyanazt a tényt írtam le, csak más érzelmi töltéssel. NINCS JOGOM KOPPÁNY EMLÉKÉT TISZTÍTANI A MOCSOKTÓL? Mert az mocskolódás?

MIÉRT SZENT A NÉGYELŐ-- kínos kérdés???

Medveir vita 2008. október 13., 07:01 (CEST)"

PHJ írta...

Kedves Névtelen,
elvagy magadban? Akkor jó. Igazán örülök neki. 1000 év megszentelt hagyományának nekimenni egy kis kommentben. Klassz. Ugye, nem gondolod, hogy valaki komolyan foglalkozik a nyomoroddal igazán? Nem lehet mit kezdeni azokkal, akik evidenciákkal nem tudnak mit kezdeni, bocs. Sok sikert a magánéletben is! ;D

Névtelen írta...

A turanizmus, nemzetünk legszentebb értékeire sziszegő, buta megnyilvánulása ez:

"MIÉRT SZENT A NÉGYELŐ-- kínos kérdés???"

Jogod? Az van ahhoz, hogy Koppány emlékét szépítgessed, és érzelegjél a halála fölött. De ahhoz nincs hogy szót emelj a magyarság történelmi tudatának oly tisztult légkörű magaslatára, melyre mindannyian büszkén tekintünk: Szent Istvánra!