CHRISTVS VINCIT!
CHRISTVS REGNAT!
CHRISTVS IMPERAT!
Vajon kit ne gondolkodtattak volna már el ezek a sorok, kinek ne ötlött volna már fel az a kép, miszerint Krisztus Király ül szent mennyei trónján?
A zsidó embernek egyértelmű volt, hogy egyszer eljön a Messiás, még ha abban egy idő után tévedtek is, hogy Krisztus nem az ő politikai megváltójuk, a Római Birodalmat legyőző uruk lett, hanem ennél több – minden ember és minden nemzet királya. Hihetetlenül nagy várakozás övezte őt, próféták jövendölték eljövetelét, minden zsidó ember tudott róla, hogy egyszer, valamikor Betlehemben meg fog születni egy gyermek, akit mint Megváltó fognak tisztelni, az ő szent királyuk.
Nekünk könnyebbségünk van: mi tudjuk, hogy ki a királyunk, ki lehetne az. Mégis a legtöbben ma, 2009-ben is ugyanúgy gondolkodnak és viselkednek, mint az akkori (általuk egyébként gyűlölt és megvetett) zsidó társadalom többsége: legyen az az elit vagy a nép lánglelkű vitézei, esetleg a szürke többség; essenek bár egymásnak minden egyéb más kérdésben, "a Habsburgot", azt egyöntetűen és összekapaszkodva gyűlölni kell; nem fogadják el őt, nem tisztelik, nem kérnek belőle. Üldözték – üldöznék? – és utálják őt. Ahogy Krisztusra fitymáltak a zsidók, hogy ez csak egy galileai ács fia, úgy fitymálnak ma népünk harcos fiai a trónörökösre; "Ez csak egy megvetendő, semmirekellő Habsburg…".
Nekünk tehát több dolgot is jelent az adventus Domini: ahogy várjuk mennyei Királyunk, Jézus Krisztus születését, úgy várjuk az ő kegyelméből uralkodásra született apostoli magyar király, a trón örökösének a beiktatását – pontosan mutatva azt a vitathatatlan tényt, miszerint a kereszténység és a királyság iránti elkötelezettség szétválaszthatatlanul összefügg azóta a közel 2000 éve elhangzott mondat óta, miszerint: „Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek.” (Mt 22,21)
Írta: Reina Nicolasa.
A zsidó embernek egyértelmű volt, hogy egyszer eljön a Messiás, még ha abban egy idő után tévedtek is, hogy Krisztus nem az ő politikai megváltójuk, a Római Birodalmat legyőző uruk lett, hanem ennél több – minden ember és minden nemzet királya. Hihetetlenül nagy várakozás övezte őt, próféták jövendölték eljövetelét, minden zsidó ember tudott róla, hogy egyszer, valamikor Betlehemben meg fog születni egy gyermek, akit mint Megváltó fognak tisztelni, az ő szent királyuk.
Nekünk könnyebbségünk van: mi tudjuk, hogy ki a királyunk, ki lehetne az. Mégis a legtöbben ma, 2009-ben is ugyanúgy gondolkodnak és viselkednek, mint az akkori (általuk egyébként gyűlölt és megvetett) zsidó társadalom többsége: legyen az az elit vagy a nép lánglelkű vitézei, esetleg a szürke többség; essenek bár egymásnak minden egyéb más kérdésben, "a Habsburgot", azt egyöntetűen és összekapaszkodva gyűlölni kell; nem fogadják el őt, nem tisztelik, nem kérnek belőle. Üldözték – üldöznék? – és utálják őt. Ahogy Krisztusra fitymáltak a zsidók, hogy ez csak egy galileai ács fia, úgy fitymálnak ma népünk harcos fiai a trónörökösre; "Ez csak egy megvetendő, semmirekellő Habsburg…".
Nekünk tehát több dolgot is jelent az adventus Domini: ahogy várjuk mennyei Királyunk, Jézus Krisztus születését, úgy várjuk az ő kegyelméből uralkodásra született apostoli magyar király, a trón örökösének a beiktatását – pontosan mutatva azt a vitathatatlan tényt, miszerint a kereszténység és a királyság iránti elkötelezettség szétválaszthatatlanul összefügg azóta a közel 2000 éve elhangzott mondat óta, miszerint: „Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek.” (Mt 22,21)
Írta: Reina Nicolasa.
17 megjegyzés:
Reina Nicolasa: "A zsidó embernek egyértelmű volt, hogy a Messiás mint politikai vezető jön el e világra."
Ez nem igaz ebben az alakban. Többféle Messiás-kép volt.
Eleve hármas tiszte volt:
Emberfia (Dániel jövendölése) => felkent próféta;
Messiás => felkent király;
Ébed Jahvé => felkent főpap és áldozat egyben.
A Messiás-eszme eltorzulása a farizeuspárt hatása alatt következett be, de nem a zsidóság egészében. Erről részletesen ír Huber Lipót nagymonográfiájában.
A mottó kapcsán:
Kedves szórakozásom, hogy egyfajta agytornaként különféle történelmi stílusokban (hol barokk, hol reneszánsz) komponálgatok kisebb darabokat. Épp nemrégiben készültem el egy, a 17. század Ausztrájára jellemző modorban és műfajban írt kis ún. "templomi szonátával" a "Christus vincit" témájára. Gondoltam esetleg tetszeni fog...
http://rapidshare.com/files/315132272/Kirchensonate_Christus_vincit.wav
http://rapidshare.com/files/315132268/Kirchensonate_Christus_vincit__C-D__r__jav.pdf
Bravo kedves Reina Nicolasa!
Nagyon tetszik a párhuzamba állítás.
Ezek után nagyon várni fogom következő cikkét!!
Szerintem viszont súlyos baklövés volt ez a párhuzam állítás, bár nem tudom, hogy lehet itt negatív véleményt is nyilvánítani, vagy csak pozitívat.
Ultrajobber - miért ne lehetne, csupán egy indoklással "fűszerezhetnéd". Szerintem ugyanis találó a párhuzam.
Nos, rendben.
Én úgy gondolom, hogy mondjuk a Tisztelerteméltó Mindszenty bíboros, hercegpímás, esztergomi érsek, és Jézus Krisztus párhuzamba állítása lehetséges, hiszen a főpapot, aki legitim képviselője volt a magyar államiságnak, ugyanúgy üldözték az igazáért, mint Kriszust.
A börtönben raboskodó Mindszentyt megfosztva őt ruháitól, megverték, és kínozták, akárcsak Urunkat.
Boldog Károly Királyunkkal kapcsolatban szintén állítható párhuzam, hiszen Őt tényleg nem fogadták be, konkrétan elüldözték, háziőrizetben is volt, meg is akarták ölni, pedig áldott, jó ember volt, aki szolidaritást vállalt a háború miatt nélkülözőkkel.
Tehát ilyen esetekben van értelme párhuzamot vonni, ez tagadhatatlan.
De,mivel a mostani Habsburg család nem tesz hasonló megnyilvánulásokat, és tudomásom szerint egyetlen szóval sem ítélték el Gyurcsány sátáni rendszerét, ezért érthetetlen számomra, hogy miért kellene annyira sajnálnunk őket, amennyire a bejegyzés buzdítani próbál.Ők még most is elég jól megélnek, az átlag magyarhoz képest.
Sajnos elég szentimentálisra sikeredett iromány, javaslom törlését, mielőtt esetleg más, jobbradikális, vagy zöld média is rálelne, és elkezdené vesézgetni.
Biztos vagyok benne ugyanis, hogy kapóra jönne nekik egy ilyen támadható pont, és abban is biztos vagyok, hogy nagyon szívesen élnének a lehetőséggel, hogy gúny tárgyává tegyék a monarchizmus ügyét, ami egyébként lehetne egy komoly dolog is, a kérdés súlyát megfelelően kezelve.
Remélem, a cikk írója ezt megérti.
Szerintem itt is él a helyes megkülönböztetés.
Példának okáért az első három keresztény század egyháza és szentjei a liturgiában továbbra is könyörögtek Jézus Krisztus és Szent Pál nyomán a császárokért, a birodalom megtéréséért.
Azaz nem megsemmisíteni akarták a legitim jogalappal bíró Imperiumot, hanem a természetjoggal és a kinyilatkoztatott isteni joggal összhangba hoznván megszentelni.
Véleményem szerint erre buzdított Reina Nicolasa kisasszony.
http://www.theroyalforums.com/13857-archduchess-fransesca-receives-golden-order-of-merit/
Parsifal: köszönöm a korrigálást.
Ultrajobber: én azt a buta előítéletet ítéltem el, ami a Habsburgokat, illetve Ottót éri, csak mert Habsburg. Más alapon lehet őt támadni, más alapon lehet kritizálni, nem mondtam, hogy tökéletes. Viszont _ezen_ az alapon NE.
Másrészt pedig nem _a_ Habsburg király várásán van a hangsúly, hanem _a_ király várásán. A Habsburg-része annyi a dolognak, hogy ne ítéljük már el valakit ősei (nagyrészt kitalált és felnagyított) vétkei miatt, ahogy már fentebb írtam. Szerintem PHJ tudja mérlegelni, mennyire "ártalmas" az én """"szentimentalizmusom""" az oldalnak. Remélem, Ön nem fog ártó hatásomtól tartani, ha már megérti, miről is szólt valójában ez az írás. És remélem, a magyarázatom után így lesz.
Alan Breck Stewart: köszönöm!
Kis kiegészítés még Ultrajobbernek: Szerintem a hungaristák vagy a jobbradikálisok, vagy nem is tudom, kiktől kell annyira rettegni.. abba kötnek bele, amibe akarnak. Van itt azért sokkal (hogy is mondanák?) Habsburg-imádóbb cikk is.. Mondom, aki kötözködni akar, talál indokot.
És még egy kis kiegészítés, mintegy summázva a dolgot, mert úgy érzem, ez volt a legnagyobb gond: én nem hasonlítottam Ottót Krisztushoz, én azt a feladatot, azt a "tisztet" hasonlítottam Hozzá, amit Ottó születésénél fogva birtokol. Tartsa őt bárki akármilyen embernek, mi, mint királyt, igenis várjuk őt, de itt nem feltétlen Ottót, a magánembert várjuk, hanem Ottót, a trónörököst. Persze, a Megváltó nyilván fontosabb, mint a király, ezt senki sem vitatja.
Mailath úr tudtommal Bécs városának a kulturális vezetője. Mondjuk a nevét nézve a felmenői Magyarországról mentek Ausztriába.
A kitüntetésről sok dolgot nem találtam. Minden évben adományozzák a kulturális életben kifejtett kiemelkedő tevékenységért. Ha jól vettem ki,akkor ez egy városi kitüntetés.
Amúgy a hírben a képek kapcsán az emelendő ki,hogy Károly királyi herceg együtt mutatkozik a feleségével. Amúgy különélnek. Károly Salzburgban, Francesca Bécsben a gyerekekkel.
amúgy Károly nem házasodott rangon alul?
Ha jól tudom a Thyssen család is csak adoptálás útján (Bornemissza) lett főrangú 1900. körül.
Persze ettől még Otto után ő a trónvárományos,de a gyermekei,amennyiben rangon aluli ez a házasság, nem örökölnek.
Reina,
amit most a kommentekben ír, az teljesen érthető, és én is egyetértek vele.
De a poszt akkor is félreérthető.
Ez a baj az írott médiával.
Tud Ön ennél százszor jobban is fogalmazni.De ezt már Önre bízom.
Még mindig jobb, ha önmagunkat ellenőrizzük, teszem azt, mintegy belső ellenzék, mintha mások kritizálnak meg, esetleg jóval durvábbban.
De mindegy, eszem ágában sincs közözködni, senkivel.
Szólottam.Uff.
Nem is Önre értettem a kötözködést hanem azokra a csoportokra, akiket felsorolt!
Egy rövid cikkre kaptam felkérést, nem fejthettem ki bővebben.
Bravó! Nagyon jó az irás! Virág
Kedves Virág, köszönöm.
A cikk javítva lett.
Megjegyzés küldése