2009. dec. 27.

A társadalmi egyenlőtlenség igazságosságáról



[A magyar verzióért katt ide, 6:05-től.]

Aki pedig kíváncsi, hogy mi van a másik táskában, az nézze meg a filmet.

14 megjegyzés:

Emmácska írta...

Nekem nem úgy tűnt, hogy a forgatókönyvíró-rendező azonosult volna a Michael Douglass figura álláspontjával. Ott volt a parkban az AIDS-es haldokló, és a másik ennivalót kolduló veterán, ezek nem tűntek csalónak. Inkább arról szólt ez a jelenet, hogy a társadalmi egyenlőtlenség igazságtalan, és az egyenlőség is igazságtalan. Ennek a problémának ezen a világon nincs megoldása.

Chubakka írta...

A végtelenségig, önmagától is elidegenedett társadalom ábrázolása, ami még saját megszüntetését sem tartja túl nagy árnak a probléma megoldására.
Igen, közeledik a világvége.
A világ, amelyben nem tudunk otthon lenni, megöl minket is és a társadalmat is.
A kispolgár igazsága és a nagybetűs igazság viszonya. Ha a kettő nem találkozik, egyéni és közösségi konfliktusok származhatnak belőle.
Remélem, mi nem jutunk el idáig! De csak remélem, mert tudom, hogy el fogunk mi is érkezni ide.

PHJ írta...

Az egyenlőtlenség és annak a nem tagadása maga a "megoldás" sztem. Az egyenlősítő próbálkozásra (nekem egy sincsen, neked meg kettő is) D-Fens (M. Douglas) felelete helyes; menj és keress magadnak munkát. A teljesítmény alapján van előrejutás, keretek között. Az elesettség nem egyenlő az egyenlőtlenség tagadásával. Ha egy koldus kér, nem azért kér, h egyenlő legyen, hanem mert éhezik. Ez különbség sztem.

Joel Schumacher sztem azonosul a D-Fens álláspontjával, ha végignézed a filmet, akkor meglátod. D-Fens álláspontja pedig egy ösztönös és természeti tv-en alapuló logikus álláspont sztem. A válasza pedig frappáns...

Parsifal írta...

A gazdaság alapvető problémája az "elosztás".

Ez így volt a bűnbeesés óta.

Az embernek spórolni kell, tervezni kell (saját költségvetést), akkor is, ha primer társadalomróül van szó, akár, ha egy mairól van szó.

A Szentírás szavaival:

"A munkás meg méltó a bérére."
"Aki nem dolgozik, ne is egyék."

Ár, bér, adózás....

Ezek minden társadalomban megoldandó, és a körülményektől fogva állandóan változó valóságok.

"Szegények mindig lesznek véletek..."

Az anyagi szegénység felszámolása meg mindig relatív... Lásd azt, mikor Jézus adni adott... Még többet követeltek.

Ma segélyekből jobban lehet megélni, mint két diplomából.

Az más kérdés, hogy az árak is mesterségesen magasak hazánkban, a bérek mesterségesen alacsonyak, egyes emberek túlfizetettek, mesterségesen magas végkielégítéseket kapnak.

A kormányzat felelőssége a koordinálás Aquinói Szent Tamás szerint.

Azonban a vezető pozícióban is emberek ülnek, így végső soron az 'igazságosság' akarati kérdés. Minden ember részéről.

Ráadásul az igazságosság az okosság erényén alapszik. Bocsánat így is hosszúra sikeredett.

Be kell vezetni a kényszermunkát, illetve kötelező munkaszolgálatot a csöveseknek.

Parsifal írta...

Másrészt van jogos és jogtalan egyenlőtlenség.

Ezért a videó címe megtévesztő.

"Qui bene distinguit, bene docet." (Aquinói Szent Tamás)

Beco írta...

Egy kb.10 évvel ezelőtti Hadak Útjában megjelent cikkben v. Hetyey Sándor, az M.H.B.K. Központi Vezetőjének akkori ausztráliai helyettese, arról írt, hogy a világ nagyon rosszul működik, hisz vannak embere, akik 24 karátos arannyal burkolt autón járnak, vagy a fürdőszobájuk csaptelepe platinából készült, miközben emberek 100 000-ei hallnak éhen évente. A társadalmi egyenlőtlenség önmagában semleges dolog, ha az előnyösebb helyzetűek szolidárisak a kevésbé tehetősekkel/tehetségesekkel, és nem élnek vissza a helyzetükkel, akkor nagyon pozitív dolog, hisz ők tudják előre vinni a társadalmat.

Emmácska írta...

"Az egyenlősítő próbálkozásra (nekem egy sincsen, neked meg kettő is) D-Fens (M. Douglas) felelete helyes; menj és keress magadnak munkát."

Milyen kettő? Ezt nem értem.

Keress magadnak munkát: egyrészt ezt mindig azoknak mondjuk, akik a társadalom alján vannak. Soha nem a golfpályán vagyonokat kereső milliárdosnak, vagy a naphosszat a wellness hotelben üdülő díszfeleségének.

Aki ténylegesen dolgozik, az is gyakran közösségi teljesítmények magánosításával lesz gazdag, lásd Microsoft. Vagy egyszerűen beül valamilyen társadalmi "útkereszteződésbe", és rablólovag módján leszedi a sápot (bármelyik természetes monopólium).

Másrészt szerintem az emberi kultúra és civilizáció jelentős részben olyanoknak köszönhető, akik a szó hagyományos értelmében véve nem dolgoztak: feudális arisztokrácia, vagy a II. József által feloszlatott szerzetesrendek. Mindenekelőtt az imádság tartja a világot, meg a szépség, meg az eszmények. A teremtő munka is fontos, de nem lehet kizárólagos érték.

Végül, de nem utolsósorban, a Michael Douglas karakter sorsa éppen azt mutatja, hogy a modern világban még egy magasan képzett, jól fizetett munkaerő is milyen lélekpusztító munkát kénytelen végezni. Ha jól emlékszem, M. D. rakétákat gyártott a filmben az amerikai hadseregnek, és éppen kitört a béke és elbocsátották az állásából.

PHJ írta...

Az ideák, melyek fontosak, szintjén biztosan így van. De a jelenlegi posztmodern tsd-ban, ha valaki a munkára hivatkozik, családdal, hagyományos (hovatovább konzervatív) értékeket megerősítve ezzel, akkor az nagyon is OK. Egy olyan ember, akinek nincsen semmije, a másiknak meg van és a másiknak elvenné a megszerzett, jogos magántulajdonát, mert neki semmije sincsen, az démoni logika eleje, nekem finoman is bolsevik. Alanyi szinten, a mindennapokban a probléma így jelentkezik inkább és nem baj, hogyha már így is húzunk egy erős vonalat sztem. Tormay C. mondta, h a forradalom és a zuhanás ott kezdődött neki, amikor két katona minden szó nélkül elvette egy parasztasszonytól és leányától a élelmük egy részét és az emberek nem szóltak semmit sem ezért. Szemléletes példa.

Emmácska írta...

Igen, ezzel nagy vonalakban egyetértek, de az ördög a részletekben van. Mit jelent az, hogy "jogosan megszerzett magántulajdon"? Egyik szélsőséges álláspont szerint a magántulajdon lopás. Másik szélsőséges álláspont szerint ha törvényesen szerzett, akkor nyilván jogos és igazságos is. Szerintem csak az Isten tudja pontosan lemérni, ki mennyit ér.

Nem vagyok szakértője a kérdésnek, de úgy látom, a konzervatív politika egészen a legutóbbi időkig bölcsen óvakodott attól, hogy az igazságosságra hivatkozzon. Ez eredetileg egy baloldali toposz volt, jobboldalon csak a neokonok alatt jött divatba, és ugyanúgy átverés volt, mint a balos kiadás.

PHJ írta...

Sztem a baloldal nem ismeri az igazságosságot, csak annak a nevében való cselekvést... Neokon ügyben nem vagyok illetékes, de azt sejteni vélem, h a munka mondjuk egyházi tanítások szerint (amelyek manapság szinte sehogyan sem vannak a köztudatban és a gyakorlatban sem) a munkát meg kell becsülni a munkások bérét visszatartani pedig égbekiáltó bűn, ugyanúgy, mint a szándékos gyilkosság. Én nem hiszem, h konzervatívként ne lehetne az igazságosságra hivatkozni, sőt a magam részéről azt gondolom, h kell, amennyiben annak nemcsak emberi / eseti / alanyi mérői vannak, hanem mondjuk közjogi, de méginkább abszolút értelemben értendők. Az más kérdés, h ma ez nem annyira viszonyítási alap, de talán a természetjogban minden konzervatív, így én is, megállapodhatunk és azzal nézve D-Fens alapvetése az egyenlőségesdivel szemben egyszerűen egy triviális alap.

Beco írta...

Azt hiszem, hogy egy a megsemmisülés szélén álló országba, nem az a legfontosabb probléma, hogy a "társadalmi egyenlőtlenség igazságosságáról" tartsunk magasröptű vitát.

Ultrajobber írta...

Ehhez mit szóltok?

Emlékéremmel tüntette ki Dávid Ibolyát a Szent Korona Szövetség

http://www.mdf.hu/index.php?akt_menu=77&hir_reszlet=6013

Emmácska írta...

Ahogy Parsifal írta, vannak igazságos és igazságtalan egyenlőtlenségek. Vannak igazságos és igazságtalan egyenlőségek is. Ahány ember, annyiképpen húzza meg a határt az igazságos és az igazságtalan között.

Lehet azt mondani, hogy a társadalom igazságérzetét leginkább felháborító igazságtalanságokat orvosolni kell. Ez így van, de ne feledjük, hogy a modern társadalom átláthatatlan, és Mari néni csak azon fog felháborodni, ami közvetlen közelről érinti, vagy amit az önérdektől vezérelt média és a politika elé tár.

Minden értelmes kormányzat védi a munka becsületét és a fegyelmezett, erkölcsös élet méltóságát. De a becsület és a méltóság más téma, mint az igazságosság. Az igazságosságra szerintem nem lehet józan kormányzati politikát alapozni. Mindig mindenkinek vannak jogos sérelmei és ezeket vég nélkül tudja sorolni. Az igazságosságot célul tűző politika csak állandó jobbra-balra rángatózást, megosztottságot, panaszkultúrát eredményez.

Kezdetben voltak a jogtalan egyenlőtlenségek, ezek adták a baloldal számára a muníciót. Az utóbbi évtizedekben a jóléti állam kitermelte a jogtalan egyenlőségeket is (anélkül, hogy a jogtalan egyenlőtlenségeket teljesen felszámolta volna) - ennek jogos kritikáját adták a neokonok. De megoldást nem mutattak, csak egy "ellenbaloldali" álláspontot fogalmaztak meg. Ezen túl kellene lépni, lehetőleg "felfelé".

PHJ írta...

Emmácska,

2 dolog; az igazságosságra való hivatkozás nem bal- és jobbrát, hanem egy közepet teremthet, gondoljon a magyar királyokra. Ez az egyik nagy előnye a felkent királynak, főleg a magyarnak.

Mari néni esete nagyon fontos, neki szól, amit mondtam. A munkát meg kell becsülni és a javakban való osztozkodás és újraelosztásnál ez egy szempont szerintem. Ez Mari néninek egy is belátható és perspektivikus lehet egy állam vezetésénél is. Hivatkozni és valami szerint kormányozni, vagy vminek keretet adni meg nem ugyanaz.

Beco úr,
ha valakik beszélgetnek valamiről, azt tessék tiszteletben tartani. Esetleg észrevenni az összefüggéseket is.