Löwendenkmal

Luzern oroszlánja méltóságteljesen nyugszik a köztársasági Svájc kulturális fővárosának egy eldugott ligetében, emléket állítva az ország azon néhány katonájának, akik egy királyt védtek. 1792. augusztus 10-én a forradalmi söpredék megrohanta a Tuilerákat, a legkeresztényibb király, XVI. Lajos akkori lakóhelyét. A kitartó svájci gárdisták közül hatszáz esett el a harcban, illetve lett lemészárolva a harc után a "felvilágosultak" által a "haladás" nevében. Egy őrnagyukat szeptemberben küldték a guillotin pengéje alá.

Az oroszlán, feje mellett a svájci kereszttel, védő mancsát a francia királyi liliomos pajzson nyugtatja. Hátából a demokrácia és "emberi jogok" terrorjának a lándzsája áll ki. A felirat a svájciak hűségének és bátorságának állít emléket.

"Az oroszlán a barlangjában fekszik, egy függőleges sziklafalba vájva - hiszen a fal élő kövéből faragták őt. A mérete hatalmas, sugárzása nemes. Feje lehajtva, a törött lándzsa a vállából áll ki, óvó mancsa Franciaország liliomain nyugszik. Indák lógnak a szikláról és integetnek a szélben, egy tiszta forrás csörgedezik le föntről és folyik a tavacskába alul, és ezen tavacska tiszta tükrében az oroszlán látható, a vízililiomok közt.

Körülötte zöld fák és fű nő. A hely egy eldugott, nyugodt ligetes pihenő, távol zajtól, mozgástól és kavartól - és mindez illő, hiszen oroszlánok ilyen helyeken halnak meg és nem köztereken, gránit talapzatokon díszes vasrácsokkal körülvéve. A luzern-i oroszlán bárhol lenyűgöző lenne, de sehol sem oly lenyűgöző, mint ahol most nyugszik."

                                                                                                                                 Mark Twain, 1880.