A Habsburgok akkor hibázták el, amikor Napóleon idején lemondtak a német császári címről, és felvették az osztrák császárságot. Németország történetében szép szerepet vihettek volna még. Ma is akár még alkotmányos monarchia lehetne, még Hitler sem biztos, hogy meg tudta volna szüntetni az ősi intézményt (vesd össze: az olaszoknál nagyon fontos szerepe van a királynak a fasizmusból történő kikecmergésben, Mussolini lemondatásában stb.) A katolikus univerzalizmus elhomályosította szemüket, nem vették észre a nemzetállami irányba fejlődő európai tendenciákat. Így aztán az I. vh. végén mindenhonnan menniük kellett.
Ügyesek voltak sokáig, de aztán elrontották. Messi is fog még hibázni... :)
Hol voltak olyan nemzetek? Hát ante portas, kedves PHJ! (olasz egység, német egység, román egyesülés stb.) Miért, Magyarország nem létezhetett volna önálló entitásként? Dehogynem, csak nem fűződött hozzá nemzetközi érdek. Az igaz, hogy a vesztes háború után már az OMM-hez sem fűződik érdek, így aztán szétrobban, és részben persze, robbantották.
A "nemzeti császárság" fogalma alatt mit ért? Mert számomra értelmezhetetlen.
A tendenciák az érdekesek. Az OMM-en belül mindig is feszítő erőt jelentett a trializmus, amit többek között a csehek szorgalmaztak, a lengyelek természetesen újra államot szerettek volna, a szerbekre szívó hatást fejtett ki a kis Szerbia, Velence, Lombardia el is ment az olaszokhoz, folytassam még? Ahogy Jászi O. írja, a Monarchiában centripetális és -fugális erők működtek, egy ideig az összetartóak győzni látszottak, de aztán a század végen megroggyant az egyensúly, a végzet okozója pedig nem a '18 végén rövid időre lehetőséget kapó/szerző polgári demokrata társaság volt, amit Önök szeretnek sulykolni ezen a helyen, hanem maga a háború. Az erősíti fel a széttartó tendenciákat, ami aztán az egészet szétröpíti. (Azt meg tudja nekem mondani például, hogy ha a csehek olyan jól elvoltak a birodalmon belül, hogy történhetett mégis, hogy a kisujjukat sem mozdították meg a védelme érdekében? Merthogy tömegesen dezertáltak, mentek önkéntesen fogságba, mint tudjuk!)
Deákról pedig csak annyit, nem egészen úgy gondolt mindent, ahogy megvalósult. Annál ő szabadságpártibb volt!
Szlovákokról: A megjegyzése nyilván arra utal, hogy alulurbanizáltak, szívesen jönnek Pestre dolgozni. Az érem másik oldala viszont, hogy arányaiban a legtöbb kivándorló is az ő soraikból kerül ki a korszakban. Elkeseredésemben szerencsét próbálok Pesten vagy Kanadában, így vetődött fel a kérdés. Ma úgy tudom, a legnagyobb romániai magyar város Bukarest. Jelent ez valamit? Csak annyit, élni kellett akkor is, meg ma is...
Kedves PHJ! Őszintén szólva az első mondatot egyszerűen nem értem.
Tudom, hogy Jászi vörös posztó, de mindnyájan tudjuk, hogy Károlyi kormányában elkeseredett küzdelmet folytat azért, hogy az egyenjogúsítás ígéretével maradásra bírja a nemzetiségeket. Senkivel nem tudott megegyezni, csak a ruszinokkal. Korábbi írásait én úgy fogom fel, hogy azok az ő rövid, üstökösszerű politikai pályájának elméleti alapjai. Jászi kiváló ember volt! Én nem beszélnék böllérségről az esetében...
A csehekkel kapcsolatos okfejtését megint nem értem. Mi az hogy az összeomlás pszichózisa? Marhaság, el akartak szakadni, kész. Kezdettől fogva dezertáltak, nem csak a háború elhúzódását látva! Ezt összehasonlítani a hercegprímás jelenlétével a lemondásnál hogy lehet? Ott egy magas rangú egyházi személy passzív, kénytelen közreműködéséről van szó, a sok kis "svejk" esetében pedig teljesen nyilvánvalóan arról szól a történet, hogy nem akarnak a Monarchiában élni. Tessék már kézbe venni a Svejket, és elolvasni az első oldalakat a légyszaros ferencjóskáról! Hát miről beszélünk?
Jogi helyzetük van a szlovákoknak? Persze hogy van, később is lett, a csehszlovák köztársaság állampolgárai lettek. Ezzel megint nem tudom, mit akart mondani...
8 megjegyzés:
Orbán is erre hivatkozott a Smittplágival kapcsolatosan...
Igen, esély és szándék megvolt, kérdés, melyik oldalon volt több!
A Habsburgok akkor hibázták el, amikor Napóleon idején lemondtak a német császári címről, és felvették az osztrák császárságot. Németország történetében szép szerepet vihettek volna még. Ma is akár még alkotmányos monarchia lehetne, még Hitler sem biztos, hogy meg tudta volna szüntetni az ősi intézményt (vesd össze: az olaszoknál nagyon fontos szerepe van a királynak a fasizmusból történő kikecmergésben, Mussolini lemondatásában stb.) A katolikus univerzalizmus elhomályosította szemüket, nem vették észre a nemzetállami irányba fejlődő európai tendenciákat. Így aztán az I. vh. végén mindenhonnan menniük kellett.
Ügyesek voltak sokáig, de aztán elrontották. Messi is fog még hibázni... :)
Hol voltak olyan nemzetek? Hát ante portas, kedves PHJ! (olasz egység, német egység, román egyesülés stb.)
Miért, Magyarország nem létezhetett volna önálló entitásként? Dehogynem, csak nem fűződött hozzá nemzetközi érdek.
Az igaz, hogy a vesztes háború után már az OMM-hez sem fűződik érdek, így aztán szétrobban, és részben persze, robbantották.
A "nemzeti császárság" fogalma alatt mit ért? Mert számomra értelmezhetetlen.
pera uram, a fogalom tisztázására a magam részéről egy EU-t képzelnék el, aminek a feje a császár.
Jawohl, das ware schön! Das Europaische Kaisertum!
A tendenciák az érdekesek. Az OMM-en belül mindig is feszítő erőt jelentett a trializmus, amit többek között a csehek szorgalmaztak, a lengyelek természetesen újra államot szerettek volna, a szerbekre szívó hatást fejtett ki a kis Szerbia, Velence, Lombardia el is ment az olaszokhoz, folytassam még?
Ahogy Jászi O. írja, a Monarchiában centripetális és -fugális erők működtek, egy ideig az összetartóak győzni látszottak, de aztán a század végen megroggyant az egyensúly, a végzet okozója pedig nem a '18 végén rövid időre lehetőséget kapó/szerző polgári demokrata társaság volt, amit Önök szeretnek sulykolni ezen a helyen, hanem maga a háború. Az erősíti fel a széttartó tendenciákat, ami aztán az egészet szétröpíti. (Azt meg tudja nekem mondani például, hogy ha a csehek olyan jól elvoltak a birodalmon belül, hogy történhetett mégis, hogy a kisujjukat sem mozdították meg a védelme érdekében? Merthogy tömegesen dezertáltak, mentek önkéntesen fogságba, mint tudjuk!)
Deákról pedig csak annyit, nem egészen úgy gondolt mindent, ahogy megvalósult. Annál ő szabadságpártibb volt!
Szlovákokról: A megjegyzése nyilván arra utal, hogy alulurbanizáltak, szívesen jönnek Pestre dolgozni. Az érem másik oldala viszont, hogy arányaiban a legtöbb kivándorló is az ő soraikból kerül ki a korszakban. Elkeseredésemben szerencsét próbálok Pesten vagy Kanadában, így vetődött fel a kérdés.
Ma úgy tudom, a legnagyobb romániai magyar város Bukarest. Jelent ez valamit? Csak annyit, élni kellett akkor is, meg ma is...
Kedves PHJ!
Őszintén szólva az első mondatot egyszerűen nem értem.
Tudom, hogy Jászi vörös posztó, de mindnyájan tudjuk, hogy Károlyi kormányában elkeseredett küzdelmet folytat azért, hogy az egyenjogúsítás ígéretével maradásra bírja a nemzetiségeket. Senkivel nem tudott megegyezni, csak a ruszinokkal. Korábbi írásait én úgy fogom fel, hogy azok az ő rövid, üstökösszerű politikai pályájának elméleti alapjai. Jászi kiváló ember volt! Én nem beszélnék böllérségről az esetében...
A csehekkel kapcsolatos okfejtését megint nem értem. Mi az hogy az összeomlás pszichózisa? Marhaság, el akartak szakadni, kész. Kezdettől fogva dezertáltak, nem csak a háború elhúzódását látva! Ezt összehasonlítani a hercegprímás jelenlétével a lemondásnál hogy lehet? Ott egy magas rangú egyházi személy passzív, kénytelen közreműködéséről van szó, a sok kis "svejk" esetében pedig teljesen nyilvánvalóan arról szól a történet, hogy nem akarnak a Monarchiában élni. Tessék már kézbe venni a Svejket, és elolvasni az első oldalakat a légyszaros ferencjóskáról! Hát miről beszélünk?
Jogi helyzetük van a szlovákoknak? Persze hogy van, később is lett, a csehszlovák köztársaság állampolgárai lettek. Ezzel megint nem tudom, mit akart mondani...
Sajnos, tényleg fölösleges beszélgetnünk, eddig azt hittem, van értelme, de annyira más malomban őrölünk...
Megjegyzés küldése