2012. ápr. 11.

V. Ferdinánd aláírja a törvényeket


1848. évi III. törvénycikk

független magyar felelős ministerium alakításáról

1. § Ő Felségének a királynak személye szent és sérthetetlen.
      [...]



Az esély és a szándék  megvolt.

13 megjegyzés:

pera írta...

Orbán is erre hivatkozott a Smittplágival kapcsolatosan...

Igen, esély és szándék megvolt, kérdés, melyik oldalon volt több!

PHJ írta...

Kérdés: miből? És melyik oldalon volt más is ezeken kívül?

pera írta...

A Habsburgok akkor hibázták el, amikor Napóleon idején lemondtak a német császári címről, és felvették az osztrák császárságot. Németország történetében szép szerepet vihettek volna még. Ma is akár még alkotmányos monarchia lehetne, még Hitler sem biztos, hogy meg tudta volna szüntetni az ősi intézményt (vesd össze: az olaszoknál nagyon fontos szerepe van a királynak a fasizmusból történő kikecmergésben, Mussolini lemondatásában stb.) A katolikus univerzalizmus elhomályosította szemüket, nem vették észre a nemzetállami irányba fejlődő európai tendenciákat. Így aztán az I. vh. végén mindenhonnan menniük kellett.

Ügyesek voltak sokáig, de aztán elrontották. Messi is fog még hibázni... :)

PHJ írta...

Nem releváns a kérdés így, inkább így kellene feltenni: hol voltak ekkor _nemzetek_? olyan politikai közösségek, amelyek államot tudtak létrehozni szuverán entitásként?

Több ilyen kísérletet is tett a dinasztia, maga az OMM is ilyen volt, amely prosperált is. Az OMM-et szétrobbantották, geopolitikailag más érdekek voltak a térségre (francia). Fejtő ezt csodálatosan kifejti, pedig érdeke nincsen mellette, lévén szocdem volt.

A nemzeti császárságot saját baloldali politikai rebelliója robbantotta szét, amíg az OMM-ot a frankofón ellenzék és egy vesztes ország diverzánsai. Ez elég nagy különbség és nem igazolja azt, amit mondott.

pera írta...

Hol voltak olyan nemzetek? Hát ante portas, kedves PHJ! (olasz egység, német egység, román egyesülés stb.)
Miért, Magyarország nem létezhetett volna önálló entitásként? Dehogynem, csak nem fűződött hozzá nemzetközi érdek.
Az igaz, hogy a vesztes háború után már az OMM-hez sem fűződik érdek, így aztán szétrobban, és részben persze, robbantották.

A "nemzeti császárság" fogalma alatt mit ért? Mert számomra értelmezhetetlen.

denim írta...

pera uram, a fogalom tisztázására a magam részéről egy EU-t képzelnék el, aminek a feje a császár.

pera írta...

Jawohl, das ware schön! Das Europaische Kaisertum!

PHJ írta...

A XIX. sz. végén van egyetlen szomszédos nemzet amely egységet hoz létre és önálló államot teremt csak: Románia. Csehország nagyon szépen megvan, a legnagyobb szlovák város pedig Budapest a XX. sz első évtizedében is. Ruszinok magyarbarát és zömében dinasztiahűek. Mo.-nak nem volt saját érdeke sem ez - Deák és a konzervatívok is ezt tisztán látták. A kiegyezés mellett magyar részről nemzeti érdekek szóltak.

Nemzeti császárság = II. Birodalom.

pera írta...

A tendenciák az érdekesek. Az OMM-en belül mindig is feszítő erőt jelentett a trializmus, amit többek között a csehek szorgalmaztak, a lengyelek természetesen újra államot szerettek volna, a szerbekre szívó hatást fejtett ki a kis Szerbia, Velence, Lombardia el is ment az olaszokhoz, folytassam még?
Ahogy Jászi O. írja, a Monarchiában centripetális és -fugális erők működtek, egy ideig az összetartóak győzni látszottak, de aztán a század végen megroggyant az egyensúly, a végzet okozója pedig nem a '18 végén rövid időre lehetőséget kapó/szerző polgári demokrata társaság volt, amit Önök szeretnek sulykolni ezen a helyen, hanem maga a háború. Az erősíti fel a széttartó tendenciákat, ami aztán az egészet szétröpíti. (Azt meg tudja nekem mondani például, hogy ha a csehek olyan jól elvoltak a birodalmon belül, hogy történhetett mégis, hogy a kisujjukat sem mozdították meg a védelme érdekében? Merthogy tömegesen dezertáltak, mentek önkéntesen fogságba, mint tudjuk!)

Deákról pedig csak annyit, nem egészen úgy gondolt mindent, ahogy megvalósult. Annál ő szabadságpártibb volt!

Szlovákokról: A megjegyzése nyilván arra utal, hogy alulurbanizáltak, szívesen jönnek Pestre dolgozni. Az érem másik oldala viszont, hogy arányaiban a legtöbb kivándorló is az ő soraikból kerül ki a korszakban. Elkeseredésemben szerencsét próbálok Pesten vagy Kanadában, így vetődött fel a kérdés.
Ma úgy tudom, a legnagyobb romániai magyar város Bukarest. Jelent ez valamit? Csak annyit, élni kellett akkor is, meg ma is...

PHJ írta...

Nos, a háborúig is el kellett valahogyan jutni és az, h onnan nem sikerült eljutni, püttyet talán a polgári demokraták is tehetnek. Jászit felhozni OMM-szakértőként olyan, mintha a böllér beszélne a disznótor ellen. Jászi rendszeresen - maszonként - előadásokat tartott a mellett, hogy az OMM vesznie kell, nem tartható fent. A csehek miért? Nos, mert ez a dezerálás mellett az összeomlás pszichózisa. A hercegprímás is ott volt Eckarsauban, h lemondassa (!) a felkent megkoronázott királyát, egyetlen ceruzával aláírva, amelyre nem volt Károly hajlandó, de később mellette volt Tihanyban.

Ez az összeomlás, ez a felbomlás súlya, amelyben van aki a kiutat, van aki az örvényt táplálja. Van aki helyreállít és van aki ezt is lerombolja (majd). A megélés önmagában kevés - hiszen ezek a szlovákok itt laktak, másodlakásokban, albérletekben, szimbiózisban, jogi helyzetük volt, nemcsak egy fekete munkahelyük.

pera írta...

Kedves PHJ!
Őszintén szólva az első mondatot egyszerűen nem értem.

Tudom, hogy Jászi vörös posztó, de mindnyájan tudjuk, hogy Károlyi kormányában elkeseredett küzdelmet folytat azért, hogy az egyenjogúsítás ígéretével maradásra bírja a nemzetiségeket. Senkivel nem tudott megegyezni, csak a ruszinokkal. Korábbi írásait én úgy fogom fel, hogy azok az ő rövid, üstökösszerű politikai pályájának elméleti alapjai. Jászi kiváló ember volt! Én nem beszélnék böllérségről az esetében...

A csehekkel kapcsolatos okfejtését megint nem értem. Mi az hogy az összeomlás pszichózisa? Marhaság, el akartak szakadni, kész. Kezdettől fogva dezertáltak, nem csak a háború elhúzódását látva! Ezt összehasonlítani a hercegprímás jelenlétével a lemondásnál hogy lehet? Ott egy magas rangú egyházi személy passzív, kénytelen közreműködéséről van szó, a sok kis "svejk" esetében pedig teljesen nyilvánvalóan arról szól a történet, hogy nem akarnak a Monarchiában élni. Tessék már kézbe venni a Svejket, és elolvasni az első oldalakat a légyszaros ferencjóskáról! Hát miről beszélünk?

Jogi helyzetük van a szlovákoknak? Persze hogy van, később is lett, a csehszlovák köztársaság állampolgárai lettek. Ezzel megint nem tudom, mit akart mondani...

PHJ írta...

Jászi Oszkár az OMM szándékos bomlasztója volt sajnos, ehhez pedig - bizonyítottan - felhasználta maszon kapcsolatait is. A politikai állásfoglalása (polgári demokrata) miatt pontosan az organikusság ellen volt, amelyben királyság és nemzetiségi politika (hungarus tudat) egységben volt. Berényi Zsuzsanna Ágnes könyvét ajánlom ezzel kapcsolatosan pl.

A csehek nem akartak elszakadni, bent akartak maradni, ahogyan a ruszinok is, egyedül a románok voltak kétségesek, ezt kiválóan bemutatja Majoros professzor úr könyve, amely végigveszi ezt, javasolom tanulmányozásra, nemzetiségenként sorolja fel az áramlatokat. Voltak átrendeződések, h az OMM-en belül vki magyar vagy osztrák fennhatóságot szeretne, de nem akartak más keretet, és ha az olyan példákat veszem, mint a horvát, amely sokkal rosszabb helyet kapott az SZHSZK és a későbbi Jugoszláviában, mint az OMM-ben a Szent Korona részeként, akkor mindez nagyon is kétséges.

Az összeomlás pszichózisa úgy gondolom tapasztalható, nézze meg a homo regius sorsát, de nézze mega bosnyák önkénteseket, nézze meg a Székely Hadosztályt, de nézze meg a matrózokat. Ezek sorsok és létező sorsok.

Mindenesetre jelzem: mindaz, amiről beszélünk akadémikus (?) történészi/történelmi vita, nem kötődik szorosan a monarchizmus tematikájához, a restaurációhoz meg pláne nem.

pera írta...

Sajnos, tényleg fölösleges beszélgetnünk, eddig azt hittem, van értelme, de annyira más malomban őrölünk...