Nem tudom, hallottak-e az angliai kék cinkék (Parus caeruleus – Blue Tit) esetéről?
Tudnivaló, hogy ezek az ánglusok nagyon ragaszkodnak ám a hagyományaikhoz – ez hírlik róluk.
Ezért egészen mostanáig a tejet is üvegben viszik reggelente a házakhoz.
Azok az üvegek meg ott várakoznak a küszöbökön, a fal mellett.
Szegény kék cinkék meg évszázadok óta csak vágyakoznak, csak vágyakoznak, epekednek, kocsányon lóg a szemük; és sosem kapnak sem tejet, sem tejszínt, legfeljebb faggyúval összepréselt avas napraforgó magot…
Tejszínt nem. Fejni meg – ugye nem tudnak…
De azokat a fránya kék cinkéket sem ejtették a fejük lágyára…
Hogyan, hogyan sem, de egyszer csak megfigyelték, hogy azt a gyermekded védő kupakot, ami igazán csak a kiloccsanástól védi az üveget, valamelyik cinke – valószínűleg a „cinke-király” – egyszer csak felszúrta a csőrével és jól lakott.
„Lopós madarat” többet is ismer az etológia – bár Mt;6,26 és Mt;13,32 óta azért bánjunk csínján ezekkel a minősítésekkel…!
Mert valami olyasmi történt, ami megmagyarázhatatlan.
Egyetlen madár kezdte, majd még egy, majd még egy, és egyszerre a város minden cinkéje boldog mosollyal az arcán (már ha lenne nekik ilyenjük) tejet ivott az ember üvegéből.
Hogyan beszélték még? Hogyan adták át a módszert? A csipogás-nyelv alkalmas lenne erre is? Vagy más eszközt használtak a tudás átadására?
S ha ez a furcsaság nem lenne elég, tegyük azt is hozzá, hogy ezt a „renitens” madár-magatartást 3 nap alatt egész Angliában feljegyezték. S ha feltételezzük, hogy a „cinke-király” futárokat küldött volna szét egész Cinke Királyságában, hogy a tudást megossza a többiekkel – hát, csalódni fognak. Mert a cinkék repülési sebessége alkalmatlan arra, hogy ekkora távolságot 3 nap alatt megtegyen. Ha éjjel-nappal repülne e titokzatos cinke-futár, akkor sem tudná berepülni e távot a dél-angliai nyaralóhelyektől (:-D) egészen a rideg észak-skóciai partokig.
Hát akkor hogyan?!
Törjék csak rajta művelt emberek az okos fejüket!
Engem nem igazán érdekel tudományos megoldásuk.
Én már megfejtettem: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn;3,8)
S nyugodjunk meg abban is, hogy amikor eljön az ideje annak, hogy egy igazság napvilágra kerüljön, jöhet bármilyen gát, akadály, mesterségesen támasztott emberi bonyodalom, aggodalom – az igazság egyszerűen, visszatarthatatlanul megjelenik, materializálódik és tömegessé – azaz megszokottá, elfogadottá, bevetté – válik. Nincs ellenszere. Meggátolhatatlan.
Ne aggodalmaskodjunk hát!
Miért mondom ezt? Mert ez jutott eszembe, amikor valaki arról beszélt nekem, hogy Magyarország végérvényesen elveszett, morálisan padlón van, etikai szemétdombra került, feloszlás, eltűnés előtt állunk, Trianon vitathatatlan tény, „nincs magyar feltámadás”; s hogy a Királyság hívei is, a monarchisták és a legitimisták csak marginális – nevetséges és/vagy röhejes – politikai kisebbséget képviselnek; s meg kellene már „szokni” a ma bevett fogalmakat és „rendet”. Európát. A respublikát.
Tényleg? És a kék cinkék? Ők vajon mit tudnak Európáról és a köztársaságról?
Egyáltalán… érdekli őket? A Cinke Király by monarchista
3 megjegyzés:
Aranyos a bejegyzés, Spegulo uram!
Bár, a királyok általában valamilyen nemesnek mondott ragadozó madarat szoktak választani, és nem a kedves, gondtalan és védtelen - plebejus - cinkét! :)
Szerintem is jó, kedves írás.
A cinegéket különösen szeretem, mióta egy pár befészkelt a lakásunk falába és itt költöttek, jó volt látni, hogy milyen kitartóan etették a fiókákat hajnaltól szürkületig... ha a cinke nem is királyi szimbólum, de az biztos, hogy a Jóisten hű alattvalói.
Itt is van őfelsége!
http://www.flickr.com/photos/thehack/5837459040/lightbox/
Megjegyzés küldése