2012. jún. 18.

Kell-e nekünk Horthy?



Csókakő.
A szombat délutáni forróság kicsit enyhül, ahogy négy felé az ezres tömeg Csókakőn a szobor köré gyűl, várva az ünnepség hivatalos kezdetét. Ám a leleplezésig még sok idő van hátra, ami alatt nem is sejtjük, hogy min kell keresztülmennünk. A szörnyű és rossz hangzású recsegő rockszámok mellett beszédek sokasága próbálja méltatni a kormányzót, ám valójában őróla esett a legkevesebb szó. A kezdeményező polgármester lelkes, de zavaros és akadozó beszédét körbevették a tisztelők, nemzeti celebek és lelkészek szóáradatai, melyekben jó ha egy-egy kapocs volt Horthy kormányzóhoz. Beszédek szünetében egyik oldalról felüvölt egy "Szabadság testvérek!" másik oldalról egy "Vesszen Trianon!". A tömeg Horthy nevét skandálja, majd jön az elmaradhatatlan "Mocskos zsidók!". Ifj. Hegedűs Lóránt ezek után Horthy zsidómentő tevékenységét méltatja, az IMF-et, a kormányt és a püspököket szidja. Toroczkai László mozgalma és maga nehézségeiről, a revíziós gondolat fontosságáról beszélt, valamint, hogy követni kell Horthyt. Budaházy György Skype-on keresztül tartott monoton történelmi kiselőadást összehasonlítva az elmúlt húsz évet, Horthy huszonnégy évét és a Kádár-rendszert, míg a technika közbe nem szólt. Molnár V. József néplélekrajzkutató (?) emelkedett leginkább az eklektikus szinkretizmus magasságaiba, mikor a "fehér ló karizmájáról" és Horthyról, mint utolsó "szakrális uralkodóról" beszélt. Nade ő legalább Horthyról beszélt...



A csókakői Horthy-szobor.
Nem kétlem én a jelenlévők jószándékát, valamint azt, hogy ők valóban Horthy Miklóst szeretnék követni, csak a legnagyobb gond az, hogy ha valakit követni szeretnénk, azt meg kéne ismerni előtte. És félreértés ne essék, én most nem a Horthy-szobrok avatása ellen ágálok, legyenek Horthy-szobrok az országban, legyen minél több, nagyon jó, hogy végre a sulyoki betonfal mögé tekintünk, de ez nem lehet öncélú. Ne azért emlékezzünk Horthyra, mert az idegesíti Dániel Pétert - akinek a neve mellesleg többször hangzott el a megemlékezésen, mint Horthyé -, ne is egyfajta fetisizált Horthy-képért, hanem a kormányzó valós érdemei miatt. Voltak neki olyanok ugyanis. Ám egy valós Horthy-kép addig illúzió, míg a "magyar jobboldal" (ilyen nincs) egy perpetuált nemzeti radikalizmus, amelynek lehúzó személyei úgy csüngnek ott minden egyes rendezvényen, amely 1945 előttre nézne vissza, mint Ormos Mária mumifikálódott, marxistán vigyázó tekintete a XX. századdal foglalkozni akaró fiatal történészek fölött. Rendben, hogy nemzeti összefogásról ír a Szent Korona Rádió, hiszen Horthynak ennyi előnye tényleg van: a hazafi, a szabadságharcos, a kálvinista, az ősmagyar, az átlag nemzeti radikális és a pszichedelikus sámán is tud rajongani érte. Persze tisztelné az ókonzervatív is, de azt inkább taszítja a sörvirslis vurstli, a megkövült, a bejáratott kliséivel és unásig ismert kellékeivel jelen lévő szubkultúrális nemzeti radikalizmus, és ahogy vitézi rendi elöljáróm mondta: ide eljövünk majd magunkban, koszorúzni, hogy úgy tiszteljük Horthyt, ahogy megérdemli.



Felvállalható ellenforradalmi hagyomány.
El is jutunk a kérdésig, így Horthy kormányzó születésnapján: kell-e nekünk Horthy? És, hogyha kell (mert ugye nem kérdés, hogy ez a válasz), hogyan kell? Mit gondoljon, hova tegye Horthyt egy konzervatív, egy monarchista? Ismerek olyanokat, akik a teljes elutasítás pártján állnak. Horthy visszaverte a királyt, hosszú időre rendezett be egy alapvetően provizórikus korszakot, hozzá szoktatta a királynélküliséghez a magyart, személyi kultuszt folytatott, elősegítette a kuruc-plebejus történetszemlélet előretörését, ügyetlen és szerencsétlen volt 1944-ben a zsidókkal, a németekkel és a nyilasokkal kapcsolatban és, hogyha katolikus lett volna, hát bizony, még talán királlyá is koronázza magát és dinasztiát alapít, még így is megpróbálta! Ismerős a másik, talán lehet mondani, horthysta oldal is, vallja azt, amit akkor vallottak a kormányzóról: országmentő, országgyarapító, harmadik honalapító Szent István és IV. Béla után, megteremtette a független Magyarországot, sikerre vitte a területi revízió ügyét, mindent megtett, hogy Magyarország útját egyengesse az egyre szűkülő úton, megmentette a budapesti zsidókat de a geopolitikai helyzet nem kedvezett neki, szegényt megpuccsolták és száműzetésben halt meg, de az erkölcsi győzelem az övé volt. 



Hídunk a Magyar Királysághoz.
Nem kérdés, hogy a konzervatívnak a két értelmezés között kell lennie. A konzervatív nem lehet horthysta, ám nem dobhatja ki teljesen Horthyt bűnei és hibái miatt (mert ilyenek is voltak neki), hanem - ahogy a konzervatív mindig teszi - helyén kell kezelni őt. Tisztelni érdemei miatt, kritizálni hibái miatt. Hiszen Horthy valóban a Nemzeti Hadsereggel győzelemre vitte az ellenforradalmat, helyreállította a jogfolytonosságot és a királyság intézményét. Viszont vissza is verte a felkent és megkoronázott magyar királyt, ami mindenképpen az egyik legnagyobb bűne volt. Ám IV. Károly és II. Ottó megbocsátott neki is és József hercegnek is, és elismerték a kormányzósági provizórium legitim voltát, valamint Károly korábban is "kormányzóm"-nak szólította Horthyt levelében. Horthy valóban rendet teremtett itthon, ám valóban tudott a fehér terrorról. És sorolhatnánk. Ami kirajzolódik így, az viszont egyértelműen egy híd szerep. Horthyra, főleg nekünk, hídként kell tekinteni, egy olyan személyre, akinek érdemeit tisztelve és fölfedezve a nemzeti radikalizmus valóban konzervatívvá tehető, elvezethető a királyságig, ugyanis Horthy monarchista volt, valamint a magyar királyi család tiszteletéig, ugyanis Horthy Habsburg-tisztelő legitimista is volt. Az irredentizmusig Horthy már elvezette a nemzeti radikalizmust, jöhet a másik kettő, hiszen irredentizmus nincs Magyar Királyság nélkül és Magyar Királyság sincs a Habsburg-Lotaringiai dinasztia nélkül. Ha ez megtörtént, lesz magyar jobboldal, addig nem.


Tehát kell-e nekünk Horthy? Kell. De Horthy Miklós kell és nem az "illegitim kormányzó", a "szakrális uralkodó" és nem is a "népírtó háborús bűnös". Ugyanis egyik sem létezett.

16 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

A Facebookon már jött egy határozott NEM Horthyra, egy jogászismerősömtől, ki a király visszaverését hozta fel, illetve a román segítséget az ellenforradalom győzelmében.

Egyéb vélemény a tisztelt olvasóktól? :)

Kosinva írta...

A mainstream magyar konzervatívokhoz képest a legitimisták között szerintem még kétesebb Horthy Miklós megítélése. Horthy bár sikerrel stabilizálta a Magyar Királyságot, de ugyanezzel a lendülettel bomlasztotta a dualizmus értékeit (gondolok itt például király nélküli királyságra, a zsidó emancipáció felszámolására, a Habsburg-ház trónfosztására).
Ezen felül a legitimisták döntő része a Horthyval szemben foglalt állást a Horthy-korszakban, főleg miután a kormányzó megakadályozta IV. Károly visszatérését. Ott van például dr. Beniczky Ödön legitimista politikus, aki fehérterrorról rántotta le a leplet és vádolta meg Horthyt bűnrészességgel két újságíró megölése miatt.
Persze a legitimizmus egy nagyon heterogén csoportosulás volt a Horthy-korszakban is és szerintem ma is az. Így a fenti bejegyzés Horthyról belefér egyesek legitimizmusába, míg másokéba nem.

Petrus Augustinus írta...

Én is pontosan így látom. Volt a 'Horthy ellen a királyért!' oldal és voltak azok, akik részt vettek a rendszerben. Ezen túl a legitimisták helyzete Gömbös alatt számottevően romlott. A fent vázolt Horthy-kép szerintem is csak MOST kell, hogy beleférjen a legitimistáknak, hiszen a helyzet adva van: Horthyt sokan tisztelik, meg kell nekik mutatni, hova vezet ez. 1945 előtt nem kétlem, hogy én is mást vallottam volna.

hubatka írta...

"Gratulálok" ehhez az íráshoz. Ilyet csak az tud írni, aki nem vett részt az elmúlt évek nemzeti ellenállásában, aki nem vette ki a részét a tényleges harcokban, csak ül a fotelben és osztja az észt.
Ilyet csak az tud írni, aki még egyetlen egy kézzelfogható eredményt sem tudott letenni az asztalra, mint az írogatók nagy része. Egy blog, meg egy alig működő portál: valami nem stimmel, ha csak ennyi a termés.
A szobor nem azért került felállításra, mert Dániel Pétert bosszantja. Az SZKR-n május 8-án már megjelent egy programismertető ezzel kapcsolatban, amikor még sehol sem volt Dániel.
Ott voltam én is az avatáson, és mi bosszantott a legjobban? Hogy 50 koszorúzó szervezet volt: ilyen vitéz, olyan vitéz, amolyan vitéz, ilyen sorhajó kapitányi egyesület, amolyan társaság, közben a szobor felállítását a HVIM, Vértesalja Gyermekei, Fejér Szövetség és az MNG vitte végig a helyi vezetéssel - csupa fiatalokból álló szervezet. Bírom az észosztó vitézi rendeket, meg az ilyen gittegyleteket, akik aztán koszorúznak másodmagukkal, vagy éppen fröcsögnek utólag, hogy mi a gond.
De a legjobban az bánt - és ezzel visszakanyarodok a rövid mondandóm elejéhez-, hogy nektek semmi sem jó, de ha részt vettetek volna akármiben, mondjuk abban, hogy 10 éve, mikor én bekerültem ebbe az egészbe, akkor még Nagy-Magyarország matricát is vagányság volt osztani és ragasztani és a rendőrség azért is eljárást indított, illetve mikor még minden nemzeti dolgot üldöztek. Most meg Horthy Miklósnak állítunk szobrot, Nagy-Magyarország teret avatunk, ami 3-4 éve is elképzelhetetlen lett volna. Uraim, mi ez, ha nem siker?
Ti ezt azért nem értékelitek, mert ültök a szobában, és fogalmatok sincs, hogy mennyi munka van nemcsak a szoborállításban magában, hanem abban is, hogy egyáltalán lehetett szobrot állítani, és közben mindentől ódzkodtok és kritizáltok, ami nem ti vagytok. Csak a tiszta formákat tudjátok elfogadni, mintha létezne ilyesmi a XXI. században, de még magatok sem vagytok abban egységesek, hogy mi az, amit elfogadtok. Habsburg irányvonal, de azon belül is kicsoda-micsoda? Rendben, ezt tisztáztátok, de hamar belátható, hogy ez ködevés, mert konkrétan nem is érdekli a jelenlegi uralkodó-házat a komoly politika és lehet ők nevetnek rajtatok a legjobban, de ha mondjuk kiharcolnánk nekik a trónt, és nagy kegyesen el is fogadnák, akkor megmondom őszintén, hogy nekem nem kellenének: ugyanis, ez ne úgy nézzen már ki, hogy majd mi kiverekszünk mindent, ők meg beleülnek a készbe. Milyen királyi minőség az, amelyik nem áll a saját érdekében is egy kezdeményezés élére? Milyen királyi minőség az, amelyik nézi az országának szenvedését, a koronájának kálváriáját visszavonulva? Oké, nincs igazi vezetője szerintetek a nemzeti oldalnak, nincs szerintetek semmilyen erő, ami komoly lenne, de akkor a Habsburg-házból miért nem mutat valaki utat és erőt? Tudtommal még pénz is lenne ott - ha nem akarnak egyelőre nyíltan harcolni, akkor legalább pénzzel támogathatnának titeket, de valószínűleg, hogy ők is komolytalanak tartanak titeket, illetve elköltik másra a pénzt, nem érdekli őket az egész. Szóba sem állnak velünk, veletek.

hubatka írta...

Ezért igenis kellenek a sikerélmények a nemzeti oldalnak, amit önerőből vív ki, és valóban összefogással. Valóban nem tökéletes Horthy, és valóban se nem háborús bűnös, se nem szakrális uralkodó, de attól még kohéziós történelmi személyiség jelenleg, arról már nem tehetek, hogy a politikai, taktikai érzéketek nulla, és nem látjátok be, hogy csak ilyen lépésekkel lehet előrehaladni, illetve hogy keresni kell azokat a pontokat, amit elfogad a Fidesz jobbszárnyától kezdve a gárdista, a vallásos nénike és a széljobb is. Ti csak egy Ferenc József szobrot tudnátok elfogadni kritika nélkül, amit persze ti állítotok, vagy olyan személynek a szobrát, akinek emlékéből jelenleg elég sokan nem kérnek. Pár éve Horthyból nem kértek igen sokan. Már kérnek. Innen már csak egy lépés, hogy utánanézzenek, hogy mit is írt emlékirataiban a Habsburgokról. Nem baj, maradjatok ilyen "történelmet tisztázók", de de akkor kéretik levenni a falangista jelvényt, mert az a harcosok, a cselekvők jelvénye.

Ádám Uzelman írta...

Bár magam is konzervatív vagyok, meg kell mondjam: nem mindig szimpatikus a Habsburg-imádatotok. Isten kegyelméből uralkodna az, aki ellopatja a Szent Koronát? Aki leveri minden függetlenségi kísérletünket? Aki viszályt kelt a nemzetiségek körében és a magyarra uszítja őket? Aki csak az ország erőforrásait akarja? Aki átírta (meghamisítja)történelmünket, ami máig rákfenéje a felnövő generációknak? Lássunk már tisztán, kérem. Miért szidjátok Horthyt? Mert nem engedte vissza az (egyébként általa is elismert) uralkodót akkor, mikor megtámadással fenyegették meg az országot a kisantanti országok egy esetleges restauráció esetén? Azért mert ezzel nem a Habsburgot nézte, hanem az ország érdekét? IV.Károly egy szerencsétlen ember volt szerencsétlen korban. Azonban nem kell elfelejteni, mit "köszönhetünk" a dinasztiájának.

Kosinva írta...

Ennyire nem eszik forrón a kását. Ha a Habsburg család egyetlen egy forinttal is közvetlenül támogatná a Magyar Királyságért Ligát, holnap a Névszava címlapján az lenne, hogy a "Habsburgok királypuccsra készülnek Magyarországon!". Akkora szervezettségi fokon úgy hiszem még nem állnak legitimisták, hogy ebből jól tudjanak kijönni. Azt pedig nem hiszem, hogy Habsburg-Lotheringen György főherceg, illetve Károly főherceg ne adnának nagyapjuk vagy édesapjuk szobrára pénzt.

Goaman írta...

Kedves Ádám!

A Habsburg történelemhamisítás mítoszát már emgcáfolták: http://toriblog.blog.hu/2009/03/17/mitoszok_nyomaban_i_a_habsburgok_es_a_magyar_ostortenet

A függetlenségi törekvéseink hasznosságáról szintén lehetne vitatkozni, gondoljunk csak a '48-as nacionalista és republikánus eszmékre.

Én bízom a dinasztiában, és biztos vagyok benne, hogy megfelelő helyzetben támogatást nyújtanának. Hubatkával viszont egyetértek abban, hogy a legitimizmus csak akkor válhat komoly tényezővé. ha résztvesz ezekben a küzdelmekben, harcokban, legalább azokban, melyek az értékrendhez közel állnak. Értem és tisztelem az elitizmust, engem is sok jelenség zavar a nemzeti oldalon, de ezeken a cél érdekében felül kell emelkedni, kitartani elveink mellett, de a közös célok mentén együtt küzdeni. A nemzeti radikális oldal hemzseg a potenciális monarchistáktól, én magam is onnan kerültem ide, abban a szubkulturában ismerkedtem meg a Regnum! portállal, és váltam legitimistává. Ha elhatárolódunk tőlük, sok ilyen leendő legitimistát veszíthetünk el.

Ádám Uzelman írta...

Kedves Goaman!
Tételezzük fel, hogy meggyőzött a cikk. Tehát nincs konkrétum arra nézve, hogy a Habsburgok közvetlenül utasítást adtak volna az addig soha kétségbe nem vont történelmünk újraírására, s tudjuk be egyszerűen törtető stréber kutatók félrevezetésének, hogy ilyen fejlett kultúrát eddig sosem látott Európába bejövő lovas nemzetek összességéből (épp a bukott szabadságharc utáni években) országot, szavakat és eszközöket rabló-lopó, menekült barbár horda lettünk, akiket a jószívű Nyugat befogadott és babusgatott.
Kissé furcsa, hogy azzal a bejegyzéssel érvelsz, amiben az osztrákokat (ugyan nem a hamisítás kapcsán, de) szintén vádakkal illetik.
Az osztrák királyaink többségükben egyáltalán nem voltak magyarbarátok és gyarmatként tekintettek ránk. Hiába emlegetni az Isten kegyelmét. És erről ők tehetnek.
Tartok tőle, hogy az Árpád-házi királyainkat se néznétek többre ezeknél. Pedig a kettő minőségileg nagyon különbözik. Más lelkület, más erkölcs.

Goaman írta...

Kedves Ádám!

Ezt nem teljesen értem: "ilyen fejlett kultúrát eddig sosem látott Európába bejövő lovas nemzetek összességéből (épp a bukott szabadságharc utáni években) országot, szavakat és eszközöket rabló-lopó, menekült barbár horda lettünk, akiket a jószívű Nyugat befogadott és babusgatott."

Kerüljük a túlzó nacionalizmust, Európa látott már helléneket, rómaiakat, keltákat, ők talán alacsonyabb rendű kultúrát képviseltek volna őseinknél?
A honfoglalás nem egyenlő az országlopással, ez számomra értelmezhetetlen. Valójában harccal szerezte ezt a hazát Árpád népe, ezáltal egy "elitcsere" ment végbe, amire méltán lehetünk büszkék.
Valóban Szent István és III. Ottó császár integrálták a nyugati feudális rendszerbe hazánkat, amikor is nyugati mintára a törzsek lazább szövetségéből felépólő állam helyét egy erősebb központi hatalmat megtestesítő hűbéri rendszer vette át. Ezt szintén nem kell szégyellnünk, büszkének kell lennünk szent királyunkra, aki felismertee a történelmi szükségszerűséget.

A dinasztiákat pedig nem lehet egyben vizsgálni, hanem személyenként, ennek megfelelően voltak rossz Árpád-házi királyaink (Orseolo Péter), és zseniális Habsburg uralkodóink (I. Ferdinánd), és fordítva.

A Habsburgokat vádakkal illető állítások idézetek a Kossuth lapjába író Hunfalvy-tól ,annak illusztrálására, hogy nem volt "magyarellenes". Valóban a dinasztia elnyomta a magyar nacionalizmust, mint baloldali vadhajtást, ami egy jóval korábbi Trianonhoz vezetett volna el.

Petrus Augustinus írta...

@hubatka: Azért egy 15 éve működő szervezetet és egy 3 éve létrejött portált nem fair összehasonlítani. Amúgy az is nagy teljesítmény, hogy idáig eljutottunk attól, h PHJ egyedül elkezdett blogolni 5 éve.

Nem mondtam, hogy a szobor azért került volna felállításra, h DP-t bosszantsa, azt mondtam, hogy a rendezvényen többször hangzott el a neve, mint Horthyé kb. Pedig el sem kellett volna.

Megintcsak; nem mondtam, hogy a szobor nem siker, sőt, ott van, hogy legyen minél több. Szerintem is siker és haladás, ezért voltam ott. Valóban, most még csak Horthy, aztán már el is olvassák az emlékiratait, amit az Európa Kiadó újra kiadott tavaly, egyetértünk.

Pedig ez pontosan úgy néz ki, hogy mi kiverekedjük nekik, és aztán ők idejönnek. Mi vagyunk az alattvalók, ők a királyi család. Így volt ez 1919-1921-ben is, pedig akkor sokkal közelebb volt az egész restauráció, most mit várjunk? Ahhoz még nőnünk kell, hogy szóba álljanak velünk.

Elfogadom Horthy kohéziós erejét és jó, hogy vele haladunk előre, megintcsak nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a valós Horthyt kéne tisztelnünk, nem pedig majmokat meghívni, h tartsanak beszédet (a fehérlós-karizmásra gondoltam).

A vegytiszta jobboldaliság és stabil konzervatív világnézet pedig pont egy falangista dolog, u.h. nagyon nem vesszük le, mert szeressük őket. :)

@Ádám: Ez nem Habsburg-imádat, hanem hagyománytisztelet. Ha az ezeddig utolsó királyunk Anjou lett volna, most Anjou-imádók lennénk? Ha a Turul-dinasztia tagja, most turulosok? Nem mellesleg azért ott is volt mindegyik Turul királynak egy testvére... El kéne felejteni a Habsburg-gyűlöletet, pláne, hogy nincsen semmi alapja.

Igenis magyarbarátok voltak és SOHA nem tekintettek gyarmatként ránk, ez egy kapitális hülyeség, amit a legközismertebb történelem újságban, a Rubiconban cáfol meg Pálffy. Ne dobálózzunk ilyen marxista hülyeségekkel már, ha kérhetem! II. József kivételével minden Habsburg uralkodónkat magyar királynak koronáztak. És hála égnek, hogy leverték a felkeléseket, bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna itt, ha egy Rákóczyé vagy Kossuthé lesz a hatalom, brr...

A Dinasztiának konkrétan rengetegmindent köszönhetünk, pl. hogy még létezik Magyarország. Többen kiemelkedő magyarszeretetükről tettek tanúbizonyságot: Albert, I. Ferdinánd, II. Ferdinánd, II. Mátyás, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót, Ferenc király (ha mással nem, hogy kivégeztette Martinovicsékat), V. Ferdinánd, I. Ferenc József, IV. Károly, II. Ottó.

@Goaman: Nem elhatárolódásról van szó, az valóban kontraproduktív lenne, hanem csemegézésről, konstruktív kritikáról. Valóban ilyesmikre számítunk, mint te; hiszen korábban már én is leírtam, énis a nemzeti radikalizmusból jöttem ide, nem ellenség ők nekünk.

@Kosinva: Hát igen, igyekszünk-igyekszünk. :)

Petrus Augustinus írta...

Amúgy beválogattak a Mandinerre is, vannak trollok: :-)

http://mandiner.hu/cikk/20120619_petrus_augustinus_kell_e_nekunk_horthy

Kosinva írta...

@Petrus Augustinus:
A Mandineres és az itteni hozzászólások mutatják mennyi dolga van még a legitimizmusnak. :)
Itt ma Magyarországon akkor válik valós alternatívává a Magyar Királyság visszaállítása, ha sikerül az embereket megszólítani konzervatívokon át egészen a mérsékelt balosokig, amihez a legitimizmusnak bizony a radikálisoktól eltérően sokkal inkább befogadónak kell lennie. A Regnum portálon "A rend és a szabadság pártján" bejegyzés alatt bizonyos értelemben ki is fejtettem ezt.

Kosinva írta...

Eszembe is jutott egy nagyon jó kis jellemezést Horthyról és a Horthy-korszakról, Ablonczy Balázs tollából:
http://hetivalasz.hu/itthon/kormanyzo-es-kormanyzottak-26054/

Petrus Augustinus írta...

Ablonczy sok tekintetben korrekt történész, bár számomra nagyon langyi, meg inkább ismeretterjesztő könyveket, mint szakirodalmat írt eddig, de ezzel az írással sem lehet egyetérteni, főleg a konklúzióval nem. Nem értem, hogy ez magának miért egy "nagyon jó kis jellemzés Horthyról és a Horthy-korszakról", szerintem túlságosan is tendenciózus és a mából nézve íródott. Véleményem szerint egy ellenforradalmár nem fogadhatja el.

Per Spegulo írta...

"És tartok tőle, a maga korában sem volt az."

Ennyit Ablonczy történészi habitusáról.

Egy történész ugyanis nem "tart" és nem "vél", hanem ábrázol, leír, ütköztet - már ha nem politikai-oldalelfogult. És ma csak ilyenek vannak, pro és kontra is. Horthyról egyszerűen képtelenek higgadtan beszélni. De ami szánalmasabb: meg sem kísérlik.
A legkorrektebb elemzés(eke)t eddig a Monarchistán olvastam. Pedig nem is "történészi" elemzésnek készült(ek) gyanúm szerint.

És azért... az is jellemző, hogy melyik pars miként szólal meg Horthyról és milyen érveket használ, s hogy látja-e, a Révai Józsefes-Mód Aladáros "elemzésen" már régen túltette magát a történelem. Csak ezt nem (akarják) észre venni...
De ami késik, az csak múlik. A történészi elemzéshez elfogulatlan távlat kell, és lehetőség a vélemények kifejtésére és ütköztetésére. Bár a nemzetközi balon én még Révait-Módot meghaladó elemzést még nem olvastam.