Ez most komoly? Egy ilyen írás után az ember csak a fejét tudja fogni, esetleg Cataflam után kapdos, hogy a mások hülyesége miatti fájdalmát enyhítse. Én sose értettem ezt, ezt az egyébként teljesen irreális hozzáállást, hogy a modern ember fogja magát és úgy tekint a történelemre mint egy masszára, természetesen színtiszta XXI. századi "értékrenddel". Persze, a történelem folyó, nem kőszikla, de azért mert nem áll meg, hanem mozog, nem azért mert mindenütt ugyanolyan! Ez a folyam nem törések nélküli és van, hogy bizony egyes részeinél hatalmas mennyiségű mocsok, szenny és törmelék ömlik bele.
Mint nagyon is jól tudjuk, a magyar történelem is ilyen. Hallgattuk ötven éven át Kádár János összehasonlítását I. Ferenc József apostoli királyunkkal, mely méginkább sértő (ám majd egy másik bejegyzés témája lesz), ugyanez a helyzet itt is, csak most épp Horthy van a célkeresztben. Nagyon tetszik a demokráciaféltés; itt nem a bal-jobb a határvonal, hanem a demokrata-antidemokrata; a baloldali demokratának el kell utasítania Kádárt, a "jobboldali demokratának" Horthyt. Ami tényleg csak azért vicces, mert ha Horthy "demokrata" lett volna a szó mai értelmében, és egyenlő és titkos választójog lett volna Magyarországon, a nyilasok és fajvédők jóval korábban hatalomra jutnak. Elég csak annyit látni, hogy 1939-ben titkos lett a városokban a választás és a zöld kommunisták már bejutottak. Ebbe a kedves kortárs demokrata nem gondol bele, hogy Horthy hazáját nem csak a vörös, hanem a zöld veszedelemtől is óvni kívánta.
Ezen túl az összehasonlítás teljesen elfelejti a jogfolytonosság többszöri megszakadását Horthy Miklós ideje és Kádár közt. Két külön Magyarország volt az. Horthy Miklós alatt a Magyar Királyság még nem volt elszakítva alkotmányos hagyományaitól, és bár, valóban, a Horthy-provizórium "egy olcsókönyvtári kiadása volt a Habsburg monarchiának", de legalább az volt! Volt cél, volt fölkapaszkodás. Volt híd. Kádár rendszere diktatúra volt, méghozzá az egyik legsötétebb típusú: amely az elmét támadja. Röhejes az "idegen hatalmak segítségével" hatalomra kerülés érve is: ez a győztes ellenforradalmat segítő román (helyenként francia) csapatok segítségét és angol diplomáciai támogatást teszi egyenértékűvé a Kádár, Apró, Dögei által behívott Vörös Hadsereggel, a diktatúra fenntartására bevezényelt szovjet csapatokkal.
Amit a modern ember művel persze egyszerű demagógia és populizmus, lényege az eladhatóság és az időszerűség. Ezért szerveznek ilyeneket, ahol a racionális szaktörténészi hangot elnyomja az, amit a baloldal hallani akar. Az embereket nem érdekli Horthy Miklós és Kádár János, ha érdekelné őket, akkor tudnák, hogy nem összehasonlítható a kettő. Más az a szempontrendszer, ami szerint tetteiket mérlegelni kell, ez más lesz egy ellenforradalmárnak, egy demokratának és egy kommunistának; mivel értékmentes történelemírás nincs. Mindegyik történész hozzáadja a saját értékítéletét a modern ember meg eszerint válogat. Az egyik ezt, a másik azt nem hajlandó a kezébe venni. Pedig Kádárt össze lehet hasonlítani egy Rákosival vagy talán egy Hruscsovval, vagy más bolsevik "vezetőkkel", Horthyt meg talán más kormányzókkal (Hunyadi János) esetleg nádorokkal, de még talán ahhoz is túl speciális a helyzete. Megint a dolgok helyén kezelése megy ugye nehezen, és a nagybetűs Igazságra alig néhányan kíváncsiak. Persze mindenki úgysem lesz soha. De törekedni azért kéne rá. Kádár és Horthy, pláne Kádár és I. Ferenc József egy lapon emlegetése pedig sokat elárul az illetőről...
8 megjegyzés:
Tipikus politikai szinkretizmus, ami mára már nem kor-, hanem egyenesen kórtünet.
És így lesz a konklúzió nem több mint csöpögőorrú panelproli következtetés:
"Summa summarum, nem fogok olyat leírni, hogy Horthyt vagy Kádárt szeretem jobban. Demokrata vagyok, ezért számomra mindketten vállalhatatlanok."
Íme, a mai magyar "értelmiség". Úgy használni egy fogalmat (demokrata), hogy tartalmát nem határozta meg soha senki és így az nem egyéb újabb aktuálpolitikai címkézésnél. Akár a "Szabadság" című időszaki kiadványban is megjelenhetett volna.
Mi a következő írás címe vajon: Nagy Imre vs. Che Guevara. Vagy Dzserzsinszij vs. Barroso? Pff!
A szerző ennyire rossz véleménnyel van a két háború közötti magyar társadalomról?
Nem, annyira nem vagyok rossz véleménnyel, tetszett, hogy egy hierarchikusan tagolt osztálytársadalom volt, ám ettől függetlenül legitimista vagyok, a kritika áll. Mellesleg, nemhiszem, hogy az itt leírtak bármelyik része társadalomkritika lenne.
Legitimistának lenni se ad felmentést az alól,hogy ne tudomásul vegye bárki azt,hogy a 20.századi magyar társadalom sem nem internacionalista,sem nem nacionalista szocializmus- hívő.
" Hierarchikusan tagolt osztálytársadalom" pedig nincsen. Vagy hierarchikusan tagolt,vagy osztálytársadalom,már ha érteném,hogy egy magát legitimistának tartó miért használ marxi tételeket...
No,nem piszkálódni akarok,komolyan.
Az, hogy osztálytársadalom annyi, hogy társadalmi osztályokból áll. Az pedig, hogy hierarchikus, annyit tesz, hogy ezen osztályok kapcsolata egymással nem mellérendelt, hanem alá-fölé rendelt. Mi volt ebben a marxi? Az osztálytársadalom szót szerintem nem ő találta föl..
"Mellérendelt osztályok" ? Az milyen társadalmi elrendezettség lenne ? A hierarchikus társadalmakra szerintem pont nem az osztályok a jellemzők,hanem a hierarchia,ahol az "alatt" és "felett" levők társadalmi pozíciója a lényeges,nem pedig az, hogy "osztály-szerűen hol tartózkodnak", persze akkor illene tisztázni, hogy a nem marxi osztály micsoda.
Viszont nem ez a lényege a posztnak,elnézést,hogy itt elidőztem, sokkal lényegesebb az az álláspont amit a kommentben jeleztem, hogy tehát tévedésnek tartom azt a közvélekedést, hogy "vagy internaionalista bolsveik vagy nacionalista bolsevik", és ez a tévedés bizony jellemző volt a két háború közötti időre.
Hát igen, furcsa, amikor egyrészt lenézzük a marxizmust és ezerrel megpróbálunk elhatárolódni tőle, másrészt marxizáló a szóhasználatunk. Én is úgy gondolom, hogy az osztálytársadalom fogalmát nem Marx találta ki, viszont nagyon mélyen a köztudatba ivódott és mindenkinek Marx jut róla eszébe. Mióta strukturált társadalomról beszélhetünk, az mindig hierarchikus volt, erre kár is szót fecsérelni. Az is ősrégi törekvés, hogy a társadalom egyes csoportjait azonos jogi, vagyoni helyzet alapján azonosítsák. Szolón reformjaiban 4 vagyoni osztályról beszél, hasonló alapon Rómában öt classis-t alakítanak ki. Természetesen a csökkenő vagyon egyre kevesebb politikai, katonai stb. hatalommal és lehetőségekkel párosul. Marx harcközpontú, dialektikus történelemszemléletében kitüntetett helyet biztosított az ún. alapvető osztályoknak, amelyek antagonisztikus ellentétéből születik valami új, de mellette beszélt ún. nem alapvető osztályokról is, mint pl. a feudalizmusban a régi városi patriciátusból kialakuló tőkés burzsoázia. Tehát Marxnál is minimum 4-5 osztály létezett, leegyszerűsítjük őt, amikor csak a burzsoázia és proletariátus harcáról beszélünk. Mint az ókoriak, ő is tisztában volt azzal, hogy a társadalom működését fogalmilag meg kell ragadni. Az abszolutizált osztályszemlélet tudjuk, mikor érvényesült nálunk. Én ahhoz szoktam magam tartani, amit még Kosárytól tanultam, hogy a modern történettudományban az osztályszemléletet felváltotta a rétegszemlélet. (Amiknek a leírása finom és cizellált szociológiai-történeti érzéket követel! A poszt szerzője meglehetősen híján van ezen adottságoknak. Bocs!)
Mellérendelt osztály olyan nincs is, az nonegzisztens. :D
Talán akkor a társadalmi réteg jobb szóhasználat lenne, de az osztállyal sincs semmi baj, ma is mondunk olyanokat, hogy "egyre kisebb az orosz középosztály" etc. Ilyenkor végül is a rétegszemléletet alkalmazzuk. Az alatt és felett lévők elhelyezkedése pontosan, hogy osztályszerűen, avagy - ha ez kevésbé marxinak tűnik - rétegszerűen határozza meg, hogy hol tartózkodnak. Ám ez valóban mellékszál.
Megjegyzés küldése