| Csókakő. |
A szombat délutáni forróság kicsit enyhül, ahogy négy felé az ezres tömeg Csókakőn a szobor köré gyűl, várva az ünnepség hivatalos kezdetét. Ám a leleplezésig még sok idő van hátra, ami alatt nem is sejtjük, hogy min kell keresztülmennünk. A szörnyű és rossz hangzású recsegő rockszámok mellett beszédek sokasága próbálja méltatni a kormányzót, ám valójában őróla esett a legkevesebb szó. A kezdeményező polgármester lelkes, de zavaros és akadozó beszédét körbevették a tisztelők, nemzeti celebek és lelkészek szóáradatai, melyekben jó ha egy-egy kapocs volt Horthy kormányzóhoz. Beszédek szünetében egyik oldalról felüvölt egy "Szabadság testvérek!" másik oldalról egy "Vesszen Trianon!". A tömeg Horthy nevét skandálja, majd jön az elmaradhatatlan "Mocskos zsidók!". Ifj. Hegedűs Lóránt ezek után Horthy zsidómentő tevékenységét méltatja, az IMF-et, a kormányt és a püspököket szidja. Toroczkai László mozgalma és maga nehézségeiről, a revíziós gondolat fontosságáról beszélt, valamint, hogy követni kell Horthyt. Budaházy György Skype-on keresztül tartott monoton történelmi kiselőadást összehasonlítva az elmúlt húsz évet, Horthy huszonnégy évét és a Kádár-rendszert, míg a technika közbe nem szólt. Molnár V. József néplélekrajzkutató (?) emelkedett leginkább az eklektikus szinkretizmus magasságaiba, mikor a "fehér ló karizmájáról" és Horthyról, mint utolsó "szakrális uralkodóról" beszélt. Nade ő legalább Horthyról beszélt...
| A csókakői Horthy-szobor. |
Nem kétlem én a jelenlévők jószándékát, valamint azt, hogy ők valóban Horthy Miklóst szeretnék követni, csak a legnagyobb gond az, hogy ha valakit követni szeretnénk, azt meg kéne ismerni előtte. És félreértés ne essék, én most nem a Horthy-szobrok avatása ellen ágálok, legyenek Horthy-szobrok az országban, legyen minél több, nagyon jó, hogy végre a sulyoki betonfal mögé tekintünk, de ez nem lehet öncélú. Ne azért emlékezzünk Horthyra, mert az idegesíti Dániel Pétert - akinek a neve mellesleg többször hangzott el a megemlékezésen, mint Horthyé -, ne is egyfajta fetisizált Horthy-képért, hanem a kormányzó valós érdemei miatt. Voltak neki olyanok ugyanis. Ám egy valós Horthy-kép addig illúzió, míg a "magyar jobboldal" (ilyen nincs) egy perpetuált nemzeti radikalizmus, amelynek lehúzó személyei úgy csüngnek ott minden egyes rendezvényen, amely 1945 előttre nézne vissza, mint Ormos Mária mumifikálódott, marxistán vigyázó tekintete a XX. századdal foglalkozni akaró fiatal történészek fölött. Rendben, hogy nemzeti összefogásról ír a Szent Korona Rádió, hiszen Horthynak ennyi előnye tényleg van: a hazafi, a szabadságharcos, a kálvinista, az ősmagyar, az átlag nemzeti radikális és a pszichedelikus sámán is tud rajongani érte. Persze tisztelné az ókonzervatív is, de azt inkább taszítja a sörvirslis vurstli, a megkövült, a bejáratott kliséivel és unásig ismert kellékeivel jelen lévő szubkultúrális nemzeti radikalizmus, és ahogy vitézi rendi elöljáróm mondta: ide eljövünk majd magunkban, koszorúzni, hogy úgy tiszteljük Horthyt, ahogy megérdemli.
![]() |
| Felvállalható ellenforradalmi hagyomány. |
El is jutunk a kérdésig, így Horthy kormányzó születésnapján: kell-e nekünk Horthy? És, hogyha kell (mert ugye nem kérdés, hogy ez a válasz), hogyan kell? Mit gondoljon, hova tegye Horthyt egy konzervatív, egy monarchista? Ismerek olyanokat, akik a teljes elutasítás pártján állnak. Horthy visszaverte a királyt, hosszú időre rendezett be egy alapvetően provizórikus korszakot, hozzá szoktatta a királynélküliséghez a magyart, személyi kultuszt folytatott, elősegítette a kuruc-plebejus történetszemlélet előretörését, ügyetlen és szerencsétlen volt 1944-ben a zsidókkal, a németekkel és a nyilasokkal kapcsolatban és, hogyha katolikus lett volna, hát bizony, még talán királlyá is koronázza magát és dinasztiát alapít, még így is megpróbálta! Ismerős a másik, talán lehet mondani, horthysta oldal is, vallja azt, amit akkor vallottak a kormányzóról: országmentő, országgyarapító, harmadik honalapító Szent István és IV. Béla után, megteremtette a független Magyarországot, sikerre vitte a területi revízió ügyét, mindent megtett, hogy Magyarország útját egyengesse az egyre szűkülő úton, megmentette a budapesti zsidókat de a geopolitikai helyzet nem kedvezett neki, szegényt megpuccsolták és száműzetésben halt meg, de az erkölcsi győzelem az övé volt.
![]() |
| Hídunk a Magyar Királysághoz. |
Nem kérdés, hogy a konzervatívnak a két értelmezés között kell lennie. A konzervatív nem lehet horthysta, ám nem dobhatja ki teljesen Horthyt bűnei és hibái miatt (mert ilyenek is voltak neki), hanem - ahogy a konzervatív mindig teszi - helyén kell kezelni őt. Tisztelni érdemei miatt, kritizálni hibái miatt. Hiszen Horthy valóban a Nemzeti Hadsereggel győzelemre vitte az ellenforradalmat, helyreállította a jogfolytonosságot és a királyság intézményét. Viszont vissza is verte a felkent és megkoronázott magyar királyt, ami mindenképpen az egyik legnagyobb bűne volt. Ám IV. Károly és II. Ottó megbocsátott neki is és József hercegnek is, és elismerték a kormányzósági provizórium legitim voltát, valamint Károly korábban is "kormányzóm"-nak szólította Horthyt levelében. Horthy valóban rendet teremtett itthon, ám valóban tudott a fehér terrorról. És sorolhatnánk. Ami kirajzolódik így, az viszont egyértelműen egy híd szerep. Horthyra, főleg nekünk, hídként kell tekinteni, egy olyan személyre, akinek érdemeit tisztelve és fölfedezve a nemzeti radikalizmus valóban konzervatívvá tehető, elvezethető a királyságig, ugyanis Horthy monarchista volt, valamint a magyar királyi család tiszteletéig, ugyanis Horthy Habsburg-tisztelő legitimista is volt. Az irredentizmusig Horthy már elvezette a nemzeti radikalizmust, jöhet a másik kettő, hiszen irredentizmus nincs Magyar Királyság nélkül és Magyar Királyság sincs a Habsburg-Lotaringiai dinasztia nélkül. Ha ez megtörtént, lesz magyar jobboldal, addig nem.
Tehát kell-e nekünk Horthy? Kell. De Horthy Miklós kell és nem az "illegitim kormányzó", a "szakrális uralkodó" és nem is a "népírtó háborús bűnös". Ugyanis egyik sem létezett.






