2013. jan. 4.

Búcsú a 15 milliótól


Az év utolsó és első napjai általában az összegzések időszaka. Most egy kevésbé "monarchista", de nem kevésbé fontos témáról lesz szó. A népességcsökkenésről.

Aki olvasta Margittai Gábor könyvét a kárpát-medencei magyar szórványokról (Utazás a végeken) bizonyára nem mondana már olyasmit, mint legutóbb, október 23-án Bajnai Gordon volt miniszterelnök. Sajnos napjainkra a 15 millió magyar, a 15 milliós nemzet olyannyira beleégett a köztudatba, hogy komoly, magukat művelt embernek tartó politikusok és közszereplők is előszeretettel használják, anélkül, hogy például utánaszámolnának. Lássuk, hányadán állunk így 2012 végén, amikor szinte az összes környező országban sikerült már összesíteni a népszámlálási adatokat, csak Magyarországon nem.

Magyarország néprajzi térképe, 1910.

Legutóbb éppen a horvátországi népszámlálási eredményeket tették közzé. Ahol 2010-ben már csak 14048 magyar maradt. De a többi környező országban is hasonlóan rossz a helyzet. Nézzük a számokat:



Ez a felsorolás némi bizonytalansággal, de egyértelműen megmutatja, hogy a világ többi részén még találni kellene 3,5 millió magyart, hogy a "bűvös" 15 millió meglegyen. 

Ezek a számok két okból elkeserítőek. Egyfelől számos olyan határon túli magyar faluról hallani, ahol már csak egy öreg embernek tart misét a plébános, ahol a régen 200 fős gyülekezet templomából már csak a falak vannak meg. A Bánságban, ahol szinte minden faluban más nemzetiség élt olyan fokú etnikai homogenizáció zajlott le az elmúlt évtizedekben, amire a Magyar Királyságban addig sosem volt példa. Régen a Bánságban az iskolás gyerekek csak az utcán magukra szedtek 4-5 nyelvet, most meg az angol is alig megy. Sok régi, felvidéki szabad királyi városban egyetlen magyar polgár sem maradt, miközben az erdélyi, szlavóniai szórványok szinte észrevétlenül tűnnek el. És akkor még nem is szóltunk olyan tragikus sorsú közösségekről, mint az erdélyi szászok.

Másrészt sajnos ugyanez zajlik/zajlott Magyarországon is. És nem csak a magyarok fogynak rohamosan. Mi ugyanúgy elkergettünk, beolvasztottunk már mindenkit aki németül, szlovákul, szerbül beszélt. Ezt nem árt figyelembe venni, amikor másokat kritizálunk nemzetiségi politikája miatt. Számomra ugyanannyira fájó, hogy Szentendréről eltűnt a szerb-dalmát szó, hogy a régi Sváb-Törökországból (Tolna-Baranya) eltűntek a németek,  Békéscsabán, Tótkomlóson alig maradtak szlovákok. A népességcsökkenés okai sokrétűek, és komoly doktori dolgozatokat lehetne belőlük írni. A magyarországi népességfogyás okai kapcsán szokás a kivándorlást említeni. Kivándorlás létezett az előző századfordulón is, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy azzal együtt is 2 millióval nőtt az ország népessége tíz évenként (és ezzel együtt minden nemzetiség száma is).

A pre-nacionalista magyar rendi állam sokkal példaértékűbb volt uralkodóhű Hungarus-tudatával, mind a "modern" homogenizált nacionalista és multikulturalista állam. Vajon újra lehet ezt teremteni? Vannak ennek még emlékei az utódállamokban? Nehéz erre válaszolni, törekedni rá valamivel talán könnyebb. De az biztosnak tűnik, hogy csakis a Hungarus-tudat és a nemzetek felett álló uralkodó alapján lehet a Kárpát-medence egyesítésén fáradozni. Mert ha így folytatjuk, lassan a 10 milliós magyar nemzet is puszta ábránd lesz.

Ajánlott olvasmány:
  • A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. Talma kiadó, Pécs 2003.
  • Margittai Gábor: Utazás a végeken. Scolar, 2011.

14 megjegyzés:

pera írta...

Kedves Dániel, nem lehet újjáteremteni. A hungarus tudatnak vége, - szerintem nagybetűvel írni fölösleges - óriásokat adott nekünk, meg persze a szlovákoknak, románoknak, németeknek stb. Már csak azért sem, mert a történelmi Magyarországhoz kötődött és már a reformkorban felváltotta a gyúanyag, a heveny nacionalizmus...

Heidenacht írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
pera írta...

Hát, ennek örülök, kedves Heidenacht. :)

Megjegyzem, jobban elgondolkodva a kérdésen, nem is olyan lehetetlen dolog ennek az általunk, magyarok által "hungarus"-nak nevezett erkölcsi és egyben kulturális alapállásnak a részleges visszahozatala. Annyi mindenképpen szükségeltetne hozzá, hogy mi magyarok leszálljunk a magas lóról, elfogadjuk partnernek a szomszéd népeket, és persze az ő sovinizmusukat is alaposan megnyesegetve valamifajta közös örökségvédelmi-kulturális mozgalom indulhatna azon értelmiségiek körében, akik elfogulatlanul, és egy csipetnyi nosztalgiával tudnának emlékezni a közös múltra. Vannak ilyenek, magamat is hozzájuk könyvelem, annak ellenére, hogy itt megjelenő kommentjeim után néha megkapom a szokásos "liberális hazátlan bitangot".

Esztergomban, amikor újjáépült a Mária Valéria híd felmerült az esetleges névváltozás. Többen, köztük én is, elképzelhetőnek tartottuk, hogy Bél Mátyás híd legyen a neve, aki ennek a XVIII. századi értelmiségnek tipikus alakja volt, s mint ilyen kiválóan alkalmas a magyar-szlovák egyetértés előmozdítására.

A disszimilációra én is "alkalmas" vagyok, mert mind a 4 nagyszülőm észak-dunántúli sváb volt, mondjuk arra, hogy németnek számoltassam magam, nem gondolnék! :)

Heidenacht írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
SontPent írta...

Egyetértek, hogy a hungarus tudat kalakításának nincs realitása, de ez nem is biztos, hogy baj.
Nem kell a szlovákoknak se magyaroknak, se hungarusoknak lenni (ennek tartalmi eléggé homolyás egyébként is).
Részemről inkább egyfajta kossuthi mintára dunai konföderációt tartanék megfelelőnek, egy Közép Európai uniót, esetleg közös pénzzel, közös piaccal, szoros gazdasági és kulturális együttműködéssel, de úgy, hogy a nemzetek önállóság megmaradna.
Ennek akadálya természetesen az, hogy az itt élő népek nagyon sok sebet ejtettek egymáson, és nem tudnak felülemelkedni a beszűkült nacionalizmuson.
Ugyanakkor a dunai konföderáció természetesen magyar királysággal a középen képzelném el. Magyarországnak és a magyar királynak vezető szerepet kell betöltenie a Kárpát medencében, ez a hivatásunk, ez a történelmi küldetésünk.

Különben is köztársaságok itt közép-kelet európában nem tudnak tartós és erős államszövetségeket létrehozni. Összetákolt országok, történelem és hagyomány nélkül.
A Szent Korona eszme és a monarchia biztosíthatná azt szellemi, kulturális és politikai alapot, amelyen a dunai menti népek szövetsége alapozhatna.
Ennek feltételeit én sem látom. Esély akkor kínálkozik, ha Európai Unió szétesik. Remélem nem sokáig lesz EU, és akkor esetleg (!) elmozdulhatnak a közép európai népei abba az irányba, hogy megcsinálják a saját uniójukat vagy konföderációjukat. De erre (ha megvalósul) sokat kell még várni. Persze a legnagyobb ellenség mi magunk vagyunk és a korlátolt politikai és értelmiségi elitünk.

SontPent írta...

Azzal sem értek egyet, hogy a szorosabb együttműködés az úgymond magyar sovinizmuson és szomszéd népek állítólagos lenézésen múlna. Szerintem a labda a románok és a szlovákok térfelén pattog. Ők azok akik asszimilálni akarnak, ők azok aki kisebbrendűségi érzéssel vannak a magyarokkal szemben.

Mi magyarok kezdeményeztünk többször is történelmi megbékélést. Pár éve a felvidék magyar párt kezdeményezett egy közös nyilatkozatot, amelyben mi magyarok bocsánatot kértünk volna a szlovákok ellen elkövetett bűnöket, és a szlovákok viszont. A szlovák politika egységesen elutasította.

http://regi.sofar.hu/node/92520?tid=111

És hát persze kökemény anyagi érdek s a Benes dekrétum ügye, hiszen abba a szlovák állam belerokkana, ha kárpótlásokat kellene fizetni a németeknek és magyaroknak a ellopott vagyonért.

Heidenacht írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Heidenacht írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
SontPent írta...

MKP megbékéls javaslat 2007-ből:

http://ujszo.com/napilap/cimlapcikk/2007/09/11/csaky-most-mar-egyertelmu-ki-akar-megbekelest-es-ki-nem

Balázs Péter szoci(!) külügyminiszter szerint:

http://www.bumm.sk/29272/a-magyar-szlovak-megbekeles-konnyebb-lehetne-mint-a-francia-nemet.html

Heidenacht írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
SontPent írta...

Heidenacht: A Benes dekrétumok ügyében nem lehet csak úgy azt mondnai, hogy "jól van, lépjünk túl, elmúlt".
Ha már pénzügyi kárpótlás nem is lehetséges, legalább az lenne méltányos és tisztességes, ha törölnék a jogrendjükből ezeket a soviniszta passzusokat, és bocsánatot kérnének az elkövetett bűnökért. Persze nekünk magyaroknak is érdemes önvizsgálatot tartanunk, a Monarchia a kiegyezés után nem bánt jól a kisebbségekkel, nem tudta megfelelően kezelni ezt a kérdést, ez vezetett el a felbomlásához.
De az nem megy, hogy mi magyarok mindenért, még az el nem követett bűnökért is bocsánatot kérünk és megalázkodunk, a szlovákok meg azt mondják a szlovák bűkökre, hogy jólvanmár, rég volr, lépjünk túl a múlton. Ez így nem megy.
By the way, a szerbekkel úgy néz ki lesz egy történelmi megbékélés a 2. vh délvidéki vérengzésekkel kapcsolatban. (A hideg napok szörnyű cselekmények voltak, és nem akarom relativizálni, de ott is a szerbek követték el a durvább dolgokat. Arra nem beszélve, hogy a hideg napokat elkövető magyar katonákat elítélte magyar állam haditörvényszéke (és a magyar közvélemény is), míg a szerbek nemzeti hősként ünneplték az ő söpredéküket. Zárojel bezárva.)

Heidenacht írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Heidenacht írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
pera írta...

Sejtettem, hogy ebből baj lesz, de ezt a fajta harakirit azért nem kellett volna...