Nagy koponyák ha találkoznak - Károlyi Mihály és Rákosi Mátyás az I. Magyar Köztársaság győzelme (1946) után.Önmagukat konzervatívnak tartó kicsiny emberek nem tudnak azzal az egyszerű ténnyel megbarátkozni, hogy Magyarországon a köztársaság mindig a kommunistákkal és a liberális demokratákkal függött össze. Ők hozták a nyakunkra. Minden esetben vagy az egyikük(1918), vagy a másikuk(1949), vagy ami a legjobb, egyszerre mind a ketten (1946, 1989) hozták létre a köztársaságot és annak diktatórikus mutálódott utódait (1919, 1949, 1956-57). Egyszerű általános történelem lecke felbüfögése lenne mindez persze, de nem az, mert respublikában élünk. Mert a demokrácia-betegség jó nagy hályogot képzett a szemükre vagy kicsiny pácienseink nem igazi konzervatívok. Esetleg nem igazi magyar konzervatívok, következésképpen nem kínálnak igazi alternatívát a pártokráciára. (Itt persze nem kell egy példánák leragadni, vannak bőven még.) Konzervatív és republikánus?! Mégis, ennek milyen valós magyar hagyománya van?!?
Legyen itt néhány egyszerű pont (úgyis többen nyaggattak már ezzel), amelyet gyorsan oda lehet mondani bármilyen előjelű republikánus ismerősünknek, aki ne adj Isten el akar minket kábítani a respublika (bármelyik magyar respublika!) jogszerűségéről, meg arról, hogy szabadság, demokrácia, függetlenség, blablabla. Úgyis ismeritek már.
1. Egyetlen magyar tisztán népuralmista alapokon szervezett államalakulatot (köztársaság, népköztársaság, tanácsköztársaság) sem választott meg a nép. Soha nem volt róluk, semmilyen szavazás sem Magyarországon.
2. Mindegyik magyar köztársaság - bármilyen előjellel is rendelkezzék - szakított a közel ezer éves gyökerekkel rendelkező magyar történeti alkotmánnyal és megszakította a jogfolytonosságot is, amelyet a magyar nemzet mindig, a királyával az élet (legyen az bármilyen dinasztia tagja) folyamatosan megújított.
3. Mindegyik magyar köztársaság szakított két nagyon fontos államelvünkkel, a Szentkorona-tannal, és a Regnum Marianum eszméjével.
4. Ezzel gyakorlatilag a magyar szuverenitás, a királyság által jelzett államiság szűnt meg. A köztársaságoknak ezért volt igényük forradalmi megoldásokra, ezzel kapcsolatban sokszor terrorra (1918, 1919, 1945-1949) és puccsra (1919), amellyel a királyság, a régi rend embereivel, intézményeivel, értékhordozóival számoltak le.
5. A köztársaságok létrejötte minden esetben közjogi-társadalmi-gazdasági hanyatlás idejében valósult meg, politikai alkuk eredményeképpen. A köztársaságokat a káosz hozta el mindig a magyaroknak, a királyság ellenében, amely egy megroggyant, de mégis szuverén rendet képviselt.
6. A köztársaságok az esetek legtöbbjében (1946, 1949, 1989) idegen megszállók aktív, vagy már passzívabb jelenlétében valósult meg, amely minden ilyen esetben a kommunista Szovjetuniót képviselő Vörös Hadsereg volt. Nem jelentéktelen tény, hogy a Vörös Hadseregtől várta Tanácsköztársaság is a kül-, és belpolitikai stabilizációt ezért annak a bejövetelést sürgette. (A Tanácsköztársaság számára egyébként a Károlyi-féle népköztársaság is felvállalható volt, ezért használta azt az elnevezést is.)
A "korlátozott demokrácia" derűje - Vorosilov tábornok (SZEB elnök) és Tildy Zoltán (I. Magyar Köztársaság elnöke).
7. Az I. köztársaság (1946) még csak szándékozta, a történelmi alkotmányunk pontonkénti hatályon kívül helyezésével, az 1949-es népköztársaság azonban már meg is valósította az organikusan kifejlődött alkotmányunk teljes hatályon kívül helyezését. Helyette egy idegen, kartális alkotmányt adott a magyaroknak (mely a mai napig érvényben van, ha módosításokkal is), amely kezdetben a szovjet alkotmány szó szerinti fordítása volt. Mindezt idegen katonai megszállás alatt, lényegében bábkormányként tette meg, egy diktatúrában.
8. A köztársaságok nem tudták sem az ország szuverenitását, sem a területi integritását , sem a közjogi hagyományát megvédeni, egyetlen alkalommal sem. Mindezeket egyszerűen feláldozták a külpolitikai legitimitásukért. Az ezzel kapcsolatos esetleges jogos nemzeti önvédelmet internacionalista politikai harcra használta fel a Tanácsköztársaság északi hadjárata, amelynek eredménye a Szlovák Tanácsköztársaság néhány napos állami nonpluszultrája lett. A fegyveres harcot a területi integritásért ellenben a monarchisták vállalták 1919-1920-ban is (a dunántúli harcok).
9. Nincsen magyar republikánus hagyomány, soha nem is volt. A magyarok a királyságot alakították ki maguknak létezési formaként, annak egy is speciális, a magyarokra formált - apostoli királyság, a Szent Korona országai, Szűz Mária Királysága, stb. - verziójában, amely egyedülálló a világon és lényegében a kezdetektől (1000) transzcendetális meghatározottsággal bír, amelyhez minden esetben és időszakban a magyarság ragaszkodott és elszakadni nem akart (jó példák erre a legnagyobb kataklizmáink, főleg a szabadságharcok). A még utolsó, tudatosan a királyságot képviselő közjogi személyünk Mindszenty József hercegprímás működése alatt is 1947/48-ban is a diktatúrában közel ötmillió ember mozdult meg a Boldogasszony Éve alkalmából, amely a régi, királyi Magyarország utolsó megnyilvánulása volt és pontosan megmutatta, hogy milyen élő hagyomány volt ekkor is a "máriás ország" és "máriás nép".
10. A köztársaságok története tele van olyan emberek egész sorával, akik egyszerűen egy vállalhatatlan politikai fővonulatot mutatnak (és nem esetlegességeket!), hogyha az "eredményeiket" nézzük. Jászi Oszkár, Kovács György, Kunfi Zsigmond, Kun Béla, Garbai Sándor, Garami Ernő, Linder Béla, Károlyi Mihály, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Szakasits Árpád, Varga Béla, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, stb.
11. A köztársaságok röpke hat évtizede alatt legalább háromféleképpen próbálkoztak tisztán népuralmi rendszer meghonosításával, idegen alkotmányra építve. Ezzel szemben áll a Magyar Királyság majdnem ezer éve, autoriter, organikusan építkező, saját alkotmányos állami léttel, amelyben a magyarok mindig megújították az alapokat és a eszközöket, ahogyan az érdekük kívánta. Sajátmaguknak, legitim, törvényes módon, ahogyan a saját törvényeik azt megszabták.
12. Magyarország hagyományos államformája a királyság. Mindig is az volt. A köztársaság soha nem hozott stabilitást, és reméljük most sem lesz maradandó. A királyság nem egy forma, hanem olyan saját rendszerünk, amely szerint és amiben a magyar élni szeretett volna, ezért választotta és alakította ki magának a Kárpát-medencében eltöltött ezer éve folyamán.
Vörös és nemzetiszín már az első esetben is együtt volt - az I. Magyar Népköztársaság kikáltása (1918).
Legyen itt néhány egyszerű pont (úgyis többen nyaggattak már ezzel), amelyet gyorsan oda lehet mondani bármilyen előjelű republikánus ismerősünknek, aki ne adj Isten el akar minket kábítani a respublika (bármelyik magyar respublika!) jogszerűségéről, meg arról, hogy szabadság, demokrácia, függetlenség, blablabla. Úgyis ismeritek már.
1. Egyetlen magyar tisztán népuralmista alapokon szervezett államalakulatot (köztársaság, népköztársaság, tanácsköztársaság) sem választott meg a nép. Soha nem volt róluk, semmilyen szavazás sem Magyarországon.
2. Mindegyik magyar köztársaság - bármilyen előjellel is rendelkezzék - szakított a közel ezer éves gyökerekkel rendelkező magyar történeti alkotmánnyal és megszakította a jogfolytonosságot is, amelyet a magyar nemzet mindig, a királyával az élet (legyen az bármilyen dinasztia tagja) folyamatosan megújított.
3. Mindegyik magyar köztársaság szakított két nagyon fontos államelvünkkel, a Szentkorona-tannal, és a Regnum Marianum eszméjével.
4. Ezzel gyakorlatilag a magyar szuverenitás, a királyság által jelzett államiság szűnt meg. A köztársaságoknak ezért volt igényük forradalmi megoldásokra, ezzel kapcsolatban sokszor terrorra (1918, 1919, 1945-1949) és puccsra (1919), amellyel a királyság, a régi rend embereivel, intézményeivel, értékhordozóival számoltak le.
5. A köztársaságok létrejötte minden esetben közjogi-társadalmi-gazdasági hanyatlás idejében valósult meg, politikai alkuk eredményeképpen. A köztársaságokat a káosz hozta el mindig a magyaroknak, a királyság ellenében, amely egy megroggyant, de mégis szuverén rendet képviselt.
6. A köztársaságok az esetek legtöbbjében (1946, 1949, 1989) idegen megszállók aktív, vagy már passzívabb jelenlétében valósult meg, amely minden ilyen esetben a kommunista Szovjetuniót képviselő Vörös Hadsereg volt. Nem jelentéktelen tény, hogy a Vörös Hadseregtől várta Tanácsköztársaság is a kül-, és belpolitikai stabilizációt ezért annak a bejövetelést sürgette. (A Tanácsköztársaság számára egyébként a Károlyi-féle népköztársaság is felvállalható volt, ezért használta azt az elnevezést is.)
A "korlátozott demokrácia" derűje - Vorosilov tábornok (SZEB elnök) és Tildy Zoltán (I. Magyar Köztársaság elnöke).7. Az I. köztársaság (1946) még csak szándékozta, a történelmi alkotmányunk pontonkénti hatályon kívül helyezésével, az 1949-es népköztársaság azonban már meg is valósította az organikusan kifejlődött alkotmányunk teljes hatályon kívül helyezését. Helyette egy idegen, kartális alkotmányt adott a magyaroknak (mely a mai napig érvényben van, ha módosításokkal is), amely kezdetben a szovjet alkotmány szó szerinti fordítása volt. Mindezt idegen katonai megszállás alatt, lényegében bábkormányként tette meg, egy diktatúrában.
8. A köztársaságok nem tudták sem az ország szuverenitását, sem a területi integritását , sem a közjogi hagyományát megvédeni, egyetlen alkalommal sem. Mindezeket egyszerűen feláldozták a külpolitikai legitimitásukért. Az ezzel kapcsolatos esetleges jogos nemzeti önvédelmet internacionalista politikai harcra használta fel a Tanácsköztársaság északi hadjárata, amelynek eredménye a Szlovák Tanácsköztársaság néhány napos állami nonpluszultrája lett. A fegyveres harcot a területi integritásért ellenben a monarchisták vállalták 1919-1920-ban is (a dunántúli harcok).
9. Nincsen magyar republikánus hagyomány, soha nem is volt. A magyarok a királyságot alakították ki maguknak létezési formaként, annak egy is speciális, a magyarokra formált - apostoli királyság, a Szent Korona országai, Szűz Mária Királysága, stb. - verziójában, amely egyedülálló a világon és lényegében a kezdetektől (1000) transzcendetális meghatározottsággal bír, amelyhez minden esetben és időszakban a magyarság ragaszkodott és elszakadni nem akart (jó példák erre a legnagyobb kataklizmáink, főleg a szabadságharcok). A még utolsó, tudatosan a királyságot képviselő közjogi személyünk Mindszenty József hercegprímás működése alatt is 1947/48-ban is a diktatúrában közel ötmillió ember mozdult meg a Boldogasszony Éve alkalmából, amely a régi, királyi Magyarország utolsó megnyilvánulása volt és pontosan megmutatta, hogy milyen élő hagyomány volt ekkor is a "máriás ország" és "máriás nép".
10. A köztársaságok története tele van olyan emberek egész sorával, akik egyszerűen egy vállalhatatlan politikai fővonulatot mutatnak (és nem esetlegességeket!), hogyha az "eredményeiket" nézzük. Jászi Oszkár, Kovács György, Kunfi Zsigmond, Kun Béla, Garbai Sándor, Garami Ernő, Linder Béla, Károlyi Mihály, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Szakasits Árpád, Varga Béla, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, stb.
11. A köztársaságok röpke hat évtizede alatt legalább háromféleképpen próbálkoztak tisztán népuralmi rendszer meghonosításával, idegen alkotmányra építve. Ezzel szemben áll a Magyar Királyság majdnem ezer éve, autoriter, organikusan építkező, saját alkotmányos állami léttel, amelyben a magyarok mindig megújították az alapokat és a eszközöket, ahogyan az érdekük kívánta. Sajátmaguknak, legitim, törvényes módon, ahogyan a saját törvényeik azt megszabták.
12. Magyarország hagyományos államformája a királyság. Mindig is az volt. A köztársaság soha nem hozott stabilitást, és reméljük most sem lesz maradandó. A királyság nem egy forma, hanem olyan saját rendszerünk, amely szerint és amiben a magyar élni szeretett volna, ezért választotta és alakította ki magának a Kárpát-medencében eltöltött ezer éve folyamán.
Vörös és nemzetiszín már az első esetben is együtt volt - az I. Magyar Népköztársaság kikáltása (1918).
10 megjegyzés:
Eddig ez a legjobb! Több ilyet!!! A képek nagyon ütnek. Köszönet érte én használni fogom.
Gyilkos sebek ezek a köztársaságnak. Vagy azok lehetnének, de túl fogja élni. Nagyon használható írás lett, jól összefoglalva a dolgokat.
Kedves PHJ,
A Konzervatóriumon mindenki a saját véleményét írja. Ez nem egy kommunista kollektíva. Ezért a köztársaságos cikk csak és kizárólag homop. véleménye. És az oldalon vagyunk monarchisták elegen (BékésM, pharmacist, Vadnyul, jómagam pl.).
Ez így kicsit övön aluli volt, ne is haragudj.
PHJ,
Azt Konzervatóriumnak hívják, nem Monarchista blognak. Ez azt is jelenti, hogy abba nagyon sok minden belefér. Én mondjuk rühellem a demokráciát, de nem mindenki rühelli onnét. Én csípem a kontinentális reakciós hagyományt, de nem mindenki szereti annyira. És pont attól jó, hogy jó sok vélemény megfér egymás mellett. Viszont az is együttjár ezzel, hogy ha egyetlen szerző neve van kint, az akkor csak az ő véleménye, és nem másé. Tehát a "magukat konzervatívnak nevező emberkék" és hasonló hozzászólás nem feltétlenül ízléses:((
Lehetnénk mi is mondjuk vonalasan mozgó blog, ahová mondjuk csak de Maistre-hívő monarchisták írnának, amilyen kicsit enmagam is vagyok, de szvsz az kicsit unalmas lenne;[[
Kedves phj,
Maga félreért engem. Remélem, nem szándékosan:)
Amit mondani akartam, az az, hogy a Konz. egy vegyes felvágott. Ez azt is jelenti, hogy nincs "korpa-disznó" hasonlat, ill. nem illik rá, mert nem együttmozdulós-kommuna jellege van. Ír oda sok ember, jobbhíján mindegyik a saját véleményét. Én homop. idézett írásával nem értek egyet, de ettől még nem tiltom le a Konz.-ról a megjelenését, mert ha van pluralizmus (valami, amit igencsak védelmezni szeretnék, és az egyik oka annak, hogy monarchista vagyok), akkor a vélemények eltérnek egymástól. Ha nem térnek el, akkor az vagy vörös-vagy zöldbolsi honlapocska, egy kaptafára menő véleményekkel. Ez pedig sosem volt a célunk. Ennek az ára, hogy a miénktől eltérő véleményeket is eltűrünk egy ésszerű határon belül, ahogy a mindennapi életben is.
Rendben, ez egy monarchista blog, ezért ide monarchisták írnak. Viszont. A Konz. meg egy konzerv blog, amibe nagyon sok minden belefér az ateista-libertáriustól a klerikál-reakciósig. Maximum vitatkozunk egymással, de az nem baj. Nem férnek bele a forradalmi agymenések, a relativista liberóság, meg a komenyista ökörség.
Persze, jómagam ezen cikk tartalmával maradéktalanul egyetértek. De nem azért, mert a köztársaság nem egy reális lehetőség szerte a világban, hanem azért mert itt_nem_az. És szerintem is, aki Magyarországon konzervatív, hát az legalább is látens monarchista:) De az, hogy én így gondolom, nem jelenti azonnal azt is, hogy aki nem így gondolja, azt szanáljuk.
ps. nem akarom előre lelőni a poént, de épp a hétvégén jön le egy monarchista-ízű írás a Konz.-on:) És még csak nem is tőlem:)
phj,
Személy szerint a köztársaságról és a demokráciáról igen megvető, "radikális" véleményem van: a köztársaságról sok minden miatt, elsősorban a magyar talajon való gyökértelensége miatt.
A demokráciával szemben sokkal több problémám van: kollektív gyűlöletre épül, a népszuverenitás elmebeteg ötletére, a többség zsarnokságára, relativizmusra, és még sorolhatnám. A romlást konzerválja leginkább, hatalmi egyensúlyok és hierarchiák elvetésével. Vagy zsarnokságba, vagy teljes káoszba vezetnek.
Szerintem ebben nincs vita köztünk.
János és Gabrilo!
Teljesen feleslegesen osztjátok egymást. A helyzet az, hogy a Konzervatóriumon mki a saját véleményét képviseli, ami éppen lehet republikánus és ortodox monarchista is. Szerintem nem szép dolog köztársaságinak lenni magyar konzervatívként, de ez nem ok arra, hogy János ezért az egész Konzervatóriumot elúsztatsd. Szerintem pl. a libertáriusok sem konzervatívok, mégis sok libertárius ír a Konzervatítóriumra, és helyenként igen jókat.
A konzervativizmuson belül nagyon sok árnyalat van, meg kell egymást hallgatnunk.
Sigray Antal hátán pedig János a világon senki sem mászott fel.
Békés Márton
ezt üzeni nektek erre az írásra egy liberális, cáfoljuk meg!:
"KennyOMG
Milyen érdekes, hogy tisztan elvi eszmefuttatást jelenlegi Magyarországi példákkal cáfolsz, ugyanakkor a fordítottját visszautasítod. Milyen érdekes, hogy népfelségre hivatkozol, mikozben egy autokrata berendezkedésű, a nép szavát semmilyen mértékben figyelmebe nem vevő rendszert ajnározol. Miylen érdekes, hogy a vallás abszolút és sérthetetlen, de ez a kitétel semmi másra nem vonatkozik. Az "ún. evolúció tan" kiszólásra már nem is írnék semmit, az abszolút rugalmatlanság indikátora.
Csak annyit szeretnék kérdezni tőleg, hogy milyen "nép által választott" kormányról beszélsz egy (éltalad bő habzással hírdetett) abszolútista államformában? Talán arra gondolsz, hogy mindannyiunk Ferencjóskája vagy Máriateréiája majd kiír egy népszavazást, hogy "na emberek, akarjátok-e, hogy mindenki egyenlő legyen"? Vagy ők ebben a kontextusban már idegenszívűek voltak, egy megszálló hatalom képviselői? Vagy hogy is van ez?
hogy egy hozzás hasonló orbitálisat csúsztassak:
"Ezzel szemben áll a Magyar Királyság majdnem ezer éve"
A te itteni szabad véleményalkotásoddal szemben áll a rabszolgaság több évezredes intézménye."
PHJ:
a helyzet eccerű mint az ék:
"önmagukat konzervatívnak tartó kicsiny emberek"
ez többesszámban van írva.
Tehát mindannyiunkra értendő. Gabrilora is.
Ő azért horkant fel, mert az idézett cikk a cikk írójának a véleménye, nem az egész konzervatóriumé. Te meg kiterjesztetted mindenkire. Ráadásul minősítő jelzővel is elláttad.
A helyzetet jól illusztrálja, hogy Gabrilo nem ért egyet a cikkel, MÉGIS felhorkant, én meg abszolút egyetértek a cikkel, mégis csak utólag, Gabrilo után szólok hozzá, és kérem ki magamnak a minősítgetésedet. Mi sem minősítettünk téged, nyilvánosan meg pláne nem. Az elegancia ezek szerint nem monarchista erény?
Nem értem mi értelme ennek a sárdobálásnak, nekünk sem hiányzott, és eredetileg örömmel fogadtuk volna a tőled érkező cikkeket is, neked pedig nem hiányzott szintén, most jobb, hogy levettünk az ajánlott blogok listájáról? Na ugye... :(
Üdvözlettel:
don shimoda
Az ateizmust FELTÉTLENÜL elutasítom, annak semmi köze a konzervatívizmushoz, tovább megyek, degeneráltságra utal.
Demokratákkal vitázni felesleges.
A királyt nem tőlük kapjuk: ISTENTŐL, végtelen szeretete kegyelméből,mert Gondot visel ránk.
Igaz Istenfélő ember a monarchiát tartja ideának, JÓ KIRÁLLYAL az élén.
Megjegyzés küldése