Horthy kormányzóval kapcsolatosan már elmondtuk a véleményünket néhány poszttal arrébb, nem szívesen ismételnénk magunkat, abban MINDEN kitételt fenntartunk továbbra is. (Néhány pontban azon is túl.) A minap azonban egy érdekes videó került elő az 1993-as újratemetésével kapcsolatosan, amelynek a megtekintését mindenkinek csak ajánlani tudjuk (ha már az M1 nem kért belőle, gondoljuk az RTL Klubon vagy TV2-n sem fog menni), tekintettel arra, hogy annak idején néhány szűk szavú híradós riporton kívül nem sokat lehetett hallani efelől. A közel egy órás videó roppant módon tanulságos, főleg, hogyha azt nézzük, hogy mindenki beveszi a rizsát mai napig, hogy 1989-1990 csak a "demokratikus átmenetről" szólt.
Korántsem. És erről leginkább az tanúskodik, hogy a II. köztársaság után három évvel kik és miért jöttel el az újratemetésre. És itt most nem elsősorban a republikánus demokrata politikusokra gondolunk, hanem mondjuk arra az úriemberre, aki 670 km-t tett meg kerékpáron, Székelyföldről, 10 nap alatt, mert édesapja "a Horthy katonája volt". Ugyanez elmondható a kárpátaljai fiatalról is.
A kommunizmus vége sok mindent a partra dobott, és voltak olyanok - ahogyan lehet látni nem is csak marginális politikusok - akik érezték ennek valamennyire a súlyát, és annak a kárhozatos örökségét, amelyet a kommunizmus itt hagyott. Döbbenetes, hogy mondjuk egy Csurka István (akivel kapcsolatban, félreértés ne essék, semmilyen komolyabb pozitív véleményünk nincsen) ilyeneket mondott meglehetősen spontán módon a kamerába; „Ez a temetés egy nemzeti demonstráció. Nem történelmi értékelés, hanem a magyar történelem folyamatosságának kegyeletes megünneplése. Ez politikai jelentőséggel bír. (…) A magyar történelmet teljes egészében, az ezer év folytonosságával kell felvállalnunk.” Ez most akkor a jogfolytonosság érvényének a felvetése lett volna Csurka úr? Vagy itt van Kónya Imre, aki a nagyon nyomorúságos Pethő Ivánnal szemben még 1990-ben is felvetette a nemzeti számonkérést kommunista bűnösökkel szemben. Szóval Kónya úr ilyeneket mondott, szintén teljesen spontán módon; "Nagyra értékeljük a kormányzó úrnak a nemzet érdekében tett politikai lépéseit. (..) Mi úgy gondoljuk, hogy egészében véve a kádárizmus egy hazug, nemzetellenes és modernizáció-ellenes rendszer volt, egy zsákutcás rendszer volt, amelyet a magyar nemzet ellenére kényszeríttettek ránk. Ezzel ellentétben a Horthy-rendszer, egy olyan szituációban, amikor a nemzet a kétharmad részét elveszítette, nemzeti politikát folytatott és nagyon rövid idő alatt képes volt normális viszonyokat teremteni Magyarországon.". Boros Péteren, aki később a köztársaság miniszterelnöke is volt, is ámulunk egy kicsit; "Kegyelet és a tisztelet hozott ide. Nem idegen hadseregek segítették arra a posztra (ti. Horthyt), ahova került és magyar volt végig érzelmeiben. Úgy vélem, ez nem lehet kétséges, annyi sok galád személyiség után, aki elfogadott ilyen hatalomba való helyezést, aki saját véreit gyilkoltatta, aki behódolt idegeneknek. Ezek közül fejjel magaslik ki Horthy Miklós igaz magyarsága. Aki összetéveszti a korszakkal a személyt, az nagyot téved.".
Nos, mi, legpozitívabb értékelésünkben Horthyban továbbra is a királyság és a jogfolytonosság (nagyobbrészt) helyreállítóját látjuk. Egy republikánus demokrata politikustól ezt nem várjuk el természetesen. Mégis komolyan gondolkodóba ejt az, hogyha vezető politikusok érezték és vallották azt, hogy Horthynak milyen szerepe volt, akkor miért nem cselekedték meg MINIMÁLISAN azt, amit ő megtett egy hasonló szituációban 1919/20-ban? Ha nem tudták, ha tudták, hogy mit kellett volna tenniük 1989-ben egy lehetetlen respublika helyett, felelősségük adott. Ha azonban tudták, akkor a felelősségük ezerszeres.
Korántsem. És erről leginkább az tanúskodik, hogy a II. köztársaság után három évvel kik és miért jöttel el az újratemetésre. És itt most nem elsősorban a republikánus demokrata politikusokra gondolunk, hanem mondjuk arra az úriemberre, aki 670 km-t tett meg kerékpáron, Székelyföldről, 10 nap alatt, mert édesapja "a Horthy katonája volt". Ugyanez elmondható a kárpátaljai fiatalról is.
A kommunizmus vége sok mindent a partra dobott, és voltak olyanok - ahogyan lehet látni nem is csak marginális politikusok - akik érezték ennek valamennyire a súlyát, és annak a kárhozatos örökségét, amelyet a kommunizmus itt hagyott. Döbbenetes, hogy mondjuk egy Csurka István (akivel kapcsolatban, félreértés ne essék, semmilyen komolyabb pozitív véleményünk nincsen) ilyeneket mondott meglehetősen spontán módon a kamerába; „Ez a temetés egy nemzeti demonstráció. Nem történelmi értékelés, hanem a magyar történelem folyamatosságának kegyeletes megünneplése. Ez politikai jelentőséggel bír. (…) A magyar történelmet teljes egészében, az ezer év folytonosságával kell felvállalnunk.” Ez most akkor a jogfolytonosság érvényének a felvetése lett volna Csurka úr? Vagy itt van Kónya Imre, aki a nagyon nyomorúságos Pethő Ivánnal szemben még 1990-ben is felvetette a nemzeti számonkérést kommunista bűnösökkel szemben. Szóval Kónya úr ilyeneket mondott, szintén teljesen spontán módon; "Nagyra értékeljük a kormányzó úrnak a nemzet érdekében tett politikai lépéseit. (..) Mi úgy gondoljuk, hogy egészében véve a kádárizmus egy hazug, nemzetellenes és modernizáció-ellenes rendszer volt, egy zsákutcás rendszer volt, amelyet a magyar nemzet ellenére kényszeríttettek ránk. Ezzel ellentétben a Horthy-rendszer, egy olyan szituációban, amikor a nemzet a kétharmad részét elveszítette, nemzeti politikát folytatott és nagyon rövid idő alatt képes volt normális viszonyokat teremteni Magyarországon.". Boros Péteren, aki később a köztársaság miniszterelnöke is volt, is ámulunk egy kicsit; "Kegyelet és a tisztelet hozott ide. Nem idegen hadseregek segítették arra a posztra (ti. Horthyt), ahova került és magyar volt végig érzelmeiben. Úgy vélem, ez nem lehet kétséges, annyi sok galád személyiség után, aki elfogadott ilyen hatalomba való helyezést, aki saját véreit gyilkoltatta, aki behódolt idegeneknek. Ezek közül fejjel magaslik ki Horthy Miklós igaz magyarsága. Aki összetéveszti a korszakkal a személyt, az nagyot téved.".
Nos, mi, legpozitívabb értékelésünkben Horthyban továbbra is a királyság és a jogfolytonosság (nagyobbrészt) helyreállítóját látjuk. Egy republikánus demokrata politikustól ezt nem várjuk el természetesen. Mégis komolyan gondolkodóba ejt az, hogyha vezető politikusok érezték és vallották azt, hogy Horthynak milyen szerepe volt, akkor miért nem cselekedték meg MINIMÁLISAN azt, amit ő megtett egy hasonló szituációban 1919/20-ban? Ha nem tudták, ha tudták, hogy mit kellett volna tenniük 1989-ben egy lehetetlen respublika helyett, felelősségük adott. Ha azonban tudták, akkor a felelősségük ezerszeres.
1 megjegyzés:
Horthy éppen kétszer zavarta el a magyar királyt.
Akko' minek szeressük?
Megjegyzés küldése