2009. ápr. 7.

Főherceg vagy politikai percember?

Aki egy kicsit is tudja rólam, hogy monarchista vagyok mostanában hajlandó azzal ugratni, hogy Habsburg György az MDF EP listáján van, mint jelölt. Kicsit unom már a dolgot, de ha egyszer nem lehet kimosni az emberek fejéből, hogy a MONARCHIZMUS NEM EGYENLŐ AZ ÚN. "HABSBURG-SEGGNYALÁSSAL", akkor ez szinte már egy természetes akció. Ezért az én reakcióm sem marad el.

Mert nem örülök. N-e-m ö-r-ü-l-ö-k. És nem is kellene, hogy örüljek ennek. Nagyon nem kell ez az egész ugyanis.

Habsburg-Lotheringen György főherceg, magyar monarchista szempontból még nem sok mindennel tudott megörvendeztetni minket, pedig alapban nagyon jó lenne, hogyha egy Magyarországon élő királyi főhercegre lehetne mutogatni, hogy látjátok, erre gondolunk, amikor a dinasztikus erényeket emlegetjük a Habsburgok esetében. A TV2-nél betöltött felsővezetői szerepe, a Vörös Keresztes elnöksége (gondolva itt a legutóbbi számlázásos botrányokra), szerencsétlen szereplése Medgyessyvel és a román kormányfővel koccint a szuverén Magyar Királyság egyik végét jelölő román ünnepen, lájtosan jobbközepes optimista megnyilvánulásai nem olyan dolgok, amelyekre a magunkfajta konzekvensen monarchista, konzervatív és kombattáns ellenforradalmár attitüddel rendelkező ember azonnal bólintani tudna.

De ki tiltotta meg egy monarchistának, hogy alanyi szinten, akár a trónörököst, Ottó főherceget is kritizálja? Senki. György főherceg pedig jelenleg még az sem. György - automatikusan a Magyar Királyság trónöröklési törvényei szerint - nem lenne király ugyanis. A primogenitúra és a senioritas elve alapján ugyanis, az Károly főherceg lenne, Ottó trónörökös elsőszülött, és jelenleg legidősebb fia. (Abba most ne menjünk bele, hogy Ottó főherceg esetleges halála után, mivel nem volt megkoronázva, a helyzet még bonyolultabb tud lenni.)

Habsburg György IV. Boldog Károly unokája, aki nem nézte jó szemmel, hogy a legitimisták (akkor karlisták) egy része pártpolitika részévé akarta tenni a restaurációt. Az ugyanis egy egész nemzet ügye. Nagy a súly, hogyha az ember egy szentéletű uralkodó unokája, és még nagyobb a kötelezettség. A jelenlegi trónörökös és családjából senki nem vetette fel a restauráció kérdését, amiért - félreértés ne essék! - egyetlen követ sem vetek rájuk.

Ezért biztosan nem.

Ilyen, döntően republikánus politikai közegben ez egy eredménytelen kamikázé viselkedés lett volna, ami nem olyan eredményes.Az sokkal nagyobb probléma, hogy Habsburg Ottó a páneurópai eszmét hozta el Magyarországra és mondjuk nem a Szentkorona-tant, vagy a történelmi alkotmányunk érvényét. György főherceget is hamarább láttam a tévében gratulálni Natalia Orejronak (vagykinek) egy kereskedelmi tv képviseletében, mint mondjuk elismerően nyilatkozni Mindszenty emlékezetével kapcsolatosan. (Korábban Károly főhercegnek is volt egy tv-s műsora az osztrák tv-n, úgy látszik ez a tömegkommunikációhoz való vonzódás a családban erős.)

Az én problémám azonban nem ezzel kapcsolatos. Az én problémám csupán csak ennyi; egy uralkodó unokája, de még inkább egy magyar uralkodói dinasztia tagja, egy ilyen történelmi név örököse, ezzel az örökséggel, ne legyen pártpolitikai percember. Nem kell ez igazából senkinek sem, és nem jó ez így sehogyan sem. A "Habsburg" hívószó lenne abban az ultralájt jobbos (?) politikai közegben, amelyet a Dávid Ibolya vezetett, Bokross Lajos által támogatott (?!) MDF mozog manapság? Ez a politikai tér, amely a "korszerű konzervatív" jelzőt kapta az elnökasszonytól, monarchista ember számára értelmezhetetlen, jobbosoknak nem köll, libsiknek meg gyanús.

A konzervatív szó elé leginkább ne tegyen senki semmit sem. Az ugyanis magában áll, legfeljebb egy nemzetet, népet mutató szót, mondjuk azt, hogy "magyar".

Leginkább az MDF-fel és mondjuk még az SZDSZ-szel is az a baj, hogy nem legitimálja jelenleg választói (népszuverenitásról beszélünk itt most) akarat. Nem értjük az MDF kit képvisel, önmagán kívül? Azt sem értjük, hogy egy királyi főherceg miért áll pártpolitikai közkatonának (vagy őrmesternek)? Egy főhercegnek miért nem elég az, hogy ő főherceg a Habsburg-Lotheringen uralkodói házban? Ez miért nem kötelez valakit? Ez a nemes súly miért nem nyomja el valakinek a percnyi politikai ambícióit? Ezeket a kétségeket nem lehet megválaszolni mással csak az idők jeleivel. A főherceg nem látja sajnos, hogy úgy szolgálhat valamit, amit képviselnie kellene, és valakiket, akik ezt értékelni tudják, hogyha _nem_ azt teszi, amit egy jól behatárolt politikai tér szereplői várnak tőle. Ez ugyanis nem a nemzet egysége, és főleg nem az egésze. A uralkodói ház tagjai ne szolgálják a politika egy részét, hanem a nemzet egészét csakis. Így ugyanis csak bizalmat veszíthet, ahelyett, hogy azt megnyerné. Mert bizalmunk az ősi erényben van, és annak hordozóiban, nem az ellenségeiben.

26 megjegyzés:

verena írta...

Reggel pont volt "szerencsém" látni; így hárman együtt elég sokkoló látványt nyújtanak :-( Főleg a Lajos, bah.

Reina Nicolasa írta...

Én is elég értetlenül álltam a dolog előtt, most már megnyugodtam, csak sajnálkozom egy kicsit. Köszönöm az írást.

Nobilis írta...

Én rendszerint megijedek attól a plakáttól. Két igen ronda férfi áll egy néni mögött... :/ :)

Számomra mindig is Ottó trónörökös és Mihály főherceg volt az egyetlen szimpatikus Habsburg személyiség. A gyerekek igazán félresikerültek. :/

Parsifal írta...

A nemesi családokban a zsenialitás és a debilitás szignifikációt mutat, ezt már Pezenhoffer is lerírta.

Nagyon kevés Habsburg volt "átlagos" ember.

Kuruckodóink általában a debileket emelik ki, azoknak életrajzát is súlyosan eltorzítva.

Ha véletlenül tehetségtelen uralkodónk is volt (I./V. Ferdinánd), akkor is volt egy jó tanácsadói stáb.

A főherceg nem trónörökös a magyar trónöröklési jog szerint, kizárólag a bátyja, illetve bátyja halálakor is annak 11 éves fia, Ferdinánd.

A főherceg politikai imponteciáját már kimutatta akkor, mikor Nagyapja, Boldog IV. Károly birodalmának szétversére koccintott, mikor egy parvenü királysághoz és egyben a balkánhoz csatolták Erdélyt.

Tette ezt Nastase-vel, és a "szociáldemokratává" átvedlett kommunista spicli, D-209 társaságában.

György főherceg naivitását és politikai debilitását ismét kimutatta.

Nem egy I. Lipótot, Mária Teréziát, vagy I. Ferenc Józsefet tisztelhetünk benne.

Parsifal írta...

Nem Trianon napján, hanem a román nemzeti ünnepet (december 1. => 1918. december 1.) koccintott széákesfővárosunkban.

De ezt már leírtam.

Nobilis írta...

PHJ,
igen, talán még most is az.

Parsifal írta...

Ez olyan helyzet, mintha I. Ferenc belépett volna a "Reformátorok Társasága" nevű gittegyletbe.

Mint tudjuk, neojakubinusaink megoszlása:

SZDSZ => Szabadság és Egyenlőség Társasága
MDF => Reformátorok Társasága

Nobilis írta...

Szerintem nem kell mindenkit valaminek besorolni. Egyszerűen idióták és ez független mindenféle ideológiától.

Ultrajobber írta...

Nem is szivesen irkálok már, de azt le kell szögeznem, az egy alap, hogy lássuk, sajnos magyarország már akkora sötétségben van, olyan katasztrófa kellős közepén vagyunk, hogy még a királyi család tagjai sem tudják, mit kellene tenniük.Ez nemcsak magyarországra vonatkozik.És kevés a józan ember.Ez még egy nagy tragédia.

Amin pedig ríva nevet keservében az ember, az az, hogy egy főherceg egy volt szocialista népnyúzóval van együtt, egy ilyen ...keverő kerítőnő hatására.
Már csak az internacionálé hiányzik aláfestő zenének.

Gordon írta...

Tudtommal a Habsburgoknak nincs komoly vagyonuk, Ottó mindenről lemondott. Egy monarchista Habsburg unemployable - ki alkalmazna komolyabb állásban egy olyan személyt, akinek a puszta létezése is fenyegetés az "alkotmányos rend"-re és automatikusan figyelik a titkosszolgálatok? Filléres gondok egy életen át, ez egy monarchista Habsburg sorsa.

Ezzel szemben ott a "modern európai" egzisztencia alternatívája, kényelmes felügyelőbizottsági tagságokkal, süppedős szőnyeges brüsszeli irodával. Egy dolog monarchistának lenni hetente kétszer, mikor idejön valaki kommentezni - másik dolog ennek a terhével kelni és feküdni, mikor három gyerekről, feleségről kell gondoskodni.

Én emberileg megértem, bár elszomorít.

Parsifal írta...

Én nem értem meg emberileg sem.

Voltak Habsburg főhercegek, akik alkalmatlanok voltak a politikához, de kiváló hadvezérek, művészek, vagy akár egyházfiak voltak.

Tudták, hol a helyük, tudták, hogy ide rendeli őket a Család, a katholikus hit (elsődlegesebb!) és a birodalmi érdek. Ez az igazi önfeláldozás. Tudták, hogy erre vagy arra alkalmatlanok. (Volt bizonyos választási szabadságuk, az öröklési rend mellett is.)

Lehet valaki monarchista főherceg, foglalkozzon botanikával, a Magyar Vöröskereszttel, de ne égesse le magát egy ál-konzervatív hülyeséggel.

Ez igenis felelősség, és semmi, de semmi köze sincs az egzisztenciához.

Mondhatja, kérem, én nem foglalkozom politikával. Ennyi. Mai politikai, uralmi viszonyok között életben hagyják, nem lehetetlenítik el.

De legalább nem adta el magát az infernális, tömeglatirinás politikának, tiszta maradt.

János főherceget - II. Lipót fia - 150 éve ilyen tettért kicsapták a családból. (Elválallta a 'demokratikus' Németország szövetségi elnöki tisztét, míg családját halálosan fenyegette a bécsi csőcselék lázadása...)

Ezért igaz, hogy önmagában más a "legitimitas" és más az "idoeneitas", pontosabban az "autenticitas" valósága.

Névtelen írta...

Gondoljanak bele az Urak, mit érezhetett Bokros elvtárs Dilibolya és György főherceg mellett a fotózkodáson!

Ha húsz éve valaki azt mondta volna, hogy egy demokratásdit játszó politikai kalandor (aki ráadásul nő!!) valamint egy Habsburg főherceg mellett fog pózolni, hogy kijuthasson Brüsszelbe, akkor garantáltan orvost hívatott volna.

Szóval tessék sajnálni szegény Lajost! :-P

Egy igazi politikai szafarit élnünk meg mindennap, ahová minden külföldi hitetlenkedve fizet be egy körre.

Üdv:

Czelder

Ultrajobber írta...

Ezt az írást érdemesnek tartom megmutatni Nektek, és mindenki másnak is:

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=131840

Egyébként a pártokból nagyon elegem van,de ebben azért mégis van valami, szerintem.

Névtelen írta...

Szabó Dezső vezércikkei a Virradatban

1848. március 15.

Mikor egykét szóval rá akarok mutatni, mit jelent 1848. március tizenötödike a magyarság fejlődésében, a két ellentétes üzlet külön-külön módszere közül egyiket sem teszem magamévá. Nem követem a liberális bodega módszerét, amely 1848. március tizenötödikét a radiko-progresszív-liberális isten szent és sérthetetlen kinyilatkoztatásának dobolgatja, s Kossuth Lajosból és a fölszabadulás több nagy harcosából intim kis spádét csinált saját, házi használatra. De nem követem az ezerfokos (Réomur) keresztények, a fogjatok meg már hazafiak, a túl jó fiúk eljárását sem. Azok eljárását, akik most egyszerre úgy megkereszténykurzultak, hogy mint a társadalmi rend túlbuzgó Diogenesei, éjjel-nappal ágy alatt, s ágy fölött keresik nem az embert, erre nekik nincs szükségük , hanem a destrukciót. Aki pedig egyszer üzleti szakmájává teszi a destrukció találást, az talál is mindenütt. Ezek a szűzfehér Diogenesek már odáig jutottak, hogy kigumiznák az Ószövetségből a Jehovát, mert destruktívnak találják abban a tényében, hogy a hetedik napon megpihent: hiszen ez fölbujtás a sztrájkra. Ezek az urak aztán egy nagy történelmi fügefalevéllel szeretnék elszégyenkezni a magyar múltból Dózsa Györgyöt, Táncsics Mihályt, sőt Kossuth Lajost, Eötvöst és sok más szerencsétlen társukat is, akik nem részesültek a keresztény kurzus malasztjában.
Külön valami volt-e a negyvennyolcas forradalom, melynek külön, egymagában álló értelme van, s mely 1848. március 15-ével kezdődött, és örökre bevégződött 1849. augusztus 13-ával?
Természetes, hogy nem. Egy forradalom nem lehet pillanatnyi pattanás egy nemzet életében. Voltaképpen egy nemzetnek nincsenek forradalmai: egyetlen forradalma van minden nemzetnek, mely kezdődött időtlen időkben a történelem mélyén, s azóta folyvást folyik történelmi haláláig. Ez a forradalom lassan a nemzeti élet rejtett csatornáin gyűl fel, hogy néha aztán felszínre törve megsiettesse a szükséges fejlődés menetét. Ez a forradalom az illető nemzet lényege: lelki erőinek, belső organikus törvényeinek sajátos kifejlése. A magyar forradalom fejlődési fonalát Szt. István, Kálmán, Róbert Károly, Nagy Lajos, Mátyás, Dózsa György, Zrínyi, a költő, Bessenyei, Széchenyi, Kazinczy, Táncsics, Petőfi, s ezernyolcszáznegyvennyolc nagy nevei jelölik. Hogy ebbe a legáltalánosabb névsorba nem tettem be a Bocskay, Bethlen és a Rákócziak neveit, az nem azt jelend, hogy kisebbnek látom történelmi jelentőségüket, mint más, hanem azt, hogy ők a magyar forradalomhoz csak egy bizonyos szempontból tartoznak. Ebben az egyetlen, folyton folyó magyar forradalomban állandóan három törekvést, három elemet lehet lényeg gyanánt fölismerni: 1. Új, mélyebb és szélesebb befogadás a nyugati kultúrának az élet minden terén, 2. A faji öntudat felébredése, növekedése erőben és kiterjedésben, s az a törekvés, hogy a nyugati eredményeket a magyarság sajátos erőinek szolgálatába állítsuk, 3. Az emberi jogok kiszélesítése, az a törekvés, hogy Magyarországot minden magyar hazájává tegyük, s hogy minden magyar erőt fölszabadítsunk a közös termésre.
Nem kell valami túlérzékeny történetírói szemüveget föltennünk, hogy az 1848-ban felszínre tört magyar forradalomban meglássuk mind a három törekvést. És kétségtelen, hogy a magyar forradalom e szakában mindez a három törekvés a liberalizmus történelmi módszerével történt. És most, mikor divatban van illusztris hullák tövébe ravasz kis részvénytársaságokat alapítani, a Kossuthok, az Eötvösök, a Petőfik súlyos neveit dobálják ránk a liberalizmus legfőbb érvei gyanánt. És közéletünk alacsony műveltségi vonalát semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy azok az érvelések, melyekkel erre a tetemrehívásra felelnek, éppen olyan ügyetlenek és történelmileg rövidlátók, mint amilyen rosszhiszemű a tetemrehívás.
Mert pusztán a szó, az elnevezés az, ami zavart okoz a vitában, s azzal a jelenséggel állunk szemben, melyet a nyelvészek jelentésváltozásnak neveznek. Így pl. Az olasz brávó szó jelenti a testi és lelki derékség legnagyobb elismerését, és jelenti a zsiványt. Ugyanezen a változáson ment át a liberalizmus szó. 1848-ban jelentette minden becsületes erő egyenlő érvényesülési lehetőségét, a becsületes verseny szabad folyását, a becsületes gyenge, a becsületes elnyomott, a becsületes kizsákmányolt védelmét a gonosz erőssel, a jogtipró elnyomóval, a becstelen kizsákmányolóval szemben. Tessék csak jól megvizsgálni a '48as törvényeket és az azokat megvalósító szellemi küzdelmet, és meglátják, hogy igazam van. Nos, ez a liberalizmus nemcsak hogy nem halt meg, de a magyar életakarat mostani antiszemita fellángolásában a legintenzívebb történelmi fokát érte el. A mi antiszemitizmusunk a becsületes magyar erők érvényesülését követeli, a szabad verseny becsületességének a biztosítását, követeli az elgyengült, becsületes magyarság védelmét a gonoszul erős zsidósággal, az elnyomott becsületes magyarság védelmét az immorális elnyomó zsidósággal szemben, a kizsákmányolt becsületes magyarság védelmét a kizsákmányoló ragadozó zsidóság ellenében. A történelmi csalás ott van, hogy ők a liberalizmus szó alul kilopták igazi értelmét, s helyébe a filoszemitizmus, a zsidó imperializmus fogalmát lopták. És így ok, az elnyomók, az intoleránsak, a kizsákmányolók vádolnak minket antiliberalizmussal, minket, akik az örök emberi liberalizmus nagy felszabadulási harcát vívjuk.
Minden forradalomnak hármas végzete van. Vívmányainak egy része a történelmi élet alkotó tényezőjévé lesz, s irányítja a nemzet fejlődését. Egy másik részét meghamisítják, s forradalmas látszatokkal a forradalom kijátszását, a fejlődés megakasztását, a történelmileg helyes értelemben vett ellenforradalmat hozzák létre.
a harmadik részét elsikkasztják, s igyekeznek úgy feltüntetni, mint a nemzed élet halálos veszedelmét.
Azt a legfűtöttebb keresztény kurzista is láthatja, hogy 1848-nak igen sok vívmánya jelentett fejlődést, intenzívebb termést és építőbb jövőt a magyarság számára. Az eltorzított, a meghamisított elemekre sem nehéz rámutatni. Az egyéni érvényesülés, a szabad verseny, a liberalizmus fogalmát politikai, gazdasági, szociális téren, a sajtó és a művészetek életében oda torzították, hogy a magyarságot minden idebotló zsivány minden lelkiismeretlen hazugság, minden uszító rágalom, s a nemzetközi zsidó kapitalizmus szabad zsákmányává tették. Így az emberi felszabadulás magyar vérrel vásárolt szent elveit az elnyomás, a kizsákmányolás, a megrontás irtózatos eszközeivé torzították.
De egy nagy elsikkasztás is történt, és a magyarság halálán, a zsidó imperializmus győzelmén dolgozik az, aki ezt napjainkban elhallgatja. A kiváltságos osztályok 1848-at lassanként átalakították egy ötvenperces, patentosan kezelhető, igen jutányos kis forradalommá. Ami jognyerést jelentett 1848 a magyarság tömegeinek, azt igyekeztek úgy feltüntetni, mint az ő atyai jóságuk megcsordulását az idők teljességében, s mindazt, ami intim érdekeik ellen volt, igyekeztek istentelenségnek, hazaárulásnak, s hogy a történelmi humor teljes legyen: 1848 ellenesnek feltüntetni. A gazdagon felbuggyant magyar forradalmat egy sivár közjogi kakasviadallá nyomorították, hogy a lelkesen szavazó nép gazdasági, szociális és kulturális éhségeit elfelejtse a jól jelenetezett, álhazafias görögtűz játékoknál.
Megvalósítani 1848-at, megvalósítani teljesen, egész becsületességgel, ez a magyarság jövőjének egyetlen útja! a történelem minden csalást, bármilyen oldalról jöjjön, szörnyű következményekkel büntet. A teendők részint védelmi jellegűek, melyek a magyarságot megvédik az idegen elnyomás ellenében, másrészt pedig a magyarság fejlődésének elodázhatatlan elemei.
A legszükségesebb védelmi teendők:
1. A numerus clausus megvalósítása minden vonalon, mindenféle iskolában, a sajtóban, minden elképzelhető pályán és kenyérkereseti forrásnál.
2. Az 1910 óta betelepedett zsidóság eltávolítása Magyarországból. Megvizsgálni az 1914 óta szerzett zsidó vagyont, s mindazt, amit a magyar hősiesség, magyar vér és munka árán jogtalanul bírnak, visszavenni s kulturális és szociális célokra használni (iskolák, kórházak, rokkantházak alapítása etc.).
3. Kimondani, hogy a zsidóság faj, külön nemzetiség, vallásukra való tekintet nélkül. Megvalósítani a zsidóság különválasztását az élet minden terén. Az élősditől csak úgy szabadulhatunk meg, ha eltávolítjuk attól az organizmustól, melyet kizsákmányol. Minden zsidó szervnek, lapnak, egyesületnek nyíltan kelljen hordania a zsidó megnevezést, s a magyar álarc használata tilos legyen.
4. A lelkiismereti szabadság álarca alatt nem szabad megtűrni olyan vallásnak exaltált törzsbabonát, mely az államalkotó lakosság nagy többségét, s az egész kultúremberiséget tisztátalannak, alsóbbrendű lényeknek tanítja, s egy őstörzsi kannibál pszichét őriz meg. Az ősi sötét századok e barbár gyilkos emlékeit ki kell irtani az emberi haladás érdekében.
5. Meg kell szüntetni mindazokat a lelki elemeket, melyek a magyarság kebelében egy állandó jogos és veszélyes nyugtalanságot táplálnak. Így pl. el kell törölni a címeket. Azok után az áldozatok után, melyeket a dolgozó magyarság milliói hoztak öt éven át, arcpirulás nélkül senki sem tűrheti a nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos címek undorító és barbár cafrangjait.
6. Korlátozni kell nemzetvédelmi szempontból a szabad versenyt az élet minden terén.
Az építő reformok közül a legsürgősebbek:
1. A földreform haladék nélküli becsületes megvalósítása. Minden dolgozó magyarnak lehessen része a magyar földben. Itt minden kijátszás a magyarság megrablását és katasztrófáját jelenti.
2. A középosztály anyagi jólétének és szellemi függetlenségének gyors és teljes biztosítása.
3. A munkásság jogos igényeinek becsületes és teljes kielégítése. A sztrájkjog, a munkaidő, a bér méltányos szabályozása. A munkásság emberi, szellemi igényeinek kielégítése, a munkás aggkorának biztosítása etc.
4. Olyan adórendszer, mely minden részletében teljes becsületességgel megvalósítja azt az elvet, hogy az állam terheit azok viseljék, akiknek legtöbb érdekét védi az állam.
5. A népképviseleti rendszer megváltoztatása, mely lehetetlenné teszi, hogy kulturálatlan és immorális kalandorok intézzék a magyar törvényhozást.
6. A népképviseleti rendszerrel kapcsolatban az egész magyarság megszervezése olyan közösségekben, melyek az illető területek kulturális, szociális és gazdasági érdekeinek legtermékenyebb megvalósítói lesznek.
7. A nemzet teste három dolgozó osztályból áll: középosztály, földművelő nép, ipari munkásság. Mindenkinek ezen osztályok valamelyikébe kell tartoznia munkájával. A történelmi vagy kiváltságos osztályok megszűnteknek mondandók ki. A kiváltságra vagy osztályuralomra való törekvés hazaárulás legyen és halállal büntethessék.
8. A keresztény felekezetek összes vitás kérdéseinek elintézésére egy, az összes felekezetek választott képviselőiből alkotott bizottság létesítendő. Ez a bizottság készítsen elő egy olyan törvényjavaslatot, amely ezeket a vitás kérdéseket örökre megoldja. Ugyancsak a felekezetek képviselőiből egy állandó felekezet közi legfelsőbb bíróság alakuljon, amely kötelező erővel ítéljen a felekezetek vagy azok egyes szervei közt fölmerülő felekezeti jellegű súrlódásokban.
9. Bizonyos taxative meghatározandó üzemeket, keresetforrásokat (mozi, cselédközvetítés, könyvkiadás, s az író halála után 50 évvel etc.) az állam sajátítson ki, s ezekben saját jövedelmén kívül a magyar középosztály elhelyezését tartsa szeme előtt.
10. Minden olyan szerv, ahol a tömegek lelkét, tehát a magyarság jövőjét formálják (iskola, színház, sajtó, mozi), az állam közvetlen felügyelete alatt, s minden tagozottságukban olyan irányítók és szellemi munkások kezében legyen, kiket a nemzet testéhez a közös vér, a közös történelmi fejlődés, az ezeréves magyar kultúra, közös hit és közös morál szálai fűznek.
11. A külügyi képviselet megszervezése, hogy az minden, bármily jelentéktelen tagozatában is, ugyanilyen emberek kezében legyen. Ezzel együtt egy hatalmas külföldi propaganda kiépítése a magyarság érdekében.
12. A magyar nemzeti hadsereg teljes kiépítése úgy, hogy az egyszersmind a magyar nemzet nagy tömegének kulturális és gazdasági iskolája, s szociális szolidaritásának megvalósítása legyen. A tisztképzés reformja ennek a célnak a megvalósítására. Kapcsolatok teremtése a hadsereg és az összes iskola ifjúsága közt. Módozatok megvalósítása, melyek a nemzeti hadsereg szeretetét ösztönössé teszik a nemzet egyetemében.
Ezek a pontok jelentik az integrális Magyarországot, ezek jelentik a zsidó imperializmus legyőzését, a munkás, a paraszt, a középosztály kérdésének megoldását, az emberi haladás megvalósítását a magyarságban: ezek jelentik a magyar jövőt.
Virradat, 1921. III.16.

verena írta...

Valószínűleg helyesebb lett volna, ha íróink kevesebbet politizálnak.

Szabó Dezső írásában is erősen túlteng a költői képzelet szabadsága ;-)

Parsifal írta...

Máricus 15?

Egy mítosz...

Bécsben, meg Párizsban valódi barikádok voltak, ami itt lefolyt, az kutyakomédia volt.

Hazamennek ebédelni, azután délután megyünk kiszabadítani Táncsicsot (pár fős őrség beengedi őket), akit egy magyarellenes uszítóval együtt kiszabadítanak.

Táncsics köztudottan kriptokommunista pszichopata volt.

Az igazi eredmények Pozsonyban születtek meg.

"Ezek a pontok jelentik az integrális Magyarországot, ezek jelentik a zsidó imperializmus legyőzését, a munkás, a paraszt, a középosztály kérdésének megoldását, az emberi haladás megvalósítását a magyarságban: ezek jelentik a magyar jövőt."

Ez meg hülyeség. A Szemere-kormány hozta meg a zsidó emancipációs törvényt, Haynau külön rendeletben bűntette meg a zsidóságot a ofrradalomban való részvételéért.

Tényleg elszaladt az író fantáziája, aki egyébként mindig és mindenkivel összeveszett a korszakban... Ez volt sajátos genuinja...

Szabó Dezső pálfordulásaira meg jellemző, hogy 1913-ban még azt írta a Nyugat-ban, a protestantizmusnak választania kell a katolicizmus és a szociáldemokrácia között, és természetesen a szociáldemokráciát (a majdani 1918/19-et) kell választania... Ennyit Szabó Dezső "bivalymagyar" rendíthetetlenségének mítoszáról.

Forrás:

Szabó Dezső: A magyar protestantizmus problémája. (Nyugat, 1913. 13-14. szám)

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00135/04410.htm

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00132/04289.htm

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00132/04290.htm

"Ezt nem látták be azok, kik a katolicizmussal és konzervativizmussal falcs szövetséget kötve politikai és társadalmi téren lejáratták a protestantizmust. A protestantizmus csak úgy élhet meg, ha mint a folytonos haladás szerve, tartalmában újra meg újra megújítja magát.

Kiszámíthatatlan az a nyereség, ami az egész Magyarország jövőjére várna, ha ez a hatalmas szolidaritás a szociáldemokrácia harcos organizmusává válna. És nem mindenképp hasznos volna, ha a nyugat haladó eszméit egy olyan szervezet asszimilálná a magyar élet számára, mely elemeiben túlnyomólag magyar, és mély gyökerei vannak múltunk szerves fejlődésében?"

Erre mondhatná Pezenhoffer atya: NEM MI MONDTUK!

Szabó Dezső nagy érdeme, hogy amit Pezenhoffer atya 13 vastag köteten át levezet, ő egy kétflekkes cikkben megértet velünk:

permanens forradalom, destrukció az oltár és a trón ellen

1517 => 1717 => 1917

Ultrajobber írta...

A Jobbik meg összeállt a Történelmi(nek)nevezett Vitézi Renddel.

Ebből még véletlenül sem lesz jogfolytonosság.

Mert mi tudjuk, hogy az igazit:

"vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó úr alapította, jogfolytonos és 1977-óta vitéz Habsburg-Lotharingiai József Árpád magyar királyi herceg, Főkapitány által vezetett, a Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága (I.C.O.C.) által elismert, bejegyzett VITÉZI REND."

Nobilis írta...

9 vagy 11 Vitézi rend létezik manapság ...

Érdekesség:
http://index.hu/kulfold/hirek/2009/04/09/egy_herceg_is_indul_a_roman_allamfovalasztason/

Chubakka írta...

Szerintem két verzió lehetséges:

Az első, hogy Habsburg György - mint tartósan Magyarországon lakó, Magyarországon letelepedett Habsburg - egyetért az MDF kimondott és ki nem mondott céljaival.
A válasz ellen szól, hogy - én magam - nem nézem, ki Őfelségéből, hogy ne lenne tisztában a honos, mindannyiunk által legalább vázlatosan ismert viszonyokkal. Azaz vagy többet tud mint mi, vagy olyan kritikán aluli tanácsadói vannak, amikre szót sem érdemes fecsérelni.
A válasz mellett szól, hogy - mivel a "politika a lehetőségek művészete" - ezt a módszert látta célravezetőnek arra, hogy a magyar érdekeket kidomboríthassa az EP-ben.
Nem tudom, mennyire van otthon György a magyar politikumban és azt sem tudom, milyen politikai szimpátiákat táplál. De ezen válasza alapján gyanítom, hogy hagy még kívánnivalókat maga után a mai közéletben való jártassága.

Bár...

Nézegettem - jó múltkor - egy képet, ahol Ottó Őfelsége Borkai Zsolt polgármester és a megyei önkormányzat részéről Kara Ákossal együttesen mennek fel a Püspökvárba, Győrben, egy emléktábla avatásra. A civil "kurázsit" megtestesítő választott (?) funkcionáriusok a képen hátul somfordálnak és láthatóan zavarban, nagy zavarban vannak, a méltóságnak, az ünnepélyességnek még a látszatát is kerülik. Egy bohócz-tréfaként értelmezik a helyzetet, nevetgélnek, kvarerkáznak. Természetesen, csak a háttérben. Őfelsége előtt ezt nem merik, mert lelkileg ezek az "újdonászok" még politikai kiskorúak.
Azért idézem ezt a képet, mert a magyar "jobboldal" prominenciáinak halványlila segédfogalma sincs, kivel vannak együtt egy fényképen, sem a súlyát, sem a jelentőségét nem ismerik fel.
És Őfelsége mellett ott láthatjuk Györgyöt - a röhécselő fideszesek előtt - amint atyjába belekarol.
Szerintem ez a kép fejezi ki a viszonyok meg nem értését.

Mert Magyarország (40 év kommunizmus után pláne) nem azonos lelkileg pl. Németországgal.

A második verzió pediglen az, hogy György Őfelsége igenis tisztában van a politikai közállapotokkal és csupán politikai "pragmatizmus" vezeti döntéseit.
Ebbe a válaszba viszont bele sem szeretnék gondolni, mert ez azt jelezné számomra, hogy igenis "az ördöggel is össze lehet fogni" a jó célok érdekében.

Per Spegulo írta...

Amikor ilyeneket látok, mindig az a szólás jut eszembe, ami úgy szól, hogy "nagy emberek kis fiai".
Az atyák összerakták, a fiúk szétszórják.

Ennek az egész stílustalanságnak (egzisztenciális gondok ide vagy oda) már voltak előzményei.

Egy kép Katona Kálmán honlapjáról, aki baráti, sőt "haveri", pláne elvtársi, kartársi humorral húzogatja Habsburg Ottó fülét és a képet - a maga fontosságát bizonyítandó - föl is helyezi a honlapjára: http://href.hu/x/8rcn

A másik kép Győrben készült, 2008. március 30-án, amikor megkoszorúzták Boldog IV. Károly a székesegyházon elhelyezett emléktábláját.
A háttérben Borkai Zsolt fideszes polgármester, Kara Ákos fideszes megyei közgyűlési alelnök, a volt ISM államtitkár volt titkára, és a honlap birtokosa, a büszke gazda Firtl Mátyás (Fidesz): http://href.hu/x/8rcm - nem arra a képre gondolok, ami felugrik, de nem tudom a galériában lévő kép címét idemásolni, mert sajnos nem értek hozzá. Én a 4. képre gondolok, amikor György belekarolva kíséri atyját és hátul a fideszesek röhécselnek.

Egyszóval, tudni kellene, mikor nézik az embert vásári mutatványnak és mi az, hogy méltóság. Sajnos, ezek a képek nem csak Firtl úrra és Katona úrra nézve dehonesztálóak.
De úgy látszik, innen már egyenes az út az MDF plakátig.

Még szerencse, hogy a véleményemet a monarchiáról ezek a képek nem változtatják, nem változtathatják meg.

verena írta...

PHJ,

a Táncsics Alapítványnak miért kellene arról megemlékeznie? Tudtommal a német lakosság tiltakozott pl. a zsidók nemzetőri szolgálata ellen. Táncsics pedig az elsők között volt, aki kiállt mellettük, sőt, maga állt a lényegében csak zsidókból szerveződő nemzetőri zászlóalj élére. Petőfi szintén élesen kifakadt ellenük (mármint a németek ellen, nagyszerű alkalmat nyújtott németgyűlölete kiélésére). Egyáltalán nem tudok olyanról, hogy bárki a márciusi ifjak közül antiszemita lett volna. Határozottan az ellenkezője volt a jellemző.

Ezekről persze nem igen szeretnek tudomást venni azok a mai nacionalisták, akik egyben zsidóellenesek is. Petőfitől szoktak pl. egy zsidóellenes(nek tűnő) mondatot idézgetni, de sok helyütt átírva, és eredeti kontextusából kiszakítva. Kossuthtól szintén van ilyen forrásuk, csak ügyesen átdátumozta valaki 1828-ról 1844-re, amit rendre átvett a többi idéző is, sőt, bizonyos helyeken még össze is fűzték egy későbbi, az emancipációt támogató cikk (Pesti Hírlap) egyes részleteivel.

Elég nevetséges próbálkozások.

Névtelen írta...

"MONARCHIZMUS NEM EGYENLŐ AZ ÚN. "HABSBURG-SEGGNYALÁSSAL"De azért oldalakon keresztül ment itt a Hamburger-dinasztia mosdatása, miszerint ha felesküdtek a koronára, meg a többi mondvacsinált bálványra, akkor onnantól tök legálisan uralkodhatnak.
Itt ment hosszú sorokon át, mennyire tuti volt nekünk ez a feudalista rém uralom, mely alatt mellékesen teljesen felborult a kátrány-medence etnikai összetétele (~betelepítések, rakás svábbal, és szlávval többek között), iszonyatosa áldozatok, évszázados lemaradás Európától, mert a kiegyezésig jól leszívták ezt az országot a felszentelt uralkodóház osztrákosított tagjai. Arról nem beszélve, az már sok volt mikor Metternichet magyarbarátnak írtad le, te Pánczélos-lovag.
Ezek szerint a hazai történelem oktatás 20 évvel a rendszerváltás után is marxista beállítottságú lenne, azért ír csúnyákat a Hamburgerekről?

De ha rosszul látom, elnézést.
biztos a többség a helikopter.

Névtelen írta...

#RE: Verona
na bazdmeg, kiderül, még az idusi hazafiak is zsidóbarátok voltak, csak a mai mélymagyarok torzítanak el mindent!
Petőfi, a zsidó fajvédő! Tehát ez is bizonyítja, a kuruc infós féle emberek az igazi haza ellenségek, hiszen azokat a zsidókat bántják, akiket a valódi, szabadságért küzdők 48-ban bevédték a zsidókat is.

Elég zavaros csak az elmúlt 150 év történelme, és annak megítélése...
már csak az a kérdés, ha a mai antiszemita írások hazudnak, csúsztatnak, és Petőfiék se voltak antiszemiták, a ma élő zsidók egy része mivégre hordja le idegengyűlölőknek a magyarokat, mint népet, s magát a bármikori magyar értelmiséget, uralkodóházát?!

mikre nem jó ez a blog, még nekem is mond újakat. :o))

Egyébként mint megtudtam egy magas beosztású közig.hiv. vezetőjétől, egyetlen esti fogadáson kiderült, H.György osztrák-magyar lakos nagyságrendekkel elmarad H. Ottótól, szellemi kvalitásokban. Alkalmatlan bármi komolyabb pozícióra. Főként ezért botorság Ibolyka részéről a jelölés.

verena írta...

Napnyugtaföldi,

"na bazdmeg, kiderül, még az idusi hazafiak is zsidóbarátok voltak,"

Bizonyítsa be az ellenkezőjét. Bernstein Béla könyvét például ismeri? Előszavát Jókai Mór írta.

"Petőfi, a zsidó fajvédő"

Önök mindig annyira élvezik a vagdalkozást. Vagy csak üldözési mániában szenvednek?:> Mondtam én ilyet? A felületesség és következetlenség a magukat jobboldaliaknak nevezőknél az egyik legsúlyosabb hiba. Ezt csak szabad kritizálni.

"Tehát ez is bizonyítja, a kuruc infós féle emberek az igazi haza ellenségek, hiszen azokat a zsidókat bántják, akiket a valódi, szabadságért küzdők 48-ban bevédték a zsidókat is."

Elnézést, de nem értem...

Névtelen írta...

"Értesüléseink szerint a Hit Gyülekezete ezentúl nem az SZDSZ-t, hanem az MDF-et segíti majd a választási kampányokban. Úgy tudjuk, a kisegyház tagjai bekapcsolódnak az ajánlószelvények gyűjtésébe is. Az MDF-et segítő Political Capitalnak köszönhető az új partner, amelynek több ezer tagja van. A politikai elemző cég liberális kapcsolatai segítségével érkezett a párthoz az EP-lista vezetője, Bokros Lajos is. A Hit Gyülekezetének médiabefolyása sem lebecsülendő: érdekeltségébe tartozik a baloldal szócsövének tartott ATV, az Atv.hu internetes hírportál, illetve a Hetek című hetilap is. Nem véletlen tehát, hogy az ATV gyakori vendégeinek számítanak a parlamenti frakcióval nem rendelkező MDF-es politikusok."

Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=165460

Solymosi Bertold írta...

(Azért az egészen gusztustalan, hogy ez a Napnyugtaföldi (gondolom) Vizimajom, névtelenül és elérhetetlenül "anyáz" egy ilyen témánál...)

Más:
Az egy dolog, hogy Habsburg, de ha már Habsburg, akkor pont a Bokros mögött második?
-----------------------------------
Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém találkozni személyesen H. Ottóval, ahol rákérdeztem, hogy hogyan lehetséges az, hogy, amikor Ausztriáról, vagy az osztrákokról beszél, azt mondja: "mi", s amikor Magyarországról, vagy a magyarokról, akkor is azt mondja, hogy "mi"?

Tömören és kedvesen csak ennyit mondott: "Mert nekem ez a hazám, fiatalember!" (Ausztria-Magyarország)