Két interjú is készült a magyar monarchista alternatíváról mostanában, amelynek alanya a Regnum! monarchista portál tulajdonosa és alapítója, valamint a Miles Christi lap főszerkesztője, Pánczél Hegedűs János volt. Az első interjút IGEN katolikus folyóirat felelős kiadója, Bethlenfalvy Gábor készítette, és a Regnum!-mal partner Ne Találjuk Ki Magyarországot! blogjában jelentette meg. (E mellett azonban az IGEN katolikus közösségi oldalon is jelen van.) A másik interjút a monarchizmust, a nemzeti radikálisok közül egyedüliként felvállaló szintén partner, Szent Korona Rádió készítette. Mind a két interjú más és más aspektusból kíván válaszokat adni, releváns, sokszor felmerülő kérdésekre.
Erősíteni minket a megadott oldalakon kommentekben, meg az interjúk terjesztésével tessék. Kritikát gyakorolni itt inkább ;D.
4 megjegyzés:
Üdvözletem!
A nemzeti radikális oldallal kapcsolas észrevétellel egyetértek. Amelyik csoportosulás politikai mozgalommá válik a népszerűségi kényszer miatt bizonyos dimenziókon túl már nem tudja megszólítani a szélesebb rétegeket.
Monarchista akció mikorra várható? Július 14-én "szép" évforduló lesz. :D
Az interjúk alapvetően jól sikerültek, azt viszont mindkettőből (és úgy általában a monarchista írásokból, megszólalásokból) hiányolom, hogy néhány evidenciát nem sorol fel (vagy éppen nem hangsúlyoz eléggé), ezzel eloszlatva a legbárgyúbb, csípőből jövő tévhiteket. Tételesen:
1) Monarchizmus = királyságpártiság != OMM-visszavágyás != Habsburg-legitimizmus
(Most tekintsünk el attól, hogy ez egyébként a magyar monarchistákra mennyire igaz.) Ezt a többség nem tudja. Mindkét interjúban nagyon helyesen terjedelmileg nagy, de az interjú hosszához képest helytelenül túl nagy helyet kapott a Habsburg-ház legitimitásánk, hagyományának, a magyar monarchizmushoz való viszonyának boncolgatása. Nyilván egyik realista, még Habsburg-párti monarchista sem gondolhatja, hogy a királysághoz való visszatérés rövid úton egy Habsburg-sarj megkoronázásával megoldható. Én személy szerint egy hosszú (minimum 50 éves) átmenetben gondolkodom, amíg egy korlátozott királyi hatalommal, a mai köztársasági posztra emlékeztető módon regnáló kormányzó áll a királyság élén, míg a monarchia államberendezkedése kiépülhet, illetve megszilárdulhat.
Tudatosítani kell, hogy a királyság semmiképpen sem vonja mindenképpen magával a Habsburg-restaurációt.
2) Királyság != diktatúra
Szintén a többségnek a királyságról az abszolutizmus jut eszébe. Ez egy nagyon káros beidegződés, főleg saját történelmünkre visszatekintve, amikor a királyság egy-két kivételtől eltekintve az adott korban általános maximális módon demokratikus volt.
3) A Szent Korona-tan (és az azon alapuló alkotmány) csak egy olyan magyar államban értelmezhető, ahol a legfőbb hatalom, maga az állam a Szent Korona (illetve az ő nevében cselekvő király), tehát ez szükségszerűen monarchiát követel meg
Tudom, hogy PHJ ezt már többször elmondta, de az ilyen "bevezetés a monarchizmusba kezdőknek - mi a fene a magyar monarchizmus"-jellegű interjúkban, írásokban mindenképpen szerepelnie kellene. A jobboldalon ugye most divatos a Szent-korona tanról beszélni, egyik lényeges feltétele, a királyság mellőzésével, ami helytelen.
(OFF: a helyesírás-ellenőrző aláhúzza a monarchizmust, javaslat: anarchizmus. Ennél nagyobb melléfogás van? :-))
Igazad van, az interjúk nagyrészt kötöttek, a kérdésekhez. Esetleg javasolni lehetett volna, hogy kérdezzenek ezekre rá :-).
Aminek viszont nagyon örültem, hogy mindkét interjúban hangsúlyos az, hogy a monarchizmus nem valamiféle hóbortos fantazmagória, hanem modern felfogással valós, reális alternatíva, mi több, a mai államberendezkedéssel szemben a magyar nemzet számára természetes és hagyományos utat jelöli meg.
Nagyon jók lettek az interjúk, tényleg, nagyon jól látod a helyzetet PHJ.
Leginkább ezt hangsúlyoznám ki belőle:
" - Azt gondolom, hogy a magyar nemzet jelenleg nem tudná „befogadni" a királyságot. Ugyanis a nemzet értékei, a belső, iránymutató normarendszere nagyon megváltozott."
Ezt kell megérteni, nekünk, monarchistáknak is, mert hajlamosak vagyunk a közjogi oldalával foglalkozni a dolognak.
A korszellem, amit a forradalmak szabadítottak a világra, és hazánkra, egy alkotmánycsere még nem oldaná meg, bármekkora szükség van is rá.
Nézzük meg, kik képviselték utoljára hivatalosan a Magyar Királyság ügyét:
Mindszenty József hercegprímás-Boldogasszony Éve,hogy csak egy valamit említsek Tőle,
vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc-
Egyik fő szervezője a magyar cserkészmozgalomnak. Így kerül kapcsolatba Teleki Pállal, aki vele rendezteti meg 1933-ban a gödöllői cserkész-találkozót, s miután ennek óriási volt a sikere, rábízzák 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus megrendezését is, amiért pápai kitüntetést is kap. Később emigránsként többször is jár Rómában, ahol a pápák mindig magánkihallgatáson fogadják.
Vonáéktól pedig azt hiszem, nemigen várhatjuk a radikalizmusuk konzervatívizmusra fordulna, lásd a kurucinfó, és mostmár sajnos a barikád szóhasználatát, alpári szellemiségét.
A közjogi kereteknek elsősorban igazi erkölcsi és szellemiségi tartalommal kell megtöltődnie.
Megjegyzés küldése