Nemzeti-e egy ilyen vágta?

Vannak az életben furcsa helyzetek, amelyek biztosan nem magukért hoz a sors. Ilyen volt az is, hogy a Pünkösd hétfő a Nemzeti Vágta VIP szektorában talált, ahol sikerült szűk családi körben végig ülni a neves cölöbökkel (pestiesen celebekkel), meg mindenfajta fontos vállalkozóval, bizniszmennel eme össznemzetinek szánt rendezvényt. Ácsi, mert nem ér azonnal egy nagyot pökni és aztán továbbállni innen most! Az a könnyebbik út. Én magam is így voltam először., persze, de aztán egy kicsit gondolkodtam is Persze az ilyen cölöb-sztárfutamok nem annyira mozgattak meg és az egésznek ilyen marketingkommunikációs-profi-vurstli hangulata volt (sok szódával, napsütésben az ember lenyeli), ameddig azon nem kezdtem el gondolkodni, ami a szpiker többször is elmondott.

Merthogy ennek vannak gyökerei itthon, méghozzá a szívemnek olyan nagyon kedves reformkorban gyökerezik az. Ráadásul a még kedvesebb gróf Széchenyi Istvánhoz (ne tedd meg, ne tedd meg) fűződik az egész sztori, aki míves pesti publikummal így akarta megkedveltetni a lósportot. És az bizony szép sport (Overdose-ról már régóta érik egy poszt). Szóval annak idején a polgárok, a nemesek, a csikósok együtt versengtek egy ilyen vágtán (ami nem ugyanaz, mint az ügetés, sporttársak) és aki nyert, azé volt a dicsőség, amúgy össznemzetileg. Ilyen lovas pünkösdikirályság, vagymi. Persze érdekes dolog a hagyományt kreatív igazgatóként újrafogalmazni százegynéhány év múltán, elsőre büdös is, mint a pálpusztai, de ne rugjuk rögtön fenékbe az Első Emelet zenekar egykori szövegíróját, aki olyan remekül az SZDSZ-ben is helytállt.

Sikerélményre biztosan szüksége van ennek a nemzetnek, és aki azt mondja, hogy az RTL Klubon keresztül ilyet nyomni délután fittyfene, élőben, arra azt mondom, hogy a tömegkommunikáció értékmentes műfaj, és inkább, mint a salgótarjáni cigánycsalád hétköznapjait. Huszárok a délután családi matinén, nem olyan rossz dolog. Sok magyar zászlónak, sok címerrel, szép ruhában, kicsi cölöbök rohangásznak, hogy eladhatóak legyenek a reklámhelyek, meg a műsortematika se sérüljön ugye, két Bud Spencer között. Mert ha egy egyszerű és nagyon szép hagyományőrzés megmozdítja az ősmagyar középosztálybelit, a plázást idehúzza, ha a nyeregben ül Buci? Nos, nem ismerem a célközönség igényeit, de egy próbát megérhet.

Nem tudom persze, hogy Gesztinek sikerült-e ez az egész és egyáltalán a sikert miben méri magának? Ha szponzorpénzek után profitban akkor kár, ha egy nemzeti hagyomány eljutattásában (lovak, huszárok, csikosok, kun hadi bemutató , a Szilaj dobcsoporttal- messze a legjobb volt!), akkor OK, pláne, hogy ingoványos a talaj és nagy a bukta esélye.

Szóval mi lenne, hogyha divat lenne a nemzeti hagyomány. Akkor talán tényleg nemzeti lenne a vágta, és lehetne tenni a 2 millás nevezési díjra is, ha nyeremény 30 millió forint. 650 Ft-ért nemzetiszínű bokréta, (nem kokárda) meg huszárcsákó a gyerekek fejébe, mekdonaldsz papírkorona helyett? Megéri? Jóhogy. Tócsni meg csülök, sörrel (sajna csak Ászok), gigaplakátokon meg brutálhuszár, amint tiszteleg, felette kis oranzsvéjsz. Hja, a milleniumot is szponzorálta valaki, az állam mellett. Kapitalizmus van, szelíd orcával, a szponzornak jár a hely. Ezzel gond nincsen. Alatta plázacica nem tud betelni a látványtól. Ez most hogy jön ide? Trendigyerek megáll egy kicsit a vágta közepén és szektor padja alá fossa magát, amikor a honvédek ágyúja megdörren; "Öcsém, ez durvább, mint a Multiplex!". Na, erről beszélek.

Détár Enikőt rendre utasítja a meglett korú wc-s néni, aki szeppenve kivárja a sorát a budi ajtajában. Konzulting céges yuppie-család a 92 önkorányzat zászlóját felvonultató teremben fotózkodik, miközben a kislány XVI. századi nyergen lovagol egy kicsit (Teremőr balra el.) Idilikus egy kicsit. Lehet, hogy erre is volna igény? Bevallom, nem látom át. Az illúzió megvolt valamennyire, ez azonban tény. Élőben látni pedig a pusztaötöst hátborzongató élmény, és addig senki se nyugodjon meg, amíg egyszer ezt nem sikerül neki ebben az életben. A nemzetit egy kicsit megkapta mindenki, úgy, ahogyan 2009-ben lehetséges, és azt gondolom, hogy sokaknak ahogyan ez még lenyelhető - sok szódával.