Hagyó Miklós furcsa egy alak. Van a ürgében egyfajta kellemetlen exhibicionizmus, ami egyfajta poszt-demokrata populizmussal vegyülve inkább viszojogtató, mint megnyerő. Egy személyben dönt a BKV vezetők személyéről (a tömegközlekedés régóta szívügye neki, Demszky bácsi jobb-, de inkább balkeze), és egy különös mazochizmusnak engedve kimegy a szmogellenes aktivisták elé, hogy szépen elmagyarázza velük van, de felejtsék el, hogy itt nekik lesz igazuk. E mellé saját magáról (talán saját magának is) reklámfilmmutációt készít, sör helyett a városról, amelyben ő lett a alkirály.
Körülbelül így érvelt most is (hoztam is valamit, meg nem is), amikor érezte, hogy a rohadt rozsdás, omladozó Margit híd kapcsán már valamit tenni kell, de tényleg. A Margit híd szerény véleményem szerint a rendszerváltás utáni magyar társadalom egyik legnagyszerűbb szimbolikája; majdnem összedől, de használjuk mint a güzü, és nem akarjuk megújítani. Ha omladozik rajta egy szép szobor, akkor leverjük, de nem restaurálunk rajta semmit sem. A főváros hálátlan egy gazda, csak rohasztani tud.
Hagyó Miklós kitalálta, hogy amíg a hidat majd felújítják, addig elevenítsünk fel egy régi szép magyar republikánus hagyományt, a budapesti pontonhidat. Kettő is volt belőle, a Manci és Böske. A Manci népszerűbb volt, a szovjet megszállók építették nagyobbrészt a fővárosban és a köztársaság kikiáltása után nyílt meg, nyáron (egy másik cölöphídat elvitt a jég). Gerő Ernő személyesen adta át, még a republikánus Kossuth címer alatt. 1945 novemberétől ugyan már volt egy pontonhidunk, a Böske, amelynek még nem csináltak olyan nagy csinnadrattát, mert a német kamerádok szorgos tevékenysége miatt, nem volt min átkelni.
Hagyó Miklós most Gerő hagyatékába lép; kell egy ilyen ponton híd, ami 20 millió magyar forintba kerülne a Szekeres vezette hadügyi tárca szerint naponta. Nem kevés pénz. Miért nem lehetne inkább azt is a Margit hídra fordítani már most? Az ötvenezer autó naponta nagy úr, de talán nem ártott volna korábban ahhoz a hídhoz nyúlni, mondjuka kombínó ügy kapcsán, amikor oszlopok fordultak ki az aszfaltból. De nem, mégse. Jobb lesz nekünk majd így, jövőre ponton híddal, ha már a kurucinfó szerint hadiállapotokat tart fent a rendőrség, legalább legyen meg a látszata is. Minek akkor más ide, mint egy szép nagy pontonhíd? Az kell, az jó lesz. Pontonhíd. Az már 2003-ban is bevált, azon mentek a jó állampolgárok a Respublikából az Únióba. Úgy is hívták; Európa-híd. Mi így megyünk, mindannyian. Katonai ideiglenes hídon. Így született ez a respublika, releváns a dolog így. Ilyen ideiglenesen, de mentek, naponta több tízezren. Van, akinek ez annyira tetszett, hogy többször is átment, mert az olyan jó. Megérkezett az Únióba, szétnézett, de nagyon úgy tűnt, hogy még Budapesten van. Szóval, a magyar respublika szereti a pontonhidakat, ez egy ilyen magyar modern tömegközlekedési republikánus hagyomány. Ők így szeretik. Legyenek a hidak is olyanok, mint az alkotmány; ideiglenes, átmeneti, kidobható, formálható, bontható és építhető. És persze kartellbarát is.
A sok lány után most már azonban jó lenne egy fiú is, legyen a neve; Miki.
Körülbelül így érvelt most is (hoztam is valamit, meg nem is), amikor érezte, hogy a rohadt rozsdás, omladozó Margit híd kapcsán már valamit tenni kell, de tényleg. A Margit híd szerény véleményem szerint a rendszerváltás utáni magyar társadalom egyik legnagyszerűbb szimbolikája; majdnem összedől, de használjuk mint a güzü, és nem akarjuk megújítani. Ha omladozik rajta egy szép szobor, akkor leverjük, de nem restaurálunk rajta semmit sem. A főváros hálátlan egy gazda, csak rohasztani tud.
Hagyó Miklós kitalálta, hogy amíg a hidat majd felújítják, addig elevenítsünk fel egy régi szép magyar republikánus hagyományt, a budapesti pontonhidat. Kettő is volt belőle, a Manci és Böske. A Manci népszerűbb volt, a szovjet megszállók építették nagyobbrészt a fővárosban és a köztársaság kikiáltása után nyílt meg, nyáron (egy másik cölöphídat elvitt a jég). Gerő Ernő személyesen adta át, még a republikánus Kossuth címer alatt. 1945 novemberétől ugyan már volt egy pontonhidunk, a Böske, amelynek még nem csináltak olyan nagy csinnadrattát, mert a német kamerádok szorgos tevékenysége miatt, nem volt min átkelni.
Hagyó Miklós most Gerő hagyatékába lép; kell egy ilyen ponton híd, ami 20 millió magyar forintba kerülne a Szekeres vezette hadügyi tárca szerint naponta. Nem kevés pénz. Miért nem lehetne inkább azt is a Margit hídra fordítani már most? Az ötvenezer autó naponta nagy úr, de talán nem ártott volna korábban ahhoz a hídhoz nyúlni, mondjuka kombínó ügy kapcsán, amikor oszlopok fordultak ki az aszfaltból. De nem, mégse. Jobb lesz nekünk majd így, jövőre ponton híddal, ha már a kurucinfó szerint hadiállapotokat tart fent a rendőrség, legalább legyen meg a látszata is. Minek akkor más ide, mint egy szép nagy pontonhíd? Az kell, az jó lesz. Pontonhíd. Az már 2003-ban is bevált, azon mentek a jó állampolgárok a Respublikából az Únióba. Úgy is hívták; Európa-híd. Mi így megyünk, mindannyian. Katonai ideiglenes hídon. Így született ez a respublika, releváns a dolog így. Ilyen ideiglenesen, de mentek, naponta több tízezren. Van, akinek ez annyira tetszett, hogy többször is átment, mert az olyan jó. Megérkezett az Únióba, szétnézett, de nagyon úgy tűnt, hogy még Budapesten van. Szóval, a magyar respublika szereti a pontonhidakat, ez egy ilyen magyar modern tömegközlekedési republikánus hagyomány. Ők így szeretik. Legyenek a hidak is olyanok, mint az alkotmány; ideiglenes, átmeneti, kidobható, formálható, bontható és építhető. És persze kartellbarát is.
A sok lány után most már azonban jó lenne egy fiú is, legyen a neve; Miki.
3 megjegyzés:
A dolog szimbolikájának felfedezése nagyon tetszik, de azt hozzátenném, hogy az ötlet nem annyira hülyeség. Ordenáré felfordulás lesz, ha a Margit hidat lezárják. Ha megoldható a csúcsforgalom óráiban egy pontonhíd, az igen sok ősz hajszáltól megkímélné a budapestieket. És legalább a Honvédség is megmutathatja, mit tud :-).
A hasonlatod engem is megfogott, át is vettem egy regényembe. Ha nem gond, persze...
Még eszembe jutott egy hidas szimbólum: Érdekes módon a királyságban még az ideiglenes hidak is tovább szolgáltak. Ismeretes, hogy az Északi összekötő vasúti hidat egészen talán tavaly-tavalyelőttig (mikor is volt?) ún. K-hídelemek alkották. Ezeket ideiglenes hadihidak építésére használta a Magyar Királyi Honvédség. Később már az ún. népköztársaságban ilyen háborúban használt hídelemekkel pótolták egy darabig a Déli összekötő vasúti hidat is, majd onnan átvitték a hídelemeket északra...
Megjegyzés küldése