2009. júl. 28.

Nekünk királyság kell - címlapon a magyar monarchizmus!

A Magyar Demokrata július 29-i számának címlapján Pánczél Hegedűs János, a Regnum! portál alapítója, a Miles Christi folyóirat főszerkesztője hírdeti Szent István királyunk szobra alatt; "Nekünk királyság kell!". Képes interjú a holnap megjelenő lapban. A mostani interjú folytatása a múlt héten elkezdett alkotmányozási vitának a lapban, amelyben a jelenlegi jobboldali koncepciók (Fidesz, Jobbik) mellett a monarchista alternatíva is helyet kapott. Olvasni, terjeszteni, véleményezni tessék!

84 megjegyzés:

NTC írta...

Gratula!!!!!!

Chubakka írta...

Természetes, hogy gratulálok!
Gratulálok Neked - Kedves János - és magunknak is.
Előre!
Lesz még Moszkva magyar falu.

De végtelenül szomorú is vagyok. Nem ide tartozik, de kinek mondjam el, mint az egész világnak.
Egészen szimpatikusnak tartottam a Magyar Gárdát. Egyszer csak kaptam tőlük egy programajánlót, amiben a napokban megtartandó Yottengirt (vagy mi) végül is boszorkány-egyházat hirdetik, egy aktuális rendezvényüket.
Amikor a megyei kapitánynak ezt szóvá tettem, azt a választ kaptam, hogy: (inkább idézem)

"Ahogy nekem Atilla az első királyom és szent istván az első hazaárulónk. Én nem vallom a judeo katholikus vallást és nem félek a sátántól mivel erősebb a hitem istenben.
Ha tényleg sátáni akkor meg fogom érezni, de ő is!
De feltétlen találkoznom kell vele, hogy tudjam mi az igazság."

Vigyázzunk Uraim! A Magyar Gárdával betette a lábát a magyar konzervatív oldalra a sátánista új-pogányság!
Mézes-mázos, nemzetiszínű, negédes, de elbizakodott, felfuvalkodott, nagyképű és sátánista.
Isten óvja Magyarországot!

A Monarchisták tudom, hogy nem lesznek ilyenek!
Még egyszer gratulálok, kedves János!

Piedone írta...

Alapból gratulálok, bár még nem volt szerencsém megvenni a lapot (meg fogom). A múlt heti (azaz ma még aktuális) számról, a Fidesz és a Jobbik alkotmányozó álláspontjáról (vagy annak hiányáról) pedig holnap szándékozom írni a blogomban.

Névtelen írta...

Gratula!
Egy találos kérdés: hogyan lehet egy konzervatív hetilapnak az a neve, hogy Demokrata?:)

Névtelen írta...

A királyság örök
Magyarországon nincs köztársasági hagyomány, ami van, az pedig nem vállalható - mondta a Demokratának Pánczél Hegedűs János történész, a magyar monarchisták egyik szellemi vezetője, a Regnum! monarchista
portál alapítója, a Miles Christi folyóirat főszerkesztője.

- Húsz éve ideiglenes alkotmány szabja meg hazánk politikai folyamatait, s bár időről időre fölmerül a jogfolytonosság kérdése, mindeddig nem történt érdemi lépés ennek helyreállítására. Feltétlenül szükséges ez?
- A jogfolytonosság helyreállítása megkerülhetetlen feladat, éspedig két okból Az egyik az, hogy Magyarországon nincs közjogi stabilitás. Ezt mindenki látja, érzi, 2006 őszén pedig bebizonyosodott, hogy krízishelyzetben egy köztársasági elnök képtelen pártoktól függetlenül, a nemzet érdekében cselekedni. A másik ok a nemzeti egység hiánya. A magyar királyok mindenkor Isten kegyelméből uralkodtak, s a nemzet koronázta meg őket. Ily módon szilárd hatalmi egyensúly jött létre, hiszen az uralkodó önálló tényezőként ugyanannyit nyomott a latban, mint a Szent Korona tagjainak összessége. Ez azt is jelentette, hogy őket egymástól elválasztani nem lehetett. Az uralkodó koronázásakor hitlevelet bocsátott ki, mely lefektette az uralkodó kötelességeit, amelyek a nemzet biztosítékai is voltak. Ε „királyi perspektívából” szemlélve nincsenek különböző politikai oldalak, szekértáborok, csak az egyetemes nemzet létezik. Vagyis a király mint szuverén entitás nem része a politikai küzdelmeknek, azok felett áll, ő áll középen.
- Tehát a jogfolytonosság helyreállítása államformaváltást is jelent?
- Szükségképpen igen. De nem államformaváltásról, hanem az államforma helyreállításáról kell beszélnünk. A jogfolytonosság helyreállítása ugyanis egyet jelent a történeti alkotmányhoz és a Szent Korona tanához való visszatéréssel, ezek viszont köztársasági keretek között értelmezhetetlenek és értelmetlenek. Az 1989-90־es rendszerváltozást levezénylő politikai osztály legnagyobb bűne, hogy nem állította helyre a jogfolytonosságot. Az ideiglenességet nem mellesleg a jelen-legi alaptörvény is rögzíti. Egyesekben ugyan fölmerült a helyreállítás igénye, a probléma Antall József elé is eljutott, de ő több megnyilatkozásában is deklaráltan az 1946-os köztársaságot tekintette történelmi alapnak. Márpedig 1946-ban a Horthy-korszak, tehát a kormányzóság polgári-demokrata ellenzéke egyezett ki a kommunistákkal és az őket támogató megszálló hadsereggel. Ez akkor is igaz, ha e kiegyezés nem volt hosszú életű. Egyébként jellemző, hogy még 1946-ban is nyomaiban fennállt a történeti alkotmány, az ideiglenes kormány 1867־es törvényekre is hivatkozott, mert nem volt máshová visszanyúlni.
- De azért egy köztársaság is tud jól működni, nem?
- Hogyne, azokban az országokban, ahol van republikánus hagyomány. Ilyen például Svájc vagy az Egyesült Államok. De Magyarországnak nincs és sosem volt vállalható köztársasági múltja. Hazánkban a köztársaságok deklaráltan megszakítottak minden kapcsolódást a történeti alkotmánnyal és ezáltal Magyarország ezeréves szuverén értékteremtésével. Ha úgy tetszik, ez egy történelmi skizofrénia, amit nyilvánvalóan kezelni kell. Erre pedig a bajt előidéző államforma nem képes. A köztársaság, mely a jogfolytonosságot felrúgta, nem volt képes semmiféle egyéb jogfolytonosságot teremteni, csak a kommunista diktatúrával. Márpedig vannak olyan magyar közjogi államalkotó alap-elvek, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. Ilyen a Szent Korona tana, amely azóta állam rendező elv, mióta a Kárpát-medencében létezik a keresztény magyar állam. Azután ilyen a szervesen fejlődő magyar alkotmány, mely ezer év tapasztalatait építette be magába. És végül ilyen a már említett nemzeti egységteremtés a királykoronázás által. A köztársaság mind-ezt megtagadta, de helyette nem tudott időtálló, működőképes rendszert megalkotni.

Névtelen írta...

Ráadásul ez az államforma születésétől ellentmondásban van önmagával, hiszen a népszuverenitásra hivatkozik, de sohasem kérdezték meg róla a népet, ha-nem mindig ráerőltették a nemzetre. A királyságot a nemzet önmaga alkotta meg, a köztársaság egy oktrojált rendszer vele szemben. 1918-ban néhány doktriner liberális kávéházi forradalmár gründolta össze, 1946-ban idegen megszállás mellett és az 1944 előtti törvényes rend képviselőinek teljes kirekesztésével jött létre, 1989-ben a nyilvánosság kizárásával lezajlott kerekasztal-tárgyalások eredményeként kiáltották ki. Vagyis önmaga logikája szerint sincs legitimitása. Olyannyira nincs, hogy a sokat emlegetett népszuverenitás mind-járt gyűlöletessé válik a köztársaság vezetői szemében, ha az adott esetben ellenük irányuló népharagként nyilvánul meg, mint 2006-ban. Akkor azok, akik ugyebár választás útján a néptől kapták hatalmukat, csőcseléknek nevezték azokat, akik köveket dobáltak tiszta politikai erkölcsöt számon kérve az ország vezetőin. Ε logika mentén az 1956-os felkelők is csőcselék, ami lehet egy álláspont persze, csak aki ezt vallja, az szükségképpen Rákosi, Gerő és Kádár oldalán találja magát.
- A köztársaság keretei között nem lehet visszatérni a jogfolytonossághoz?
- Nem, mert a jogfolytonosság a királysághoz kötődik, abban gyökerezik, attól elszakítani ugyanolyan forradalmi tett, mint egy tanácsköztársaságot létrehozni. Mint mondtam, a köztársaság kifejezetten megtagadta a történelmet, szembefordult vele, így lényegileg képtelenség jogfolytonosságról beszélni republikánus keretek között. Gyakran hallok olyan ellenvetést, hogy már túl sok idő eltelt, és ezért már lehetetlen visszatérni a monarchia intéz-menyéhez. Emögött azonban nincsenek valódi érvek. A magyar politikai elitnek kötelessége lenne visszatérni a történeti alkotmányhoz. Volt rá példa, hogy száz-ötven évig állt fenn kétséges közjogi helyzet: a török kiűzése után I. Lipótnak, aki amúgy nem volt minden szempontból jó uralkodó, első dolga volt helyreállítani a jogfolytonosságot és felajánlani Magyarországot Szűz Máriának, ahogy azt Szent István is tette. Az alkotmányos rend ugyanis a nemzet szuverenitásának az alapja.
- Csakhogy a köztársaság biztosítja a választás jogát, míg a királyságban a trón öröklődik, és így nincs garancia arra, hogy nem lesz uralkodó egy félkegyelmű vagy egy despota...
- Miért, a köztársaságban van erre garancia? Gondolom, elég, ha Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök személyét említem az efféle ellenérvek cáfolatára. De ami a kérdés lényegét illeti, arra jó példa 1848, amikor egy kétségtelenül szerényebb kvalitású király, V. Ferdinánd ült a trónon. Az intézményrendszer olyannyira jól volt felépítve, olyan fékek és ellensúlyok voltak beépítve a rendszerbe - egyébként még az abszolút monarchia korában is -, hogy egyszerűen képtelenség volt önkényhez folyamodni, ellenben 1848 áprilisában megszületett az alkotmányos monarchia, a felkent király pedig szentesítette azt az április törvényekben. Fontos azonban, hogy az uralkodó kellőképpen autoriter személyiség legyen, hogy önállóan kezdeményezhessen és cselekedhessen, így ugyanis a nemzet nem eshet önös politikai játszmák áldozatául.
- Semmi lehetőséget nem lát arra, hogy a köztársaság intézményrendszerében történjen meg a kibontakozás?
- Rövid távon elképzelhető a felületi sebek kezelése, természetesen. Lehet, hogy hirtelen a semmiből idepottyan nekünk egy használható, megújult köztársaság, de lássuk be, a bizonytalan politikai kísérleteknél és a vágyálmoknál többre mennénk a bizonyítottan működőképes, kipróbált királyságunkkal, mert az a miénk. Mint mondottam, Magyarországon nincs republikánus hagyomány, ami van, az pedig nem vállalható. 1918-ban öszszeomlott az ország, jött a kommunista diktatúra, majd Trianon. 1946-ban idegen megszállás alatt a konzervatív politikai elitet kivégezték, internálták vagy emigrációba kényszerítették, és kiteljesedett a kommunista diktatúra.

Névtelen írta...

Az 1989 óta eltelt húsz év pedig szintén nem sikertörténet, gondoljunk csak a gazdasági mélyrepülésére és a közrend elolvadására. A népszuverenitás is írott malaszt maradt mindig. 1918-ban az Astoria puccsista! diktáltak, 1946-ban a szovjet dominanciájú Szövetséges Ellenőrző Bizottság által engedélyezett, úgynevezett demokratikus pártok indulhattak csak a választáson, ráadásul, mivel nem volt még békeszerződés, Magyarország határai sem voltak rögzítve, s így a választók névjegyzékét is kétségesen lehetett csak összeállítani. 1989-ben pedig a kerekasztal-tárgyalások teremtették meg a jelenlegi kereteket, s azóta is ideiglenes az alaptörvény. A köztársaság tehát soha-sem tudott legitimációt szerezni, sohasem tudta megtartani az országot és a nemzetet. Több részletben hatvanegynéhány év alatt három demokratikus köztársaság jött létre és két kommunista diktatúra, egyik sem működött igazán, vagy éppen elnyomást hozott a nemzetnek. Jelenleg a köztársaság intézménye erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt felszámolja önmagát, az utolsó esélyt a stabilizációra a 2010־es választásokon kapja meg. Ezer év alatt viszont egyetlen királyságunk volt, amelyhez a magyarság mindig is ragaszkodott. Ez szerintem önmagáért beszél.
- Ön szerint tehát a köztársaságok ered-menyeként az ország és a nemzet területében, népességében és gazdasági erejében folyamatosan fogyatkozik és sorvad?
- így van, pontosabban a nemzet zuhanásának állomásai a köztársaságok, merthogy több is volt belőlük. A köztár-saságról mint valami ideális berendezkedésről valójában csak néhány doktriner baloldali értelmiségi beszél, az emberek számára nem jelent semmit ez a fogalom. Mátyás király nevét mindenki ismeri, de ugyan milyen példakép lehet Károlyi Mihály, Dobi István vagy Tildy Zoltán? De mondok egyebet. Érdemes körülnézni Budapesten, a Hősök terén; a Kisföldalatti, a királyszobrok, a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok a királyság időszakában épültek. A nem működő időkerék a Város-ligetben, amelyet most már egy középkategóriás notebook áráért árulnak — na, az a köztársaság! A szemetes, piszkos parkok, a kommunista suhancok által elfűrészelt fehér emlékkereszt a Regnum Marianum templom helyén szintén a köztársaság mementói. Köztársaság mindig akkor jön létre, ha a nemzet immunrendszere nem működik. 1918-ban, 1946-ban, 1989-ben nem működött, és azóta se lettünk sokkal egészségesebbek. A köztársaság lételeme, lényege, hogy mindig újra akar kezdeni mindent, miközben sutba hajítja ezer év felhalmozott értékeit, ezért mindig egy forradalmi állapotban jön létre. - De miként lehetne itt és most helyreállt-tani a jogfolytonosságot, vagyis a királyság intézményét?
— Ez kifejezetten és kizárólag az e célból összeülő nemzetgyűlés feladata lenne. Hatalmas munkáról van szó, az 1920-as években az alig egy évig tartó felfordulás után hat esztendőbe telt, mi-re minden újra a helyére került, így a mi esetünkben el lehet képzelni, milyen sokáig tartana a dolog. De elodázhatatlan a feladat. A nemzetgyűlésnek addig is ideiglenes államfőt kellene választani. A magyar történeti közjog erre két megoldást ismer, a kormányzóság és a helytartóság intézményét.

Névtelen írta...

- Kik és hogyan lennének a nemzetgyűlés tagjai?
- Mivel jelenleg nincs királyunk, és helyettese sincs, ők nem hívhatják össze, így egyéb megoldást kell találni. Járható út elvileg, ha az országgyűlés átalakul nemzetgyűléssé, és deklarálja, hogy kizárólag alkotmányozással foglalkozik. Erre azonban a realitások ismeretében aligha van lehetőség, így jobb híján választás útján jöhetne létre egy új nemzetgyűlés, deklaráltan csakis a jogfolytonosság kérdéseinek rendezése céljából. Ez a legitim út.
-No és ki lenne alkalmas uralkodónak?
- Ez a leggyakrabban fölmerülő kérdés. Azt tudom rá felelni, bármilyen furcsa, nem ez a legfontosabb, hanem a történeti alkotmány, a Szent Korona tana és a jogfolytonosság helyreállítása. Ha mind-ez megvan, akkor a nemzetnek bizonyos törvények között, adott módon elég nagy szabadsága van a király személyét illető-en. Ugyanakkor az is biztos, hogy amíg Habsburg Ottó főherceg él, addig ő a trónörökös. Ez ellen nem lehet apelláta, a történeti alkotmányból következik ez á helyzet. Ha ő eltávozik, akkor több lehetőség is fölmerül. Elsősorban azt kell majd akkor megnézni, hogy Boldog IV. Károly egyenesági leszármazottai közül ki koronázható meg.
-A Habsburg név nem cseng túl jól Magyarországon, a közvélekedés szerint a dinasztia uralkodói elnyomták a nemzetet, ráadásul több trónfosztás során is elűzték őket... - A „négyszáz éves Habsburg-elnyomás” fogalma legalábbis elnagyolt és történelmietlen. A dinasztia adott kiváló és méltatlan uralkodókat egyaránt, miként más dinasztiák is. Az egyes uralkodók tetteit alanyi jogon bárki bírálhatja, magam is megteszem akár a mostani trónörökössel kapcsolatban is. De nem „Habsburg־restaurációról” és nemcsak az ő személyéről beszélek, hanem a jogfolytonosság helyreállításáról. Ami a trónfosztásokat illeti, ezek törvénytelenek voltak, hiszen a nemzetgyűlés minden döntését a királynak jóvá kell hagyni ahhoz, hogy az legitim legyen. Nem véletlen, hogy a liberális Deák Ferenc és sokan mások az 1849-es trónfosztást megelőzően már régóta visszavonultak a közélettől, pont azért, mert a jogfolytonosság veszélybe került, nem akartak a felkent király ellen lázad-ni. 1921-ben az akkori nemzetgyűlés úgy cikkelyezte be a trónfosztást, hogy jobb meggyőződése ellenére, kényszerből cselekszik. Ε „detronizáció" ugyanis törvény-telén, forradalmi tett volt, ahogyan már gróf Apponyi Albert is elmondta annak idején a Parlamentben. Ezt akkor mindenki tudta is. Nem véletlen, hogy amikor Mindszenty József 1945 szeptemberében hercegprímás lett, és így az ország első közjogi méltósága, akkor első levelei egyikét éppen Ottó főhercegnek írta, mivel azt akarta, hogy az alkotmányos rend helyreálljon, s a trónörökös foglalja el trónját. Mindszentyt ebbéli törekvésében egyéb-kent több akkori konzervatív politikus is támogatta. A hercegprímás közjogi tekintélyénél fogva megvétózta a köztársaságot, Slachta Margit, a Keresztény Női Tábor vezéregyénisége pedig a köztársaság ellen szavazott 1946-ban. Sőt, 1944-ben Horthyban is fölmerült, hogy Ottónak adja át a hatalmat, s emlékirataiban is utal arra, hogy a dinasztia jogara alatt látná meg-nyugtatónak Magyarország jövőjét, ami nem véletlen, mert politikai példaképe I. Ferenc József volt. Habsburg-ügyben tehát sokkal árnyaltabb a kép, mint ahogy azt 1945 óta ábrázolni szokás.
- De mit szólna Magyarország népe, ha Habsburg György kerülne a trónra? Az a Habsburg György, akit Horn Gyula nevezett ki tiszteletbeli nagykövetté.
- Ottó trónörökös halála esetén ő a sokadik a sorban, fivére, Károly a várományos, kinek hitvese Thyssen-Bornemissza Franciska. Legidősebb fiuk az Antal nevet viseli, és magyarul is tanul. De mind, mondtam, jelenleg nem az uralkodó személye a legfontosabb, hanem a jogfolytonosság helyreállítása.

Névtelen írta...

- Nem anakronizmus királyságról beszélni 2009-ben?
- Nem, sőt, most újra nagyon is aktuális. Ezer éven át ez volt választott, magunknak megalkotott államformánk. A királyság mindig szilárd kereteket biztosított a nemzetnek a fejlődéshez, a köztársaság ellenben nem bizonyította létjogosultságát, sokadszorra sem. A királyság mindig meg tudott újulni, mindig hozzásegítette a nemzetet a boldoguláshoz, újra és újra nagyságot hozott. Ezt egyetlen köztársaságról sem lehet elmondani, épp ellenkezőleg, mindig süllyedés és romlás volt az eredmény. A köztársaság elmúlt húsz éve csőd politikai, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. Meggyőződésem, hogy a következő kormánynak történelmi felelőssége visszavezetni Magyarországot a jogfolytonossághoz. Véget kell vetni annak, hogy belterjes, dogmatikus körök laboratóriumi kísérleteket folytassanak a nemzettel. A köztársaság igenlése Magyarországon mindig csak a legszélsőbb baloldalon, a marginális extrémitások körében merült föl, a többség kényszerből alkalmazkodott hozzá. Ki kell mondani, hogy a királyságnak nincs alternatívája Magyarországon, a köztársaságnak pedig csak jelene van, jövője nincsen. Most minden mozgásban van, történelmi lehetőség és felelősség eredeti államformánk helyreállítása. Persze ez hosszú folyamat lesz, de a magyar nemzet mindig képes volt bölcsen és felelősségteljesen dolgozni jobb jövőjéért.

Piedone írta...

Az interjú remek! Minden benne van, nem hiányolok semmit sem. Talán csak annyit (hogy azért kritizáljak is, nehogy valaki azt gondolja, nem olvastam végig :-), hogy a királyság visszaállítása (ideiglenesen) akár király nélkül (kormányzóval) is elképzelhető, csak, hogy a túlnyomó többség számára kellemetlen asszociációkat okozó Habsburg-kérdést megfelelően átgondolhassa a nemzet.

Parsifal írta...

Van egy remekbe szabott munka.

CSEKEY István: A magyar trónöröklési jog. Budapest, 1917.

Az alaki jog szerint a Habsburg-Lotharingiai-ház teljes nőági kihalása esetén merülhet föl a szabadkirályválasztás, kivéve, ha egy törvényesen örökös és apostoli (megkoronázott) király ezt a törvényt a törvényes országgyűlés jóváhagyásával hatályon kívül nem helyezi.

Egyébként a király személye - mint János jól rávilágított - azért fontos, hogy egy stabil pont legyen a szükségszerűen "pártoskodó" nemzet felett. Egy-egy probléma során az emberek akarva-akaratlanul pártokat alkotnak. Ez így lenne akkorc is, ha a pártokráciát föl is számolnánk, és egy hivatásrendi kamara lenne, az országgyűlés helyet (+ a megyék delegáltjai). Akkor is gyakorlati kérdésekben (hová fektessen be az állam stb.) lenne érdekütközés, és szükséges lenne az érdekegyeztetés.

A monarcha szemben a köztársasági elnökkel nem a pártok kreatúrája, ahogy Bangha Béla SJ kiválóan megírta. "Isten kegyelméből és a nemzet - egységes - akaratából" uralkodik.

A Magyarországon gyakorlatilag végig működő rendi dualizmus (I. Lipót próbálta egy rövid ideig megszüntetni, majd II. József, végül I. Ferenc József), majd alkotmányos monarchia ezt kitűnően szolgálta.

A cikkben egy szarvashiba található.

Károly (*1961) egyetlen - és nem legidősb - fia nem Antal, hanem Ferdinánd Zvonimir.

Sajnos látok egy olyan intenciót Ottó részéről, hogyha valaha is akár Ausztriában, akár Magyarországon helyreáll a monarchia, az osztódjon a két fia között.

Ez ellentétes a magyar alaki közjoggal (Pragmatica Sanctio), de magával a trónöröklési joggal (függetlenül az együttbirtoklási törvénytől) is.

Ehhez komoly "alkotmány"módosításra lenne szükség a történeti alkotmány szerint.

György cselekményeit - koccintás Erdély elrablására, a UD Zrt. Dilibolya stb. - az itáliai-ág XIX. századi cselekvéseihez hasonlítanám (Czelder úr kiváló tanulmányának elolvasása után).

Ő jó lesz vöröskeresztes aktivistának - ahogy jó volt festőnek az egyik XIX. századi Habsburg -, de királynak...

NTC írta...

Azért az kissé fura,hogy a jelenlegi parlament alakuljon át vagy választásokkal hozzunk létre nemzetgyűlést.
Szerintem a katolikus egyház-mint a legrégebben működő legitim intézmény-feje hívja össze a felsőházat.Ők hívják haza a királyt és majd ő választásokat ír ki.

Gordon írta...

Ha jól tudom, a Habsburg-család házi törvényei értelmében Károly és Franciska gyermekei nem örökölhetik a trónt. Ottó ezt gyakorlatilag felülírta, és elfogadta a gyermekeket a trónöröklési sorban, de ha ezt elfogadjuk, akkor viszont IV. Károly helyett Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia legidősebb fiának kellett volna követnie Ferenc Józsefet a trónon.

Azt hiszem, az orosz monarchistáknak is egy hasonló kérdés okoz fejfájást egy nem királyi rangú grúz hercegnővel kötött rangon aluli házasságból kifolyólag.

Az konzervatív ésszel elég nehezen elfogadható, hogy ősi törvényeket az aktuális családfő felülírjon - de ha már felülírja, akkor a felülírásnak visszamenőleges hatállyal is érvényesnek kell lennie, és ez sok mindent borít. Elvégre miféle törvény az, amit szerdán reggel másképp értelmezünk, mint kedden este.

Másik probléma, hogy Károly és Franciska nem élnek együtt. Nem váltak el, de azért kérdéses, így hogyan látná el a királyi család a feladatait. (Lásd B. Gordon dilemmáját, hogy most akkor az asszonyt vigye protokollrendezvényekre, akivel már évek óta nem él együtt, vagy a barátnőt.)

Én értem, amit a tisztelt PHJ mond, hogy nem kell leragadni személyi kérdéseknél, hanem a nemzetet kell helyes irányba fordítani, és személyeken ráérünk majd akkor problémázni, ha a nemzet már egy emberként követeli a királyság helyreállítását.

Egy ilyen fordulat bekövetkezésének valószínűségébe most nem mennék bele, de szerintem a királyságot ugyanúgy erőltetni kell, mint ahogy a köztársaságot ráerőltették a népre - mert a nép alapjában véve passzív, nem szokása véleményt nyilvánítani, még ha kérdezik, akkor se.

Viszont ez egy kicsit a tyúk-tojás problémára hasonlít, nagyon nehéz úgy a királyság irányába fordítani akár csak a nemzet vezető rétegeit is, hogy közben a király helyén egy nagy kérdőjel van. Meg lehet próbálni, de azért sokkal könnyebb lenne, ha ez a kérdés rendezve lenne, és lenne egy alkalmas uralkodónk. A történeti alkotmánnyal meg lehet nyerni az értelmiség egy részét, de a többségnek szüksége van egy konkrét személyre, különben a képzelőereje cserbenhagyja és el sem tudja képzelni, hogy lehet más a politika.

PHJ írta...

Köszönöm az észrevételek, mindegyik nagyon konstruktív volt. (Nem tudom ki volt, aki idemásolta - begépelte? az interjút, de jobb is, mert képek nélkül van ;))

Parszi,

igaz, nem lett kidomborítva, de az egyetlen is a legidősebb nem? ;) Az Antal nevén, amelyet megkapott, azért szólítottam, mert ki akartam hangsúlyozni, hogy van magyar neve is, ahogyan Györgynek is német, meg horvát is, ha jól emlékszem. Bocsánat, ha egy kicsit önkényes volt... A főherceg teljes neve ez; Ferdinand Zvonimir Maria Balthus Keith Michael Otto *Antal* Bahnam Leonhard Habsburg-Lothringen.

Ottó trónörökös "felosztását" én is érzem, nem is helyeslem. Az MDF-s szereplésről beszéltem, szomorúnak tartom.

Gordon,

nem tudtam, hogy Franciska és Károly nem él együtt. Ez egy biztos dolog? Elkeserítő volna egy ilyen zuhanás, de Franciska részéről mást is lehetett tapasztalni, amely dekadenciát mutatott. A másik gondolatod nagyon releváns, "A történeti alkotmánnyal meg lehet nyerni az értelmiség egy részét, de a többségnek szüksége van egy konkrét személyre, különben a képzelőereje cserbenhagyja és el sem tudja képzelni, hogy lehet más a politika." Én ezt sok helyen elmondom, általában nem értik mire gondolok, vagy megkapom nyilvános, mint múltkor, h ez széthúzást is okozhat. Ennek egy gyógyszere van, meg kell ismerni. Kiadták, tessék olvasni, én is ezt teszem. 1000 oldal, van mit. Miért hagynánk ezt csak habókos önjelölt őrültmagyarkodó messiásokra? Nem muszáj. Ez egy nemzeti hagyomány, egy olyan jogrend, amely törvényes, csak nem tud érvényesülni. A kormányzóság, és a helytartóság intézménye pedig egy olyan dolog, hogy az pontosan "ösztökéli" a nemzetet, de legitim erre szükség így van sztem.

NTC,

az Egyház ilyet nem fog tenni. A legtöbb, amit várhatunk, hogy a prímásunk közjogi szerepet is kérne magának. Erre nem olyan régen Mindszenty idejében volt percedens. Ez a történeti alkotmányt és a királyságot jelentené. Erdő Péternél nem gondolom, h ez releváns kérés sajnos. Ennek ellenére 2000-ben az aktuális kormánynál többet tett (meglehet respublikában az is szép eredmény, ami volt) a Szent Koronával, amikor Esztergomban Szent István király felajánlását megújította. E mellett - még rektorként, püspökként ugyan - de nyilvánosan "királyi fenségnek" szólította Ottót, amelyen a teremben is felhördültek sokan.

SUMMA; örülök annak, hogy átjött mindenkinek, amiről az interjú szólt; a királyság egy viszonyítási pont, egy alternatíva, amelyet nem érdemes elfelejteni. Az eddigi visszajelzések pedig nagyon pozitívak, annyira, hogy várom a mennykőt is. ;D

Gordon írta...

A Wikipedia linkeli ezt a 2006-os cikket, ami azt írja, külön élnek, bár egymás közelében (alighanem a gyerekek miatt), és együtt járnak nyaralni. A hölgy egyébként botrányos ifjúkora után lehiggadt, mostanában a modern művészet érdekli.

Spirituális érdeklődést sajnos nem mutat, ami pedig egy magyar királyné személyében nagyon fontos lenne.

Gordon írta...

Itt viszont azt írják, hogy a lehiggadást azért nem vitte túlzásba.

PHJ írta...

Gordon,

ez nagyon érdekes, nincsen kedve ilyeneket lefordítani? Én szívesen közkinccsé tenném... A királyné személye nagyon fontos lenne. Zita után sztem egy kicsit magas a léc.

Gordon írta...

Közben nézegetem a "royal watcher" webhelyeket is, azt írják, hogy közben Franciska Bécsbe költözött, ahol Ferdinánd Antal az ottani amerikai középiskolába jár. Károly maradt Salzburgban a két lányával. Azt is írják, hogy Károly egyetlen közeli rokona (nagybácsik, elsőfokú unokatestvérek) sem vett részt az esküvőn, ez nem tudom, igaz-e, mindenesetre biztató, hogy még vannak kötelességtudó Habsburgok a családban. :)

Igyekszem majd az Independent cikket lefordítani.

PHJ írta...

Köszönöm ;D

igen, ezt én is hallottam. Ottó nagyon nehezen békélt meg ezzel, azt is írják. Nos, változnak az idők, nem az előnyükre, de ez is csak egy toposz így már. Nekem Károly politikai és média szereplései nem szimpik annyira. Ahogyan Parszi mondta, ennél az is jobb lenne, ha botanikával foglalkozna egy főherceg.... Az utódok azonban sztem örökölhetnek trónt, ha egyáltalán még van ilyen kitétel a ház szabályai között. Nem ismerem sajnos. De a helyzet nem ugyanaz, mint Ferdinánd esetében, hiszen Károlynak voltak törvényes örökösei. Vagy mire gondolt Gordon?

rókakoma írta...

Megható volt látni H. György házasságát (1997) a budavári Nagyboldogasszony templomban, az első sorban P. Ivánnal (de lehet hogy keverem G. Árpáddal).

Már akkor lehetett tudni, hogy igen kiváló, lehetséges trónörökös férfiú.
Persze, mér korábban is lehetett, hiszen a jobboldali körökben méltán elismert H. Gyula utazó nagyköveteként, illetve a TV2 igazgatótanácsának tagjaként igen sokat tett le az asztalra. D. Ibolya nagykövetének sajnos nem volt elég jó, de legalább hivatalba segítette a pórnép szemében is lenyűgözően arisztokratikus B. Lajost.

rókakoma írta...

de azért én kérek elnézést...

PHJ írta...

Ne tegye, ez így is gyilkos volt... ;)

Chubakka írta...

Uraim!

Köszönet még egyszer a cikkért és a kommentárokért! Nagyon sokat lehetett belőle tanulni.
Egy monarchistának is, de egy nyitott lelkületű, jószándékú magyarnak is.

Kedves Gordon!
A Habsburg-ház belső, a trónöröklésre vonatkozó szabályai, tudtommal nyilvánosak voltak és valamiféle jogi formát is öltöttek.
Érdemes lenne ezeknek a szabályoknak is utána nézni. Talán, egy próbálkozást megér, hátha a Jogtörténeti Tanszéken megvan - mert szerintem biztosan megvan belőle egy példány.

Még egyszer gratulálok, Kedves János, és minden Kommentátornak is, valamint a "névteleneknek" is!

Chubakka írta...

Kedves János!

Innen, ettől az interjútól, már csak három hatalmas lépés, minimálisan, az egyik alispáni szék, de én el tudnám képzelni - később - "más, fontosabb beosztásokban" is.

Azonban nem kívánok sarzsikra javaslatot tenni, inkább az öröm mondatta velem ezt az idétlenséget.

DGY írta...

Köszönet ezért az interjúért!

Köszönet azért mert nem egy személyről szól, hanem arról, hogy aki monarchista annak nem kell magyarázkodnia többé, hogy ő egyszerűen nem bolond. Köszönet, hogy van mire hivatkozni másoknak, nemcsak egy blogra, egy portálra, hanem hogy egy országos hetilapban címlapon hozták le a királyságot, hogy a két nagy jobboldali párt mellett megkérdeztek egy monarchistát is az alkotmányról. Köszönet azért, hogy valakik komolyan vették a monarchizmust, és nagyon remélem személy szerint, hogy ez csak a reményteli kezdet.

Bocsánat, ha fennköltre sikeredett, de ahogyan elolvastam az interjút ezek jutottak eszembe. Elteszem ezt mai számot magamnak azt hiszem, jó lesz pár év múlva is.

Gordon írta...

Pár éve utánanéztem, ki most az orosz trónörökös, és akkor olvastam arról, hogy az orosz monarchisták (legalább) 2 részre szakadtak. Részletekre nem emlékszem pontosan és most nincs időm linkeket keresni, de még valamikor a 19. században valamelyik cár, megakadályozandó egy nem kívánatos házasságot, hozott egy olyan rendelkezést, hogy csak az kerülhet trónra, akinek a házassága megfelelő, azaz királyi hercegnőt vesz el. (Mivel ortodox vallású királyi hercegnő elég ritka, így került sok szerb hercegnő a cári családba, és innentől datálódik az orosz-szerb barátság elmélyülése is.)

Valamikor a 20. században valamelyik trónkövetelő viszont egy Bagration dinasztiából származó grúz hercegnőt vett el, és erről folyik a vita. A Bagrationok egy ősi grúz uralkodócsalád, de már kétszáz éve a cár alattvalói, tehát egy Bagration hercegnő nem királyi hercegnő. Ha viszont elfogadjuk őket uralkodói családként, akkor több korábbi morganatikus házasságot is el kell fogadnunk, és akkor a család egy teljesen másik ágán öröklődne a trónigény, tehát a szóban forgó Bagration hercegnő leszármazottai semmiképpen nem jogosultak a trónra.

Úgy tudom, a Habsburgoknál hasonló volt a családi törvény, bár ők házasodhattak a német egység előtti hercegségek uralkodói családjaival, akik technikailag a német császár alattvalói lettek. De ebben nem vagyok biztos, hozzáértők javítsanak ki, ha rosszul mondom.

Viszont Ferenc Ferdinánd leszármazottait azért zárta ki Ferenc József az öröklési sorból, mert FF felesége, Chotek Zsófia "csak" grófnő volt, egy régi cseh nemesi család sarja. Ezért lett Ferenc József után IV. Károly a király, és nem FF legidősebb fia. Ha tehát most elfogadjuk, hogy Franciska baronesz gyermekei örökölhetik a trónt, akkor két lehetőség van: vagy be kell venni az öröklési rendbe Ferenc Ferdinánd leszármazottait is (és ők előbb vannak, mint IV. Károly leszármazottai), vagy kimondjuk, hogy az egész családi törvény immár hatályon kívül van. Mert olyan ugye nincs, hogy a családi törvényt átírjuk csak azért, mert éppen most Károly beleszeretett Franciskába. :)

Szerintem egyébként a feleség származása nagyjából mindegy lenne, ez a Habsburgok belügye. De az már egy jogos elvárás, hogy ha már egyszer figyelmen kívül hagyják a saját családi törvényeiket, akkor azt egy különleges kvalitású hölgy kedvéért tegyék. A legfontosabb kvalitás pedig a vallásosság lenne. Ebből a szempontból Chotek Zsófia ideális királyné lehetett volna. Származása miatt sosem kapta meg a "királyi fenség" címet, sőt, egy kicsit ki is nézték a hűvös Habsburg hercegnők a családból "háziasszonykás" stílusa és egyszerű, buzgó vallásossága miatt. (A merénylőt persze nem érdekelte, hogy Zsófia háziasszonykás, és nem is királyi fenség.) Kilencven év kommunizmussal súlyosbított interregnum után egy ilyen családjának élő, nagyon vallásos hölgyre lenne szükségünk, nem egy közismert társaságbeli partiarcra.

NTC írta...

Azt hiszem DGY fogta meg a dolgot.
Ez a lényege az interjúnak!
Nagyon büszkék lehetünk de leginkább
PHJ-ra!
A véleményem nem változott az ász az Egyház kezében van!

Parsifal írta...

Ha majd Erdő Péter egységesen bevezeti az esztergomi úzust Magyarországon, akkor elgondolkodom azon, vajh az apostoli királyságot is restaurálni akarja, mint a jelenlegi legnagyobb közjogi méltóság ("zászlós úr").

Parsifal írta...

Novus Ordo => köztársaság igenlése.

huhogó! írta...

Gratulálok az interjúhoz!
Egy ideje olvasom a monarchista blogot és a Regnum portált, mind a kettő nagyon tetszik.
János, aki a felsoroltak mellett együttest is vezet és azt csiripelik, hogy lovagrendi ügyekben is aktív, igazi vezetője lehet a magyar monarchizmusnak. Sajnálatos, hogy más konzervatívok, vagy akik csak annak nevezgetik magukat, nem osztják ezt a felfogást, amit János, pedig jó lenne egy egységes fej, vagy amolyan vezető alá rendelni az egészet, hiszen csak úgy lehetünk erősek.
Azt javaslom, hogy János is gondolkodjon el a vezetéséről, szerepéről. S remélem, hogy tőle majd valami hosszabb, tudományos dolgot is olvashatunk.

Chubakka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
huhogó! írta...

Jobb lenne, ha mindenki nyitottan és utalásoktól mentesen kifejtené azt, amit tud, nem pedig rébuszokban beszélnénk.

Amit az előbbi kritikus írt, arról valamit én is hallottam (ha jól tudom, a Battle Noise c. kötetről van szó, amit valami német kiadó felvásárolt és bezúzatott), de hogy János punk lett volna, na, azt nem hiszem.

De mindegy, én inkább a felvetett "vezetési" potenciálra és az ambíciókra lennék kíváncsi, mert jó lenne végre csinálni valamit. Mondjuk János vezetésével. Bízom benne, hogy az interjú ennek a kezdete.

gerhat írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Chubakka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Idefigyelj te szőrös majom, alias Chubakka!

Az én életem miért ment volna tönkre?

Pszichologizálhatsz itt naphosszat, a PHJ akkor is rengeteg ember szemében hiteltelen. Mióta ismered?

A monarchizmus engem nem tett tönkre, se PHJ. Ő maximum majdnem sittre vágott blődségekkel és maga költötte hazugságokkal 'martial industrial' zenészeket.

Egyébként PHJ-nak annyi köze van a monarchizmushoz, mint egy forradalmárnak. Önjelölt vezérkedő, aki még katona sem volt tudtommal.

Megijedne az első szociáldemokrata gumibottól.

Komolyabb problémái is vannak az országnak mint az alkotmányozás. Zsidókérdés, cigánykérdés, hazánk felvásárlása. Ez az ún. PHJ-féle monarchizmus nem más, mint gőzlevezetés... (Sok egyéb jobbos baromsággal egyetembe, ami elméleti matekolás, míg az ország csődben van. N.B. a monarchia visszaállításával semmi sem változna meg, ráadásul Ottó ugyanúgy kiszolgálná az USA-t és a többi szabadkőműves hatalmat...)

Darth Vader

Chubakka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
NTC írta...

Uraim!

Ne itt könyörgöm!Egy csomó xar fórum van ahol ezt csinálják tessék odamenni.

Névtelen írta...

Szerény véleményem szerint az oldalnak többet tesz az, ha az idetévedő nácikat kimoderálják, mintha leállnak velük "vitatkozni".

Elég tágas a net, ez a blog pedig nem politikai dühöngő.

Czelder

Névtelen írta...

Én kérek elnézést.
Mind NTC-nek, mind Czelder brigadéros uramnak teljesen igaza van.
Csak, néha, elragad a hév; amiről persze nagyon jól tudom én is, hogy nem vezet sehová - most.
Szóval befejeztem, és én kérem bocsánatát a nyugodt többségnek.

Chubakka

huhogó! írta...

olvasom a Demokrata-interjú bevezetőjét, aszongya "a magyar monarchista mozgalom egyik szellemi vezetője" - írja ezt Ágoston Balázs - de miért, van más vezetője is? vagy csak én nem tudok róla?
segítsetek...

Névtelen írta...

Egyszerű mint a pont!
Egy rakat elmebeteg kering "monarchista" címszó alatt I. Levente őfelségétől a 3-4 fős Első Magyar Mindigszakadódeazértmintenttúlélő Apostoli Honvédgárdáig (vagy mi a rák a nevük). A magyar sajtó pedig előszeretettel mutogatja őket, hogy ezzel is lejárassa a monarchizmust, diskreditálja és megbélyegezze a monarchistákat.
Ezért is fontos lenne, hogy a blog irgalmatlanul kimoderáljon minden politikai futóbolondot, aki ide téved. Ez a blog nem része a Kurucinfó-Bombagyár-Kitartás.hu tengelynek, nem olyan megalkuvó, mint a Konzervatorium-Reakció-Jobbklikk vonal és színvonalasabb, szalonképesebb, mint a Szentkorona Rádió.

Másrészt van egy konszenzus ma Magyarországon, miszerint bizonyos dolgokat nem feszegetünk közjogi-történeti problémák tárgyalásakor. Aki pedig ezt teszi, hát az felkészülhet a folyamatos verbális és nemverbális támadásokra.

Lényegében János kezdeményezésén túl csak különálló személyek tekinthetők ma Magyarországon monarchistáknak (név nem fontos), egységes sajnos mozgalmak nem.

Üdv:

Czelder

huhogó! írta...

Czelder,

köszi a felvilágosítást, viszont, mivel ennyire kened-vágod a dolgot, kérdeznék még, mert egyre jobban foglalkoztat a kérdés:

1) a Konzervatoriumot nemigen olvasom, ha ők konzervatívok, akkor nem lehetne a monarchista akció számára megnyerni őket, János pl. ott miért nem ír?
2) ha jól látom, János nincs már fenn a Tea-Körön, pedig a régi írásait olvastam ott is, s ott is indult vmi monarchista véleményalkotás, vagy nem?
3) János mellett ki foglalkozik még ilyesmivel Mo-on, kíváncsi lennék a nevekre is!

Előre is köszönöm:
huhogó!

Gordon írta...

Azért itt elég súlyos állítások hangzottak el. Feltételezem, hogy az általam igen tisztelt PHJ a nyári szünet miatt nem reagált rájuk. Egyúttal remélem, hogy megnyugtatóan meg fogja válaszolni a vádakat. Nagyon nem hiányzik a magyar monarchizmus ügyének, hogy exponált személyiségekről kiderüljön, inkorrektek és hajlamosak a konfabulálásra.

Chubakka írta...

Kedves Czelder Uram!

Az Ön által felsorolt mindegyik honlapnak megvan a maga látogatótábora és ezen keresztül a saját feladata (és itt nem a külső és államhatalmi szervek által részükre adott feladatra gondolok). A saját feladatán felül, illetve azzal összefüggésben mindegyiknek saját és sajátos olvasótábora van. Úgy korosztályát, olvasótábora szociális helyzetét, iskolázottságát is figyelembe véve, mint a különbözőséget jellemző adatok. Valahogy ez úgy alakult ki, hogy az ún "jobboldal" soha nem volt képes olyan "egységre" mint a "bal". Talán a bal hamarabb túlteszi magát a kulturális és az ideológiai különbözőség egyébként bosszantó részelemein, mint a "jobb".

A felsorolt honlapokra vonatkozó jelzőkkel nem értek egyet, (ez meg ugye, az én bajom) bár tény, hogy ezek között van, amit ha olvasnom kell egy oxigénpalack és egy defibrilátor is szükséges a számítógép mellé. Van, amelyik elolvasása is szellemi próbatétel számomra és maga az olvasás is szellemi kínszenvedés. Az én ranglistám alján a Bambagyár és a Kuruc.infó található, mert náluk találkoztam olyan fokú párbeszédképtelenséggel és - nyugodtan mondhatom - ostobasággal, ami élvezhetetlenné teszi az olvasásukat. És még nem is említettük azokat a kliséket, ami nélkül egy ma magára valamit is adó "radikális", "nemzeti", "keresztény" (stb.) portál, mint állandó homéroszi jelzők nélkül "képtelen" megjelenni. Gondolok itt a rituális jellegű zsidózásra és csatolt részeire.

Amin én gondolkodni szoktam, az az, hogy melyig média mögött milyen politikai-hatalmi csoportok állnak és ez a kérdésfelvetés is elegendő adrenalinnal látja el az agytekervényeimet.

Chubakka írta...

Kedves Gordon: ckonfabulálás?
Mármint - összemesélés, nem tudatos hazugság, az élet újraértelmezése, kóros mesélés, füllentés.

PHJ írta...

Üdvözlet Mindenkinek!

Valóban nyaralok ;) Egy hét egy évben, és kellett nekem most elmenni. Tele a mailboxom, és a blogon pedig kitör a kommentháború. Időm meg semmi sem. ;(

Nem tudom melyek a "vádak", de most hozok egy cenzust, ha vki személyeskedik velem, vagy mással, a nélkül, h tudnám, tudjuk, h ismerik egymást, vagy én őt és ezt megtehetik, azonnal ki lesz moderálva. Itt beszélgetni tessék, vitatkozni, érvelni, vagy handabandázni, de ne személyeskedni. Komcsiknak és nyilasoknak kívül tágasabb, de ha még ők is érvelnek, akkor meghallgattatnak, mint bárki más. Rengeted energia megmaradhat itt és remélem a blog egyik legnagyobb előnye a konstruktivitás. (Darth úr így a körön kívül maradt, ha ennyire keserű és baja van velem, írjat nekem, ígérem válaszolok neki. Hülyeségeket meg ne írkáljon, de csináljon egy "Szar ember a PHJ blogot és akkor meglesz a lelkibékéje.)

Gordon,

borzasztóan tetszenek a felvetései, ezt nagyon jó lenne, ha megírná egy posztban legalább, vagy egy esszében a R!-ra!! Mit gondol? Én úgy ételmeztem, hogy a trónt FF után csak Károly utódjai örökölhetik, hiszen FF nem volt koronás király, márpedig a sokszor említett örökösödési tv-ek csak azokra az utódokra vonatkoznak, akiknek az édesapja meg volt koronázva, nem? Én így értelmeztem, de nem várom a más értelmezésekeet is.

Parszi,

tudod, h szép számmal vannak protestánsok is, akik királyságban gondolkodnak _jelenleg_, akik őket már ki kellene zárni? Ne tedd ezt. A teóriádat érte értem, de hidd el én vagyok kisebbségben. ;)

A Konzervatórium nem kérte a monarchista posztot, nem kéri sztem a monarchizmust sem - mindezt egy évvel ezelőtt leírtam. Ez nem tetszett nekik,
http://monarchista.blogspot.com/2008/07/munci-republiknusok-ellen.html
Ez pedig sok volt, ahhoz, h lehozzák; http://monarchista.blogspot.com/2008/07/kirlysgunk-valsga.html "Kapcsolatunk" itt megszakadt sajnos formálisan.

A KTK-ről _én kértem_, h töröljék minden posztomat, engem is. Nagyon sajnáltam, de ez tünt ésszerűnek.

DGY,

köszönöm, újra esszenciálisra sikeredett a dolog. Hiába egy nemesben mindig lehet bízni. ;)

Czeldere urammal egyetértve, mondom, h nem kell népszerűségre számítania annak, aki ma Mo-on monarchista. Ez megérne egy posztot, egy ilyen hányavei kommentben nem sikerül most többet írnom.

Ígérem minden kérdésre válaszolok, ha vannak, amelyeket _bárki_ fontosnak tart, h tisztázódjonak fogalmak, tartalmak. Most ennyit sikerült, elnézést, ha csalódást okoztam bárkinek is. *-*

PHJ írta...

Jah,

punk az nem voltam. Nem szégyelném, de nem voltam.

Parszi,

Csekey nem szabadkirályválasztó volt? Most azt olvastam...

huhogó! írta...

PHJ,

köszönöm a választ, ami engem érintett, de a kérdésem fontosabbik részére sem Te, sem Czelder nem válaszoltatok, vagyis, hogy van-e lehetőség a monarchisták vezetésére és ki vagy mik jöhetnek még szóba - persze, Rajtad kívül - egy ilyen feladatban

köszönöm!!!

Zeniten írta...

Üdv és elismerésem! De...

Egy dolgot nem bírok a nyilatkozatban szó nélkül hagyni: a köztársasági forma nem elfogadható! , mint ahogyan a nyilatkozat több helyen mondja és sugallja. Az egyik legfőbb ellenérv nem materialista konzervatívok felé, hogy ami nem felülről nyeri a legitimációt, az alulról építkezik. Ezért nincs legitim köztársaság. Csak működő (külön kérdés, hogy egy ilyen miből nyeri anyagi bázisát...)
Tisztában vagyok vele, hogy egy egy célközönségnek adott interjú: de ilyen megalkuvást ez sem indokol. Főleg, hogy legfőbb hangsúlyaiban (Szentkoronatan, a jogfolytonosság) teljesen helyes irányt szab - nem értem miért kell a köztársaságiak kezébe fegyvert adni ("ők is elismerik, hogy van jó demokrácia", mondhatják - épp a cikk megjelenése előtti vasárnapi misé követően keveredtem egy ilyen vitába: az illető el fogja olvasni ezt a cikket, és magát látja majd igazolva, eleresztve a füle mellett a többit...)

A cikk további részében a Nemzetgyűlés választásokon való felállítása pedig kicsit komikus (mint láttam ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül). Majd Győzike is jelölteti magát, és Majka kampányol valamelyik megélhetési jelölt mellett?

Szerintem emberi spekuláció itt és most reális megoldásokon agyalogni, melyek ráadásul amúgy sem reálisak. Isten terveiben talán sokkal váratlanabb módok szerepelnek - például egy válság utáni anarchizmus maga termel ki új arisztokráciát és dinasztiát.
Eszkathológikus időket élünk uraim! Nem vagyok Habsburg-ellenes, abszolúte nem - de egy ilyen globális interregnum után
a jogi folytonosságok értelmüket vesztik. Úgy tűnik a föld összes dinasztiája a japántól a burmain át az oroszig leszálló ágba került, a XX. század szétmarta fényüket. Nem szabad a monarchizmus kérdését Magyarországra szűkíteni - a török uralom után volt még működő monarchia (ráadásul a közelben), most nincs.

Más monarchisták

Valaki kérdezett más monarchistákról: Meg kell említenem, hogy a Pannan Front, aztán a Sacrum Imperium folyóiratokat. Főleg az utóbbi szerzőgárdája alapvetően nem keresztény, filozófiai, politológiai téren sok ötlet és érv használható fel munkáikból. E mögött az "ultradextrokonzervatív imperiomonarchizmus" László András inspirálta, Baranyi Tibor Imre és Horváth Róbert nevét fontos említeni. Továbbá, elsősorban más orgánumokban publikáló Buji Ferenc említhető (aki ugyan katolikus, de erős gnosztikus beütéssel).

További csiszolódást, és sikereket kívánok az Jánosnak és egész blog-közösségnek

F.A.

huhogó! írta...

Most olvastam a következőt:

http://konzervativok.blogspot.com/2009/08/elfelejtett-monarchistak-legitimista.html

Erről mi a véleményetek, egész összeszedett és tisztázó írásnak tűnik, sok adattal és referenciával.

Ez is a magyar monarchizmussal foglalkozik, pontosabban csak a régivel, a gyökerekkel.

De MIÉRT NEM ITT jelent meg? Itt azért jobban mutatna és PHJ blogjának/a Regnum!-nak jobban beleillene a profiljába.

Nobilis írta...

"Viszont Ferenc Ferdinánd leszármazottait azért zárta ki Ferenc József az öröklési sorból, mert FF felesége, Chotek Zsófia "csak" grófnő volt, egy régi cseh nemesi család sarja. Ezért lett Ferenc József után IV. Károly a király, és nem FF legidősebb fia. Ha tehát most elfogadjuk, hogy Franciska baronesz gyermekei örökölhetik a trónt, akkor két lehetőség van: vagy be kell venni az öröklési rendbe Ferenc Ferdinánd leszármazottait is (és ők előbb vannak, mint IV. Károly leszármazottai), vagy kimondjuk, hogy az egész családi törvény immár hatályon kívül van. Mert olyan ugye nincs, hogy a családi törvényt átírjuk csak azért, mert éppen most Károly beleszeretett Franciskába. :)"

Van azért a Habsburg háznak jó pár férfitagja még. Én nem hiszek benne, hogy Károly valaha is király lenne vagy a fia. Ezzel a házassággal elrontotta a dolgot.
Viszont György az más tészta, mivel az ő házassága nem "rangon aluli". Az Oldenburg-ház sem mai darab, ráadásul uralkodói.

Mondjuk nehéz ügy, mert a magyar szokásokban, jogban nincs ragon aluli házasság, lévén, hogy minden nemes egyenlő rangtól függetlenül. A Habsburg-ház szabályzata idejétmúlt. Persze, ez nem azt jelenti, hogy dobjon el minden szokást a család, csak át kéne írni/értelmezni. Mondom ezt úgy, hogy nemes vagyok,ráadásul Habsburg ősökkel is bírok.

BékésMárton írta...

Kedves "huhogó!"

Hálásan köszönöm a "figyelemfelkeltést", de igazán nem kellett volna, amint látod, ITT semmiféle visszhangja és talán relevanciája sincs annak, amit én a magyar legitimizmusról írok, mondok. Az itteni blog semmiféle olyan anyagot soha nem tesz ki, amelyben a legitimizmussal kapcsolatban - véletlenül - épp én nyilatkoztam meg. Ennek oka vsz. az, hogy itt a monarchizmust aktualizálni igyekeznek, én pedig mint konzervatív, először a múlnál, a gyökerek megismerésénél kezdem. De amúgy tényleg kössz.

Névtelen írta...

SZELLEMI VEZETŐ?!

LÁSZLÓ ANDRÁS SOKKAL, DE SOKKAL INKÁBB!

névtelen írta...

Azért ez a csupa nagybetűs írás meglehetősen színvonaltalan. - ez ugyanis kiabálást jelent a nemlétező internetes szokások szerint

BékésMárton írta...

Ha nem léteznek ilyen szabályok, akkor nem baj, ha az illető ilyet tesz - amúgy abban, amit ír, nincs igaza, de a kérdésfelvetése nagyon is jogos: mi alapján lesz valaki "szellemi vezető"? Ki vagy mi hatalmazza fel erre?

Más kérdés, hogy ha jól látom az egykori szerzőijog-sértéssel kapcsolatban felszólaló névtelenke ki lett moderálva - tisztább, tisztességesebb, férfiasabb lett volna erre választ adni, nem elmenekülni és megsemmisíteni a bejegyzést.

Nyilasoknak nincs helyük, de a lapításnak sem - szerintem.

Egyébként, nem csodálkozom, hogy a cikkem nem váltott ki visszhangot, végülis a monarchizmusról szól, ez meg egy monarchista honlap. Igazatok is van!

Zeniten írta...

Uraim! Legyünk komplementerek!

Márton érdeklődési köre jól egészíti ki a gyakorlati remonarchizációt. Én ehhez pl. teolgiai-filozófiai oldalról tudok talán hozzátenni, más a szervezőkésszégével, ismét más a szónoki tehetségével vagy a művészetével. Stb.
Az általam javasolt személyek egymástól is és ettől a fórumtól is eltérnek - de még mindig érdemesebb őket olvasni, mint olyan szerzőket, akik képtelenek az egyenlősdiből vagy a progresszivizmusból kilépni.
Ez nem cset, hanem egy monarchista fórum - egymás mögé rakjuk amint van, nem kell feltétlenül reagálni mindenra (főleg ha már ilyen sok gyűlt össze).


Szellemi Vezető vs. vezér-egyéniség / integráns személyiség

Már Hamvas is bánkódik azon, hogy a szavak jelentése annyira széthullik, hogy egyre nehezebb megértenünk egymást. Elsősorban az elvont kifejezések.
Mi a "szellemi" és ki a "Vezető"?
Nem poénkodok kísértetekkel és sofőrökkel.
De legalább ehelyütt vegyük figyelembe a fenti szétcsúszást. Van aki a szellemi vezető alatt olyan személyt ért, akinek az írásaira lehet mozgalmat alapítani, van aki a jó vezető egyik szinonímájának tekinti (Orbánra is hallottam eme jelzőt), részemről adok egy harmadik etimológiát (mely ugyan precíz próbál lenni, de talán nem életszerű):

Egy ilyen konzervatív és spirituális körben talán axiomaként kezelhető, hogy a szellemi a hétköznapi magyar szóhasználatban vett lelki "felső" része" (lélek és szellem megkülönböztetésével, ami a keleti kereszténységben ma is alapvető).
Szellemi szinten a vezető talán így definiálható:
A Vezető olyan személy aki valamiféle kegyelem közvetítője. A kegyelmi dimenzió révén a Vezető nem guru, nem kell mindenben fölötte állnia a vezetettnek - egyszerűen a vezetettek felé érkező kegyelmet prizmaként erősíti.

Mindazonáltal a szellemi vezető szellemi téren vezet. Ezt pedig csak személyesen lehet. "A betű öl, a lélek életet" (Órigenész) - írások és beszédek által nem lehet szellemi vezetést adni. Eszmei vezetést igen - de aki csak eszmét ad, az az ideológus, nem a szellemi vezető.

Megjegyzés Amúgy a nyugati mentalitásban és hagyományban nincs meg a megkérdőjelezhetetlen szellemi vezető (guru) ideálja - ezért érezzük azt, hogy ha valaki ilyen mentalitással követ egy vezetőt, akkor az ott szekta.
Jánost nem ismerem, de hogy szektavezérszerűség nem akar lenni az biztos.

A Jó Tündér írta...

Durci a Marci? Nem kéne. Szavaidból mély személyes sértettség bűzlik. Ha monarchista vagy, gondolom az írásodat szívesen látják itt, ha meg a Narancsos Nemzet szimpatikusabb, akkor miért akarod, hogy máshol is megjelenjen ugyanaz?

Juteszembe. PHJ-t kirúgta Tölgy és Tsai. Kft., helyette meg Békés Mártont raktak a kirakatba? Vagy csak hallucinálok? Ez lenne Loxon válasza egy országos címoldalra? Milyen szegényes és kicsinyes a magyar blogoszféra mocsara, istenkém.

Könnyen lehet, hogy az egész "monarchizmust" felhőkergetőzésnek tartottam idáig, de ez a kis interjú a Demokratában elgondolkodtatott. Legalább is az látszik, hogy ez a PHJ nem egy önjelölt idióta a sok közül, akik feltűnnek és elsüllyednek, azon meg nem kell csodálkoznotok, hogy ez bizonyos körökben kiveri a biztit és nincsen publicitás, meg support. Talán nem is arrafelé kell keresgélni a jövőben. Hátha a konzervatív monarchizmus megérne egy országos misét is (ó párdon, mert itt nagy keresztények is vannak).

Na, majd sűrűbben nézek be ide a jövőben.

Chubakka írta...

Jó Tündér, szerintem mindenki szívesen fog látni, ha újra és újra benézel.
Csak ne keverd össze a jó tündért a fogtündérrel. Tudod, nem mindegy!
Mint a "nagy keresztény" és a "normális".
Mondjuk engem sért a foghegyről odavetett megjegyzésed, de tudod én csak egy kis hülye monarchista vagyok, akivel még te is nyugodtan viccelődhetsz: "nagy keresztények.
Mert, mi a bajod a kereszténységgel. Talán az, hogy nem helyeslik az abortuszt?
Tényleg, nem helyénvaló. Szerinted igen?
Hogy én milyen gonosz vagyok! Ez már nem is keresztény mentalitás, hiszen oda kellett volna tartanom a másik orcámat is.
Majd gyakorlok, ha betér a Jó Tündér, mosolyogva tűrjem, ha belém akar rúgni.
Majd legközelebb. Fog ez menni.

Barátsággal:

Egy rossz keresztény

ui: Tényleg nem értem Mártont. Elolvastam az írását. Jó és elgondolkodtató lett. Most az a baj, hogy nem kommenteltem rá semmit? Nem baj, legközelebb megteszem.
Kedves Békés Márton barátunk! A kérdés nem az, hogy miért nem írtam rá semmit, hanem az, hogy Te hová valónak érzed magad.
Én is rosszul szoktam magam érezni, ha senki sem reagál az írásomra, de tudod, nem lehet mindig válaszolni.
Sőt, láttam a YouTube-n az előadásodat is. Az is érdekfeszítő volt (csak rövid, gondolom, az hosszabb verziót vágtátok meg), na arra sem írtam egy sort sem.

Egyébként áldozzunk egy pillanatnyi csenddel kedves rokonom, Cseh Tamás emlékére! Legyen neki könnyű a föld, a boldog feltámadás reményében.
Köszönöm Tamás az ifjú koromat, a dalaidat és azt a furcsa keserédes hangulatot, ami a létező szocializmus himnuszává lett. Nyugodj Békében! R.I.P.

huhogó! írta...

olvasom a megjegyzéseiteket, azt hiszem Márton "berágott":
http://konzervatorium.blog.hu/2009/08/07/kingdom_of_bumford

Névtelen írta...

Most tévedtem erre a blogra, és lenne néhány hülye kérdésem:

TFH királyság visszaáll Magyarországon.

Ki lesz a király (ugye nem akarja senki azt mondani, hogy vmelyik Habsburg-leszármazott!)
Milyen jogon?
Kik vélasztják?
Hányévente választjuk?
Milyen jogköre lenne?

Kösz a válaszokat!

duncan

PHJ írta...

Újra a fedélzetem. Jó sok kérdés van, aminek nagyon örülök, de előbb ez Márton gyerek adott egy kis munkát nekem. Hiába na, minden nyaralásnak vége lesz egyszer. ;( Kicsit elvetette a dolgot a fiú, de nem kell ezért haragudni rá. Ő már csak ilyen.

Ígérem, igyekszem mindenre válaszolni, de előbb várok, hogy erre hol nyílik mód...

Köszönöm az érdeklődést (másfél nap volt feldolgoznom a leveleket) és kommenteket is. Visszatérünk rá.

Chubakka írta...

Kedves duncan!

Kiérezve a jóindulatot kérdéseidből, javaslom, jobban jársz, ha beleolvasgatsz akár ennek a blognak is több írásába és válaszokat kaphatsz a kérdéseidre. De szintén színvonalas, mármint szellemi szinten, a http://regnumportal.hu cím is.

Engedj meg egy megjegyzést azért: nagyon jót nevettem az egyik kérdéseden: Hány évente választjuk (mármint a királyt)?
Nagyon tetszett!
Visszakérdeznék - hány évente szokták más monarchiákban választani? Mert annyi időre belemennék én is.
Azért bazsalyogtam, mert lelki szemeim előtt elképzeltem a "Ki legyen Magyarország királya?" vetélkedőt, mondjuk vezethetné egy nagy magyar monarchista, egy "név", mondjuk Vágó István vagy Joshi Barat és a döntő legvégén, a telefonos szavazatok alapján eldöntenék. Mint egy korszerű(bb) "Ki Mit Tud".
Elnézést a viccért.
Ajánlom tényleg az oldal írásait, mert a kérdés rendkívül összetett, sok részlettel, nüánsszal.
Én magam semmi kivetnivalót nem látnék egy Habsburg-leszármazottban, s ha Ön is higgadtan végiggondolja és elemzi a kérdés jogi hátterét is, egy pillanatra félreteszi az Önbe is belevert, belenevelt respublikánus Habsburg-ellenességet és "Kossuth-apánk" kultuszát, megértheti ennek a választásnak az alapjait.
Bár egyszerűnek tűnnek a kérdései, mégis könyvtárnyi és több évszázados irodalma van Szent István Intelmeitől a Tripartitumon át, egészen napjainkig.

Remélem megmarad érdeklődése azután is, ha meglátja azt a tetemes mennyiségű könyvet!

Mindenesetre Isten hozta a fedélzeten és Éljen a Király!

Ceterum censeo, rem publicam esse delendam!

Loxon írta...

Jó Tündér, hogy Maga milyen egy érdekes kaméleon. (ha ugyan azonos azzal a jó tündérrel.

Nos, nyilatkozom: Loxon nem válaszolt semmire, ha így tűnt, véletlen az időbeli egybeesés a Demokrata címlapjával, s majd külön posztban tisztázom ezt a félreértést. Békés legitimistákról szóló írásának lehozása a Tea-körben már régóta terítéken volt, pont most jött így ki a lépés, e dolgok között nincs semmiféle mélyebb kapcsolat. Főleg nem Márton konzervatóriumi írásával, amelyet — bár úgy gondolom, vannak benne jogos pontok — nem tartok szerencsésnek, de a kritikámat majd magánlevélben írom meg, ahogy általában szoktam a komolyabb kérdésekről való viták esetében.

Gordonnak igaza volt kommentárjában:

http://konzervatorium.blog.hu/2009/08/07/kingdom_of_bumford/fullcommentlist/1#c6722839

Nehéz a dolga a katonának, Uraim.

PHJ, kérem, hogy írásai maradjanak. Én minden törésvonal ellenére örülök, hogy írt hozzánk. Békés írását vendégposztként hoztam le, és szeretném, ha a továbbiakban ez a státus, mármint a vendégszerzőség minősége (visszamenőleg is) megszületne—megmaradna.

Így elkerülhető az összemosás, de a túlfűtött ellenségeskedés is, ami nem virtusom.

Chubakka írta...

Sajnálom ezt az egész ügyet, ami nem is "ügy".
Kezdődött a Demokrata címlappal, aztán folytatódott Darth Vader hozzászólásával, aki összemosta a Battlenoise könyvet a Harczzajjal, olyan választ követelvbe, ami mér 2 éve elhangzott, majd megjelent Békés Márton, és utána az írása a Konzervatóriumon. (a szabadság szemszögéből)

És ha kerestem volna, sem találtam volna meg gyorsabban a választ Darth Vader kérdésére: http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/hirek_harcizaj_deadmartial.html

Honi soit qui mal y pense.
Tényleg hatalomelosztásossá váltak bizonyos kérdések, jelképek, megjelenések (vagy azok hiányai). Már biztos, hogy megbukott a kormány! Most meg, mint a Citrom együttes mondta anno: "Vigyázat! Támadnak a normálisok!"

Névtelen írta...

"Vigyázat! Támadnak a normálisok!"

Bárcsak így lenne. :-/

Parsifal írta...

Lehet vádolni személyeskedéssel Mártont, illetve néhány akcidentális fogalmi pontatlanságot (e.g. "ókatolikus" kifejezés) a fejére húzni, de Uraim, kérem gondolkozzanak el pár fölvetésén!

Ez ma Magyarországon a legnagyobb baj? Milyen a társadalmiasulás, a gondolkodás, a szellemi közeg a mai világban?

Ha visszaállítanák a királyságot, eljönne a Kánaán?

Mi magunk is túlságosan kontaminálódva vagyunk bizonyos eszmerendszerekkel.

Elfogadom az absztrakt alaki jog szintjén a legitimizmus érvrendszerét, de Apponyi álláspontját kell elfogadnom, hogy önmagában ezt nem szabad egy politikai messianizmus szintjére zülleszteni.

Erre nem lehet politikai mozgalmat ma alapítani, illetve kizárólagosan erre. Erre már rájött Pethő Sándor is.

Absztrakt közjogi kérdések egy demokratikus társadalomban nem érdeklik az embereket önmagában.

Ellenforradalmat akarnak, a mai közjogi rendszer megkerülésével? Van erre paramilitáris bázis? Ami még fontosabb, társadalmi fogadókészség, mint a Vendée idején?

Mert nem lehet lenyomni a gombócot 10 millió ember torkán, ha nem érti, ha nem érez vele együtt a többség.

A többség meg sohasem fog kizárólag ezzel együtt érezni. A legitimizmus politikai bázisát is olyanok adták, akik éltek még a királyság jogara alatt, az ahhoz kötődő társadalmi struktúrák iránti nosztalgia mozgatta jó párukat. Ez már az 1930-as évekre kifulladt.

Gordon írta...

Kedves Parsifal!

Nem az a kérdés, megoldhatja-e a királyság restaurációja az aktuális politikai problémáinkat. Sőt, még csak nem is az, hogy van-e egyáltalán reális esély a restaurációra.

A kérdés az, helyesnek tartjuk-e a királyság eszméjét. Ha igen, akkor a restauráció ügyét támogatnunk kell, még akkor is, ha reálisan úgy látjuk, sikertelenségre van ítélve.

Nem azért kell támogatni egy ügyet, mert magunk vagy közösségünk számára valamilyen evilági hasznot remélünk tőle, hanem azért, mert ügy.

Parsifal írta...

Kedves Gordon!

Ami alaki jog szerint helyes, az nem biztos, hogy természetjogilag .

Ha figyelmesen végigolvasod a hozzászólásomat, láthatod, hogy alaki jogilag helyesnek ismerem el a legitimizmus alapállását, ám erre építeni mindent önmagában nem lehet.

A célhoz meg nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb út. Lehetséges, de nem biztos.

Egyébként önmagában nem az államalakzat, a kormányzati forma dönti el egy állam helyességét, vagy jogosultságát. Ezt már kifejtette Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás is.

Egy alaki jogilag legitim hatalom még nem szükségképpen jó természetjogilag és fordítva.

A kiváló tomista bölcselő, Horváth Sándor munkájából (Krisztus Királysága, 1926.) idéznék, amely világosan figyelmeztet minden földi utópizmus és ál-szakralitás ellen:

Nem e világból való Krisztus országa: isteni életerő csörgedez híveinek ereiben, isteni, természetfölötti cselekedetek hirdetik a családfő dicsőségét. Ámde hol van ez sokszor! Gyakran éppen azok, akiknek meg kellene valósítaniok Isten dicsőségét, teszik ezt nevetségessé az istentelenek és pogányok előtt. Mert elfelejtkeznek családi hagyományaikról, elfelejtkeznek királyi és papi hivatásukról. S aztán még csodálkozunk, hogy Isten keze rajtunk! "Ha pedig elhagyják fiai az én törvényemet s nem járnak ítéleteim útján, ha rendeléseimet megfertőztetik és parancsaimat nem tartják, meglátogatom vesszővel gonoszságaikat és vereségekkel az ő bűneiket." (88. zsoltár 32-34.)

Mert Krisztus katonái (miles Christi) csak addig félelmetesek és harcképesek, amíg a kegyelem fegyverzetében járnak. Enélkül hiábavaló minden cselfogás, szervezkedés, tömörülés, felvonulás és búcsújárás. Ellenségeink nem veszik ezt komolyan, ha tudják, hogy a keresztes uniformis alatt a kegyelem fegyverzetét nélkülöző lélek van.

Ezért kell odakiáltanunk minden katholikus törekvés és szervezkedés felé: nem a külső érvényesülés és föllépés, hanem a lelkeknek az uralma a fő. Enélkül Krisztust nem tudjuk érvényre juttatni, nem tudjuk a társadalom élettényezőjévé tenni. Neki nem a külső hatalom kell elsősorban, hanem a lelkek átalakulása és beolvadása Isten királyi családjába. Enélkül a másik üres, célnélküli törekvés és a legjobb segítőtársa Krisztus országa ellenségeinek, akiknek bizony alkalomadtán nagyon könnyű elbánni egy belső fegyverzet nélküli hadsereggel, ha még oly számos és még oly jól rendezett is. Olyanok az ilyen díszkatonák, mint a Jézus nevében ördögöt űző zsidók voltak. Még az ördög sem félt tőlük s gúnyolódva mondhatja nekik: Jézust ismerem, Pált is tudom, de ti kik vagytok? És rájok ugorván, erőt vőn rajtok. (Apost. csel. 19: 15-16.)

Zeniten írta...

Parsifal és Gordon vitája végre valahára kihúzta ezt a témát a méltatlanság méla mélyrepüléséből.

A hagyománykövetés 3 útja önmagában is 3 buktató:
1. szokásokba üresedés - elveszíti lényegét és mélységét
2. elméletivé válás - elveszíti élő-éltető jellegét (gyakorlati életünket nem itatja át)
3. reinterpretáció - olyan kompromisszumokra kényszerül, melyeket igen nehéz megvonni.

Ez a blog a 2. és 3. út között mozog. Gyakorlati szempontból alapvető a motiváció vizsgálata, elméleti oldalról a "jó" pontosítása.

Ezek nem azért szükségesek, hogy azt dolgozzuk ki, hogyan váltsuk aprópénzre az Igazság-ot. Az a vita ami idevaló két szempontból fontos:
1. spirituális szempontból - mindenkinek saját lelki, üdvözüléshez vezető útján meg kell válaszolnia azokat a kérdéseket, melyet feszítik.
2. gyakorlati szempontból - ha pl. ez a válság olyan helyzetet hoz létre, tudnunk kell merre lépjünk. Félkész válaszok kellenek a tarsolyunkba, melyeket gyorsan lehet adott helyzetre alkalmazni - lehetőleg anélkül, hogy fordítva süljön el a puska.

Ez a vita tehát edzés a kegyelem fegyvereinek használatára. Ennek megfelelő komolysággal és játékossággal kell részt venni benne.

Ui: Nem értem rá beküldeni - de ha már megírtam...

Parsifal írta...

Én alaki jogilag legitimista vagyok. Az organikus jogfejlődés mellett teszem le a voksom.

Államszervezetileg a szentkorona-tanra (mint történeti, organikus alkotmányra) épülő alkotmányos királyság híve vagyok.

Azonban társadalomszervezetileg nem értek egyet a klasszikus értelemben vett "mainstream"-legitmizmussal.

Szerintem mind a baloldali, marxista ihletésű keresztényszocializmus, mind a jobboldali, liberális ihletésű kereszténydemokrácia tévút.

Hivatásrendi, újrendi alapon kell a társadalmat megszervezni, a szubszidiaritás elvének figyelmbe-vételével. Az állam csak azt lássa el, amit kisebb szinten nem lehet megvalósítani.

Ez nem jelent éjjeliőr-államot, de nem jelent totális-államot sem, abban az értelemben, hogy az állam mindenbe beleszól.

Parsifal írta...

Szerintem "Zeniten" hagyomány-interpretációja helytelen.

A hagyomány mindig élő, organikus valóság.

Olyan mint egy élő szervezet, amely nem asszimilál a szervezetével ellentétes valóságot a külvilágból. A DNS-programon nem tud változtatni (az már rákos daganat, tkp. ez a revolúció), azonban szervesen fejlődik.

Vannak örök igazságok, amelyektől eltekinteni nem lehet, különben meghasonlás történik. Ezek a korviszonyoknak megfelelően testesülnek meg, ill. kell őket megtestesíteni.

A "hogyan" kérdésére persze többféle válasz kínálkozik, ez a politikum feladata pl. egy nemzet életében, hogy döntsön.

Zeniten írta...

Mi a Hagyomány?
És mi az, hogy "élni"?

A bűn eltorzítja, meghasonlottá teszi az "Élet"-et.

Isten él. - ez nem vélemény kérdése. Az élő Isten és a világ organikusan összefügg.
DE - A világot az atheizmus hatja át. Bár sok a "maga módján vallásos" - de életvitelét tekintve elenyésző létszám törődik Istennel, illetve önnön Istenkapcsolatával.
Ez igaz a politikumra is. A Hagyomány metafizikai síkon persze, hogy él - és? Ettől még a királyság mellett érvelni törvény vagy alkotmányellenes szinte mindenhol.
Sokak Istentapasztalatába belefér az egyenlőség. Nem világos a Teremtés Szent Hierarchiája még szakrálisan érzékenyek számára sem.

Persze immamens módon ott van Isten és az Ő hierearchikus Rend-je mindenben - de az épp immanentia meglátása és megláttatása a feladatunk, mert a bűn rendetlenséget indukál. És meghasonlottságot.

Chubakka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Chubakka írta...

Zeniten - tegnap éppen László Andrást olvastam, mert kíváncsi voltam demokrácia fogalmaira, illetve a megközelítésére, ezért bocsássa meg, ha még mindig a hatása alatt azt mondom - semmit sem ér az a spiritualitás, ami nem nyer gyakorlati megvalósítást és a gyakorlat is csupán bukásra ítélt kísérlet spiritualitás nélkül.

Már csak az a gond, miként határoznánk meg a spiritualitást, hiszen a Sátánnak is megvan a maga spiritualitása, mert létezik benne is az isteni fundamentum.
A Sátán ugyanis nem 'hisz1 az istenben, mert ő tudja, hogy az isteni argumentum létezik.

Mindezt csak azért mondom, mert a a baloldali spiritualitás is létezik; mint a balos ikonosztázion, a balos ikonológia, a balos szentek élete, a balos mennyország, a balos értelmező szótár is.

Tehát ha azt vetné valaki egy eszme szemére, hogy gyakorlati megvalósításra törekszik, az olyan felesleges dolgot tenne mint mikor valaki azt veti a kacsa szemére, hogy hápog.

De, aki már ab ovo kimondja, hogy nem vállalja a gyakorlati spiritualitást, mert csak a spiritualitás önmaga a számára elfogadható, az kifelejti az eszmék, az ideák lényegét és főképp önmegvalósulási hajlandóságát.

És mondá az Úr: Legyen. És lőn. Számomra ez a "lőn" a spiritualitás gyakorlata. Mint a megvalósuló, a gyakorlati, a nem csak spirituális, esetleg 'csak' elméleti szinten létező monarchizmus.

Olvasom - talán pont ezen ominózus írás alatt egy hozzászólásban, hogy: "a monarchizmus a republikanizmus lázmérője".
Azon kívül, hogy balos barátom helyesen érzett rá, hogy a republikanizmus és a monarchizmus nem jegyesek (minden értesítés helyett) ő mintegy sugalmazza, hogy a monarchizmus egy betegség.
Pedig ha belegondolna, a monarchizmus az a tézis, aminek az antitézise a republikanizmus.
Monarchizmus létezhet republikanizmus nélkül, de republikanizmus sosem létezett monarchizmus nélkül.

ui: érdekes, hogy említette Ön is a vidámságot. Magam humorként emlegettem.
Az eredeti bejegyzést eltávolítottam az MTA Helyesírási Szótára és anyanyelvem iránt tiszteletből.

Zeniten írta...

A szavak kettős értelmével egyetértek. Valóban fontos kiemelni, a Sátán jelenlétét.

A gyakorlat és spiritualitás szétválasztása félreértés - nem tudom mit lehetett vádként értelmezni szavaimban az eszme spiritualitásra törekvésével kapcsolatban: nálam ez elvárás. Elnézést, ha rosszul fogalmaztam.

Magam részéről az elmélet eltávolodását gyakran látom a gyakorlattól, erre próbáltam hangsúlyt tenni. Épp László András erre nagyon jó példa, aki olyan utakról tanít, amihez Mester kell, ő magát nem vallja annak... Akkor ki vezzessen a gyakorlatokban. Sőt még a veszélyeit is elmondja. Az ővé kegyelem nélküli teológia.
Szerintem vagy kegyelem vagy személyes Mester (esetleg mindkettő.
Sok-sok évig jártam hozzá, sokszor kérdeztem személyesen, ezt a problémát nem tudta számomra feloldani. Mit tegyünk?

Loxon írta...

Nem tudta vagy nem akarta.

PHJ írta...

Loxon,

kérem olvassa el az utolsó hozzám intézett személyes levelét. Nekem azt is mondta, h a KTK bezár. Ez nem következett be. Sajnos valótlan / egyoldalú dolgokat álított rólam, amelyek közül - láthatja - szépen sokat fel használtak ellenem és a hozzám csatolható kezdeményezésekhez. Ez nem javít a helyzeten. Szomorúan tapasztaltam, h a Regnum!-ot pedig törölte mindenhonnan a KTK-ről, meglehet most is több átfedés van, és a jövőben abban reménykedem egyre több lesz "szerzőiségben". Én tiszteletben tartottam a közölteket, mások izlését, (megalapozott vagy megalapozatlan) véleményét is.

Loxon írta...

Kedves PHJ,

ha megengedi (már Ön is kezdi a magánlevél-kiteregetősdit? — ne szomorítson) :

azt írtam,

1. a KTK abban a felállásban, amiben volt, nem működőképes tovább. 2. Tölgy nélkül nem sok kedvem van folytatni. Nézze meg a legutolsó posztokat a Tea-Körben (ha ért az allegória nyelvén).

Még valami: én egyáltalán nem számítottam arra, hogy Békés megtámadja Önt (főleg, hogy a Konzervatóriumon), és az ő legitimistákról szóló írásának leközlése semmilyen kapcsolatban nem állt azzal a folyamattal, ami ehhez a pengeváltáshoz vezetett (legalábbis nekem ebben semmilyen szándékom nem volt). Semmilyen módon nem konspiráltam ez ügyben (sem) senkivel.

Semmi olyat nem írtam Önnek továbbá a levelemben, amit most hamisnak gondolnék, sem olyant, amit ma nem írnék meg hajszálra ugyanígy (még ha néhány háttérinformációval nolens-volens gazdagabb is lettem). Mivel azonban láttam, hogy itt néhányan félreértették a dolgokat, pluszban még itt is biztosítottam (ld. hosszabb kommentáromat feljebb, 2009. augusztus 8. 20:13) arról, többek között, hogy Gordon úrnak igazat adok (nem a Bajnainak).

További ügyeiket Mártonnal nem ismerem, és ezek nem is tartoznak érdeklődési körömbe.

Loxon írta...

PS: A Regnum-mal kapcsolatban: szívesen kiteszem a feed-et a blogfeed helyére, csak elvesztettem. (Mindkét feed-et linkelnem szerintem értelmetlen, ahogyan a Konzervatórium honlapját sem linkelem, csak a blogot.)

A szerzői átfedéssel kapcsolatban igaza van, ha Verena-ra gondolt. (Békést és Önt vendégszerzőnek tekintem, Csabrendeki — szerző ő itt? — egy sort sem írt hozzánk. Talán Gabrilo-ra gondol?)

PHJ írta...

A R! és a MG sztem két különböző feed-et érdemelne, szerzői gárdája nem ugyanaz, tematikája meg pláne nem. Átfedésünk találó sztem (érdekes, ez valamennyire áll a MG-ra is, de mindegy) De ez a maga biznisze.

Minden mással kapcsolatban tartom amit mondtam, olvassa vissza a leveleket, amelyekkel kapcsolatosan nem kívánom követni a legújabb (?) módit :-((.

Loxon írta...

Visszaolvastam, de... semmi. Semmi különös.

Ha esetleg magánlevélben megírná, mire gondol...

I would be grateful.

É.M. írta...

Bizony nagy igazság van abban, amit arról mondasz, mi is a királyság, illetve a köztársaság mérlege Magyarországon. Ha megnézzük, mit tekintünk a magyar identitás alkotóelemeinek, akkor a Szent Korona az első helyen van. S milyen jó volt Meisner bíboros meglátása nemrég, Szent István ünnepén: a Szent Korona eszménye volt az, ami nálunk lehetetlenné tette a klasszikus abszolutizmus kialakulását.
Manapság meg azt mondhatnánk, hogy annak a közjónak és társadalmi szolidaritásnak, amiről pl. a Szentatya is beszél, éppen a Szent Korona lehet egyik legkifejezőbb szimbóluma. Kiválóan alkalmas arra, hogy elejét vegye a demokrácia nagy veszélyének: a többség diktatúrájának, de a relativizmus diktatúrájának is.
Szavaidból is kitetszik, hogy a mai magyar válsághelyzet, ami bizony elsősorban nem gazdasági, éppen azzal az identitás-vesztett állapottal függ össze, ami a történelmi jogfolytonosság hiányából fakad.
S persze azt a megállapításodat is osztom, amit az elterjedt, ám téves "Habsburg elnyomással" kapcsolatban tettél.

Ismételten gratulálok!

well írta...

Mint új ember, illő tartózkodással a következőt szeretném megkérdezni:

Ha jól értem, a monarchia-respublika kérdést alapvetően nem abból a szempontból érdemes vizsgálni, hogy egy potenciális jövőbeni átmenet a monarchiába automatice megoldaná a mindennapi élet szintjén jelentkező számos problémát - hiszen ezt blődség is lenne tőle elvárni. Amennyire azonban én látom, a monarchia által biztosított keretek a lehetőségét teremtenék meg a javulásnak - egy olyan háztáji rendcsinálásnak, ami a respublika keretein belül egyszerűen nem lehetséges, nem működik. Ami továbbá számomra azt is sugallja, hogy a monarchia rendje ontológiai megalapozottsággal bír, szemben a puszta közvélekedés által szabályozott, ilyen vagy olyan erőviszonyokon alapuló köztársaság-eszménnyel.

Jól értem?

És még egy személyes gondolat így a végére:
Köszönet ezért a blogért - jó érzés egy ilyen, hozzám hasonló alapokon gondolkodó társaságra találni. Néha kicsit nehéz elviselni, ha az embert idiótának tartják a nézetei miatt: jól jön a megerősítés.

PHJ írta...

Sztem alapvetően nem gondolod rosszul a dolgot, amennyire tömören megfogalmaztad... Az ontológiai érvek jó kifejezés, én az organikust szoktam alkalmazni inkább, amely alkotmányfejlődésünket is mutatja, melynek természetes kerete a királyságunk.