2009. aug. 30.

Legyen magyar gyarmat Írország?


A mellékelt kis képecskét franciák készítették az első világháború legelején, méghozzá egyfajta "pozitív visszacsatolású negatív kampány " részeként. Bevallott céljuk az volt, hogy az Antanton belül mindenkit elrettentsenek, a vérszomjas és kegyetlen poroszoktól, magyaroktól és osztrákoktól, akik felosztják majd Európát.

Mit is lehet mondani ennyi prekoncepciózus képtelenség kapcsán? A franciák elég érdekesen gondolták a geopolitikát, már akkor is, kár, hogy a háború után (és alatt) ők osztották az észt ebben a témában. Franciaország visszaszorult Andorra területére (?), Írország pedig a Monarchia gyarmata lesz (Miért pont az írek? A sör miatt? Vagy mert ők is katolikusok nagyobbrészt? Ki érti ezt.) Románia marad a kis kifli pózban (azért annyi sovinizmust ők sem képzeltek el Monarchiáról akkor még), Olaszország, Spanyolország a régi marad (feltételezzük Portugália is). Az, hogy német gyarmat lesz Nagy-Britannia kis szigete a pángermánok nagy álmának teljesülése lett volna (már amelyiknek), és lám már ekkor meg kellett volna valósulnia Haushoffer álmának, a keleti élettér kitolásának - de nagyobbrészt ez egy osztrák-magyar élettér lett volna, míg e mellett csak a Nagy-Poroszország valósult meg volna, nem is olyan irreális etnikai keretek között.

Ha tudjuk, hogy a valóságban már a háború közepén titkos tárgyalások egész kis sorában készítették elő az amerikaiak és a franciák vezetésével a Monarchia szétverését, akkor azt gondoljuk, hogy 1914-ben már ennek megvolt a csírája, ilyen "rettegegés csírája". Az Antant rettegett, hogy itt bizony leradírozzák a térképről őket. Amit feltételeztek az ellenfélről, annak az inverzét hajtották végre a háború után a központi hatalmakkal. Jól lehetett volna a Monarchia bakáit spanolni egy olyan térképpel mondjuk, amelyen a megvalósult trianoni döntés államait tartalmazta volna. Ez egy olyan félelem lehetett, amely megszülte a "trianoni reakcióját" az Antantnak; lerombolni az Osztrák-Magyar Monarchiát, megsemmisíteni a Német Császárságot. Ahogyan most olvastam egy remek monarchistánál (és hamarosan a Regnum!-on is olvasni lehet), Erik Maria Ritter von Kühnelt-Leddihnnél; a központi hatalmak részéről ez a háború végig mutatta még az "úriemberek háborújának" utolsó jegyeit, míg az Antant részéről ez már nem volt elmondható. A régi rendszer (ancien régime) felszámolásának talán utolsó nagy fejezete volt az I. világháború.

(A képért köszönet Fóris Béla úrnak.)

7 megjegyzés:

Chubakka írta...

Igen, egy hasonló térképem, illetve 4, volt nekem is, talán 16-ból. Magyar nyelvű volt, azt ábrázolta, hogy az antant vagy a központi hatalmi nyerés után hogy nézne ki Európa és a világ. Már nem emlékszem, melyik gyarmatot kaptuk volna meg. De most már megkeresem.
A legérdekesebb hogy a központi hatalmak veresége esetére sem terveztek olyan drasztikus csonkolást, mint amit Trianonban megcsináltak. Úgy látszik, erre később jöttek rá, hogy a győztes mindent vihet. Vagy ügyesen dolgoztak a román úri-prostituáltak.

Névtelen írta...

http://terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php3?nev=122

http://terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php3?nev=113

http://terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php3?nev=120

Névtelen írta...

+ http://terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php3?nev=121

Neville írta...

Ha gonoszkodni akarnék azt mondanám, inkább magyar, mint angol... de nem akarok... ;)

Névtelen írta...

A Monarchia szétverésének csirája már 1848-ban elkezdődőtt, az út egyenesen ki volt jelölve...Trianon! virág

PHJ írta...

Ez az prostis francia döntés, egy erős mítosz, még Romsics megorrol ránk ;) A térképeket köszönöm a Névtelennek, ez a Raffay kötetből van? Magyar gyarmat Írország? Hát, amennyire szerencsések volnánk, inkább a sógoroké lett volna, mert mi ilyen Mutyiland-é tettük volna 10 év alatt, sok számlagyárral, meg vizezett barna sörrel. ;->

Chubakka írta...

A mítoszok arról híresek, hogy nem lehet őket bizonyítani.
Ez a Trianon és a román úriasszonyok kérdéskör a post hoc ergo propter hoc kérdésnek is egyféle, egy másféle megfogalmazása.
Amennyi gusztustalanságot képesek a hatalmak elkövetni céljaik elérése érdekében, hát, csoda, ha a világ tele van összeesküvés elméletekkel?
És jobb is azt hinni, hogy holmi deréktáji benyomások döntöttek inkább Magyarország jövőbeni sorsát illetően, mint észérvek.
És még nem beszéltünk azokról a politikusokról, akik a legenda szerint a magyar feleségükben, szerelmükben csalódtak akkorát, hogy örök életre nyomott hagyott bennük, és hungarofóbok lettek. Ilyet híresztelnek pl Slotáról is, de Clemenceau-ról is. Jobb ezt hinni, mint hogy szándékos kegyetlenség és filléres, kicsinyes politikai alkuk okozták az ország megcsonkítását. (Az egyéb okok mellett természetesen.)