2010. márc. 18.

Hová tűnt a Magyar Királyság?

Írta: Uhel Péter.

A legújabb Rubiconban(mely egyébként a szabadkőművesekről szól) megjelent egy érdekes cikk Szerencsés Károly történész tollából. A cikk a 'Hová tűnt a demokrácia? - Magyarország gleichschaltolása 1945-1949.' címet viseli. Bár ebben a - már a Monarchista Gondolatok által is többször tárgyalt - korszakban a demokrácia elvesztését vizsgálja leginkább a szerző, azért akad egy számunkra is érdekes bekezdés:

"A magyar államiságot a Kárpát-medencében ezer éven át a Magyar Királyság testesítette meg. (Akkor is, ha voltak időszakok, amikor a magyar államisághoz több köze volt az Erdélyi Fejedelemségnek, mint a Habsburg-kézre jutott Magyar Királyságnak.) A királysággal egybeforrt a nemzeti elhivatottságérzése is, amelyet a Szent Korona testesített meg.

A Szent István-i és a nemzeti értékek megtestesülése a Szent Koronában
és a királyság államformájában erősítették egymást. Ezek az értékek 1945-ben veszélyesek és ellenszenvesek voltak a győztes szövetségesek és szomszédaink számára. Ezért, hogy e muníciótól megfosszák a magyarságot, a magyar államot és a nemzeti szellemű politikai erőket, felvetették a királyság államformájának megszüntetését. (A Szent Korona nem volt jelen az országban, s 1978-ig távol is maradt.) A váltás lehetett volna természetes és megalapozott lépés a modern demokrácia irányába - főképp, hogy királyt már 1918/22 óta nem sikerült felmutatni -, de ez nem sikerült. Az államformaváltás ugyanis nem demokratikus úton ment végbe (mint Olaszországban), hanem a nép feje feletti döntéssel. (Nem népszavazással, hanem parlamenti döntéssel.) Ráadásul a (magyar) királysághoz a baloldali propagandagépezetnek sikerült hozzátapasztania minden negatív jelzőt (a feudálistól az elnyomón keresztül a reakciósig), megsértve ezzel múltunkat, identitásunkat, nemzeti érzésünket. Az "ezer éves elnyomást" a szomszéd országokban a magyarüldözés jogalapjáig fejlesztették. Ekkor épült ki tulajdonképpen az a csapda, amelyből azóta sem tudott kikeveredni sok honfitársunk: a köztársaság modern, demokratikus, a királyság elavult, reakciós. A köztársaság internacionalista/kozmopolita, a királyság nemzeti/nacionalista. Az előbbi a baloldal, utóbbi a jobboldal. Idővel elhalványult, majd levált az államforma kérdése, és maradt a nemzethez való viszony.



A baloldal számára - szélsőségig vezetve - a nemzet
olyan anakronizmus, mint a Szent István-i királyság feltámasztása. A jobboldal számára a nemzeti elkötelezettség akár a Szent István-i birodalom helyreállításának igényéig is elvezethet. A köztársaság mely így létrejött 1946. február 1-jén, gyenge alapokon állt, s nem lehet véletlen, hogy három és fél év után ki is múlt. Gleichschaltolták ezt is, létrejött a népköztársaság. Erős, nemzeti és demokratikus alapokra épített köztársaság nélkül demokráciát működtetni nem lehetett. Köztársaságot létrehozni csak a köz akaratával és részvételével érdemes. Már az első mozzanatának is az erkölcsre kell épülnie, ahogy Petőfi írta: "A respublikának nem az a fő jelszava, hogy 'le a királyokkal' , hanem a 'tiszta erkölcs' ."

Hát eléggé vegyesfelvágott.

Bár sok egyértelműen igaz megállapítást is tesz a királyság intézményéről, és kiemeli 1946. irrealitását, azért a cikk gondoskodik arról, hogy a hangsúly itt ne a királyság elpusztításán, hanem a köztársaság erősítésének, feljesztésének fontosságán legyen. Mindenesetre legalább szóba került, ha már az 1945-49-ig terjedő időszakról szólunk ugye. Még reménykedhetnénk is, de az, hogy Petőfit idéz a bekezdés végén, egyértelművé teszi, hogy a szerző működőképesnek tartana egy magyarországi köztársaságot.

Amit viszont egyértelműen leír a cikk, az az, hogy - bár a szerző szerint lehet egy köztársaság működőképes - ez a magyar köztársaság, amelyet 1946. február 1-jén kikiáltottak teljes mértékben életképtelen volt. Ezzel meg is érkeztünk ahhoz, amit a (mai) magyar monarchisták (többek között) vallanak; nincs olyan köztársasági hagyomány, amit föl lehetne vállalni. Ez áll az 1946-os köztársaságra is, melyet a megszálló seregek árnyékában kiáltottak ki. Most arról ne is beszéljünk, hogy bár a szerző azt írja, hogy ez a köztársaság "három és fél év után ki is múlt", ez a köztársaság csupán átalakult népköztársasággá, ugyanis közjogilag két fajta államforma létezik: monarchia és köztársaság. Az, hogy egy monarchia élén császár, király, herceg, sah, szultán vagy emír áll pont ugyanúgy lényegtelen (közjogilag) mint az, hogy a köztársaság elé milyen jelzőt biggyesztenek (nép, tanács, szocialista stb.).



Ezen gondolatot továbbgondolva viszont könnyen beláthatjuk, hogy az 1989-90-es folyamatok is teljes mértékben illegitimek voltak, pont ugyanúgy, ahogy ez a mostani köztársaság is az. A szovjet csapatok még pont ugyanúgy itt voltak, mint 1946-ban, a volt moszkvai nagykövet kiáltotta ki a köztársaságot és pont ugyanúgy nem 'legitimálták' népszavazással (ez ugyebár csak nekik lett volna legitimáció), és semmilyen más módon. Nem is történt azóta semmi előrelépés, meg vagyunk rekedve ebben a köztársaságban.

Ám soha ne feledjük, hogy mindig a hajnal előtt a legsötétebb az éj.

8 megjegyzés:

Sic Semper Tyrannis írta...

Ez a folyamat nem egyedi sajnos. Az orosz nemzet is hasonló kálvárián ment keresztül, pusztán annyi különbséggel, hogy a Romanov-ház kiírtása és elüldözése után kevesebb republikánus forma vette át az irányítást a nép szabad akarata felett.
Ez persze nem csorbítja a magyar monarchista eszmeiség fontosságát.

Zeniten írta...

Érzelem és értelem

A szerző értelmes és értelmiségi - mégsem bír elszakadni érzelmeitől. Saját bizonyításának végén a logikussal ellentétes következtetésre jut - mivel érzelmileg kötődik tárgyához (a respublikához).

Tanulság
Az összejövetelen is hangsúlyoztam az érzelmekre hatás rendkívüli jelentősségét. Hiába tény, hiába logika, hiába spiritualitás - az Ördög is rájött, hogy az emóciókon keresztül mindent le tud győzni.

De
A Jobbik feljövetele bizonyítja, hogy aki a köztudatban 2006-ban még fasiszta csőcselék volt, azt ma ugyanazok szavazatukkal illetik. El lehetett érni, hogy a bélyegek már ne működjenek. Ha nekik sikerült - nekünk is fog! (Igaz mi nem használhatunk olyan módszereket - de nekünk lehet más jó módszerünk...)

PHJ írta...

Igazából a kérdés sajnos az, h az éjszaka megfelel-e a politikai nemzetnek? Mert ha meg, akkor hiába minden.

Piedone írta...

Most legkésőbb jeleznék egy problémát, mert kb. most érte el az ingerküszöbömet (semmi köze az írás tartalmához): a "vállal" igéhez nem kell igekötőt toldani, pláne nem a "fel"-t. Ezt az új nyelvi pongyolaságot PHJ zavaróan sokat használja egyébként nagyon igényes nyelvezetű könyvében is. Kérem a mellőzését. Ezt szerettem volna, köszönöm :-).

PHJ írta...

Igyekszem igyekszem Bud. Bocsánat, de talán megszoktátok, h a (helytelen) élőbeszédet előnyben részesítem, sajnos. Bevállal jöhet? ;)

Petya írta...

Igen, az egészen valahogy érződik, h a szerző szívügyének tekinti a köztársaságot és a demokráciát. De, hogy miért? Bár vannak furcsa dolgok; nekem van pl. egy évfolyamtársam, aki monarchistából lett köztársaságpárti...

Nobilis írta...

Bocs,hogy ide szemetelek,de ez kihagyhatatlan:
http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/index

Az elfogadott utónevek jegyzéke.

Piedone írta...

PHJ: ne, mert besírok :-).