Ezt a videót és dalt egy kedves ismerősöm ajánlotta. Bevallom zavarba jöttem tőle. Zeniten is pont most említette meg a forma és a tartalom kérdését a mi kis mondanivalónkra való tekintettel.
Ez most akkor klasszikus példa arra, hogy kövezzük meg, vagy tapsoljunk ennek a zenekarnak? A Dalriada ugyanis lenyomja Szent László királyunk legendáját folk-metálban, a maga stílusában egyáltalán nem rosszul, alatta egy moldvai népdal részlettel, technikás riffekkel, jó hangú énekesnővel, viszont tény és való, hogy nem egy kobzos vagy egy egyházi ének patetikus és epikus stílusában. Ez így is azonban 13.000 embernek tetszik és magáénak is érzi. Persze nem tudjuk, hogy mit; a zenét, a szöveget, az egészet, ahogyan van vagy csak ez is rajta van az mp3 lejátszóján.
Tartalom vagy / és forma? Átmentés vagy pusztulás? Rajongás vagy / és megértés? Érzelem vagy kognitív cselekvés?
A kérdések után jöhetnek esetleges válaszok is.
Ez most akkor klasszikus példa arra, hogy kövezzük meg, vagy tapsoljunk ennek a zenekarnak? A Dalriada ugyanis lenyomja Szent László királyunk legendáját folk-metálban, a maga stílusában egyáltalán nem rosszul, alatta egy moldvai népdal részlettel, technikás riffekkel, jó hangú énekesnővel, viszont tény és való, hogy nem egy kobzos vagy egy egyházi ének patetikus és epikus stílusában. Ez így is azonban 13.000 embernek tetszik és magáénak is érzi. Persze nem tudjuk, hogy mit; a zenét, a szöveget, az egészet, ahogyan van vagy csak ez is rajta van az mp3 lejátszóján.
Tartalom vagy / és forma? Átmentés vagy pusztulás? Rajongás vagy / és megértés? Érzelem vagy kognitív cselekvés?
A kérdések után jöhetnek esetleges válaszok is.
30 megjegyzés:
Véleményem szerint komolyabb gond nincs ezzel a feldolgozással, sőt a mai könnyűzene bizonyos pontokban olyan szerepet tölt be mint régen a népzene, népdal. Azaz könnyen érthető, egyszerű az azonosulás a témával(akkor is ha valaki úgymond egyszerű khm. gondolatvilágú) stb. Viszont nem tagadhatjuk, hogy valamilyen szinten meg a globális egységesítő kultúra terméke, illetve a szubkultúráknak nagyon erős a megosztó szerepe.
Tehát én javaslom a megértést, mert a tartalom jó, a forma is tetszetős lehet, ha valaki ezt szereti. Viszont az probléma, hogy ezek az ún. keverékműfajok elsorvaszthatják a valódi népzenét, illetve helyi zenés műfajokat-hagyományokat (persze ezek is folyamatosan fejlődtek/nek, átalakultak/nak, módosultak/nak a korral, de ennek is van egy határa). Illetve kívánatos lenne, hogy a fiatalok ezekkel a témákkal ne csak a popkultúrán keresztül ismerkedjenek meg, hanem szervesen pl. otthon hallva meseként(szülőtől vagy egy profi mesemondótól), iskolában olvasva(sőt akár önszorgalomból), gyakorolt hagyományok-népszokások-ünnepségek által, istentiszteleteken és egyéb módokon. Így valóban beleépülnének az illető életébe, hatnának személyiségére, ahelyett hogy csupán egy hurcolt, sőt meg nem értett hagyatékká degradálódnának.
Tehát ez a forma megfelel a célnak, de nem önmagában.
Van egy meglepő tételem:
A mai népzene a pop
(amint a pop-ular névadó szó is jelzi)
Tehát ezzel semmi gond, ez népzene, álá XXI. század. Kevésbé népszerű, mint a romapop - ebben a megvilágításban persze támogatandó.
Én arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a mi tartalmunk nem a pop. Ez az un. "nemzeti" oldalon tényleg jó együttes.
Én a nemzeti oldalt szövetségesnek és felénk nyitottabbnak érzem, ezért támogatom is őket. Pár éve még az volt a bajom, hogy csak nagyon béna, amatőr bandák alkották. Ez (is) megváltozott. Nem bántom azt sem aki monarchistának vallja magát, és "más az ízlése" - de ez épp olyan, mint a "maga módján vallásos". Krisztusi módon kell vallásosnak lenni. És ha politikai oldalról talált rá valaki egy olyan igazságra, mint a monarchia elve, akkor hozzá kell rendeznie az életét. Pontosítok: nem kell, csak anélkül mit sem ér az egész (ahogyan az otthon gondolni szoktam Istenre vallásosság sem ér túl sokat).
Van aki a történelem oldaláról jut el ide. Én a filozófiákból kiábrándulva. És sok más út - a lényeg, a következetesség. Akkor következnek a következő lépések... Ismerek olyat, aki így jutott el a a rockról a gregoriánhoz.
Nekem unokatestvérem rajong a Dalriadáért, és kétségtelen, h népszerűsítő dologként nem utolsó. Mondjuk az is igaz, h nekem nem tetszik bár metálos vagyok, csakhát nem ilyen gyenge, erőtlen zenéket hallgatok. A metál ott kezdődik ahol a vokál úgy röfög mint egy lándzsával tüdőnszúrt, asztmás varacskos disznó.
Viszont így aztán nekem van a legegyszerűbb dolgom; a metált (grindcore-t, jazzt, egyéb nem komolyzenét, amit hallgatok) nem keverem a monarchizmussal, tradicionalizmussal, hittel, meggyőződéssel stb. :)
Teológus bajtársunk nick-je amúgy Zeniten.. :)
http://www.youtube.com/watch#!v=Jiu13u8gYM8&feature=related
Javaslatom a fenti link alatt található videót megtekintésre.
És utána válaszoljunk PHJ kérdéseire.
Köszönettel:
Pici Hopi
Kicsit hazabeszélnék, de én először Bibliát az Iron Maiden miatt vettem a kezembe (Number of the beast), a Kalevalát először az Amorphis miatt olvastam el, skandinavisztikára az norvég flok-metal miatt jelentkeztem, Arany Jánost a Dalriada miatt olvastam legutóbb. Ezért ajánlanám mindenki figyelmébe A Dalriada zenekar Arany-albumát, mert egész egyszerűen hiánypótló hanganyag és rengeteg laikus embert nyerhetnek meg az ügyünknek.
A népzenét a nép csinálta, a mai zenét viszont fogyasztják a zemberek.
Tiszteletem!
Megjegyzem, kedves Emmácska, hogy akik a zenét "csinálják" ma, szintén a nép közül valók, s a dalaikat csakúgy dúdolgatják, mint hajdanán egy-egy népszerű dallamot a fonóban, vagy a földön aratáskor. Csak ma már többeknek van lehetősége rá, hogy jobb minőségű hangszereket vásároljanak, s ezekkel alkossanak.
Másfelől bár bizonyos üzeneteknek van bizonyos formai követelményük (kéne lennie), rigorózusan elhatárolódni a rendelkezésre álló új eszközöktől, melyek a jó üzenetet terjeszthetnék, az alkalmazkodóképesség, tehát életképesség hiányát jelentené. Márpedig ezek az ideák, amikről beszélünk felfogásunk szerint is időtlenek, tehát bármely korban aktuálisnak kell lenniük, függetlenül a technikai fejlettségtől és lehetőségektől. Az, hogy nem kell, hogy tessen minden eszköz, vagy hogy nem kell mindet testhezállónak éreznünk, ízlés kérdése, s teljesen természetes.
Szerintem ezzel nincs baj, bár nem vagyok szakértő (sőt), de a zene minősége is jó és a stílus sincs olyan messze Makótól, mint Jeruzsálem, inkább csak mint Debrecen. De azért a gregorianra szavazok én is.
Nagy különbség, hogy saját készítésű hangszeremen saját dalaimat, vagy az apámtól, nagyapámtól tanult dalokat játszom, vagy beteszem a másét egy kínai gyártmányú lejátszó kütyübe és megnyomom a Play gombot. Még akkor is, ha az utóbbi, úgymond, "jobb minőségű".
Tömegkultúrából legfeljebb azt lehet kihozni, amit a magyar jobboldali radikális szubkultúra kitermelt az utóbbi pár évben. Egy fogyasztói attitűdöt, amit a fiatalok választhatnak a rappes, rasztás, stb. életforma/világnézet helyett.
Ha a magyar monarchizmus a radikáljobbos szubkultúrának egy szentkoronalogós-habsburgos-szentlászlós alváltozata lesz, akkor megette a cica az egészet.
Nem vitatom, hogy az alkotók szándéka itt némileg magasabb rendű, mintha csak az új kocsira valót akarnák megkeresni. De a befogadói oldalon a passzivitás, a fogyasztói attitűd ugyanaz.
Kérdés, hogy alkalmas-e ez a szubkultúra arra, hogy olyan embereket neveljen, akik ha kell, akkor kimennek Budaörs alá, ahol lőnek. Hiszen még a monarchista kávézás meghirdetésekor is arról ment a sírás-rívás, hogy az uraknak nem jó az időpont, meg nincs vonat hazafelé...
Ez így csak egy szubkultúra, ami lehet szimpatikus, de nem képes az embereket mélységükben átalakítani.
Emmácska ez a cicás mondat különösen tetszett!
Csak így tovább, ilyen Zsandárkosan!
A népzenéhez - mivel én fogalmaztam meg - néhány pontosítás.
Nem szeretek neten hosszan írni - most mégis...
Az Ön által leírtakat már magam is átgondoltam régen, amikor még intenzíven zenéltem.
Sokféle zenét műveltem - ami arra jó, hogy átérezzem mi hajtja azokat, akik annak az adott stílusnak élnek. Ezen belül szimpatizáltam a folk-rockal is (elsősorban a régi Barbaroval, aki ismerte). Szerintem ez a "népművelő" attitűd csak duma a szerzők részéről. Egyszerűen olyan pop/rockzenészekről van szó, akiket megihlet a népzenei hangzás valamely része: az ütem, egy hangszer, egy dallam, egy szöveg. Ennyi és nem több. Tehát a népies kortárs könnyűzene. Nem nyugati bandákat majmol, hanem saját őseitől lopikál valami hangzást - ami nem baj: az zenetörténet ebből áll.
Valóban különbség van a mai és a régi népzene között, amit Emmácska nagyon jól pontokba szedett - de hát az élet minden területén hasonló szakadék van régi és mai életmódok, életszemléletek stb. között.
Hogy a rock mennyire "autentikus" népzenévé tehető, arra vannak példák, legtipikusabb ez:
http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI
A stílusok sok ponton összeérnek.
2 éve PHJ kérésére elkeztdem egy tanulmányt hasonló tárgyban, de félbehagytam 18 oldal után, mert pontosítanom kell állításaim megalapozottságát. Ezért ezennel most is félbehagyom: a jövő feladata tisztázni mi a népies ás mi a nemesi művészet - ma (visszanyúlni arra a korra lenne érdemes, amikor nem külföldieket utánozott magyar arisztokrácia, mert így alma és paprika összehasonlítása)
Még annyit a bevezetés legitimitásához: magam sem gregoriánon nevelődtem, akkor talán nem is szeretném - de nem az a kérdés, hogy van-e akit ez vezet el valahová, hanem hogy aki valahol már van az hogyan áll ilyesmihez. Kötődik-e hozzá (így böjtben ugye a kötődések lehántása esedékes...)
Emmácska írta, hogy nagy különbség, hogy zenét csinálok, vagy zenét játszom.
Igen. De mind a kettőt lehet minőségi módon.
Van, aki szeret játszani, van, aki csak hallgat. Egyik sem jobb a másiknál.
A lényeg a zene iránti tiszteleten alapszik.
Akinek van készsége ahhoz, hogy akár a gregoriánt ne csak hallgassa, hanem vezényelje is, tegye meg.
A Csík zenekar a népzenét olyan módon próbálja beültetni a fejekbe, hogy az még egy metálost is megfogjon. Az egyszerűsége, az előadásmódja, a minősége szimpatikus a számomra.
Érzem bennük azt, amit a Dalriadában nem. Ennek nem az az oka, hogy nem bírom az általuk közvetített stílust. Hanem az, hogy nem eszem rossz narancsot mézédes tejszínhabbal. Habár a narancs romlásának folyamatát nem lehet visszafordítani, viszont az énektudást még könnyen lehet javítani.
Csíkék zenéjét én is nagyon kedvelem.
Az sem mindegy, hogy a zenét vagy a Zenit :)
off
Ráday Mihály -@nobilis: gróf?-
városvédő műsorai (sok kastély, történelmi emlékhelyek) megtekinthetők itt:
http://premier.mtv.hu/Rovatok/Unokainksemfogjaklatni.aspx
M2 úja adások folyamatosan mennek havonta 1x
Kedvenceim!!!
Tudtommal nincs köze a Ráday grófokhoz (nem szerepel a családfán),hacsak nem köznemesi ágból való. Az édesapja amúgy neves színművész volt.
Én is szeretem műsorait,olyan dolgokat örökít meg,melyeket szó szerint nem fogják unokáink sem látni,pedig mily gyönyörű emlékei egy régi kornak.
Na schön,meg van a Ráday család. Fekete volt az eredeti név, Imre változtatta meg.
Köszi. :-)
Persze Ráday Mihályt nem akarom bántani, de azért jobb lenne ha a történelmi neveket jobban védnék a törvényeink.
Gondolom a korábban a Danubius rádiónál dolgozó alak sem volt igazi Rákóczi, és az iskolámba (ahol dolgozom) járó ugyan nem (Thököly, hanem) Tököli nevű roma gyerek sem volt soha a fejedelem rokona,mint ahogy a Kemény nevű hasonló származású fiúcska sem az erdélyi fejedelem rokona.
Hozzátenném,hogy a Tököly és Rákóczi családok már úgy kihaltak,mint a pinty,szóval viselheti rádiós,tévés,vízvezeték szerelő,mert úgyis tudni lehet,hogy semmi köze a történelmihez.
Nehéz kérdés ma már autentikus népzenéről beszélni. Ilyen létezik. Pl.: a cigány, aki instant zenét szolgáltat egyes csárdákban az asztal mellett, vagy akár egy egész zenekar is összegyűlhet. De hol a választóvonal? Ha kinövi magát egy együttes és turnéra indul, mint a "profik", akkor nem lépett-e már ő is bele azon művészek körébe, akik épp más hangzásvilágban adják elő mondandójukat? Tehát a közvetítő már nem feltétlenül lesz autentikus, hanem az elődök muzsikájának szintén egy kedvelőjévé válik, aki az ismétlés, átértelmezés helyett talán saját dalokkal is előállhat. Szerintem aki az autentikus népzenét szereti, az első sorban egy hangzásvilágot és bizonyos költői stílust preferál. Nincs ezzel semmi baj, hiszen aki a gregoriánt kedveli, szintén nem azért szereti, mert 1000 évvel ezelőtt énekelte lemezre néhány szerzetes, hanem azért, amiről szól és ahogy szól. Innentől megint óhatatlanul visszatérünk az ízlésre, amely annyiféle lehet, ahány ember. Ezért nem hiszem, hogy kevésbé lenne létjogosultsága egy olyan előadónak, aki modern hangszereket használva képes a jó üzenetet szövegileg és zeneileg az emberek elé tárni.
Apropó tartalom. A népzenék javarészt személyes történetek elbeszélései. A középkorban jellemző volt, hogy a verses költeményeket dalnak nevezték, s zene is társult hozzá, még ha egyszerű is. Látható, hogy egy ugrásra van az expresszió, illetve egy-egy téma versben történő saját értelmezése attól, hogy ezt hangszerelje is a művészember. Ha kijelenthetjük, hogy elismerünk költőket munkásságukért, a dal, zenés költemény nem lehet kevésbé értékes, csupán némiképp más módon fejti ki a hatását, tehát máshogyan működik. Hiszen talán abban is egyetérthetünk, hogy szöveg nélkül maga a zene, a hangok tónusa, ritmusa is képes érzéseket, hangulatokat kiváltani.
Úgy vélem továbbá, értelmetlen kikiáltani egy-egy műfajt és stílust a muzsikák csúcsának. Mondjuk hogy csak komolyzenét kellene hallgatni, vagy csak nemzeti rockot, vagy gregoriánt, vagy népzenét, vagy... Kicsit a gyermekkori énemet vélem fölfedezni, amikor el kellett dönteni az iskolában, hogy akkor most rocker, vagy rapper-e az ember, netán diszkós. (Bár ezutóbbit még gőzerővel próbálom megérteni, eleddig sikertelenül :))
Amint régen is a különféle stílusú zenei művek, énekek más-más helyzetben szóltak, s más volt a céljuk (Istentisztelet, harcra készülés, munka serkentése, szórakozás), úgy legalább egy minimálisan változatos életet élő ember számára már fontos/hasznos/gyümölcsöző lehet különböző zenék hallgatása különböző körülmények közt.
Profán példával élve, lehet, hogy amikor lőnek a vár alatt, az utcán, nem a "hejj jancsika", vagy egy ájtatos ének lenne a leghasznosabb számunkra, hanem egy Dalriada, vagy Kárpátia, vagy hogy "hazabeszéljek", egy Kriegsfall-U megfelelőbben készítené föl a szívet. ;)
jó ez! ;)
ezek terelgetik a gyerekeket, s jó esetben célba érnek. ha viszont nincs ilyen, akkor elvesznek.
mellesleg vannak ennél "keményebb" dolgok is :)
pl.:
http://www.youtube.com/watch?v=JLI41hJ8MxM
Tökéletesen igazad van Arany, hogy egy harchoz nem megfelelő forma az, ami mulatság vagy imádság formája kíván lenni (népzene, gregorián).
Ha a pop a modern népzene, a hardrock-metal és egyéb "kemény" zenék a modern harci zenék - csak általában harc, sőt hadgyakorlat nélkül. Egyetértek, hogy kemény dobok és basszusok, és torzítók jól tüzelnek harcosokat - csak vajon, akik ma feltüzelődnek rájuk, tudnának-e harcolni.... Költői kérdés: 95% nem.
Most vajon a harc ideje van, nem a készülődésé? Hogyan harcoljunk? Ki tagja eme virtuális közösségből valamely harci hagyományőrző klubnak?
Amúgy én speciel csendben szeretek edzeni, és a dobok is szinte túl sok nekem - de ez valóban szubjektív. Viszont igenis van objektív oldala a tartalom és forma vitának. Aki ezt tagadja: liberális (per definitionem)
Valószínűleg közös edzés közös ízlést alakítana ki. De nem hiszem, hogy ebből a körből lesz ilyen. (Lehet ebből a körből, csak nem ezen kör origójával.)
Összefoglalva: a tartalom és forma vita objektív, némi szubjektív felhanggal, amit a csapatszellem átalakíthatna (ha lenne.)
Minden eszközzel taposni kell az ilyesmit. Most még nehéz elképzelni, de én semmi akadályát nem látom annak, hogyha lecsengett a "nemzeti" biznisz, akkor jön a "monarchista" biznisz. Meglehet nézni mit hozott a Kárpátia meg a többi fos. Fiatalok totál részegen, lobogónkat lehányva vagy derakukra tekervén megszégyenítve azt hódolnak a magyarságuknak. Elképesztő az a fertő amit ránk szabadítottak a "nemzeti" zenekarokkal, "nemzeti" pártokkal a világhódítók. Nem arról van szó, hogy 70 évesen irigykedve nézem ahogyan szórakoznak és visszavágyom a fiatalkoromba (amiért sok öreg), 21 éves vagyok. Nem tudok megkülönböztetni egy fiatal "hazafit" egy diszkóstól, különbség a ruházatuk.
A kérdés ugye az, hogy Ödönke meghallgatja ezt a számot akkor azután utána néz Szent Lászlónak... A kérdés logikus! Szerintem 0,5% utánanéz, a többit meg vagy nem érdekli a szöveg és távol tartja magát a dologtól vagy (és én ettől félek!) hogyha egyszer olyan szelek fújnának (trendi lenne a monarchizmus) akkor olyan termékeket gyártanának, ilyen zenekarok alakulnának, ilyen médiumokat hoznának létre. Ha valaki azt mondta volna, hogy lesz "nemzeti" rap, azt hiszem kinevettük volna... A fertőnek nincs alja, nem szabad elindulni ezen az úton! Nem tudom ez a zenekar milyen indittatásból teszi a dolgát, nem is érdkel. Tévút.
Én szeretem hallgatni a zenének nem nevezhető zajokat, az előbb említett August Burns Red az egyik kedvencem. Amiről elmondhatjuk, hogy igénytelenebb mint a fenti dalriada. Csakhogy! Van pár tényező. Egyik, hogy én nemhogy e miatt többnek érezném magam (ahogyan minden szubkultúra imádója) hanem nyomaszt és azon vagyok, hogy megszabaduljak tőle. De amikor hazafele látok egy okádó turulmadárpólós társaságot vagy hasonló hatás ér, akkor nekem fel kell tenni valami ablaküveg recsegtetőt. Egy normális társadalomban ilyen igénytelen szart nem hallgatnék. Illetve el is titkolom hogy ilyet hallgatok. És még azt is hozzá kell tenni, hogy elvárnám attól aki ezt megtudja, hogy ilyet hallgatok, hogy lenézzen. Akkor valószínűleg nem is hallgatnám ha e miatt megvetés övezne! Engem nem érdekel ki mit hallgat, biztos lehet jó ember aki reppet hallgat vagy diszkózik, a probléma ott keződik amikor életformájává válik. Repp kapcsán gengszterest játszik, kárpátia kapcsán turulos pólóba pogózik, tüntet és akkor ő jobb embernek tartja magát ettől. Vagy nem szabad ilyet hallgatni vagy szét kell választani a zenét az élettől.
Kedves emu,
én azt hiszem egyetértek veled.
üdv.
u.i.: Én lenézlek amiért ilyen igénytelen zenét hallgatsz :))
Ne törődj Nobilissel Emu! Én tisztellek, amiért próbálsz tőle megszabadulni! :D
Ha az ember rátalált egy tartalomra keressen hozzá formát!
Aki csak a formát szereti meg, az csupán ízlés. Lehetne pl. monarchista zene a reneszánsz udvari zene és tánc. Én speciel szeretem is. De kizárólag olyan embert ismerek ennek művelői között aki csupán ezt a formát szereti, szemet-mereszt ha csak említi mondjuk a méltóság kifejezést...
Még egy megjegyzés mint ex-rockzenész: józanul nem is működnek olyan jól ezek a dobalapú zenék. A fiatal valójában erre a sámánisztikus fílingre vágyik - és sokan rájöttek, hogy a hazafias népérzület ebbe jól passzol. Valaki említette a harcot: igen a harci dob feladata ugyanez, csak van cél is...
Én ezt a zenét, akárcsak ezt a politikai oldalt szövetségesnek és nem többnek tekintem: egy átmeneti kormányzót és az első királyt a nép pozitív érzelme is kell, hogy kísérje, különben az egész vérbe fullad.
Egy monarchista zene ne legyen népszerű! Legyen nemes-szerű! Méltóságteljes és könnyed és kemény. (pl egy legényes vagy verbunk: úgy kemény és nagyon férfias, hogy nincs benne dob! (sem torzító))
Szerintem nemcsak a zene, vagy a szöveg a zenével érdemel szót, hanem magában a szöveg is, mármint Arany - Szent László c. balladája.
Nem hiszem, hogy az országban mindenki ismerné, és felismerné azonnal. Szóval azzal, hogy "modern zenébe" csomagolták, egy egéz sor embernek, rétegnek, vagy korosztálynak közvetitenek irodalmi kultúrát is egyúttal. Ha valaki, akár a dallam miatt is, de megtanulja a szöveget, gyakorlatilag tudja a 10 vagy 12 vesszakos balladát, amit - valljuk be- nagyon kevesen tudnának magukról elmondani egyébként.
Kedves Emu, ne húzd fel ennyire magad! :)
Azért ez az ABR-érvelés elég nyakatekert volt, valdd be!
A turulpólós-hányásbanfetrengős arc is csak egy a nép közül. Nem szabad megvetni ezeket. Ezek ilyenek. Igyekezni kell persze felemelni, de szegény - ezek szerint - csak ennyit tud. Ez is valami. Ha 100 ilyenből csak 1 is kiemelkedik az már jó. Ehhez viszont az kell, hogy legyenek ilyen.... izék.
Én mindenesetre komoly, monarchista orientációjú embernek gondolom magam, de - bevallom - nem vetem meg az ilyen alkotásokat.
Persze, lehet, hogy túl liberál vagyok köztetek, de szerintem csak egészséges mértékben.
bocs, nem "valld be", hanem "valljuk be"... (csak összevontam a "lássd be"igével...)
Üdv!
A videót én töltöttem fel youtube-ra és örülök, hogy ilyen sokan megnézték/hallgatták. Szerintem ami a dicső múltra emlékezteti az embereket (és főleg fiatalokra gondolok) az mindenképp jó, legyen az bármilyen formában (zene, vers, film, regény, stb.)Viszont valamilyen módon alkalmazkodni kell a 21ik század igényeihez, mert így nagyobb eredmény érhető el (a mai kritikus helyzetben ez különösen fontos, mert az ország nagy része mélyen alszik még mindig) és szerintem ha ez ilyen zenében jelenik meg nem gond, csak tényleg legyen minőségi.
Megjegyzés küldése