2011. nov. 29.

Hogyan és hol harcoljunk?

Többször szóba került már a kérdés, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy mennyire legyünk - lehetünk - része a rendszernek (ami nekünk nem tetszik), a köztársaságnak monarchistaként, hogy hogyan harcoljunk? Itt a legnagyobb gond, hogy amennyire a rendszer részei akarunk lenni (semennyire) azt egyszerűen nem tehetjük meg. Hacsak nincsen királyságpárti Magyarország tíz leggazdagabb embere között, mindannyiunknak bele kell folynia abba ami körülvesz bennünket. Gimnazistaként, egyetemi hallgatóként, dolgozó, adót (nem) fizető emberként, TAJ és adókártya tulajdonosként benne vagyunk abban, amit le készülünk bontani. 

Ezzel egy bizonyos - szükségszerű - szintig nincsen is semmi baj, hiszen az exisztenciánkat ebben az ex lex forradalmi állapotban is fenn kell tartani. Tanulnunk, dolgoznunk kell, el kell tartanunk magunkat, családunkat. José Antonio Primo de Rivera is a köztársaság ügyvédje volt, Francisco Franco a köztársaság katonatisztje. És itt csúszunk át - véleményem szerint - egy újabb kategóriába.

Ez pedig az államaparátusban dolgozók helyzete. Ezt is két részre választanám egy nagyon hangsúlyos vonal mentén; azok akik hivatásosok, és esküt tettek a köztársaságra (honvéd, rendőr, pénzügyőr), valamint azok, akik csupán alkalmazottak (közalkalmazottak, köztisztviselők). Ez utóbbit egyszerűen besorolhatjuk a hagyományos munkák közé, itt találhatunk tolmácsot, tanárt, ügyintézőt etc. Nem különbözik számottevően bármely más munkától (mármint ami az állammal való kapcsolatát érinti) és egy gimnáziumi vagy egyetemi tanári állás egy állami intézményben még elő is segítheti az ismeretterjesztést (mely elsődleges célunk jelenleg). 

A hivatásosok azonban más tészta. Nem állítom, hogy nem lehet reakciós monarchista egy rendőr (ismerek is nem egyet), csupán úgy érzem, hogy az eskü (ma már leginkább: fogadalom) aggályokat vet fel. Vegyük a jelenlegi helyzetet, hiszen január 1-jétől már a fogadalom is Magyarországra, nem pedig a Magyar Köztársaságra szól - és ezzel a tágítással akár még ez a bejegyzés is tárgyát vesztheti. A jelenlegi állomány azonban a köztársaságra tett esküt. Ám ez is egy olyan dolog, - és ez a respublika jelentéktelenségét bizonyítja - hogy senki sem így fogja fel, hogy a 'köztársaságra'. Sokkal inkább a hazára, Magyarországra. Senkinek nem kell a köztársaság. Ám az a tüske az ott van. 


Kétségtelen, hogy a rendőrség és a (már nem létező) pénzügyőrség olyan feladatokat lát el, melyre bármely monarchiában szükség lenne. Nem is a rend fenntartásával, hanem azzal a 2% politikai résszel van a gond. A fogadalommal. És ábrándozzunk el egy kicsit. Tudjuk, hogy most nem a harc ideje van itt, hanem az építkezésé, ismeretterjesztésé és önfejlesztésé, de mi lenne ha Ferdinánd hercegünk restaurációs csapatai (velünk a soraikban természetesen) Budaörsnél állnának egy fél-polgárháborús helyzet közepette? Mit tennének a - nyilvánvalóan kivezényelt - rendőrség és honvédség dinasztiahű tagjai? Rálőlének a Trónörökösre a köztársaság védelmében? Mert egyvalami biztos; ha ezt megtennék, akkor az bizony már nem Magyarország vagy a rend, hanem kifejezetten a köztársaság védelmében lenne.



Ám nem feltétlenül szeretném ezt kihegyezni csak a hivatásosokra. Sokkal inkább a határ érdekel. Hol húzódik? Egyetemistaként hajtunk a köztársasági ösztöndíjra, de azért a köztársasági érdemrendet már nem fogadjuk el a 'Nemzet Tolla' kezéből? Nekem van egy véleményem, de kíváncsi lennék olvasóink hozzászólásaira is.

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ami a köztársaság által létrehozott és fenttartott intézmények, rendszerek, munkahelyek, ösztöndíjak, kitüntetések körébe tartozik, az kategorikusan elutasítandó.

Most épp köztársasági áramot és .hu-t is használunk, de folyamatosan keresni kell az alternatív megoldásokat.

Legitimistaként inkább biciklizem, mint, hogy BVK-zzam, inkább tanítok Waldorf-iskolában, mint államiban, inkább fűtök fával, mint gázzal, kútvizet használak, ahol csak tudok, inkább Jakab önvédelmi klubba járok, és nincs szükségem rendőrségre. Megtermelek amit tudok, van, akivel tudok árut cserélni. Nem megyek háziorvoshoz, meg tudom gyógyítani magam a segítsége nélkül.

A másik oldalról viszont egy a legitimizmus irányába el nem kötelezett embertől elfogadom, ha a természetjog által behatárolt területen mozogva "használja" a köztársaságot.

Petrus Augustinus írta...

Valóban, de a létrehozott és fenntartott intézmények és munkahelyek közt lehetnek egyébként remek középiskolák, egyetemek vagy kutatóközpontok, illetve egy akármilyen tanári állás is lehet államilag fenntartott. Ezekből pedig nem tudunk kivonulni, sőt, az is lehet, hogy olyan lehetőségeket ad, melyek nagyszerűek és közük nincsen a köztársasághoz (kutatói potenciál pl). Sőt, felteszem a provokatív kérdést; nem az ilyen intézményekbe kéne beszivárognunk és 'átalakítani' őket szerény lehetőségeink szerint?

A többi az rendben van, mondjuk nekem pont nincsen lehetőségem fával fűteni, mert leégne a lakóépület... és a Waldorfról is azt hallottam, hogy nem kicsit szabadelvű. Ám nagyon örülök, hogy ott is van egy legitimista. :) (Ezt nevezem beszivárgásnak!) A háziorvosok rendelőjének minősége pedig (önhibájukon kívül) olyan silány, hogy több kárt okoz, ha az ember elmegy oda, minthogy kikúrálja magát.

Per Spegulo írta...

Meus carus frater, Augustine! Értem a gondolatait, de remélem nem érti félre, ha pár megjegyzést teszek.

- „része a rendszernek” - Nem, nem vagyunk részei a rendszernek, csak benne vagyunk a rendszerben. Mint az oxigén atom a víz molekulájában. De ettől még az oxigén nem víz; s még ha néha örülök is neki, hogy felismerhetetlenek vagyunk. Ellenértelmű példaként: az influenza vírus része-e az emberi rendszernek: felfoghatjuk liberálisan is, hogy: „igen is meg nem is”, és órákat fecseghetünk a semmiről vagy legrosszabb esetben a vírusok emberi jogairól, mint teszi azt mondjuk Gerő (nomen est omen - érdekes, hogy az egyébként rendkívül beszédes Adolf keresztnevet az elmúlt 50 évben oly kevesen adták gyermekeiknek, s hogy Soós, a rendőrgyilkos teljes családja nevet változtatott, de Gerőnek lenni ma jó, ma szép, ma „trendi”).
Felhívnám a figyelmét egy mura-vidéki magyar pár hete a közszolgálatin elhangzott „szövegére”, amikor december 5-e gyalázatáról elmélkedett, s amikor arra reflektált, hogy: „a külföldi magyarok nem adóznak”. Nos, ez a jó ember, - 6 éve volt a válasz átgondolására – de azt mondta:
„Mi az, hogy nem adózunk? Mi határon kívüli magyarok lassan 100 éve, minden nap a vérünkkel adózunk? Ez hogy lenne kevés?” de tegyük hozzá: kinek, kiknek kevés?
Szóval, szerintem hagyja a mentegetőzést! Az egyetemista tanuljon, vizsgázzon (lehetőleg jelesekre) és tekintse a saját tanulását munkának, a jövőbe tett befektetésnek. Amice Augustine! Önök nélkül ebből az országból semmi sem lesz. tehát ne legyen komplexusa!

- a budaörsi csata témájához. Nem titkoltam sosem, hogy én az átkos néphadseregében teljesítettem az akkori alkotmány szerinti honvédelmi kötelezettségemet. Nos, én a rendszer „legvörösebb” laktanyájában (lsd: kaszárnya) szolgáltam, ahonnan természetesen minden eszközzel ki szerettem volna bújni. Mármint, hogy ne vegyék észre, de mégse legyek ott. Ugye tetszik érteni?! Itt szolgált segítségemre egy no-name eü alhadnagy (ilyen ma nincs!). Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki a bizalmát, de hivatásosként többször segített. Majd mégkésőbb kiderült, hogy Őfelségével Ottóval rendszeres levélkapcsolatban áll. A kádári Magyarországról. mai napig is kétkedve fogadnám a hírt, de a kezemben voltak őfelsége viszontválaszai, mindenféle semleges témákról. (Remélem, az örökösök még nem dobták ki a leveleket!)
Szóval, tetszik érteni? A hadseregben is vannak (lehetnek, még ha csak marginálisan is) tisztességes magyar emberek – az összes erkölcsi skrupulusaikkal együtt.
De mi lenne, ha azt a kérdést tennénk fel: Budaörsnél a csapatok miért nem vonultak tovább? Mert hogy a szedett-vedett egyetemista csordáktól nem ijedhettek meg, az egyértelmű. Nem lövünk magyarra? Ugyan miért, ha a magyar hülye és fegyvert fog ellenünk? Szamuelyékre és Csernyékre lőni hazafiatlan lett volna? Aki Thökölyre kardot emelt vajon hazaáruló? Nem kérem – ez liberalizmus.
S talán ebből is látszik, a Szentszék Őfelségét Károlyt miért emelte a boldogok sorába.
Mert bizony én lőttem volna, lövettem volna és rohamot vezényeltem volna.
Tudom, nem vagyunk abban a korban, de majd meglepődik, milyen közel van az a kor, amikor ugyanezek a kérdések fognak az emberek előtt állni – újra.
S csak remélem, hogy lesznek (mert vannak) tisztességes magyar monarchista parancsnokok akkor is.

Petrus Augustinus írta...

Az első pontosítása helyes, így kellett volna írnom; benne vagyunk a rendszerben, de törekedjünk arra, hogy a legkevésbé se legyünk a része! A története a honvédról pedig szép, és reményt adott!

A budaörsi csatáról: én is továbbmentem volna és legyalultam volna a kuruc ifjúságot; Károly másképpen döntött és én elfogadom a döntését. Valamint még engedelmeskedtem is volna neki, mint Hegedűs Pál tette. Engem lehet, hogy nem fog a Szentszék a boldogok sorába avatni...

Névtelen írta...

Egy oktatási intézmény nem közvetíthet politikai meggyőződéseket. Történelmet nagyon is. (A szabadelvűség - mellesleg nem tudom, hogy lett téma a W-pedagógia - pontatlan, de ha már itt tartunk, ez a hitvallás: "Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk").

"Benne vagyunk a rendszerben, de törekedjünk arra, hogy a legkevésbé se legyünk a része!"

Így-így. Szerintem megvan a válaszunk :)

PHJ írta...

Természetjog szerint a káosznál jobb bármilyen rendszer, így a köztársaság ebben a kontextusban van jelenleg. Folyóban vagyunk, nem kőben. A másik kérdésre is ebből van a válasz, nem ismétlődhet ugyanúgy a történelem, nem lesz újabb Budaörs, ne is legyen. Minden szempontból dicstelen és nagyon rossz epizód az a magyar történelemben. A harcot máshogyan kell megvívni, cél, terep, eszközök adottak. Akaratod és a cselekedeteid hol vannak?! Ahogyan egy dal mondja: "are you close to or far from your conscience? as their meaning in life dies away are you close to or far from your conscience? the question I ask today...".

Petrus Augustinus írta...

"Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság [...]" -azt hittem egy Igazság van. :)

@PHJ: Reméljük, hogy nem lesz újabb Budaörs. Akaratom és cselekedeteim a helyén vannak.

Névtelen írta...

Ha számomra igazság valami, az nem igazság még egy gyermek számára.
"Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság"= Ne fejvesztve kövessen, hanem, vizsgálja meg, amiben hiszek, és utána - felelőséget vállalva döntéséért - önállóan legyen képes véleményt.
Az értelmét kell fejleszteni, hogy képes legyen önálló döntéseket hozni, ha egyszer én, mint tanár vagy szülő már nem leszek ott.

Per Spegulo írta...

Bocsásson meg Kedves PHJ Uram! De nem értem. Azt mondja: "... a káosznál jobb bármilyen rendszer".
De hát a respublika - mint azt csak az elmúlt száz évéből látjuk, önmaga a káosz. Annyira káosz, hogy még azt az egyszerű feladatot sem képes elvégezni, hogy megszámolja, ők valójában hányadszor és hányadán is vannak.
Mert nem az a káosz, amiről a respublikánusok azt mondják (tehát hazudják), hogy az a káosz. Mert a Kháoszról ezeknek tudomásuk sincs, vagy ha van is, az nem publikus, sem a Tóra sem a Hagada sem a Kommunista Kiáltvány nem engedi, hogy valamit is nyilvánosan Kháosszá minősítsenek. Erről hallgatni és hallgattatni kötelező. Így a köztársaság ebben a kontextusban van jelenleg. A mismásolás összefüggésében. A hazugság gyermeke a hazugságba él - de ez természetes is.

A hivatkozott dalt nem ismerem. Meghallgatnám. Mert a jó zenét kedvelem.

De nincs igaza: a történelem igenis mindig és mindig saját magát ismétli, amíg nem jön létre a "jó" válasz. Addig sok-sok budaörsi csatánk lesz, (eddig is sok-sok volt) sok-sok halottal, amíg a helyes válasz létre nem jön.

A harcot nem lehet "másként" megvívni. Megvívni vagy nem megvívni?
2Tim;4,7 - A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.
Egyszerűen azért, mert a megvívás az megvívás és az nem a nyálas, mindannyiunk által negatív értelműnek tartott "diplomácia", és nem finomkodó mellébeszélő mismásolás. Amit akkor "megspóroltunk", azt valójában soha nem spórolhatjuk meg, mert nincs megspórolható. A végig nem harcolt harcokat valamikor mindig meg kell harcolni. Mert ezzel tartoznunk.

De az a dal, az még mindig érdekel, hol lehet meghallgatni?

Petrus Augustinus írta...

Itt káosz alatt PHJ az anarchiára gondolt, a teljes rendenkívüliségre (most tisztán materiális értelemben, tehát közvilágítás hiánya, bűnöző-hordák az utcákon, stb.) aminél jobb egy illegitim, a Rendhez közelibb állapot is. Pardon, talán kevésbé rosszabb.

PHJ írta...

Valóban PA elmondta már; az emberek boldogulása, biztonságát gondoltam, alanyi szinten - valódik káosz ellenében. Csak természetjog. Szimbolikusan a Budaörs nem jó sajnos, nem létezett igazán hasznos megoldása, más kérdés, h életszentségi próbatételnek - úgymond - "remek" volt.