Az istenadta nép

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
(Arany: Walesi bárdok)

Világmegváltó gondolatok. Röpdösnek a fejünk felett, mint megkergült SS-20-as rakéták. Hol becsapódnak, hol nem – de a lényegük soha nem a találat volt, csupán a kilövésük. Az indítógomb elműködtetői nagyon is jól tudják: a rakéták – előbb-utóbb – úgyis célba érnek; bárhová is lőtték ki őket. Hogy ma – esetleg – hazugságnak gondoljuk őket, ez századlagos szempont.

Hogy mi ott voltunk és láttuk az igazságot? Ez ezredleges szempont.

Hogy tudjuk, honnan származik a lövedék? Kit érdekel?

A hazugság az idő szárnyain elveszíti hazugság jellegét és a naiv álmodozók, vagy egy újabb generáció azt már igazságnak fogja elfogadni. S már meg is oldódott a kérdés morális önellentmondása. A kilógó pata immáron gyönyörű, harisnyás női lábbá változik.

És így megvalósul gyönyörű képességünk a rend. A „Rend”, a Gonosz rendje.

„Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik.” Ki tudta volna szebben ezt megfogalmazni, mint a XX. század felkent adeptusa, egy bizonyos Vlagyimir Iljics Uljanov. De ugyannak az oldalnak a barnább színe sem különb, amikor azt mondja: „Egy hazugságot addig kell ismételni amíg a nép igaznak hiszi.”

Mert megérkeztünk a lényeghez. Bármilyen csinos formában jelenik is meg a hazugság, mindig az az elsődleges szempont, hogy azt elhiggyék. Nem is akárki: „a” nép. A „szavazók”, a „bázis”. S ha „a” nép nem hiszi, hát – ne legyenek kételyeink – le kell váltani a népet; mert „a” nép igenis leváltható, lecserélhető, megsemmisíthető, „értelmessé” nevelhető, okossá verhető.

S míg régen a hazugság-robotosainak rettentő nehéz dolguk volt, mert dolgozniuk kellett, folyton-folyvást ismételgetniük kellett gondolataikat, ma ezt elvégzi helyettük a média. Hát, nem erről szólnak az X-faktorok, a Csillag Születik és a többi, bugyuta sorozat?

Még egyetemre jártunk, amikor egy évfolyamtársam nagy lelkesen az akkor futó és ikonná kinevezett „Dallas” című sorozatról elmélkedett hangosan – mármint, hogy mekkora hazugság, mekkora blőffök sorozata.

Hogy bebizonyítsa állítását, a megadott időpontra összehívott mindannyiunkat. Mindenkinek kellett hoznia egy-két liter töményet, lehetőleg whisky-t. (Nem lehetett kapni.) A feladat az volt, hogy amikor Jockey ivott egyet a filmben, mindenkinek töltenie kellett a vizespohárba, felspriccelnie fele-fele arányban (borzalmas volt a barack szódával), jeget tenni bele és egy slukkra meginni, vagy ahogy a jelenetben látható. Össze is ültünk a kollégium KISZ-helyiségében (lsd: Gyurcsány), mert akkor még egy kollégiumban legfeljebb egy készülék volt. Az epizód végére a teljes 6-os csoport csacsi-részeg lett, de Jockey továbbra is józanon integetett, sőt bölcselkedett.

Megtudtuk: a média hazudik, mindig hazudik, ez alapvető jellemzője. Média = hazugság.

Milyen nagy bölcsesség volt ez akkoriban! Ha jól emlékszem a XII. pártkongresszus idejét éltük. Vagy a tizenharmadikban. De nem mindegy?

A média a hazugság segédeszköze, ami hivatásszerűen szórja a világban szanaszét feladatát.

De mégis, ma is „mindenki” (azaz a média) „a” népre hivatkozik. Megszólal a bukott rendszer minden hajdani potentátja. Ma nem vértől csöpögő tőrt tartanak a szájukban, mint a plakátokon, hanem szelíd, megbékélés-párti filoszok álorcájában jelennek meg. Akik pár éve minden hazafias gondolatot kitiltottak a köztévé reggeli műsorából (lsd: a hazugságról szóló fenti gondolatokat), azok ma „gondolkodnak”. És hazudnak. De nem direktben – hisz nem hülyék – hanem csúsztatással. És „a” nép ül, és „a” nép olvassa őket, és „a” nép „bekajálja” (elnézést az idegen- és argó kifejezésért, de az érték – hiányát – ez fejezi ki legjobban).

Megszámoltam - számolják meg Önök is! Ez nekem 51.

Mindez nem érdekes – ez csak tojásfejű nyavalygás – de ez mégis onnan jutott eszembe, hogy találtam egy festményt, miközben teljesen mást kerestem. A Kommunista Internacionálé megalapítását ábrázolja. Grandiózus! Hatalmas! Tömegek! „A” nép igényelte a megalapítást. Sugalmazza a festmény (lsd: média).

De – nem tudom, ki hogy van vele – engem bosszant, ha nyíltan hülyének néznek, és még egy hazugság-kacsintás sincs.

Ezért megkerestem az eredeti eseményről szóló felvételeket. [Mert az objektív az – néha – objektív. Míg nem retusálják.] S lássunk csodát: „a” nép nem létezik. Létezik 51 idióta, aki felhatalmazva érezte magát „a” nép nevében pofázni.

Mégis azt hiszem a Komintern soha el nem készült emlékműve mindennél beszédesebb. De hát ezt „a” nép nem értheti. Mert „a” nép csüng a hazugság tőgyein. Ha elvonják tőle - üvölt. Narkománia. Neki ez igénye lett. Mert „a” népet már leszoktatta a média a Szentírás olvasásáról. Pedig ez a Bábel tornya történet annyira az elején van… a könyvnek, az Írásnak.

Sapienti sat! Ez volt a Komintern. Ez volt, ez ma is az Igazság: Requiescat in pace!