Bevonulás, felvonulás, elmulasztás

Tegnap volt 89 éve annak, hogy Horthy Miklós bevonult a "vörös rongyokba" öltözött városba, Budapestre, hogy azt elfoglalva visszaadja azt a királyságnak. Szép is lenne, mindez de nem így volt. Néhány nappal már bevonult ide ugyanis báró Lehár Antal katonákkal a Dunántúlon, ahol gróf Sigray Antallal helyreállították a rendet és kisebb - nem annyira véres és látványos, de mindenképpen eredményes - takarítást végzett a valóban bűnös városban. katonáival, amely a legnagyobb és legjobban felszerelt különítményt alkotta a Nemzeti Hadseregben Lehár ott lovagolt a fehér lovas Horthy Miklós mellett 1919. november 16-án Budapesten és Horthy a tiszteletére rendezett banketten külön megemlékezett Lehár báró tettéről (képét a lovasok élén mi is ide tettük, eme írás elé, Horthy mellé). Lehár báró később aktívan támogatta IV. Boldog Károly királyunk visszatérését, Horthy Miklós hívei lőttek rá Budaörsön. A folytatást mind a ketten máshogyan képzelték el. Lehár a Dunán úszva volt kénytelen menekülni a csonka országból, Horthy itt maradt kormányzóként negyed évszázadig, de végül német fogolyként hagyta el az országot.

Az ellenforradalmi mag ketté vált, az ellentétek nem tudtak kiengesztelődni. Az ország királyság lett király nélkül. Csonka nemzettest, csonka nemzetfő.

Manapság megemlékeznek arról a bevonulásról a magyar radikálisok, amelyen Horthy talán a legjobb, de mindenképpen a legnagyobb hatású beszédét mondta el. Akkor ez (is) mindenképpen ellenforradalmi tett volt, ma erre megemlékezni egy kicsit önmagáért való, enyhén siralmas dolog azt hiszem. Miért? Mert nincsen semmilyen érvénye sem ennek a megemlékezésnek. Lóg a levegőben. 1989-ben nem volt ellenforradalom Magyarországon a diktatúra után, amely mondjuk azzal az érvénnyel lépett volna fel, mint az 1919-20-as; a jogfolytonosság helyreállításának igényével. Ebben Lehár, Horthy ugyanúgy egyetértett, volt miért bevonulni és egymást támogatni. Ha 1989-ben lett volna egy hasonló cselekedet és elhatározás, akkor ma lehetne 1919-re is máshogyan is megemlékezni, nemcsak egy lovat futkostatva a Gellért Szálló előtt. Antall József múzeumigazgató visszataszítóan cinikus mondása ("Tetszettek volna forradalmat csinálni!") nem igaz. A jogfolytonosság szempontjából helyes felvetése a dolognak így néz ki majdnem húsz év távlatából; Ellenforradalmat kellett volna csinálni. Ez maradt el. Mi meg lemaradtunk - újra.