2011. okt. 25.

Forradalmárok és ellenforradalmárok helyes viszonyrendszere

11 megjegyzés:

krampam írta...

valami frappáns választ kéne adni ennek 4K! megháborodásnak...
nem gondoljátok?

Névtelen írta...

Jobb, szerintem, ha nem tekintjük ellenfélnek... kik ők a királysághoz képest?

Motyesz írta...

1944 óta Magyarországon forradalmi rendszerek vannak, miért is ne lennének ellenfelek ők?!?

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Szerintem ezeknek a gyurcsány-ifistáknak a jelentősségét csak mi monarchisták túlozzuk el.

Névtelen írta...

Én csak azt mondom, hogy elismered jelentőségét, ha felveszed vele a harcot. "Legitimálod", ha ellenfélnek tekinted.

PHJ írta...

http://regnumportal.hu/node/810

krampam írta...

"Szerintem ezeknek a gyurcsány-ifistáknak a jelentősségét csak mi monarchisták túlozzuk el."

Nos, tekintve, hogy most is egy nyavalyás köztársaságban vagyunk, nem hiszem, hogy eltúlozzuk. És ok, nem a mennyiség a lényeg, de azért sok lúd... És láttátok, milyen mennyiségű népet mozgatnak ezek meg. Persze, megtehetjük azt, hogy az elefántcsonttornyunkból legyintünk rájuk, de gyakorlati eredménye annak nem lesz. Hogyan tudnánk helyreállítani a rendet, ha a rendetlenkedőkkel szemben nem lépünk fel, s nem tudunk meggyőző, reális alternatívát felmutatni? És akárhogy nézzük, csak ebből a rendszer(telenség)ből tudnánk áttérni a monarchiába (ha egyáltalán), arra hiába várunk, hogy egy rejtőzködő monarchista hadsereg elsöpri ezt, s visszatér minden a régi kerékvágásba. Tehát, ha ebből kell kitörnünk, el kellene kezdeni felvenni a harcot az ő módszereikkel (tekintve hogy az ő világukban élünk). S akkor már az elhomályosodottak is potens tényezőként tekinthetnének ránk. Onnan tudnánk aztán továbblépni. Aztán megfelelő időben (valamikor a távoli jövőben) megvalósítani a restaurációt. Persze ha azt gondoljuk, hogy egyáltalán nem lehetséges, akkor kár foglalkozni vele. Kár ilyen blogot, portál működtetni. Mert csak a magunk öröméért luxus. Akkor inkább csak foglalkozzunk a lelki békénkkel, az egyéni üdvösségünkkel.
Én viszont egyre nehezebben viselem ezt az ostoba, hazug, álszent respublikát, demokráciástul, pártostul, stb.

Petrus Augustinus írta...

Nekem amúgy ez tetszik, hogy vannak konkrétan köztársaságot ünneplő emberek, legalább polarizálódik a társadalom az államforma és a tartalom mentén és sokan azt mondják; na ők vannak a köztársasággal? Akkor én ellene! Ez az első lépés...

Névtelen írta...

Igen, ha valaki szükségét érzi annak, hogy meghatározza magát (jelen esetben köztársaságpártiként), akkor az azt jelzi, hogy veszélyben érzi magát (mármint az általa képviselt ideológiát).
De ha beszélünk a köztársaságról: megalázkodunk a törvénytelenség előtt.

krampam írta...

"megalázkodunk a törvénytelenség előtt."

Ok, akkor ne vegyünk róla tudomást, s szép csendben pusztuljunk bele...

A törvénytelenségről nem nem kell tudomást venni, hanem meg kell szüntetni!

"ha valaki szükségét érzi annak, hogy meghatározza magát (jelen esetben köztársaságpártiként), akkor az azt jelzi, hogy veszélyben érzi magát"

De ezek a 4K-k - hogy úgy mondjam - ultrarepublikánusok, s nem tőlünk érzik magukat veszélyeztetve, ne legyenek hamis illúzióink! Egy másik K-tól inkább, de szerintem ez csak kisstílű politikai akció. Viszont azzal, hogy több K-i áramlat van, még veszélyesebb, mert ezek egymást erősítik, versenyben vannak.

Valahogy úgy kéne megjelennünk, hogy - látszólag - nem vesszük figyelembe őket, ugyanakkor hangsúlyosan artikuláljuk magunkat (ideánkat).

Per Spegulo írta...

Szerintem nem kell túl komolyan venni ezt az egész 4K-t. Itt a "köztársaság" csak jelszó. Ez egy politikai kampánnyá lefokozott semmi, ami arról szól, hogy az egyik oligarchia "retteg" a másik oligarchiától. De azért mindkettő csak republikánus, még ha a másik nem is veri naponta a mellét, hogy: "Én is köztársaság-hívő vagyok!" Pedig nagyon is az.

Ez a vegytiszta gyurcsányizmus, és nincs mit vele foglalkozni. Sőt még jó is. A gyurcsányizmus alatt ugyanis a fogalmak devalvációját értem.
Először leértékeltette a "szocialista" fogalmat (már amennyire még egyáltalán lehetett), aztán leértékeltette a "baloldal" fogalmát, s - mivel a hazafiság, a haza, a tisztesség fogalmai nem kompatibilisek az agész ideológiájával, akzt nem használhatja kát - most a "köztársaság" lett a húzó-szó. Ami mellé korábban az MSZP is odaállt (lsd: a "Köztársaság Köve", ami másnapra megsérült ismeretlen körülmények között), de ahogy most kinéz, a pártszakadás után Gyurcsány vitte a "köztársaságot", az MSZP-nél maradt a "tér", a légüres tér, és a miénk pedig megmaradt a Köztársaság-tér 1956. (Na, tudom, ez így demagóg, de jól esett.)

Szóval nem kell félni, ez csak vihar a biliben, aminek semmi jelentősége.