"[…] a tekintély elvét, mint önként értetődőt ne önkényként alkalmazzuk, de úgy, hogy ne a számszerűség döntsön a kérdésekben, hanem az arra hivatott és arra jogosult tekintély – tehát nem numerantur, hanem ponderantur – és pedig vélemények és ellenvélemények meghallgatása után, megfontoltan és alaposan.Azután: hogy a tekintélyi elv erősebben adagoltassék, de úgy, hogy azt az első történelmi szellő el ne seperje. Ez világos, mert nem szabad olyant alkotnunk, ami azután labdajáték tárgyává lesz, amit a nemzet történelmi érzéke az első szóra elfúj és amely után hoz valaki más egy másik javaslatot és azt is elfújják. A zsidótörvénnyel és a földreformmal sem jó játszani, de az alkotmánnyal azután igazán nem jó.
A tekintélyuralmat bizonyos mértékben ki kell fejleszteni, mert különben nem lesz komolyság, ha nagyon szerte beszélünk. De a magyar néplélek ma nem egységes egy tekintélyuralom befogadására. Az én véleményem szerint a nagy többség és a nemzet tősgyökeres része egyáltalában nem fogadná azt el teljes mivoltában, mint életformát, különösen nem mint jogi formát; csak a véréből és gondolkodásából eredő tekintélyt hajlandó elfogadni, a született tekintélyt, aminthogy egyébiránt máshol is születik a tekintély és az ember nem törvényben csinálja. Ezt csak a nemzet felfogásával egyértelműen lehet csinálni."
Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok.Budapest, 1941. Sajtó alá rend. Kovrig Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése