Köszönjük, Jenő herceg!

1663. október 18-án, Párizsban Eugène-François de Savoie-Carignano néven született minden idők egyik legtehetségesebb hadvezére, aki 1683-1719 között kiűzte hazánk területéről a törököt. A vézna fiú, akit eredetileg papnak szántak 20 évesen érkezett Bécsbe, hogy fölajánlja szolgálatait I. Lipót királyunknak. Bécs felmentésénél egy dragonyosezredet bíztak rá. Itt esett át a tűzkeresztségen és még nem tudhatta, hogy élete hátralévő 52 évét a csatamezőn fogja tölteni a Habsburg dinasztia szolgálatában. Részt vett Esztergom felszabadításában (1685), ott volt Buda visszavívásánál (1686), a győzedelmes nagyharsányi ütközetben amely később a  II. Mohácsi csata nevet kapta, harcolt Nándorfehérvár felszabadításánál (1688). A Magyarországért vívott törökellenes háború legfényesebb diadalát az ő vezérlete alatt vívta meg a keresztény sereg 1697-ben, Zenta városánál, a szultán által vezetett, túlerőben lévő török fősereg ellen. 

  

Okos stratégaként nem törte föl a haditanács által küldött, a csata kerülését kérő levél fekete viaszpecsétjét, hanem seregeivel rázúdult a Tiszán átkelő törökre. A vérfürdőként végződő csatában elesett a nagyvezír, az anatóliai és a boszniai beglerbégek, a janicsárok agája, még másik 17 főtiszt és mintegy 30000 katona. A szultán Temesvárig futott, Thököly pedig kénytelen volt a halottak közt heverni, csak az est leszálltával a Tiszát átúszva tudott végül elinalni. Jenő herceget (Prinz Eugen, ahogy a németek hívták) bálványozták a katonái, harcolhatott akár Franciaországban, akár Flandriában, vagy éppen a Balkán-félszigeten. 1716-ban Pétervárad alatt Ali pasát verte meg, aki 150000-res sereg élén közeledett a vár felmentésére. Neki köszönhetjük, hogy az 1719-ben megkötött Pozsareváci békében végre Temesvárról is kitakarodott a török.

 

Magyarországon emlékét őrzi ráckevei kastélya, bellyei vadászkastélya (ma Bilje, Horvátország), valamint egy bevásárlóközpont Budafokon. Budavári szobrát Róna József készítette és 1900-ban állították föl. Szerencsére átvészelte a II. Világháború pusztításait. Egykor a magyar királyok palotájának kertjéből tekintett a keleti végek felé, manapság egyre inkább a modern fővárosi úri népek hedonista szórakozásaihoz használják díszletként.

Savoyai Jenőnek nem kevesebbet köszönhetünk, mint Magyarország felszabadulását a "150 évig" tartó pogány pusztítás alól. Megtörte az addig győzhetetlennek hitt török hadsereg mítoszát és gerincét. Egy normális országban róla lenne elnevezve minden falu főutcája...

Köszönjük, Jenő herceg!

Ismeretterjesztő irodalom: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme idevágó fejezetei