2011. okt. 10.

Harry Brown

A sors néha igazán különös dolgokat hozhat össze. Van úgy, hogy egy művészeti alkotás felvet egy kérdést, amit egy másik nap valahol máshol egy másik alkotás megválaszol. Egy elejtett mondatból indult minden, két szóból: Harry Brown.

Ki ne emlékezne az idei angliai zavargásokra, melynek során a liberális állam eszménye végzetesen megroggyant. Az utcákon szórakozásból randalírozó, egyéni anyagi vágyaikat és frusztráltságukat kiélő főként bevándorló fiatalok tetteinek első komolyabb magyarázatát a Szent István napján tartott körmeneten hallottam. Ott Erdő Péter bíboros feltette a kérdést, hogyan várhatjuk el a bevándorlóktól, hogy asszimilálódjanak, elfogadják "értékeinket", amikor a mai szekularizált társadalom már semmiféle - általánosan elfogadott - értékkel nem rendelkezik. Van ugyan törekvés, hogy az Isten helyére a racionalitáson alapuló "emberi jogok" kerüljenek, de mint tudjuk, amit az egyik ember írt, azt egy másik ember bármikor átírhatja. 


Harry Brown egy mostanában játszódó film nyugdíjas tengerészgyalogos főszereplője, a harmadik évezred első évtizedének végéről, Nagy-Britanniából (mivé lett a "Rule Britannia"...?) A film maga lehetne akár egy nyomasztó utópia is, hacsak nem éreznénk a zsigereinkben, hogy mindez csupán a puszta valóság. Utcán agyonlőtt kismama, leköpött nyugdíjas, impotens rendőrség, és céltalan, kilátástalanságában agresszív fiatalság jelzi a korlátlan állami szabadosság halálát. Első randira kifejezetten nem ajánlott filmben tárul fel a mai nyugati valóság, mely előbb utóbb fordított pestisként terjed majd kelet felé. Néha-néha már a mai Magyarország is felsejlik a filmkockákon.

Hogy van-e ebből az egészből kiút, arra a film nem talál választ. Mindezek után a Széll Kálmán téren az ősz első napján egy halovány napsugárként mosolygott rám egy könyv a 61-es villamos megállójában. Lehetséges ez? Igen. Kovács Gergely: FOGADD A KORONÁT! Károly magyar király hitvalló élete mindössze 500 forintért. Nem kell egy nap ahhoz, hogy elolvassuk. Magával ragadó, sodró lendületű olvasmány az utolsó uralkodónk életéről. Így októberben, a 22-i Károly misére készülve nem is ajánlhatnék nagyszerűbb felkészülést a zarándoklatra, mint ezt a művet. Lélekemelő, lélekerősítő, egy ilyen ember életútját nyomon követni. Minden oldal, minden fejezet elolvasása elmélyíti az emberben a vágyat, hogy értelmes, teljes életet éljen. Hiszen Jóisten mindannyiunknak adott észt és szabad akaratot, hogy eldönthessük merre indulunk. Őszintén kívánom, hogy talán egyszer a világ  választott vezetőinek is megadatik, hogy Boldog Károly király receptje alapján kivezessék az országukat Harry Brown világából. Ámen.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egyik kedvenc könyvem, ajánlom mindenkinek. IV. Károly királyunkról nem ismerek jobbat!

Per Spegulo írta...

Phuh, kicsit szokatlan gondolat volt a filmet összekacsolni a könyvvel, de a filmet okvetlen megnézem (már csak Caine miatt is) és a könyvet pedig beszerzem. Köszönöm.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Sohasem elég kritizálni (itt pl. filmet, társadalmat), mindig mutatni kell valami előremutatót, követendő példát.

A film mellesleg nem tetszett, a könyv pedig nagyon remélem még kapható...

PHJ írta...

Bőven kapható, második kiadás a Ferenciek boltjaiban is (SZIT).

krampam írta...

Tegnap megtekintettem a filmet.
A színészi alakítás szerintem jó volt. Próbálom elhitetni magammal, hogy "nem, ilyen biztos nincs, ilyen mélyre nem süllyed az ember", de sajnos a hírek mást mondanak. :( Szegény feleségemet nem kellet volna elvinnem a moziba, eléggé megviselte. Nem csodálom. A brit rendőrség meg tényleg ennyire puha? Szörnyű. Hová lett a világ? O tempora, o mores!