2009. márc. 13.

Ima Nagy Szent Károlyhoz.

A híres liturgista, DOM PROSPER GUÉRANGER O.S.B., által kiadott „Liturgikus Év” első kiadásában január 28-a Szent Károly császár ünnepnapjaként jelent meg, melyet francia és német területeken ünnepeltek is a katolikusok rendszeresen. A munka későbbi kiadásaiból – befeküdve az istentelen szekularizmusnak – egyszerűen kihagyták már ezt az ünnepet. Dom Guéranger, a Solesmes-i Kongregáció alapítója volt, akinek a fentebb említett könyve felébresztette a maurinus bencések hagyományait máig ható eredménnyel. A bencés atya szentté avatását a Mans-i egyházmegye püspöke, Mgr. Jacques Faivre, elindította már néhány éve. A Szent Károly császárról szóló imádságot itt közöljük, tudtunkkal először magyarul, mindenki okulására, valamint a Trón és az Oltár erejébe vetett rendületlen hitünk egy kis manifesztumaként.

Üdvözlégy, ó, Károly, Istentől szeretett apostola Krisztusnak, ki Egyházának védelmezője, az igazságosság védnöke, a jó szokások őrzője, Krisztus neve ellenségeinek rettegése vagy!

A császárok szennyes koronája – melyet Leó kezei tisztítottak meg – fenséges fejedre helyeztetett; a Birodalom glóbusza erőteljes kezedben pihent; derekadra az Urunkért csatáidban mindig győztes kardod hüvelye köttetett; végül homlokod a királyi olajjal császári kenésben részesült a római pápa által, ki fölszentelt téged és megerősítette tekintélyedet. Midőn Krisztus személyét helyettesítetted az ő időbeli királyságában, azt óhajtottad, hogy Ő uralkodjon benned és általad.

Isten már megjutalmazott iránta való szeretetedért, dicsősége kiterjesztéséért végzett buzgóságodért, Jegyeséért tanúsított tiszteletedért és bizalmadért. A mulandó és esendő földi királyságért cserébe most már a romolhatatlan királyságban élsz, ahol sok millió lélek, akiket te szabadítottál meg a bálványimádásból, most és mindörökké tisztelnek téged, mint megváltásukért cselekvőt.

Urunk, Jézus Krisztusnak születésének ünnepén fölajánlottad az általad emeltetett dicsőséges templomot (1) az Őt világra hozó Édesanyjának tiszteletére, mely ma is csodálatra ragad minket. E helyen helyeztette el kegyes kezed ama pólyát, melyet az ő Isteni Fia hordott születése után. Isten Fia mintegy jutalomként óhajtotta, hogy dicsőségesen nyugodjanak és tiszteltessenek a nép által csontjaid ugyanazon helyen.

Ó, dicsőséges utóda a három napkeleti tudós királynak! Mutasd be lelkünket Annak, aki eme egyszerű pólyába öltöztetett. Kérleld Őt, hogy részesedjünk egyrészt abban az alázatban, amelyet te mutattál, midőn jászla előtt letérdeltél, másodszor abban a lángoló buzgóságban, amely által minden tevékenységedet a gyermek Jézus dicsőségére ajánlottál föl, harmadszor abban a lelkierősségben, amely sohasem hagyott el téged, midőn harcoltál Királyságáért.

Ó, hatalmas Császár, ki hajdan voltál a fejedelmi jogarod alá összegyűlt európai család döntnöke! Légy irgalmasan közbenjárónk e közösségért, mely minden részében pusztul! Több mint ezer év után, a Császárság, melyet az Egyház kezedbe adott, fölbomlott, büntetésképp a hűtlenségéért azon Egyház iránt, melynek áldására alapíttatott. A népek, kik még megmaradtak, szomorúak és nyugtalanok. Csak az Egyház tud újra éltet adni nekik az igazhit által; csak Ő képes érvényt szerezni újra a jognak; csak Ő képes megzabolázni az engedetlent és megáldani az engedelmest.

Ó, Nagy Károly, esedezünk előtted, hogy segedelmeddel egy napon a társadalom visszataláljon alapjaihoz, abbahagyja a szabadosság követelőzéseit, és a felforgatás forradalmi gondolatait! Védelmezd különösen szereteteddel Frankhont, koronád legszebb virágát! Mutasd meg, hogy mindig királya és atyja vagy Őneki! Vess véget észak hitetlen birodalmai (2) erősödésének, akik szakadásba és tévhitbe estek! Végül kérünk, ne engedd, hogy a Szent Birodalom népei rabságukba vetessenek! Ámen.

(1) Az aacheni palotakápolnáról van szó, amely a későbbi századok során kiegészülve a császári dóm (Kaiserdom) középpontja lett. Itt őrzik ereklyeként Jézus pólyáját, a keresztre feszítésekor használt ágyékkötőt, valamint Keresztelő Szent János fejlevételekor használt kendőt.

(2) Itt a protestáns (Egyesült Királyság, skandináv királyságok, Porosz Királyság, majd Német Császárság) és a keleti (elsősorban az Orosz Cárság) királyságokat érti a szerző „észak hitetlen birodalmai” alatt. Az imaszándék az, hogy ezek katolikusokká váljanak, és egyesüljenek egyetlen nagy keresztény birodalomban.

Fordítás: Szász Péter Domonkos.

6 megjegyzés:

ultrajobber írta...

http://arpad1.blogspot.com/2007/06/1991-jnius-19-az-utols-orosz-katona.html

Névtelen írta...

Köszönöm.

Czelder

Norbert írta...

Őszintén szólva nincs tudomásom arról, hogy az egyébként kiemelkedően jelentős uralkodót a Katolikus Egyház hivatalosan szentté avatta volna.
Ha nem tévesek az értesüléseim, akkor a III. Paszkál ellenpápa általi kanonizációt az Egyház nem fogadta el.

PHJ írta...

Nos, hasonlókat én is felvetettem Péternek, de azt mondta, hogy ez nem így van. Kíváncsian várom a válaszát én is.

E mellett ez az írás - egy ilyen kétséges kanonizáció ellenére is kint kell, h legyen azt gondolom. Tartalma, szimbóluma sokatmondó és üzenete nagyon pozitív. Főleg, ha a keletkezési idejét nézem.

PHJ írta...

Még valami közbevetve. A Misszáléban nem hiszem, hogy szerepelhetett volna anélkül, hogy az Egyház - valamennyire - nem tisztelhetné Károlyt, IMPRIMATURRAL együtt. Ellenpápák emeltek olyan szenteket, amelyeket az Egyház később elfogadott. Eszembe jutott Bingeni Szent Hilkdegárd esete is, aki kanonizáció/nem kanonizáció esetében hasonló.

Norbert írta...

Semmi kifogásom nincs Nagy Károly tisztlete ellen, sőt.
Csak meglepett, mert a New Advent is így ír:
For political purposes and to please Frederick Barbarossa he was canonized (1165) by the antipope Paschal III, but this act was never ratified by insertion of his feast in the Roman Breviary or by the Universal Church; his cultus, however, was permitted at Aachen [Acta SS., 28 Jan., 3d ed., II, 490-93, 303-7, 769; his office is in Canisius, "Antiq. Lect.", III (2)].

Egyébként az pedig nyilván nem a véletlen műve, hogy bizonyos figurák a nagy uralkodó létezését is le akarják tagadni...gnorbertf