Szeretnénk kezdeni Pozsonyi "Bucó" Ádám remekbe szabott írásával, amellyel még csak azt sem tudjuk, hogy ő vagy éppen a magyar nemzeti-konzervatív-jobber oldal tudná, hogy átléptünk egy kisebb Rubicont. Az ellenforradalom igenlése ilyen formában, 1956-tal és az egész hatvan év példájával remek és inspiratív gondolat. Reméljük többeket megmozgat majd (környezetünkben máris egy újabb Ostenburg különítmény kosza gondolata merült komolyabban fel - hiába a kényszer nagy úr!), legalább azon az oldalon, amely éppen gyökerei ellen látszik sokszor fordulni. Bucó az elmúlt pár évben az egyetlen volt, akin elismerően mosolyogni tudtunk a jobb oldalon, most pedig azt mondjuk, hogy csak így tovább. Soha többet aktuálpolitikai Demokrata-flekkeket! (Külön jó, hogy ez a Barikádon jelent meg, ami ugye nem nagyon szokott remekelni ilyen témában.)
Ha már ellenforradalom, akkor monarchizmus is, és a "köztársaságot persze el kell pusztítani", tehát Barcsa Gábor in action a Lex Sacra blogon. Kicsit irredenta is, de azt gondolom, hogy sokakat megfoghat a metaforája. Verenának mostanában rossz kedve van, de a minőség a régi. Kurucosan labancos portrék indultak a Konzervatív TeaKör-ön, amelyet, a bevezetővel együtt csak ajánlani tudunk. Ki hitte volna, hogy Tinódi Lantos Sebestyén is "labanc" volt? ;D
Ajánljuk a Rubicon legutóbbi számát is, ami folytatja a korábbian is mindenkinek hálás szerkesztési elvet, és egy megjelenés előtt álló Osiris kiadós kötet rövidített verzióját hozza, remek képanyaggal. A téma ezúttal a magyar jobboldali hagyomány, amelyben sorra kerül minden olyan áramlat, amely a II. világháború előtt aktuális volt a Magyar Királyságban; konzervatívok, legitimisták, nemzeti radikálisok, nyilasok, fajvédők, stb. A mai magyar jobboldal több szereplője is felfoghatná úgy ezt az - alapvetően ismeretterjesztő szándékkal kiadott lapot - hogy politikai gyorstalpaló, mielőtt őrült hülyeségeket kezdenének beszélni bal-, és jobb oldalon. egyaránt. Aki "gyorsított tanfolyamra" vágyik, vagy csak nincsen ideje két bizottság, vagy mutyi alapítvány között, az olvassa el Romsics Ignác eligazító bevezetőjét az európai és a magyar jobboldal alaptípusairól. Aki azonban borzogani kíván, annak ott van a Turul Szövetség, története vagy az Imrédyről szóló írás, de a Szekfű-Ottlik-Gratz-Mályusz-Baráth-Bajcsy párhuzamosságok felfestése is biztosan sokakat elgondolkodtat. Végezetül ajánljuk a magyar - monarchista körökben méltán híres - Kriegsfall-U zenekar interjúját is, amely az új extra limitált kiadványuk alkalmából jelent meg. Talán sok kérdést tisztáz, de remélhetőleg még többet felvet. E mellet megemlítjük, hogy a Miner.hu listáz minket két hónapja legalább, mint szakblog. Hurrá.
Molnár Tamás professzor úr - akinek hosszú életet kívánunk ezúttal is - tiszteletére néhány lelkes ember konferenciát akart rendezni a Magyar Tudományos Akadémián. Ezt azonban a Filozófiai Bizottsága ennek a patináns intézménynek nem támogatta. Ez ugye önmagában is botrány, de azért valamennyire beleillik abba a protokollba, amely alapján a dolgok mentek 1989 után ebben az országban. Molnár professzor úr szerencsére egyik oldalnak sem volt kedves soha és viszont. Tölgy úr elemzését mindenképpen ajánljuk, csak a bicskára vigyázzunk a zsebünkben közben!
Ajánlom az írásomat is az IGEN katolikus folyóirat online verzióján (amely rendszeresen szemléz minket, amit köszönünk szépen) a Szent Imre emlékkönyvről. Itt olvasható, a recenzió végén található címeken meg is rendelhető ez a rendkívül színvonalas kiadvány.
Március idusának közeledtével pedig kuncogjunk együtt, hogy milyen remek konzumer társadalomban élünk mi. Ferenc József császár és király, meg a forradalmi gondolat esete a direkt marketinggel. Csak gratulálni tudunk.
Ha már ellenforradalom, akkor monarchizmus is, és a "köztársaságot persze el kell pusztítani", tehát Barcsa Gábor in action a Lex Sacra blogon. Kicsit irredenta is, de azt gondolom, hogy sokakat megfoghat a metaforája. Verenának mostanában rossz kedve van, de a minőség a régi. Kurucosan labancos portrék indultak a Konzervatív TeaKör-ön, amelyet, a bevezetővel együtt csak ajánlani tudunk. Ki hitte volna, hogy Tinódi Lantos Sebestyén is "labanc" volt? ;D
Ajánljuk a Rubicon legutóbbi számát is, ami folytatja a korábbian is mindenkinek hálás szerkesztési elvet, és egy megjelenés előtt álló Osiris kiadós kötet rövidített verzióját hozza, remek képanyaggal. A téma ezúttal a magyar jobboldali hagyomány, amelyben sorra kerül minden olyan áramlat, amely a II. világháború előtt aktuális volt a Magyar Királyságban; konzervatívok, legitimisták, nemzeti radikálisok, nyilasok, fajvédők, stb. A mai magyar jobboldal több szereplője is felfoghatná úgy ezt az - alapvetően ismeretterjesztő szándékkal kiadott lapot - hogy politikai gyorstalpaló, mielőtt őrült hülyeségeket kezdenének beszélni bal-, és jobb oldalon. egyaránt. Aki "gyorsított tanfolyamra" vágyik, vagy csak nincsen ideje két bizottság, vagy mutyi alapítvány között, az olvassa el Romsics Ignác eligazító bevezetőjét az európai és a magyar jobboldal alaptípusairól. Aki azonban borzogani kíván, annak ott van a Turul Szövetség, története vagy az Imrédyről szóló írás, de a Szekfű-Ottlik-Gratz-Mályusz-Baráth-Bajcsy párhuzamosságok felfestése is biztosan sokakat elgondolkodtat. Végezetül ajánljuk a magyar - monarchista körökben méltán híres - Kriegsfall-U zenekar interjúját is, amely az új extra limitált kiadványuk alkalmából jelent meg. Talán sok kérdést tisztáz, de remélhetőleg még többet felvet. E mellet megemlítjük, hogy a Miner.hu listáz minket két hónapja legalább, mint szakblog. Hurrá.
Molnár Tamás professzor úr - akinek hosszú életet kívánunk ezúttal is - tiszteletére néhány lelkes ember konferenciát akart rendezni a Magyar Tudományos Akadémián. Ezt azonban a Filozófiai Bizottsága ennek a patináns intézménynek nem támogatta. Ez ugye önmagában is botrány, de azért valamennyire beleillik abba a protokollba, amely alapján a dolgok mentek 1989 után ebben az országban. Molnár professzor úr szerencsére egyik oldalnak sem volt kedves soha és viszont. Tölgy úr elemzését mindenképpen ajánljuk, csak a bicskára vigyázzunk a zsebünkben közben!
Ajánlom az írásomat is az IGEN katolikus folyóirat online verzióján (amely rendszeresen szemléz minket, amit köszönünk szépen) a Szent Imre emlékkönyvről. Itt olvasható, a recenzió végén található címeken meg is rendelhető ez a rendkívül színvonalas kiadvány.
Március idusának közeledtével pedig kuncogjunk együtt, hogy milyen remek konzumer társadalomban élünk mi. Ferenc József császár és király, meg a forradalmi gondolat esete a direkt marketinggel. Csak gratulálni tudunk.
14 megjegyzés:
Ez a Pozsonyi iromány tényleg nem rossz, csak egy a gond (és ez legnagyobb szomorúságom), 1956. tényleg nem ellenforradalom volt, ami persze cseppet sem von le az értékéből, nem bántani akarom a harcolókat! Bele-bele csippentek az események történetébe, és ha csak röpiratokat olvasunk, vagy Nagy Imre személyére gondolunk, tisztázódik előttünk, h ez nem lehetett ellenforradalom. A november negyedike felé tartó események következtében a düh tehetett egy-egy gócpontott azzá (de akkor sem tudatosan). Persze marginálisan monarchisták és horthysták is jelen lehettek a megszállók és az államvédelem ellen harcolók közt (mint ahogy nyilasok is jelen voltak), de sajnos nem ők voltak politikailag a fő irányzat (mmint a monarchisták és horthysták, nem a nyilasok).
Ez egy - nagyon szép - izmusok nélküli, tisztaságában már-már az ellenforradalmi hagyományokkal vetekedő, forradalom volt.
És a megszállók elleni szabadságharc.
Rendkívül érdekes:
http://index.hu/belfold/2009/03/06/egy_zsenialis_vezer_vezethetne_ki_a_bajbol_a_magyarokat/
Az, hogy milyen kedvem van, akkor sem tartozik ide. :> Ön indiszkrét. (Dohog)
nincs:( esetleg ha a válságban összeomlik az ország,akkor mint 3. erő,elő lehet bújni,de ahhoz monarchista/nemesi/egyházi oldalon egység kellene.
Tisztelt, és Kedves Hölgyek, Urak!
Csak nézzétek ezt meg, és gondolkodjatok el rajta.
http://jovonk.info/
A magam részéről nem fogok az útjukba állni.
A köztársaság most látható gyengesége ne tévesszen meg meg senkit.
Ha a vesztét fogja érezni közeledni, bennünket is fel fog használni a védelmére.Legalábbis meg fogja próbálni.
Hogy mi a jó választás?
Krisztus!
Őt nem szabad megtagadni, semmi esetre sem!
Még ehhez visszatérve:
Az angliai burgonyavész, az gazdasági válság volt.
Ami most van, az pénzügyi válság.
@ ultrajobber:
Miért nem fogsz az utukba állni? Ezek nemzeti szocialisták. Nekem ellenszenvesek. Ilyen jövőt nem akarok.
Mert a köztársaság cserbenhagyott minket.
Mert a Királyt ellehetlenítették az uralkodástól.
Mert más nem segít.
Mert ha nem megyünk fejjel a falnak, részt vehetünk az ország újjáépítésében.
Mert virágzó mezőgazdaságot akarok.
Mert valóban dübörgő gazdaságot akarok látni, erős iparral.
Inkább a halál,minthogy ezek a neonyilas,hungarista,műveletlen tetü férgek vegyék át az irányítást.
Nem gondolom, hogy ennyi bölcs és tanult kollégám mellett az én véleményemre lennétek kíváncsiak, de jó helyen kereskedik Pozsonyi úr.
Mert mi a különbség a forradalom és az ellenforradalom között. A forradalom az értékek radikális lerombolásáért harcol, mindig radikális és romboló eszközökkel. Az ellenforradalom pedig - szintén radikálisan - a felfordulás, a káosz előtti állapotot akarja, szándékozza helyreállítani.
Mert nem a szlogenekből induljunk ki, mint az Állatfarmban: "Két láb rossz, négy láb jó." Attól még, hogy az elmúlt 65 éveben a forradalmat, mint pozitívumot mutatták be, az ellenforradalmat, mint gonosz dolgot, ez önmagában semmit sem takar le annak megítélésből.
Aki a társadalom-gazdaság radikális megváltoztatásáért küzd ez elképzelt idea nevében, a véres, gyilkos és mocskos eszközöket sem mellőzve, az forradalmár. Aki pedig a bevett, megszokott módszerek mellett tör lándzsát, az az ellenforradalmár; a régi módszerek továbbműködése mellett.
Ne a fogalmakra rárakódott kommentárokat nézzük, hanem azokat az értékeket, amik mellett egy tömegmozgalom kiáll.
Ha 56 a szovjet-bolsevik típusú társadalmat kívánta megszüntetni, akkor az ellenforradalom volt, hiszen 45-48 a társadalmat radikálisan felborította, nem is kevés erőszakot alkalmazva (Guillotine nélkül ugyan, de azért az ÁVO-t és a savazó kádat ne felejtsük el) így aki ez ellen van, ez ellen harcol fegyverrel, mi más lenne, mint ellenforradalmár.
Gondoljunk bele, Horthy kormányzó úr és Prónay, Héjas, Ostenburg ezt a jelzőt egyáltalán nem tekintette lenézőnek, sőt büszkék voltak rá. Most arról ne beszélgessünk, hogy mennyire sikerült a kommunista lázadás, forradalom előtti állapotot helyreállítani - hiszen "nem léphetsz kétszer egy patakba".
Ezt a szinte feloldhatatlan anomáliát akarta Pozsgai feloldani a "népfelkelés" új fogalmának meghonosítani akarásával.
De ettől még nem kell a szavak értelmét lejáratódni hagyni. Mert a helyes szó, magyar nyelvű kifejezés nem a "meleg", hanem buzi, nem a "fekete", hanem a néger, nem a "generációk közötti kapcsolat", hanem pedofília.
Amíg a dolgoknak nincs neve, nincs rend. Ezért ís találjuk a Szentírás elején, hogy Ádám nevet ad a dolgoknak- Ádám nem mismásol, elnevez. Értékek alapján, ha ezt felborítjuk, teremtés előtti állapotba helyezzük a nyelvünket. Ezt ma is megfigyelhetjük - az mondjuk "kormány" miközben mindenki bűnöző szövetségre, azt mondjuk, hogy "gazdasági válság" és mindenki szervezett lopásra, azt mondjuk "miniszterelnök" és mindenki Gyurcsányra, azt mondjuk "Draskovics" [vagy Drazsé] és mindenki a rendőrterrorra, azt mondjuk, hogy "roma" és mindenki cigány-bűnözésre gondol.
Adjuk vissza a szavak értékét, a szavak jelentését - enélkül nincs rend, csak "mellébeszél", "újbeszél" (1984).
Ha 56 hősei ellenforradalmárok, az nem rontja le az értéküket. Főként azért nem, mert 'értékekért' harcoltak.
Kifelejtettem a lényeget:
"Ceterum censeo respublicam esse delendam".
És azt, hogy éljen az ellenforradalom!
Bucó elég önkényesen ír... Látszik, ő maga is álnacionalista koncepciók fogja.
Koppányt és Rákóczit ellenforradalmárnak állítja be.
Holott mind a kettő a törvényes rend elleni lázadó, azaz forradalmár volt.
1956-ban volt egy ösztönös szint, mint mikor a guilottine által fejétől megszabadított test rángatózni kezd.
Azonban mind címerhasználatában, mind képviselőinek "mainstream" eszmeiségében a népi (úgymond nemzeti-szociális) baloldali hagyomány (B. Zs. Endre, Szabó Dezső, népi írók) lázadt föl az "urbánus" (magyarul zsidó) baloldaliság ellen.
1944. december 21-hez (születésnapi ajándék Sztálinnak a magyar néptől), ill. 1946-hoz akartak visszatérni.
Azaz a "függetlenségi", balos magyar hagyományhoz.
Ez érthető az általános szocializáltság szintjén.
Azonban az ösztönös jó szándék miatt Pezenhoffer "egy valóban dicső magyar forradalom" jelzővel látja el, és a forradalomban föltűnő tiszta irányzatot Mindszentyhez köti...
Ha nincs a szovjet intervenció, akkor kialakulhatott volna a népfelkelésből egy valódi ellenforradalmi fordulat (még megvoltak azok az erőmagvak a magyar népben), hisz a szovjetelleneség miatt pragmatikus szinten a korabeli demokratikus USA maga is támogatott ellenforradalmi, antidemokratikus rendszereket (Salazar, Franco, iráni Sah stb.), s mivel a szovjetekkel való együttműködésben az egész demokratikus, 44-46-os rezsim kontaminálódott, így egy ellenforradalmi tradícióhoz kellett volna visszanyúlni, s Ottó megfelelő kapcsolatai miatt a legitimista vonal is előtérbe kerülhetett volna, mivel a szabadkirályválasztós jobboldaliság nem volt akceptálható és fölvállalható az angolszász külpolitikának a tengely melletti kiállása miatt (10 év kis idő volt akkor még a felejtésre, ma már nem - lásd Bokros Lajos).
Megjegyzés küldése