2009. márc. 5.

Orrvérzésig ellenforradalom - ajánlók (REV2).

Szeretnénk kezdeni Pozsonyi "Bucó" Ádám remekbe szabott írásával, amellyel még csak azt sem tudjuk, hogy ő vagy éppen a magyar nemzeti-konzervatív-jobber oldal tudná, hogy átléptünk egy kisebb Rubicont. Az ellenforradalom igenlése ilyen formában, 1956-tal és az egész hatvan év példájával remek és inspiratív gondolat. Reméljük többeket megmozgat majd (környezetünkben máris egy újabb Ostenburg különítmény kosza gondolata merült komolyabban fel - hiába a kényszer nagy úr!), legalább azon az oldalon, amely éppen gyökerei ellen látszik sokszor fordulni. Bucó az elmúlt pár évben az egyetlen volt, akin elismerően mosolyogni tudtunk a jobb oldalon, most pedig azt mondjuk, hogy csak így tovább. Soha többet aktuálpolitikai Demokrata-flekkeket! (Külön jó, hogy ez a Barikádon jelent meg, ami ugye nem nagyon szokott remekelni ilyen témában.)

Ha már ellenforradalom, akkor monarchizmus is, és a "köztársaságot persze el kell pusztítani", tehát Barcsa Gábor in action a Lex Sacra blogon. Kicsit irredenta is, de azt gondolom, hogy sokakat megfoghat a metaforája. Verenának mostanában rossz kedve van, de a minőség a régi. Kurucosan labancos portrék indultak a Konzervatív TeaKör-ön, amelyet, a bevezetővel együtt csak ajánlani tudunk. Ki hitte volna, hogy Tinódi Lantos Sebestyén is "labanc" volt? ;D

Ajánljuk a Rubicon legutóbbi számát is, ami folytatja a korábbian is mindenkinek hálás szerkesztési elvet, és egy megjelenés előtt álló Osiris kiadós kötet rövidített verzióját hozza, remek képanyaggal. A téma ezúttal a magyar jobboldali hagyomány, amelyben sorra kerül minden olyan áramlat, amely a II. világháború előtt aktuális volt a Magyar Királyságban; konzervatívok, legitimisták, nemzeti radikálisok, nyilasok, fajvédők, stb. A mai magyar jobboldal több szereplője is felfoghatná úgy ezt az - alapvetően ismeretterjesztő szándékkal kiadott lapot - hogy politikai gyorstalpaló, mielőtt őrült hülyeségeket kezdenének beszélni bal-, és jobb oldalon. egyaránt. Aki "gyorsított tanfolyamra" vágyik, vagy csak nincsen ideje két bizottság, vagy mutyi alapítvány között, az olvassa el Romsics Ignác eligazító bevezetőjét az európai és a magyar jobboldal alaptípusairól. Aki azonban borzogani kíván, annak ott van a Turul Szövetség, története vagy az Imrédyről szóló írás, de a Szekfű-Ottlik-Gratz-Mályusz-Baráth-Bajcsy párhuzamosságok felfestése is biztosan sokakat elgondolkodtat. Végezetül ajánljuk a magyar - monarchista körökben méltán híres - Kriegsfall-U zenekar interjúját is, amely az új extra limitált kiadványuk alkalmából jelent meg. Talán sok kérdést tisztáz, de remélhetőleg még többet felvet. E mellet megemlítjük, hogy a Miner.hu listáz minket két hónapja legalább, mint szakblog. Hurrá.

Molnár Tamás professzor úr - akinek hosszú életet kívánunk ezúttal is - tiszteletére néhány lelkes ember konferenciát akart rendezni a Magyar Tudományos Akadémián. Ezt azonban a Filozófiai Bizottsága ennek a patináns intézménynek nem támogatta. Ez ugye önmagában is botrány, de azért valamennyire beleillik abba a protokollba, amely alapján a dolgok mentek 1989 után ebben az országban. Molnár professzor úr szerencsére egyik oldalnak sem volt kedves soha és viszont. Tölgy úr elemzését mindenképpen ajánljuk, csak a bicskára vigyázzunk a zsebünkben közben!

Ajánlom az írásomat is az IGEN katolikus folyóirat online verzióján (amely rendszeresen szemléz minket, amit köszönünk szépen) a Szent Imre emlékkönyvről. Itt olvasható, a recenzió végén található címeken meg is rendelhető ez a rendkívül színvonalas kiadvány.

Március idusának közeledtével pedig kuncogjunk együtt, hogy milyen remek konzumer társadalomban élünk mi. Ferenc József császár és király, meg a forradalmi gondolat esete a direkt marketinggel. Csak gratulálni tudunk.

14 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

Ez a Pozsonyi iromány tényleg nem rossz, csak egy a gond (és ez legnagyobb szomorúságom), 1956. tényleg nem ellenforradalom volt, ami persze cseppet sem von le az értékéből, nem bántani akarom a harcolókat! Bele-bele csippentek az események történetébe, és ha csak röpiratokat olvasunk, vagy Nagy Imre személyére gondolunk, tisztázódik előttünk, h ez nem lehetett ellenforradalom. A november negyedike felé tartó események következtében a düh tehetett egy-egy gócpontott azzá (de akkor sem tudatosan). Persze marginálisan monarchisták és horthysták is jelen lehettek a megszállók és az államvédelem ellen harcolók közt (mint ahogy nyilasok is jelen voltak), de sajnos nem ők voltak politikailag a fő irányzat (mmint a monarchisták és horthysták, nem a nyilasok).

Ez egy - nagyon szép - izmusok nélküli, tisztaságában már-már az ellenforradalmi hagyományokkal vetekedő, forradalom volt.

Petrus Augustinus írta...

És a megszállók elleni szabadságharc.

Névtelen írta...

Rendkívül érdekes:
http://index.hu/belfold/2009/03/06/egy_zsenialis_vezer_vezethetne_ki_a_bajbol_a_magyarokat/

verena írta...

Az, hogy milyen kedvem van, akkor sem tartozik ide. :> Ön indiszkrét. (Dohog)

Névtelen írta...

nincs:( esetleg ha a válságban összeomlik az ország,akkor mint 3. erő,elő lehet bújni,de ahhoz monarchista/nemesi/egyházi oldalon egység kellene.

Ultrajobber írta...

Tisztelt, és Kedves Hölgyek, Urak!

Csak nézzétek ezt meg, és gondolkodjatok el rajta.

http://jovonk.info/

A magam részéről nem fogok az útjukba állni.

Ultrajobber írta...

A köztársaság most látható gyengesége ne tévesszen meg meg senkit.

Ha a vesztét fogja érezni közeledni, bennünket is fel fog használni a védelmére.Legalábbis meg fogja próbálni.

Hogy mi a jó választás?

Krisztus!

Őt nem szabad megtagadni, semmi esetre sem!

Ultrajobber írta...

Még ehhez visszatérve:

Az angliai burgonyavész, az gazdasági válság volt.

Ami most van, az pénzügyi válság.

Petrus Augustinus írta...

@ ultrajobber:

Miért nem fogsz az utukba állni? Ezek nemzeti szocialisták. Nekem ellenszenvesek. Ilyen jövőt nem akarok.

Ultrajobber írta...

Mert a köztársaság cserbenhagyott minket.

Mert a Királyt ellehetlenítették az uralkodástól.

Mert más nem segít.

Mert ha nem megyünk fejjel a falnak, részt vehetünk az ország újjáépítésében.

Mert virágzó mezőgazdaságot akarok.

Mert valóban dübörgő gazdaságot akarok látni, erős iparral.

Névtelen írta...

Inkább a halál,minthogy ezek a neonyilas,hungarista,műveletlen tetü férgek vegyék át az irányítást.

Per Spegulo írta...

Nem gondolom, hogy ennyi bölcs és tanult kollégám mellett az én véleményemre lennétek kíváncsiak, de jó helyen kereskedik Pozsonyi úr.

Mert mi a különbség a forradalom és az ellenforradalom között. A forradalom az értékek radikális lerombolásáért harcol, mindig radikális és romboló eszközökkel. Az ellenforradalom pedig - szintén radikálisan - a felfordulás, a káosz előtti állapotot akarja, szándékozza helyreállítani.

Mert nem a szlogenekből induljunk ki, mint az Állatfarmban: "Két láb rossz, négy láb jó." Attól még, hogy az elmúlt 65 éveben a forradalmat, mint pozitívumot mutatták be, az ellenforradalmat, mint gonosz dolgot, ez önmagában semmit sem takar le annak megítélésből.

Aki a társadalom-gazdaság radikális megváltoztatásáért küzd ez elképzelt idea nevében, a véres, gyilkos és mocskos eszközöket sem mellőzve, az forradalmár. Aki pedig a bevett, megszokott módszerek mellett tör lándzsát, az az ellenforradalmár; a régi módszerek továbbműködése mellett.

Ne a fogalmakra rárakódott kommentárokat nézzük, hanem azokat az értékeket, amik mellett egy tömegmozgalom kiáll.
Ha 56 a szovjet-bolsevik típusú társadalmat kívánta megszüntetni, akkor az ellenforradalom volt, hiszen 45-48 a társadalmat radikálisan felborította, nem is kevés erőszakot alkalmazva (Guillotine nélkül ugyan, de azért az ÁVO-t és a savazó kádat ne felejtsük el) így aki ez ellen van, ez ellen harcol fegyverrel, mi más lenne, mint ellenforradalmár.
Gondoljunk bele, Horthy kormányzó úr és Prónay, Héjas, Ostenburg ezt a jelzőt egyáltalán nem tekintette lenézőnek, sőt büszkék voltak rá. Most arról ne beszélgessünk, hogy mennyire sikerült a kommunista lázadás, forradalom előtti állapotot helyreállítani - hiszen "nem léphetsz kétszer egy patakba".
Ezt a szinte feloldhatatlan anomáliát akarta Pozsgai feloldani a "népfelkelés" új fogalmának meghonosítani akarásával.
De ettől még nem kell a szavak értelmét lejáratódni hagyni. Mert a helyes szó, magyar nyelvű kifejezés nem a "meleg", hanem buzi, nem a "fekete", hanem a néger, nem a "generációk közötti kapcsolat", hanem pedofília.
Amíg a dolgoknak nincs neve, nincs rend. Ezért ís találjuk a Szentírás elején, hogy Ádám nevet ad a dolgoknak- Ádám nem mismásol, elnevez. Értékek alapján, ha ezt felborítjuk, teremtés előtti állapotba helyezzük a nyelvünket. Ezt ma is megfigyelhetjük - az mondjuk "kormány" miközben mindenki bűnöző szövetségre, azt mondjuk, hogy "gazdasági válság" és mindenki szervezett lopásra, azt mondjuk "miniszterelnök" és mindenki Gyurcsányra, azt mondjuk "Draskovics" [vagy Drazsé] és mindenki a rendőrterrorra, azt mondjuk, hogy "roma" és mindenki cigány-bűnözésre gondol.

Adjuk vissza a szavak értékét, a szavak jelentését - enélkül nincs rend, csak "mellébeszél", "újbeszél" (1984).
Ha 56 hősei ellenforradalmárok, az nem rontja le az értéküket. Főként azért nem, mert 'értékekért' harcoltak.

Per Spegulo írta...

Kifelejtettem a lényeget:

"Ceterum censeo respublicam esse delendam".
És azt, hogy éljen az ellenforradalom!

Parsifal írta...

Bucó elég önkényesen ír... Látszik, ő maga is álnacionalista koncepciók fogja.

Koppányt és Rákóczit ellenforradalmárnak állítja be.

Holott mind a kettő a törvényes rend elleni lázadó, azaz forradalmár volt.

1956-ban volt egy ösztönös szint, mint mikor a guilottine által fejétől megszabadított test rángatózni kezd.

Azonban mind címerhasználatában, mind képviselőinek "mainstream" eszmeiségében a népi (úgymond nemzeti-szociális) baloldali hagyomány (B. Zs. Endre, Szabó Dezső, népi írók) lázadt föl az "urbánus" (magyarul zsidó) baloldaliság ellen.

1944. december 21-hez (születésnapi ajándék Sztálinnak a magyar néptől), ill. 1946-hoz akartak visszatérni.

Azaz a "függetlenségi", balos magyar hagyományhoz.

Ez érthető az általános szocializáltság szintjén.

Azonban az ösztönös jó szándék miatt Pezenhoffer "egy valóban dicső magyar forradalom" jelzővel látja el, és a forradalomban föltűnő tiszta irányzatot Mindszentyhez köti...

Ha nincs a szovjet intervenció, akkor kialakulhatott volna a népfelkelésből egy valódi ellenforradalmi fordulat (még megvoltak azok az erőmagvak a magyar népben), hisz a szovjetelleneség miatt pragmatikus szinten a korabeli demokratikus USA maga is támogatott ellenforradalmi, antidemokratikus rendszereket (Salazar, Franco, iráni Sah stb.), s mivel a szovjetekkel való együttműködésben az egész demokratikus, 44-46-os rezsim kontaminálódott, így egy ellenforradalmi tradícióhoz kellett volna visszanyúlni, s Ottó megfelelő kapcsolatai miatt a legitimista vonal is előtérbe kerülhetett volna, mivel a szabadkirályválasztós jobboldaliság nem volt akceptálható és fölvállalható az angolszász külpolitikának a tengely melletti kiállása miatt (10 év kis idő volt akkor még a felejtésre, ma már nem - lásd Bokros Lajos).